Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-09 / 282. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 9. KOMMENTÁR Damoklész kardja T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Eddig Damoklész kardjaként még csak ott lebegtek a kis vágóhidak, húsüzemek és egyéb élelmiszer-feldolgozóipari vállalkozások fölött az Európai Unió élelmiszerhigiéniai követelményei által meghatározott előírások, napjainkra azonban végérvényesen egyértelművé vált, hogy rövidesen le is csapnak rájuk, lévén hogy ezeknek a vállalkozásoknak a zöme nem tudja, nem képes teljesíteni az unió által az élelmiszertermelésben meghatározott higiéniai és egyéb technológiai illetve műszaki követelményeket. „Sajnos”, kiderült, hogy az unió valóban komolyan veszi azt, amit előír, állít vagy szabályoz, s noha az élelmiszergyártóink már hosszabb ideje tisztában voltak ezekkel a követelményekkel, jó hazai szokás szerint talán nem vették túlságosan komolyan, vagy valamilyen újabb kivételekkel számolva abban bíztak, hogy talán mégsem eszik majd olyan forrón ezt az unós kását, de tévedtek. Az már csak csekély vigaszt jelenthet, hogy az ágazatban uralkodó pénzügyi állapotok miatt valószínűleg erre nem is volt esélyük, hiszen a követelményeknek való megfelelés beruházási igényeit úgysem tudták volna előteremteni, fedezni. Sajnos, azonban mint minden agrárágazati ostorcsapás, várhatóan ez is nemcsak az élemiszeripari vállalkozásokon csattan, hanem újra a termelők hátára is jut majd belőle. Ma még ugyan nem lehet előre megmondani, hogy mi lesz a sorsuk azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nem kapják meg az uniós működési engedélyt, de nagy többségük várhatóan jobbik esetben profilt vált, vagy tönkremegy. Vajon hány százra tehető például az országban az olyan ki- sebb-nagyobb vágóhidak száma, amelyek az uniós belépés után kénytelenek lesznek lehúzni a rolót? S a hazai ágazat eddigi fizetési szokásainak, fegyelmének ismeretében vajon ki mondja meg, hogy ezek a vállalkozások hogyan.fogják rendezik az eddig átvett állatok utáni számláikat. Az állattenyésztéssel foglalkozó termelők joggal tartanak attól, hogy a bezárásra kerülő vágóhidakkal újabb százezrek, milliók úsznak majd el a felszámolásra ítélt vállalkozások csőd- eljárási csatornáin. Az ugyanis nem titok, hogy a hazai számlafizetési gyakorlat alapján az állatartók többnyire csak futni fognak a pénzük után. Egyelőre azonban nem tehetnek semmit, hiszen a vágásra érett állatokat ezután is mindenképpen értékesíteniük kell valahol. A legnagyob veszély ebből a szempontból főleg a falusi kistermelőket fenyegeti, hiszen ők többnyire alkalmi felvásárlók vagy beszállítók révén adják el állataikat. A bevezetőben említett Damoklész kardja egyetlen vágással nemcsak a feldolgozók, hanem számtalan állattartó kistermelő nyakát is elvághatja. Somogyi Tibor illusztrációs felvétele A vas, a réz, a cink és szelén nagyon fontos szerepet tölt be a sertések takarmányozásában Növekvő igények nyomán korlátozások várhatók (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ smeretes, hogy az állatok ásványianyag- ellátotságát több tényező is befolyásolja. Elsősorban a takarmány és az ivóvíz, amely által az ásványi anyagok a szervezetbe jutnak. A bejuttatott ásványianyag mennyiségét ugyan pontosan meg lehet határozni, de annak felszívódása már nem mérhető ilyen pontosan. A felszívódás hatékonyságát az egyes ásványi anyagok között fennálló nagyon bonyolult kölcsönhatások mellett befolyásolja az állat étvágya is, másrészt viszont számtalan tényező, környezeti és stresszhatások, betegségek jelentős mértékben gátolják a felszívódásukat. Az állatok ásványianyag-szükségle- tével kapcsolatos ismereteket még a 60-as és 70-es években dolgozták fel és határozták meg. A mostani vizsgálatok alapján azonban egyre több eredmény mutat arra, hogy a mai gyors növekedésű hibridek ásványi- anyag-szükséglete mintegy kétszer magasabb, mint a 30 évvel ezelőtti adott növekedési erélyű sertéseké. E felismerés alapján az ásványi anyagok mennyiségét takarmányadagokban gyakran ajánlják a javasolt szükségleti érték” felett. A mikroelemek meghatározásakor ma már figyelembe veszik az állat faját, annak termelési szintjét és az ásványi anyag biológiai hozzáférhetőségét is. Az Európai Unióban ugyanakkor környezetvédelmi és humán egészségügyi megfontolásokból maximalizálták néhány mikroelem megengedhető szintjét a sertéstakarmányokban. Az egyes mikroelemek közül a sertések takarmányozásában nagy jelentőséggel bír a vas, mivel külön szerepe van az oxigén szállításában, így létfontosságú eleme a takarmánynak. A vas mérsékelt hiánya a kocáknál csökkent alomszámot eredményez, és ezekben az állományokban megnő a malacelhullás is. Lényeges, hogy a vasellátottságot közvetlenül és közvetve a réz- és cinkellátás is befolyásolhatja. A réz szintén nagyon fontos, elsősorban az idegrendszer és az immun- rendszer, valamint a szív- és keringési rendszer működésében játszik szerepet. A rézellátottság közvetlen összefüggést mutat a vasellátottsággal és közvetett összefüggést a cinkellátottsággal. A takarmányadagokban a szerves rézvegyületek biztosítják a legkedvezőbb cink- és vasfelszívódást. A cink az élő szervezet számos enzimének alkotóeleme. Ezek az enzimek hatnak a növekedésre és a fejlődésre, befolyásolják a malacok élet- képességét és az elválasztott malacok takarmányértékesítését. Szerepe van a szaporodásbiológiai folyamatokban, elsősorban az A-vitamin szállításában. A cink-oxid antibakteriális hatása az állattartók körében közismert, egyúttal növeli a bél aktív felszívó felületét is. Ha azonban nem megfelelően alkalmazzák, főleg túladagolás esetén, toxikus hatásokat válthat ki. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 10-14 napot. A kedvezőtlen hatások megelőzhetők a takarmány kalciumtartalmának növelésével. A szelén hatásáról a takarmányadagban ma már számtalan ismerettel rendelkeznek, elsősorban a malacelhullások csökkenésében, a növekedési intenzitás javításában fejti ki kedvező hatását. A mikroelemek közül a cink és a szelén kiemelt szerepet töltenek be a szervezet immunválasz-készségének kialakításában és annak intenzitásában is. Egyes krónikus gyulladásokra (pl. lábvég problémák, krónikus bélgyulladás) az állat szervezete olyan módon is reagálhat, hogy jelentős mértékben csökkenti a vérben keringő vas, réz, cink mennyiségét, s ezzel másodlagos mikroelemhiányt idéz elő. A sertéstápok javasolt mikroelem-tartalma az egyes országokban és a gyártóknál jelentős eltéréseket mutat. Ennek okai a különböző kémiai formák alkalmazására vezethetők vissza. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unió várhatóan csökkentéseket tervez a maximális szintekben. Az alábbi táblázatban a sertéstápok javasolt és maximálisan engedélyezel mikroelem-tartalmát ismertetjük. Mikroelem Maximum Hízó Malac Koca (mg/kg) Vas 750 60-70 80-120 60-90 Cink 150 50-55 50-100 50-80 Réz 25(170*) 5-8 8-10 7,5-10 Mangán 150 30-40 50-60 30-45 Szelén 0,50 0,1-0,15 0,09-1,20 0,18-0,30 Jód nincs adat 0,5-0,6 0,1 0,1 Az uniós belépéstől azt remélik, végre sikerül rendet teremteni ebben az ágazatban is, hogy a minőségi munkának és terméknek meg lesz a becsülete Milyen volt a 2003-as termelői esztendő? ÚJ SZÓ-ANKÉT Szikura Ferenc, a királyrévi Agrostaar KB igazgatója A lassan magunk mögött tudott esztendő társaságunk szempontjából felemás eredményeket, s ezáltal kettős értékelést is maga után von. Természetesen konkrét eredményekről ezek végleges lezárása előtt nem tudok beszélni, de az aszály és az időjárás egyéb viszontagságai akárcsak az ország többi térségében, nálunk is komoly veszteségeket okoztak. A növénytermesztésben már az év elején előjöttek a gondok, a repce teljes egészében kifagyott, ki kellett szántanunk, a cukorrépa vetését az azt követő szélvihar miatt újra meg kellett ismételnünk, s a másodvetés már nem adta azokat az eredményeket, amelyeket a hagyományaink és az előző évi hozamok alapján reméltünk. A szárazság nálunk is tarolt, 30-35 százalékos veszteséget okozott. Keserű szájízzel kellett tudomásul vennünk a sertéshús árának zuhanását, enyhén fogalmazva is a termelők ar- culcsapásának éreztük az évközben kínált felvásárlási árakat. Sajnos, a vízibaromfi értékesítése is akadozott, a legnagyobb gond, hogy az országban egyáltalán nem működik erre a célra rendszeresített vágóhíd, tehát az állatokat helyben vagy a környéken kell értékesítenünk. Szerencsére, a felsorolt kedvezőtlen folyamatok mellett voltak és vannak gazdaságunkban kedvező erdmények is, hiszen a tejtermelésben például mind mennyiségben mind pedig minőségben sikerült jelentős javulást produkálnunk. A továbblépés érdekében fogtunk hozzá a tejház rekonstrukciójához, amelyet a Sapard program által folyósított támogatásból szeretnénk finanszírozni. Az idei eredmények összefoglaló értékelésében az előzetes számítások szerint mi is valahol a nullszaldós határ környékén egyensúlyozunk majd. A nehézségek és gondok ellenére az uniós belépéstől végre azt reméljük, hogy sikerül rendet teremteni ebben az ágazatban is, hogy a minőségi munkának és terméknek meg lesz a becsülete, hogy az ágazatban egy hosszabb távú fejlesztési elképzelés mentén szabják majd meg a követelményeket, amelyek nem évről évre fognak változni. Rendezni kell végre a földtulajdonjoggal együtt a bérleti jogokat is, hiszen gazdasági fejlődést ebben az ágazatban nem lehet egyéves földbérleti szerződésekre alapozni. Személy szerint azt remélem, hogy ha nálunk is rend lesz, a vezetők is elsősorban az érdemi munkával és nem a kiskapuk keresésével lesznek elfoglalva, s ez meglátszik majd az eredményeken is. Emil Krajčí, a vegyszereket és műtrágyákat forgalmazó FN Agro Slovensko Kft. igazgatója Azt gondolom, hogy az idei év eredményeinek értékelésekor az őstermelőkkel és az agrárpiac többi résztvevőjével együtt megegyezik a véleményünk abban, hogy ez az esztendő valóban különleges, pontosabban fogalmazva gazdasági szempontból az utóbbi évek egyik legrosszabb éve volt. A nyomasztó hosszantartó szárazság, a globális felmelegedés és az egyéb kedvezőtlen hatások nemcsak a terméshozamokban éreztették a hatásukat, hanem ennek következtében az egész ágazat gazdasági eredményeit is jelentős mértékben befolyásolták, ami kihatott szállír tói-megrendelői kapcsolatok alakulására is. Nyilvánvaló, hogy valóban közösen kell elgondolkodnunk azon, ami itt történt, hogy mire nem figyeltünk oda eléggé, annak érdekében, hogy a jövőre nézve valamilyen kiutat találjunk az égető gondok kezelésére. Mert véleményem szerint a kétségtelenül kedvezőtlen időjárási és éghajlati viszonyoktól eltekintve azt is fel kell ismerni ezekben a kedvezőtlen folyamatokban, hogy valahol hiba történt, hogy némely dolog talán megelőzhető lett volna, esetleg kevesebb kárt keletkezett volna, ha egyes dolgokra jobban odafigyelünk, ha a felmerülő problémákat gyorsabban, ügyesebben oldottuk volna meg. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy az időjárás kedvezőtlen hatásai nagy károkat okoztak, de fel kell tenni a kérdést, vajon nem lehetett volna jobban, nagyobb mértékben kihasználni például az öntözőberendezéseket, hiszen mindenki előtt világos volt, hogy az aszály egyértelműen hat majd a hozamokra. Tisztázni kell, vajon ez a termelők hibája, nem megfelelő hozzáállása, netán az állam nem megfelelő támogatása miatt történt így. Véleményem szerint a gondok jelentős része még mindig a nem teljesen rendezett tulajdonviszonyokból ered. Úgy vélem, hogy minél hamarabb végérvényesen rendeznünk kell ennek az évek óta elhúzódó kérdésnek a megoldását, mivel csak így lesz rend az egész ágazatban. Amíg a tényleges tulajdonosok valóban nem exisz-tenciálisan függnek a saját vagyonuktól és a vele kapcsolatban meghozott döntésektől, hogy nem mindig kénytelenek elviselni ennek negatív következményeit is, addig sokkal nehezebb lesz a helyzet, s többnyire csak panaszkodni fogunk. Az azonban már most bizonyos, hogy ez az eszten(lllusztrációs felvétel) dő komoly érvágást jelentett a termelőknek, s az elkövetkező időszakban valóban csak a legerősebbeknek marad esélyük a fennmaradásra. Nem beszélve arról, hogy az Európai unióba a már közismert tényezők miatt agrártermelőink sajnos, várhatóan nem teljesen egyenrangú partnerként fognak majd belépni, (sz) ÁG RÁ R K ÜR JC ! [j-T-n V p A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
