Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-09 / 282. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 9. KOMMENTÁR Százalékért elintézik PÁKOZDI GERTRUD Politikusaink az utóbbi napokban gondoskodtak róla, hogy egyik napról a másikra a feledés homályába merüljön Kariin képviselő korrupciós ügyét. A megvesztegetés azonban virágzik, kicsiben és nagyban egyaránt. Nem sokat változtat a helyzeten azoknak a vál­lalkozóknak a görcsös próbálkozása sem, akik arra tették fel vállal­kozói becsületüket, hogy hivatalnok zsebébe nem csúsztatnak borí­tékot a gyors ügyintézés reményében... Mivel a kapitalizmusban az idő pénz - vállalkozó számára pedig különösen az -, nem csoda, hogy a gyorsabb ügyintézésért a legtöbbjük fizet. A korrupció úgy beleivódott társadalmunkba, hogy az emberek már akkor sem hi­szik el, hogy tisztességes versenyben nyer meg valaki például egy közbeszerzési pályázatot, ha bizonyítottan a legelőnyösebb ajánlat­tal jelentkezett. A vállalkozók zöme vallja, hogy közbeszerzési meg­rendeléshez csak úgy juthat, ha a megrendelés várható hozadéká- ból a megfelelő személyt megfelelő jutalékban részesít. így alakul­tak ki az öt-, nyolc-, tízszázalékos politikusok, hivatalnokok... Egyelőre fehér hollónak számít az olyan vállalkozó, aki lebuktatja a markát tartó hivatalnokot. Ez a gyakorlat várhatóan csak akkor vál­tozik meg, ha a játékszabályokat mindenütt megtartják, ami az erős polgári társadalom egyik ismérve. Úgy tűnik, ettől még távol va­gyunk, noha májusban már EU-tagok leszünk. A korrupciónak azonban van egy veszélyesebb, „magasabb szintű” fajtája. Ez pedig a pártpolitikában megjelenő és ebből eltűnni nem akaró korrupció, jóllehet a Dzurinda-adminisztráció már hatodik éve úgymond programszerűen küzd a megvesztegetés mindennemű megnyilvánulása ellen. Hogy vállalkozók esetenként már lebuktat­nak korrupt hivatalnokot, jelzi, hogy a piacgazdaság szigorú feltéte­lei között mozgó, saját vagyonukat kockáztatók gondolkodásmódja igazodni próbál a tisztességes versenyfeltételekhez. A politikusok azonban továbbra sem változtatnak azon a gyakorlaton, hogy párt- politikai alapon osztogatnak zsíros gazdasági posztokat. A minap például az ANO és az SDKÚ egy-egy helyi „emberét” ültették a kassai fűtőmű vezetői székébe. A vállalati „alagutak” működésén edződött választó meg csak reménykedik abban, hogy a pártok között elosz­tott cégek vezetőinek valóban érdeke: ne csapolják meg az előbb- utóbb eladásra kerülő társaságot, amelyben egyelőre részvényesi jo­gokat gyakorol a Rusko vezette gazdasági minisztérium is. Csakhogy ebben az országban már túl sok példa volt arra, hogy a pártalapokon elosztott gazdasági tisztségekkel maguk a pártok éltek vissza. Min­dig közelednek a választások, a pártkasszát fel kell töltetni a jövedel­mező állásokért hálás vállalatvezetőkkel. Félő, amíg lesz eladnivaló cég, a korrupciónak ez a fajtája sem tűnik el. Attól lehet tartani, ak­kor sem, ha új összetételű kormány kerül hatalomra. JEGYZET sőt nemcsak őket, hanem a ki- lenc-tizennyolc éves korosztályt is. Tüdők például egy kilenc éves kisfiúról, aki odahaza fenn­hangon szokta énekelni József Attila és Ady megzenésített ver­seit. Belőle már rossz ember nem lehet, a minden oldalról támadó médiagagyi nehezen fertőzheti meg, hiszen ezek a versek védetté teszik, ha úgy tet­szik, a mexikói szappanoperák ellen például nagyon hatásosak. Az említett dunaszerdahelyi duó pedig mindent megtesz, hogy megszerettesse a verseket a fia­talokkal, újabban még nagy kedvencemet, Bob Marleyt is se­gítségül hívják egy dallam erejé­ig, de erről inkább majd máskor, egy zenei témájú cikkben. Hogy a Nazareth megszerettette-e a hetvenes évek rockzenéjét a kas­saiakkal, nem tudom, nem is ér­dekel. A fent említett hasonlatot csak poénnak szántam volna, ha aznap este eszembe jut. Bár le­het, hogy abban a közegben osz­tatlan siker helyett méla undort váltottam volna ki vele. Minden­esetre a Kicsi Hang duó megun­hatatlan, sőt rejtélyes okokból akárhányszor hallom őket, min­dig valamivel jobbnak tűnnek, mint az előző alkalommal. És ez nem csak afféle szerény véle­mény... Rockerek „veresége” JUHÁSZ KATALIN Milyen jól is hangzott volna, ha koncert után azt mondtam vol­na a megzenésített vers műfaj­ban utazó Kicsi Hang duónak, hogy hosszas tépelődést kö­vetően őket választottam a Na­zareth helyett. A skót rock-ag­gastyánok ugyanis múlt szom­baton a „hozd el anyádat is” jel­szó jegyében Kassán koncertez­tek. Az igazság az, hogy egyet­len percig sem tipródtam dilem­mák között, melyiket válasszam a két program közül. Mert a Ki­csi Hang ugyan csúszott a kez­déssel tíz percet, a Nazareth vi­szont legalább tizenöt évet, és ekkora késés már nehezen tole­rálható. A szervezők azt ígérik, ha minden a tervek szerint ha­lad, újabb hullákat is kiásnak a haknira vevő nagyérdeműnek: lehet, hogy a Sweet, a Műd, sőt Suzi Quatro is ide látogat, ha-jól emlékszem a felsorolásra. Való­ságos kedvencek temetője lesz Kassán, bár az említett sztárok talán már a szüléimét sem érde­kelnék túlzottan. A Kicsi Hang viszont nagyon is érdekli őket, OLVASÓI LEVÉL Véget ért a szegénységpróba Simán vége! Se egy influenza, se egy cipőtalp leválás, se fog­orvos. Nem jött a gáz, a villany évi elszámolása, a vizdíjat se most szedték, az adókat is az új év elején. De már vége. Megve­heti, mi szem-szájnak ingere, hiszen a trezorba ott lapul a megspórolt havi bér! Hányszo­rosa is annak a 4500 koronács- kának? Jöhet a rokonlátogatás, az elmaradt ajándékok megvá­sárlása. Most már nem kell lop­va kikulcsolni a roskadozó éléskamrát! Hogy szokható a szegénység? Minden a világon szokható, még a napi verés is ­hogy az már kutya sors?! Min­den relatív, a boídogság is. „Nem jelentettük a holtakat, hogy megehessük napi étela­dagjukat és ez boldoggá tett bennünket” - írja Rejtő Jenő a Csontbrigádban. Hát így valahogy. Valamire mégis jó volt a próbavállalás - meggyőződhettünk arról, hogy a képviselő asszony hogyan csapja be saját magát. Márpe­dig önmagunk becsapása na­gyon hitvány dolog! A manézs- ban tehát már befejeződött az előadás, de a „Tömeg” porhin­téshez szokott szeme észrevet­te a valóságot - a szemfény­vesztés nem sikerült. Nagy Ilona Királyrév- Milyen szép, amikor a hó eltakarja a sok szennyet. De kár, hogy nem havazik a pozsonyi parlamentben... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Oroszországban „másfélpártrend­szer” jön létre a dumaválasztások nyomán - írja a lap. A hatalom párt­ja, az Egységes Oroszország párt hozzájuthat az alkotmány módosí­tását lehetővé tévő kétharmados többséghez az egyéni körzetekben mandátumot szerző képviselők és más olyan törvényhozók segítségé­vel, akik lojálisak a Kremlhez és Pu- tyin elnökhöz. A kommunisták leg­súlyosabb vereségüket szenvedték el (szavazataik felét elveszítve az 1999-es választáshoz képest), a nemzeti-hazafias pártok előretör­tek: az ultranacionalista Zsirinovsz- kij megerősödött. Ezzel afféle más­félpártrendszer bontakozik ki Oroszországban. A politikai színté­ren a hatalompárt gyakorlatilag szólózni fog. A többiek mind sta­tiszta szerepre kényszerülnek. A vá­lasztással négy évre bebetonozzák a dumában azt a helyzetet, hogy a végrehajtó hatalomnak nincs tiszta politikai ellenzéke. Csak ötven százalékos esély van a megegyezésre, ha kudarcba fullad az értekezlet, az válságba taszítja az uniót Merev frontok a csúcs előtt Az Európai Unió állam- és kormányfőinek brüsszeli csúcstalálkozója előtt meg­merevedtek a frontvonalak a földrész majdani alkotmányá­ról zajló vitában. A pénteken összeülő fórum sikere szem­pontjából döntő jelentőséggel bír az, vajon Lengyel- és Spa­nyolország hajlandó lesz-e tárgyalni a saavazati súlyok reformjáról. Ha elzárkóznak ettől, a brüsszeli értekezlet kudarcba fog fulladni. MTI-HÍR A nagy izgalommal várt tanácsko­zásra ugyanakkor árnyékot vet a németek makacssága is: Berlin nem hajlandó feladni az alkot­mány tervezetében megfogalma­zott döntési elvet, amely egy javas­lat elfogadását a tagállamok és az általuk képviselt EU-népesség többségéhez kapcsolná. „A legjobb esetben is fifty-fifty az esély a sikerre - idézte egy brüssze­li diplomata szavait az APA hírügy­nökség. - Alternatív terv nem léte­zik. Ha kudarcba fullad az értekez­let, az válságba taszítja az uniót.” Ebben az esetben az állam- és kor­mányfők feltehetően úgy határoz­nának, hogy márciusban alkotmá- nyozó csúcsértekezletet hívnak egy­be. Nehezen képzelhető azonban el, hogy másodszori nekifutásra sike­rülne az áttörés. Három hónap múl­va ugyanis az EU-nak - az alkotmá­nyon túlmenően - már a csúcspozí­ciók betöltésével, a 2006 utáni évek költségvetésének sarokszámaival és a bővítés további menetével kell foglalkoznia. Amennyiben nem si­kerülne elfogadni az európai alkot­mányt, az óhatadanul egy kétsebes- ségű Európai Unió létrejöttéhez ve­zetne, amelyben egyes államok - az uniós szerződések keretein kívül - maguk döntenének az integrációt tovább mélyítő lépésekről. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a so­ros EU-elnök Olaszország a jelek szerint nem kíván újabb kompro­misszumos tervet terjeszteni a mostani csúcstalálkozó résztvevői elé. Wlodzimierz Cimoszewicz len­gyel külügyminiszter a nápolyi konklávé után kijelentette: nyolc állam ragaszkodik a nizzai szerződéshez, kilencen támogatják a kettős többség elvét, míg hat ál­lam számára mind a két megoldás elfogadható. Két ország még nem határozta el magát. Ausztria szá­mára megfelelne a nizzai megol­dás - adta értésre Benita Ferrero- Waldner külügyminiszter. Diplomáciai körökben ellentmon­dásos kijelentések hangzottak el. Egyrészt azt lehetett hallani, hogy Németország egyre jobban elszige­telődik, mivel egyre több állam lenne hajlandó elfogadni a nizzai szerződés módosított formáját - például olyan formában, hogy Ber­linnek több szavazatot juttatnának a tanácsban. Ellentmond ennek egy diplomata kijelentése, aki szerint „23 állam kész volna elfogadni a konvent ál­tal javasolt kompromisszumot”. Egyedül a brit külügyminiszter, Jack Straw állt elő Nápolyban olyan javaslattal, hogy a szavazati súlyok elosztásának kényes problé­máját halasszák későbbre. Lengyel- és Spanyolország a nizzai szerződés értelmében 27-27 szava­zattal rendelkezne az Európai Ta­nácsban - mindössze kettővel keve­sebbel, mint Németország, amely­nek lakossága azonban kétszerese (82 millió) az előbbi két országé­nak. A konvent által javasolt szava­zati modell értelmében egy határo­zat elfogadásához a 25 majdani EU­tagállam egyszerű többsége és az EU-népesség legalább 60 százalé­kos többsége szükségeltetik. Ha a dolgok a német kancellár és az olasz miniszterelnök nyilatkoza­tai szellemében folytatódnak, ak­kor a csúcs kudarccal végződhet - jelentette ki Leszek Miller. Az a kér­dés - folytatta a lengyel kormányfő -, hogy csupán tárgyalási manőver­ről, afféle „aknásításról”, avagy az álláspont erőteljes megmerevedé­séről van-e szó. Miller azonban úgy látja, a kiút már körvonalazódik; ez a „rendez-vous” koncepció. A „ran­devú” azt fedi, hogy a szavazatsú­lyozással kapcsolatos szabályozást ellentétek miatt néhány évre elha­lasztják, és csak a nizzai szavazási rendszer gyakorlati kipróbálása után vizsgálják felül. Miller szerint ez mindenki számára elfogadható. Miller, akit helikopterbalesete óta kórházban ápolnak, sajnálatának adott hangot, hogy elmaradt dub­lini és londoni látogatása. Ám azt el sem tudja képzelni, hogy a Len­gyelország számára oly fontos órákban ne legyen ott Brüsszel­ben. „Győzködöm orvosaimat, te­gyenek meg mindent, hogy siet­tessék a felépülésemet, de ők kö­nyörtelenek” - mondta. MELY KÉRDÉSEKBEN VÁRHATÓAK NÉZETELTÉRÉSEK ■HiSSiS! Az első európai alkotmány szöve­gének a véglegesítésekor a követ­kező pontokban várható vita, ezek oszthatják meg a 25 részt­vevőt. Hogyan határozzák meg a minősített többséget a miniszte­rek tanácsában? A tervezet azt javasolja: az EU Tanácsában 2009-ben térjenek el a minőségi többségi döntéshoza­talnak a 2000. évi nizzai szerződésben rögzített módjától, azaz a szavazáskor ne csak a többségi szavazat döntsön, ha­nem adott esetben a többséget al­kotó országokban éljen az EU la­kosságának legalább 60 százalé­ka. Lengyelország és Spanyolor­szág azonban ragaszkodik a niz­zai szerződéshez, mely szerint mindkettőjüket 27-27 szavazat il­leti a 321-ből. Kell-e minden tagállamból euró­pai biztos? A tervezet értelmében, az Euró­pai Bizottságban a szavazati jog­gal rendelkező biztosok számát 2009-től - a hatékonyság érdeké­ben - tizenötre kell szűkíteni. Ez a megoldás viszont azt jelentené, hogy a kibővített EU tagállamai közül nem mindegyik tudna sza­vazatijoggal felruházott biztost delegálni a testületbe. A jelenlegi bizottság, a kisebb tagállamok többsége és a belépő országok vi­szont követelik az egy tagállam - egy biztos elvének megtartását. Az olasz elnökség a mostani rendszer 2014-ig történő kitolá­sát helyezi kilátásba, de hangsú­lyozza, hogy hosszabb, 10-15 esztendős időszakra nem tartha­tó meg. Rögzíteni kell-e a keresztény ér­tékeket az alkotmányban? A tervezet bevezetője kijelenti, hogy az alkotmány ihletet merít „Európa kulturális, vallási és hu­manista örökségéből”. Nyolc or­szág a 25-ből - Olaszország, Spa­nyolország, Portugália, Írország, Málta, Lengyelország, Csehor­szág és Szlovákia - ragaszkodik ahhoz, hogy a bevezető utaljon kifejezetten a kereszténységre. Franciaország, Belgium és az északi országok ellenzik. Olasz­ország várhatóan kompromisszu­mot javasol: ne csak a kereszté­nyi, hanem az európai világi in­tézmények örökségéből fakadó értékekről is tegyenek említést. További eltérő áíláspontok:- a tagállamok vétójogának eltör­lése több olyan területen, ame­lyek ádáz ellenkezést váltanak ki. Nagy-Britannia például nem kí­ván lemondani vétójogáról a büntetőjog területén történő együttműködést illetően, és az adóügyeket, illetve a külpolitikát érintő kérdésekben.- az EU költségvetésének (mint­egy 100 milliárd euró évente) el­lenőrzése is elkeseredett össze­csapást hozhat. Nagy-Britannia nem akarja elveszíteni évi vissza­térítését, Spanyolország regioná­lis támogatásait, Franciaország pedig mezőgazdasági szubvenci­óit. Az Európai Parlament új ha­táskörei - a tervezet értelmében övé lenne a döntő szó a költség- vetés elfogadásakor - több tagál­lam szabályszerű offenzívájára számíthatnak.- heves vita várható az alkot­mányjövőbeni továbbfejlesztésé­nek kérdéseiben. Szabad-e - még ha korlátozott esetben is - enge­délyezni, hogy az alaptörvény módosítását egyszerűsített eljá­rással, de minősített többséggel fogadják el? Meg kell-e engedni, hogy különböző területeken az európai vezetők tanácsa az egy­hangú döntést a minősítetett többséggel cserélje fel? Összegzi és kivizsgálja az olvasók panaszait, valamint értékeli az újságírók munkáját, a cikkek hitelességét Ombudsman] a van a N.Y. Times olvasóinak MTI-LAPSZEMLE Ombudsmanja van a The New York Times olvasóinak, érdekeiket most képviseli először megbízott a napi­lap fennállásának 152 éves történe­tében. A december elsejei hatállyal kinevezett Daniel Okrent bemutat­kozó cikkében hangsúlyozza, hogy az újságolvasók független szószóló­jaként rendíthetedenül ügyelni fog a lap fedheteüenségére. Megbíza­tása egyszeri, 2005 május végéig szól, addig el nem bocsátható, utá­na viszont megválik a laptól, hiszen másképpen felmerülhetne a gyanú, hogy a hosszabbítás reményében a lap tulajdonosainak kedvében akar járni. Az ombudsman feladatai kö­zé tartozik az olvasói panaszok ki­vizsgálása és orvoslása. Okrent két­hetente értékelő cikket közöl az új­ságírók és a szerkesztők munkájá­ról, a cikkek hitelességéről, tárgyi­lagosságáról, színvonaláról, és összegezi az olvasói panaszokat is. Az olvasók szószólója számos ame­rikai lapnál működő intézmény. Bevezetését a The New York Times- nál Jayson Blair riporter csalásso­rozata után határozták el. Az időközben elbocsátott Blair tollá­ból a szakmai tisztesség etalonjá­nak tekintett lap három tucat szto­rit közölt, amelyeket vagy az ujjá- ból szopott, vagy másoktól lopott, vagy pedig hemzsegtek a pontat­lanságtól, mivel sok esetben a ri­portok helyszínének a közelében sem járt.

Next

/
Thumbnails
Contents