Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-08 / 281. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 8. Magyar glóbusz (A Duna Televízió Híradójának illusztrációs felvétele) Pusztulófélben Harkályok kártevése Veszélyben a faharanglábak Elpusztulnak a Szilágy megyei góti­kus templomok és a hozzájuk tarto­zó faharanglábak, ha sürgősen nem újítják fel az értékes műemlékeket. A krasznahorváti, magyarkeceli és a krasznarécsei 1700-as években épült faharanglábak épségét ugyanis a földcsuszamlások mellett a harkályok is veszélyeztetik. A ma­darak ugyanis - élelmet keresve - lyukakat fúrnak a fenyőfából ké­szült zsindelybe. A réseken befolyik az eső, a hóié, és ez károsítja az építmény tartószerkezetét. Az ön- kormányzat megpróbált támoga­tást szerezni a XVIII. századi temp­lomok és faharanglábak restaurálá­sára, de nem sikerült erre a célra pénzt szerezni a román kormánytól annak ellenére, hogy az épületek műemlékekké vannak nyilvánítva. A helybéli református lelkészek most pályázat útján próbálnak pénzhez jutni. A krasznarécsei- eknek 250 ezer forintot ítélt oda a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma, ám ez az összeg csupán a felújítási tervek elkészítésére lesz elegendő. (Duna TV) Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jogszabály-tervezete alapján sok szervezetet újból be kellene jegyezni Monopolizált érdekképviselet? Törvénytervezet-csomagot mutattak be a minap az Erdé­lyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményező tes­tületének szakértői az ország regionalizálására és a Szé­kelyföld autonómmá tételé­re. Az RMDSZ korábbi, az al­kotmány módosításáról szó­ló konferenciáján hangzott el, ideje volna egy áramvona­lasabb kisebbségi törvényt- tervezetet újra benyújtani. BÁNYAVIDÉKI ÚJ SZÓ Az érintetteket az erdélyi civil szervezetek levelezőlistáján, az ERMACISZ-on Boros Zoltán, a bukaresti magyar tévéműsor volt főszerkesztője, jobboldali média­politikus arra figyelmeztette, hogy a kisebbségi képviselők frakciója monopolizálni szándék­szik a kisebbségi érdekképvisele­tet. „Jelenleg a testület azokból a képviselőkből áll, akikre elegen­dő számban szavaztak kisebbségi nemzettársaik azért, hogy elnyer­jék a minden nemzeti közösséget megillető egy parlamenti helyet. Kivételt képeznek a magyarok, aki az RMDSZ által és nem egy­személyes kisebbségi képvisele­tük által vannak jelen a parla­mentben. A szóban forgó frakció elfogadott egy törvénymódosítás-tervezetet, amely szerint a kisebbségek ér­dekképviseletét felvállaló mai nem kormányzati szervezeteket fel kell számolni. Kivételt képez­nének a jelenleg is a parlament­ben ülő képviselők szervezetei és az RMDSZ. A többiek újra beje­gyeztetéséhez a tervezet olyan kritériumokat sorol fel, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik más szervezetek megalakulását. A Helsinki Bizottság nevében Gabriel Andreescu romániai társ­elnök már tiltakozott a képvisele­ti monopólium törvénybe iktatá­sa ellen” - áll Boros levelében. A törvénytervezet tulajdonkép­pen az egyesületek, alapítványok bejegyzését szabályozó 26/2000 számú kormányhatározat módo­sítása lenne. A szervezetek újbóli bejegyzésével kapcsolatosan Bo­ros Zoltán a következőket idézi a dokumentumból: MAXIMUM 30 EZER „Nemzeti kisebbséghez tartozó személyek szervezete akkor kap­hat jogi önállóságot, ha tagjainak száma eléri a közösség népszám­lálásban kimutatott létszámának 30%-át, ami nem lehet több, mint 30 000 fő. Azok a kisebbségi szer­vezetek, amelyek a módosítás életbelépésekor tagjai a Kisebbsé­gi Tanácsnak, megőrzik jogala­nyiságukat. Az összes többi szer­vezet elveszti azt, és köteles újból kérni a bejegyeztetést.” ANDREESCU FIGYELMEZTET A tervezetet a Helsinki Bizottság emberjogi szervezet nevében Gabriel Andreescu véleményezte. A jogszabály a kisebbségi képvi­selet monopolizálásának a veszé­lyét hordozza magában, vélte a szervezet társelnöke. Andreescu a javaslatban előírt feltételeket (30%, de nem több mint 30 000) a nagyobb számú kisebbségek esetében teljesíthe- tetleneknek tartja. Úgy véli, a jog­szabály elfogadása súlyosan meg­zavarná a kisebbségek belső éle­tét és veszélyeztetné a kisebbségi érdekképviseletre kialakított rendszert. Gabriel Andreescu az APADOR-CH nevében kérte a ter­vezet visszavonását, és javasolta egy kisebbségi és etnikai törvény- tervezet kidolgozását. Varga Attila jogász (aki tagja volt az alkotmánymódosításon dolgo­zó szakbizottságnak), Szatmár megye képviselője az RMDSZ-féle kisebbségi törvényről és a kisebb­ségi képviselők szervezet-bejegy­zési javaslatáról nyilatkozva el­mondta, a kisebbségi törvényt már 1995-ben benyújtották. A törvényszöveg nemcsak kisebb­ségekről, hanem autonóm közös­ségekről is szólt, azonban érdemi vita soha nem folyt róla a parla­mentben, s le is került a napi­rendről. „Egy különbizottság több mint egy évig ült rajta, és a vita arról folyt, szükséges-e egyálta­lán külön törvényben szabályozni a kisebbségek helyzetét. Most az alkotmány mondja ki, hogy kell a külön törvény” - magyarázza a képviselő, hozzátéve, hogy az au­tonóm közösség fogalmát a spa­nyol alkotmányból emelték át ki­dolgozói a szóban forgó törvény- tervezetbe. CSALAFINTA GÁT AZ ETNOBIZNISZNEK Ami a kisebbségi frakció és a nemzeti közösségek szervezeteit tömörítő fórum, a Kisebbségi Ta­nács módosítási javaslatait illeti, Varga elismeri, tisztán emberjogi szempontból valóban aggályos az elképzelés. - Ellenben gátat kell vetni a virágzó etnobiznisznek. Nálunk minden törvényhozási ciklus elején megugrik a kisebb­ségi közösségek száma, mert va­lakik ebben jó üzletet látnak. így a nem magyar kisebbségi szerve­zetek között sokszor vita, valósá­gos cirkusz támad. Ezért találták ki ezt a módosítási javaslatot, amely - persze kissé csalafinta módon - csak azokat a szerveze­teket ismerné el, amelyek jelen­leg képviseltetik magukat a parla­mentben. „POTYA" TANÁCSOSI FUNKCIÓK Varga szerint a kisebbségi képvi­selők a módosítást még nem nyúj­tották be az illetékes, kisebbsé­gekkel és emberi jogokkal foglal­kozó parlamenti bizottsághoz. Ennek oka az lehet, hogy a kér­dést a helyhatósági választások újraszabályozásával akarják ösz- szekapcsolni. „Azt szeretnék elér­ni, hogy a helyi tanácsokba auto­matikusan, mindenféle bejutási szavazathatár nélkül kerüljenek be kisebbségi képviselők” - mondja Varga Attila, aki ebben is az etnobiznisz jelét látja. Beköszöntő helyett Közösek a gondjaink, hasonló a helyzetünk, mégis keveset tudunk egymásról. A Kárpát-medence kisebbségben és szórványban élő magyarsága minden nehézség ellenére élénk politikai és kulturális életet él. A politika napi történéseiről hellyel-közzel eddig is tudósí­tottuk az Új Szó olvasóit, a tágabb értelemben vett közéleti, kulturá­lis eseményekről azonban vajmi kevés információ kapott helyet la­punk hasábjain. Ezt a mulasztást pótolandó indítjuk útjára új, heti rendszerességgel megjelenő rovatunkat, a Magyar glóbuszt. Benne a kárpát-medencei magyarság hétköznapjaival foglalkozó írásokat találnak, melyek a régió magyar nyelvű heti- és napilapjaiban, internetes információs portáljain jelentek meg. Reméljük, ez a kár­pát-medencei tallózó elnyeri Olvasóink tetszését, és segítségével többet tudunk majd egymásról. A szerkesztő Sokat tehet az egyház a torontálvásárhelyi magyarokért Megmaradásért küzdve MAGYAR SZÓ Torontálvásárhely az egyik na­gyobb dél-bánsági magyar sziget. Az itt lakók elődei a XVIII. század végén Hódmezővásárhelyről és annak környékéről költöztek ide. Jelenleg az itt élő mintegy 5300 lakosnak valamivel több mint a fe­le (pontosan 2836) magyar. A la­kosság száma az elmúlt évtized alatt csaknem ötszázzal csökkent, a magyarok részaránya pedig 60,90 százalékról 53,26 százalék­ra esett vissza. A falu tiszta magyar református te­lepítésű volt, a Torontálvásárhely nevet a XIX. század nyolcvanas éve­iben kapta és Trianonig viselte. Jól hangzó, történelmi név, és vásártar­tás azóta is van. De persze a megye nem az, ami régen volt. A Debellács megnevezés, az itteniek szóhaszná­latát hallva erőltetettnek tűnik. So­kak szerint a Debelyácsa helység­név a helyes, mert korábban így ír­ták és használták. A régebbi egyházi iratokban is így szerepel. Móricz Attila tiszteletes úr 1997 óta él a településen feleségével és hat gyerekével. Megszokták a kör­nyezetet és az itt élők is őket. Való­színűleg állandó lelkésze marad a falunak.- A településen 2100-an reformá­tus vallásúak. Rajtuk kívül még há­romszázan vannak, akik nem re­formátus vallásúak, de református egyháztagok, tehát valami formá­ban kötődnek az egyházhoz. Jelen­leg a templomba járók száma 150 körül állandósult. Négy évvel ez­előtt, amikor gazdaságilag a mély­ponton voltunk, 200-240 hívő is eljött az istentiszteletekre. Belg- rádban, a református templomban, kéthetente tartok istentiszteletet, ahol átlagban 15-en szoktak meg­jelenni. Torontálvásárhelyen éven­te 50 temetés és 25 keresztelő van. Az elvándorlás folyamatos. Na­gyon sokan elköltöztek Magyaror­szágra, Észak-Bácskába, az utóbbi néhány évben is. Az értelmiségi, ha talál magának másutt helyet, el­megy. A pedagógusok ugyan ma­radnak, de magyar orvos nincs a faluban, állatorvos sincs. Egy-két diplomás ember dolgozik a mező- gazdaságban. Aki csak teheti, el­megy. Sokfelé járok, és amikor megtudják, hogy honnan jöttem, mondják: nekik is van itt rokonuk, vagy valakijük innen származott el. Nagyon sok tudóst adott ez a fa­lu - csak nem saját magának. Ez furcsa és szomorú helyzet. Lelki szempontból a megmaradásért nem sokat tudunk tenni. Elsősor­ban a hitbeli megmaradás a lé­nyeg, amit nekünk egyházilag nyújtani kell. Annyiból talán sze­rencsésebb a helyzet, hogy itt a val­lási hovatartozás egybefonódott a nemzeti hovatartozással. Amikor van aktív egyházi élet, akkor ott bi­zonyos értelemben a nemzeti öntu­dat is erősödik. Sajnos, össz- magyar betegségünk, a széthúzás ebben a faluban is megvan. Ezek­nek az ellentéteknek az ütközéseit próbáljuk enyhíteni. De itt a bibliai felvetés: „Nincs emberem!” - mondja Móricz Attila. A gyermekek többsége Torontál­vásárhelyen jár hittanra. Jelenleg 120-nál is több (hat osztályra va­ló) gyerek jár hitoktatásra, és 1997 óta az óvodások részére is meg­szervezték. Sajnos, sokszor előfor­dul, hogy magyar szülők gyerme­ke szerb osztályba jár, s náluk ész­revehető, hogy nehezebben veszik az akadályokat. Amikor az egyházi otthon épült 1928-ban, akkor még volt színpada is. A tiszteletes úrék szeretnék ezt a színpadot újjáépí­teni, legalább a gyerekeknek szer­vezett előadásokra. A karitatív te­vékenység mellett hagyományápo­lással is foglalkoznak, húsvét előtt tojásírás-tanulást szerveznek, gye­reknapot is rendeztek, gyülekezeti kirándulásokra mennek. Móricz Attila, 2001. augusztus 17-én vette át Hódmezővásárhelyen a millen­niumi zászlót, melynek avatása szeptember 9-én volt. Azóta is do­mináns helye van a templomban. Móricz Attila: mindent meg kell ten­nünk a megmaradásért Borsos a kárpátaljai „chips" ára, 500 koronának megfelelő összegért vesztegetik Drága kárpátikumok az út szélén KÁRPÁTINFO Fizetnie kell Albert Álmos polgármesternek Dagad a zászlóbotrány Sepsiszentgyörgyön DUNA TELEVÍZIÓ A Vereckei-hágó felé véve az irányt autónkkal alig hagyjuk el Munká­csot, az út szélén ott találjuk a porté­kájukat kínáló árusokat. Maga a 4-5 szintből álló polcszerű építmény is igencsak sajátos, ám amit rajtuk üvegekben, flakonokban kiraktak, az igazi csemege. Többségük valódi kárpátikum, azaz helyi sajátosság. Hosszú gombafüzérek lógnak az egyik karóról. ínyencként nem ál­lom meg, hogy ne tötjek egy darab­kát a kárpátaljai chipsből: így nyer­sen, szárazon is fenséges az íze. Csak egy kicsit borsos. No nem ma­ga az aszalvány, hanem az ára: 70- 80 hrivnya egy-egy füzér. Ugyan­annyiba kerül a háromliteres befőt- tes üvegekben tárolt szárított tinóru. - Ha nem is a holnapi ebéd alap­anyagának, konyhai dísznek min­denképpen megtenné - mondja a szárazon csörgő gombafüzéreket vizsgálva útitársam. Szó se róla, jól mutatnak az üvegben a savanyú­ságnak egészben eltett fiatal tinó­ink, belőlük mindegyik falat bizo­nyára a mennyekbe visz. 20 hrivnyát kóstál egy ilyen házilag ké­szült konzerv (1 hrivnya valamivel több mint 6 szlovák korona - a szerk. megj.). A szintén gombából, meg csípős paprikából, meg hagy­mából stb. készült adzsika 5 hrivnyával olcsóbb. Kapható itt pi­ros alma, meg lédús sárga körte, be­lőlük egy-egy műanyag vödröcské- vel cirka 6-9 hrivnya. Izabella szőlő­ből készült száraz és desszert vörös borokat már tavaly is árultak itt. Műanyag flakonból kínálják most is: literjét 3-4 hrivnyáért. Ami új­donság, hogy megjelentek mára a fehér borok is. Az egyik íze sima Rizlingre utal, a másiké Otthonéi Muskotályra. Ez utóbbiból készült desszert változat is. Maga az ital is erős lehet, de az ára az, ami igazán fejbe üt: literje 10 hrivnya. Veszünk egy adzsikát. Miközben fizetünk, megkérdezem az árustól, az igen készségesen magyarázó Vászjától, hogy többnyire kik vásárolnak ná­luk? Autós turisták, kamionosok áll­nak meg itt a leggyakrabban. Egy- egy flakon bort, egy-egy füzér gom­bát vásárolnak, mielőtt autójukkal elhagynák vidékünket. Mindezeket sajátos kárpátaljai „szuvenyireknek” tekintik. Ami pedig a várható hideg esőt és havazást illeti, ilyenkor a jó nép behúzódik az egy-kétszemélyes karókból, műanyagdarabokból ösz- szetákolt kalyibájába, hogy ott a tűz­nél egy kicsit megmelegedjen. Hja, hogy el ne felejtsem: a viskó is hami- sítaüan kárpátikum. Ki kell fizetnie a 100 ezer koroná­nak megfelelő pénzbírságot Sepsi- szentgyörgy polgármesterének - döntött a bukaresti Legfelsőbb Bí­róság. A háromszéki elöljáró azt kérte a legmagasabb bírói hatóság­tól, hogy halasszák el a bírság be­hajtását addig, amíg a strasbourgi emberjogi bíróság nem hoz döntést ügyében. A zászlóbotrány néven elhíresült esetben a Kovászna megyei prefek­tus azért szabott ki 100 millió tejes büntetést a megyeszékhely polgár- mesterére, mert az eltávolította a helyi tanács tornyáról a román zászlót és olyan fejléces papírt használt, amelyen a város és a hiva­tal neve - a román mellett - magya­rul is fel volt tüntetve. Ez utóbbit a törvény nem tiltja - érvel a polgár- mester a nemzeti szimbólumok használatáról szóló törvényt pedig betű szerint betartották: a hivatal bejárata fölött mindig is ott volt a címert közrezáró két nemzeti lobo­gó, a toronyról nem szól a jogsza­bály. - Itt nem arról van szó, hogy Albert Álmos polgármestert egy ki­hágásért megbüntették, hanem ar­ról van szó, hogy a magyar közös­ség ellen történik tulajdonképpen ez a hercehurca, hogy a székelyföl­di közösség vegye tudomásul egy­szer s mindenkorra azt, hogy itt 1918 óta román hatalom van. A polgármester perújrafelvételt kért és nem hajlandó fizetni. FORRÁSOK Bányavidéki Új Szó Máramaros megyei közéleti­kulturális hetilap. Megjelenik Nagybányán (Románia). Az interneten a www.hhrf.org/ busz/ címen érhető el. Kárpátinfo Információs portál, Beregszá­szon (Ukrajna) szerkesztik, na­pi frissítésű hírekkel. Elérhető­sége www.karpatinfo.org.ua Magyar Szó Közéleti napilap. Újvidéken szerkesztik (Szerbia-Monteneg- ró), az interneten a www. magyar-szo.co.yu címen talál­ható. Duna Televízió Budapesti székhelyű kulturális televízió. Interneten is közvetít ( www.dunatv.hu ).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents