Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-09 / 282. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 9. Kitekintő - hirdetés A legújabb Pink-botrány után beperelték a legnézettebb szerbiai televíziót Nőgyűlölet rózsaszínben „Nő van hegyes mellű és lógó mellű, kemény farú és fonnyadt farú” - kezdi előadását a népszerű színész a Magam sem tudom, miért mondom el mindezt? című sorozatban, amelyet állítólag az ifjúság felvilágosítása érdekében indított a Pink, a legnézettebb szerbiai televízió. PILCZ NÁNDOR A felvilágosulni vágyó sihederek azt is megtudhatják, hogy habár vannak asszonyok, akik azonnal kaphatók, s vannak, akiket előbb főzni kell, lényegében azért minden nő titokban másra sem vágyik, mint hogy ágyba bújjon bárkivel, aki hajlandó erre. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy a „felvilágosítónak” reklámozott, valójában alpári sorozat azért került műsorra, hogy szinten tartsa a Pink irigylésre méltó nézettségét. A Pink - angolból kölcsönzött nevéhez illően - rózsaszín épülete mindig is szálka volt azoknak a szemében, akik a Milosevics-érá- ban egy európai Szerbiáról álmodtak. Ifjú tulajdonosa, Milose- vicsné Mira Markovics pártjának egykori tisztségviselője tudta, mivel lehet a nézőket adójához csábítani. Itt daloltak a szerb műzene „csalogányai”, házi sztárja volt a Pinknek az „isteni Ceca”, a hírhedt Árkán felesége (ma özvegye), éjfél után pedig kemény pornót kaptak a nézők. A Pink megállás nélkül szórakoztatott. Kivéve, amikor másra volt szükség. A Milosevics-érában választások előtt részletesen beszámolt a győztesnek kijelölt pártok korteshadjáratáról. Nem rajta múlt, hogy a Milosevics feleségének Jugoszláv Baloldal nevű pártja mindig leszerepelt, hiába volt a Pink a „nagyasszony” magántévéje és szócsöve. Milosevics bukása után hiába remélték a hatalomváltást elősegítő - korábban támadott és nyomorga- tott - médiumok, hogy a Pink eltűnik a színről. A demokratikusan megválasztott új vezetés vezető politikusai nem hogy bezáratták volna a „rózsaszínű kaput”, amelyen át annyi métely zúdult a közönségre, hanem maguk is előszeretettel jelentek meg a népszerű adó műsoraiban. Amikor pedig a korrupcióellenes bizottság elnöke azt találta mondani: le kellene rombolni a Pink eleve engedély nélkül épített, rút székházát, a tévétulajdonos külön műsorban zúdította rá legocsmá- nyabb rágalmait. A jeles jogászprofesszornak nem sikerült elérnie, hogy a Pink helyreigazítson. A közvélemény most kíváncsian figyeli, mi lesz a fejleménye a legújabb Pink-botránynak. Nem kormányzati szervezetek, közöttük női mozgalmak perlik ugyanis a tévét és tulajdonosát, a fent említett „felvilágosító” műsor kapcsán, nőgyűlölet terjesztéséért. A televízió píár-menedzsere azonnal minősített: a pert indító , jelentéktelen, melegeket tömörítő” egyesületek azzal sincsenek tisztában, hogy a színész régi népi költeményekből idézget. Költői, az ám! - válaszolják a sértettek. A balkáni- an patriarchális szerb társadalomban a nő ma is másodrendű lény. Még parlamenti képviselők is rendszerint szoknyásnak titulálják politikai ellenfelüket, ha meg akarják sérteni. Nem kell persze jóstehetség hozzá, hogy kitalálja az ember: a perből nem lesz semmi. A belgrádi törvényszék most mentett fel egy nacionalista politikust, aki élő televíziós adásban megrúgta a riportert, aki kellemetlen kérdést mert feltenni neki. Pedig nem ártana a felelősségre vonás. Talán akkor valamelyest visszaszorulna a családon belüli erőszak is Szerbiában. Újvidék, 2003. december A Franciaországból rendelt szippantó mintapéldánya is csődöt mondott Elcsúszott a kutyabizottság SZÁSZI JÚLIA Bécsben hosszú évek óta megoldatlan a közterületet szennyező ebürülékek eltakarítása. A kutya- tulajdonosok és az osztrák főváros vezetői egymásra mutogatnak. Az eredmény pedig az utcán hever. Talán azért is tetszett annyira Prága, mert bátran nézhettem séta közben fölfelé: nem kellett attól tartani, hogy kutyapiszokba lépek - mesélte lelkesen a Moldva partjáról visszatért bécsi ismerős, miután az ajtó előtt hosszan dörgölte cipőtalpát a lábtörlőbe. Ilyen állapotokról az egyébként igazán gondozott osztrák fővárosban legfeljebb álmodozni lehet. Megszámlálhatatlan kísérlet bukott már el, ötletek sora hiúsult meg, mert a kutyatulajdonosokat az egész probléma hidegen hagyja. Márpedig a közreműködésük nélkül eredmény aligha képzelhető el. A kutyások elszántan védik négylábú társaik vélt érdekeit, ahogyan fogalmaznak, az ebek szabadságjogait. Avagy inkább saját kényelmüket. Az ebek szabadság- jogai legfeljebb a legfrissebb ötlet, a Hundeklo nevű kutyavécék kapcsán vetődhetnek fel. Ezek a parkokban elkerített külön kis területek, ahova az ebeket nagyobb dolgaik elvégzése céljából kellene beterelni. Néhány radikális kutyás szerint azonban e módszer olyan mérvű szabadságkorlátozás, amit akár állatkínzásnak is lehetne minősíteni. Az osztrák társdalom ilyen kérdésekre pedig kényesen odafigyel. Az ebürülék felszámolásával az időközben megszűnt kutyabizottság sem tudott megbirkózni. A testületet még a város korábbi polgármestere, Helmut Zilk hozta létre, s nyugalomba vonulásáig az elnöki posztot is betöltötte. A bécsi kis és nagy kutyákkal egyáltalán nem könnyű elbánni. A bizottság javaslatára a városháza szép kis summáért motorbiciklis kutya- ürülék-szippantókat rendelt Franciaországból, de már a mintapéldány is csődöt mondott. Az itteni kutyagumi - hivatalos indoklás szerint - „nem olyan állagú”, mint amilyenre a ravasz takarítógépet tervezték. (Rossz nyelvek szerint a városháza örült, hogy megszabadult egy költséges és kevéssé hatékony beruházástól.) A következő ötletek még csak nem is újszerűek, ám a legnagyobb hibájuk az volt, hogy a gazdik közreműködését feltételezték. Illetve valószínűleg már előbb valakik elszabotálták: az aprópénz bedobása ellenében műanyag zacskót és lapátot adó automatákból ugyanis Bécsben mindössze tizenötöt szereltek fel. Igazán nem várható el a gazditól, hogy kilométereket gyalogoljon, ha szükségét látja a holmi használatának, vagy esetleg bespájzoljon belőle. Ez a kutya utáni takarítás - amely annyi világvárosban remekül működik - később még az ingyen osztogatott kellékekkel sem vált be, mint ahogy a tavaly nyáron életbe léptetett drákói szigor, a jókora büntetés sem riaszt el senkit. Már csak azért sem, mert nem is nagyon tisztázott, ki ellenőriz, és ki büntet. A járőröző rendőrök például kikérik maguknak, hogy kutyaügyben foglalkoztassák őket. A tulajdonosok meg úgy vélik, a város a kutyatartásért fizetett adóból találjon megoldást. A fizetési morál azonban meglehetősen gyengécske: miközben a bécsi ebek száma a valóságban meghaladja a százezret, a hivatalos nyilvántartásokban csak mintegy ötvenezer szerepel. A be nem jelentett négylábúak után pedig senki nem fizeti az évi 43,6 euró adót. (Az összeg egyébként tartományonként eltérő, Bécsben pedig a második kutya után már több mint 65 euróra rúg.) A kutyabarátok és ellenségeik között egyre feszültebb a viszony. A tulajdonosok nem örülnek, hogy egyre több parkból kitiltják őket, a sétálók, kocogok, sportolók pedig ki nem állhatják, ha váratlan támadás éri őket. Ráadásul egyre nagyobb divat a testesebb kutya - s mi tagadás, az ilyenek után még nagyobb kupac marad az utcán. Bécs, 2003. december (Illusztrációs felvétel). BESTSELLER A BANKPIACON Kivéti MAXl'SZaMAXl-to^tonSa8 t "'"«’in A MAXIKNIŽKA betétkönyv MAXIELŐNYEI: Garantált kamatlábak a szlovák koronában vagy vezetett bétet teljes futamideje alatt. A pénz büntetőilleték nélkül bármikor kivehető. A neves BAWAG bankcsoport biztosítéika és biztonsága. ISTROBANKA www.istrobanka.sk , e-mail: info@istrobanka.sk , Call Centrum: 0850 111 999 S15 48395 Mira Markovics. A Pink az ő szócsöve volt (Képarchívum)
