Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-10 / 283. szám, szerda

11 ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 10. TÉMA: A NOBEL-BÉKEDÍJAS NŐK Ma nyújtják át a Nobel-békedíjat Sirin Ebadinak, aki megtanult úrrá lenni a félelmen Nem veszem fel a fátylat Sirin Ebadi: „Iránnak pacifista reformokra van szüksége, amelyekért parla­mentáris úton kell megküzdeni". (Képarchívum) Nobel-békedíj Az elmúlt tíz év kitüntetettjei: 1993 - Frederik Willem de Klerk, dél-afrikai elnök és Nel­son Mandela, az Afrikai Nem­zeti Kongresszus vezetője a dél-afrikai fajgyűlölő rendszer felszámolásáért tett erőfeszíté­seikért. 1994 - Jasszer Arafat palesztin vezető, Simon Peresz izraeli külügyminiszter és Jichak Ra­bin izraeli kormányfő a közel- keleti béke történelmi folyama­tához való hozzájárulásukért. 1995 - A brit Joseph Rotblat, a leszerelést támogató Pugwash mozgalom az atomfegyverek csökkentése és felszámolása te­rületén elért eredményekért. 1996 - Carlos Belo püspök és Jósé Ramos Horta ellenállási vezető a kelet-timori konfliktus békés rendezése érdekében tett erőfeszítéseikén. 1997 - A Nemzetközi Mozga­lom a Gyalogsági Aknák Betil­tásáért és Jody Wüliams. 1998 - John Hume és David Trimble, északír politikusok az 1998. áprilisában aláírt északír békemegállapodás létrejötté­ben játszott szerepükért. 1999 - Az Orvosok Határok Nélkül szervezet a humanitári­us tevékenységért. 2000 - Kim De Dzsung dél-ko­reai elnök a demokrácia mellet­ti elkötelezettségét, az Észak- Koreával való megbékélés érde­kében kifejtett erőfeszítéseiért. 2001 - Az ENSZ és Kofi Annan ENSZ-főtitkár az emberi jogo­kért és a konfliktusok rendezé­se érdekében kifejtett erőfeszí­tésekért. 2002 - Jimmy Carter volt ame­rikai elnök a nemzetközi kon­fliktusok békés megoldását cél­zó, a demokrácia, emberi jogok előmozdítását, a gazdasági, tár­sadalmi fejlődés elősegítését szolgáló erőfeszítéseiért, (mti) Az 56 éves Sirin Ebadi ma ve­szi át a norvég fővárosban az 1,32 millió dollárral járó No­bel-békedíjat, amelyet 165 je­lölt közül nyert el, megelőzve a sokkal esélyesebbnek tar­tott II. János Pál pápát és Vác­lav Havel volt cseh elnököt. ÖSSZEÁLLÍTÁS Sirin Ebadi elképedéssel fogadta a kitüntetés hírét, s a párizsi sajtó- konferencián kijelentette: a Nobel- díj mindazokat az irániakat illeti, akik a demokráciáért harcolnak. Fátyol nélkül állt Párizsban a kame­rák elé, ami persze óriási felháboro­dást váltott ki a teheráni konzerva­tív vezetők körében. - Oslóban sem veszem fel a hidzsábot (fátylat) - közölte Ebadi asszony. - Mindig vol­tak, akiket sértett a viselkedésem, de ennek nincs jelentősége” - han­goztatta. A jogásznő sokszor kap fe­nyegető leveleket, üzeneteket, ame­lyek környezetét jobban aggasztják, mint őt. „Nem új dolog, megszok­tam tíz éve“ - jelentette ki. Ő maga megelégszik annyival, hogy nyilvá­nos szerepléseiről értesíti a hatósá­gokat. „A Nobel-díj nem változtatott az elkötelezettségemen“ - közölte. Ebadi nem hajlandó hivatásos politi­kusi pályára lépni: „A hőskultusz mindig csak hátráltatta ezt az orszá­got“ - mondta, és hozzátette: „Az embereknek maguknak kell harcol­niuk a jogaikért,'mint ahogy sokan meg is teszik. A szabadság nem fog ingyen az ölükbe hullani“. Sirin Ebadi - 1974-ben Irán első női bírája, mielőtt az 1979-es iszlám for­radalom nyomán lemondásra kény­szerítették - azok ellen a konzerva­tív körök ellen küzd, amelyek „tör­vényen felül állónak“ tekintik magu­kat. Példaértékűnek tekinti az iráni születésű, Kanadában élő Zahra Ka­zenú újságírónő ügyét, akit június 23-án, a teheráni diáktüntetések idején vettek őrizetbe, és a börtön­ben lelete halálát. A Nobel-díjas jo­gásznő november 3-án bejelentette: személyesen képviseli az elhunyt új­ságírónő családját a bíróságon. Ügy­védként dolgozik, és gyakran vállal kimondottan kényes ügyeket, példá­ul értelmiségiekkel és ellenzékiekkel szemben elkövetett gyilkosságok és egyéb atrocitások eseteit. Egyben ta­nít is a teheráni jogi egyetemen. A jogásznő nézetei és fellépései mi­att állandó céltáblája az iráni funda­mentalistáknak. Három évvel eze­lőtt 22 napi börtönre ítélték, mert nyüvánosságra hozta a szélsőséges Anszar Hezbollah csoport egykori tagjának vallomásait, melyekből ki­derült, hogy a csoport milyen paran­csokat kapott a tiltakozó mozgal­mak letörésére. „Mindenkinek, aki Iránban az emberi jogokat tanulmá­nyozza, félelemben kell élnie a szü­letésétől a haláláig. Én azonban már megtanultam úrrá lenni a félelme­men” - nyüatkozta korábban Ebadi. Az ügyvédnőt az iráni nők nem hi­vatalos szóvivőjének tartják. Az ő küzdelmének is köszönhető, hogy a 270 parlamenti helyből ma 14-et nő tölt be, illetve hogy az elmúlt évek­ben több iráni nőt vettek fel az egyetemekre, mint férfit. Ma már a nők olyan állásokat is betölthetnek Iránban, amelyek korábban a férfi­ak kiváltsága volt, mint például a buszsofőri állás, (mti, origo) ÉRDEKESSÉGEK Stockholm helyett Oslo A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem az alapító Alfred Nobel hazájában, hanem Norvé­giában, Oslóban adnak át. En­nek magyarázata, hogy az alapí­tó halálakor Svédország és Nor­végia még egy államot alkotott, és Nobel végrendeletében meg­hagyta, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda, ez a hagyo­mány pedig Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fenn­maradt. A díjat odaítélő bizott­ság a norvég parlament, a Stor­ting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevé­kenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de ki­kérheti szakértők véleményét. A kitüntetést „a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgya­lások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai“, valamint az alapító szándékait figyelembe véve már az emberi jogokért küzdők is megkaphat­ják. Az első Nobel-békedíjat 1901-ben Henri Dunant és Fré­déric Passy, a Nemzetközi Vörös- kereszt alapítói kapták. Hollán Zsuzsa nem volt Oslóban Amikor az 1985. évi Nobel-béke­díjat az Orvosok a Nukleáris Há­ború megelőzéséért nevű nem­zetközi mozgalomnak ítélte a Norvég Nobel Bizottság, a ma­gyar „Hollán Zsuzsa akadémi­kus ekkor a Társaság alelnöke volt és a vezetőség tagjaként ve­hette át az érmet“ - tájékoztat­tak akkoriban a díjátadásról. Ez tévedés. Oslóban a díjat a Tár­saság két társelnöke vette át: Bemard Lown amerikai és Jev- genyij Csazov orosz kardiológus professzor (utóbbi később egy ideig a Szovjetunió egészség- ügyi minisztere is volt); Hollán Zsuzsa akadémikus valóban a Társaság magyar elnöke és nem­zetközi alelnöke volt, de a díjat az elnökök vették át. Egy hölgy kegyeiért David Ottosan svéd professzor, a biológiai Nobel-bizottság koráb­bi elnöke ezt írja: „A matemati­kusok gyakran magyarázzák a matematikai Nobel-díj hiányát azzal a kis történettel, hogy No­bel és egy svéd matematikus, Gösta Mittag-Leffler ugyanazon fiatal hölgy kegyeit kereste, aki végül Mittag-Lefflert választotta. Nobel „válasza” az volt, hogy nem hozott létre matematikai dí­jat, nehogy azt halála után Mit- tag-Lefflernek ítéljék oda...“ Egyesek szerint ezt a történetet a konkrét név ellenére is erős fenntartással kell fogadni (nehéz elképzelni, hogy bárki sikerrel vetélkedhetett volna egy hölgy kegyeiért Alfred Nobellel, a dús­gazdag, nagyműveltségű, nagy­világi emberrel!) csakúgy, mint azt az állítást, hogy „az alapít­ványt tevő szándékosan kihagy­ta“ a matematikát. Szabadságszobor az íróasztalon Sirin Ebadi íróasztalán a mun­kahelyén egy mini Szabadság­szobor áll, a falon pedig a was­hingtoni székhelyű emberi jogi szervezet, a Human Rights Watch levele függ, melyben az áll: „büszkék vagyunk Sirin Ebadira, az ő bátor odaadásá­ért az alapvető jogokért folyó küzdelemben”.(pgp, it) NOBEL-BEKEDIJAS NŐK Még mindig kevés a nő a díjazottak közt Talán kevesen tudják, hogy Alfred Nobel, a díj alapítója Bertha von Suttner osztrák író­nő és elkötelezett békeharcos hatására döntött úgy, hogy Béke Nobel-díj is legyen. Bár Nobelt egy nő ösztönözte, máig megle­pően kevés nő található az ed­dig díjazottak között. Ha az ösz- szes díjat (irodalmit és békét is) vesszük figyelembe, mindössze harminc, többségük nem a tudo­mány területéről. A legtöbb női Nobel-díjas béke, illetve irodal­mi (9) díjat kapott. Közgazdasá­gi díjat eddig egyáltalán nem kapott nő. A tudományok terü­letéről hat orvosi, három kémiai és csupán két fizikai díj jutott nőnek, tehát az egész történet során tizenegy, de ez csak tíz személyt jelent, mert Marie Curie kétszer kapott Nobel-dí- jat. 1903-ban férjével és Becque- rel-lel együtt megosztva fizikai Nobel-díjat kap a rádióaktivitás­sal kapcsolatos munkásságáért, doktori címet is kap. 1911-ben Kémiai Nobel-díjat kap a rá­dium előállításáért. Marie Curie máig az egyetlen nő, aki két tu­dományos ágban is Nobel-díjat kapott. Sirin Ebadi a 11. nő, aki a díj 1901- es alapítása óta elnyerte a békedí­jat, és csupán a 3. iszlám vallásé Szadat egyiptomi elnök (1978) és Arafat palesztin elnök (1994) után, akik megosztva részesültek az elismerésben. Női kitüntetettje a díjnak utoljára 1997-ben volt Jody Williamsnek, a taposóaknák betiltásáért küzdő mozgalom ko­ordinátorának személyében. 1905.: Bertha von Suttner (1843-1914) 1931.: Jane Addams (1860-1935) 1946.: Emily Green Balch (1867-1961) 1976.: Betty Williams (1943-) Európa szinte minden nyelvén kiad­ták az osztrák írónő regényét: Die Waffen nieder (Le a fegyvert!). A Berni Állandó Nemzetközi Békeiro­da elnöke volt. Az amerikai nőmozgalmi vezető, 1919-től a Nemzetközi Nőszövetség a Békéért és Szabadságért nevű szervezet elnöke. Nicholas Murray Butlerrel megosztott díjat kapott. Amerikai politikus, közgazdász, a Nemzetközi Női Liga a Békéért és Szabadságért szervezet alapítója és vezetője. John Raleigh Mott-tal megosztott Nobel-békedíjat kapott. Az északíír békemozgalom egyik ve­zetője volt. 20 éve, más Nobel-díja- sokkal együtt a világot beutazva próbál segíteni ott, ahol a gyerekek és a béke veszélyben forog. 1976.: Mairead Corrigan (1944-) Ugyancsak az északír békemozga­lom vezetője, tevékenységéért, az erőszak felszámolásáért végzett munkásságáért kapta a Nobel-béke­díjat, megosztva Betty Williamsszel. 1979.: Teréz Anya (1910-1997) A díjat a társadalomból kirekesztet­tek érdekében végezett munkálko­dásáért kapta.Több százezer em­bert vígasztalt betegségében. A pá­pa boldoggá avatta. 1982.: Alva Myrdal (1902-1986) Svéd író, diplomata, Svédország de­legátusa a genfi leszerelési konferen­cián (1966-73). Tevékenységéért a mexikói Alfonso Garcia Roblesszel együtt Nobel-békedijjal tüntették ki. 1991.: Aung San Suu Kyi (1945-) 1992.: Rigoberta Menchú Tűm (1959­1997.: Jodi Williams (1950-) A burmai ellenzék vezetője, aki a demokrácia és az emberi jogok ér­vényesítéséért küzdött békés eszkö­zökkel, és szembeszállt a burmai ka­tonai diktatúra képviselőivel. A guatemalai maja indián asszony sokat tett az indiánok társadalmi felemelkedéséért. A Nobel-díj ré­vén a világ nyilvánossága elé tár­hatta népének tragédiáját. Megosztott díjat kapott a Nemzet­közi Kampány a Taposóaknák Be­tiltásáért (ICBL) nevű szervezettel. Williams a szervezet koordinátora­ként vehette át a díjat.

Next

/
Thumbnails
Contents