Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-08 / 281. szám, hétfő
Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER E •í n 0/131 Minden postahivatalban és a Postabank minden fiókjában. I Csak a mi leveleink 0 nem hullanak. A Postabank takarékleveleire most magasabbak a kamatok, amelyek nem esnek és szilárdan tartják magukat a betét teljes futamideje alatt. Vásároljon 2003. december 31-ig Takaréklevelet, és nyerjen további Takarékleveleket! POŠTOVÁ BANKA Nyerjen takaréklevelet a következő címletekben 0100 000 Sk 050 000 Sk ®z0 000 Sk ©10 000 Sk Űrt»« t. II 11735031 POÍTOVÁMNKA , prf'5r' -** **** rwikuv.ktvcn. IM««$ «-» * **** .«H* KUkwvi i* 100000 Sk MooXotttlc ikmMktck ‘w*»**l>«l* VKLADOVÝ VKLADOVÝ LIS! «ÄÄösk JOOOOSk »•ré. nr.tu-4, pSBSj UP 1364 A Nobel-békedíjas ügyvéd olykor maga főz teát fáradt segítőinek Kutatás Sirin Ebadi után A teheráni délutáni csúcsforgalomban döcög az Ikarus busz, ahogy itt hívják a „motoros teve”. A nevétől eltekintve csak egy dologban különbözik az otthonitól: hátsó harmadát egy kötél választja le. Ott feketeség uralkodik, amit csak a leplek alól kivillanó szemek, kezek törnek meg. A hátsó fertály a zenana: nők elkülönített utazó tere. SZÁSZ BALÁZS Akihez készülök, egész életét annak szentelte, hogy javítson a nők és a gyermekek helyzetén hazájában. Tette ezt ügyvédként, külső segítség nélkül, sőt a kormány nyomása és komoly fenyegetések közepette. Nevét ma már az egész világ ismeri: Sirin Ebadi, az idei Nobel-békedíjas, aki december 10-én veszi át a kitüntetést.- Azt az Ebadit keresed? - kérdezte a moszafer-khune, a panziós. - Amíg kideríted a számát, ingyen telefonálhatsz tőlem, büszke vagyok rá, hogy ő kapta a díjat. De, ha már megtudtad a számát, inkább ne innen hívjad! Először egy találomra kiválasztott teheráni újság szerkesztőségét hívom: segítsenek kapcsolatba lépni a Nobel-békedíjas asszonnyal. - Nem tudom a számát - feleli egy tökéletes angolságú férfihang. Aztán gyorsan lefasisztázza a Nobel-bé- kedíjat odaítélő bizottságot, pocskondiázza Ebadi, és óva int attól, hogy bedőljek a díjban megtestesülő amerikai-cionista praktikáknak. A következő szerkesztőségnél több szerencsével járok: egy kolléga azt mondja, hogy nem adhatja meg Ebadi számát, de megígéri, hogy kapcsolatba lép vele. - Hívjál holnap, de a mobilomon, ne a szerkesztőségben. Végre megkapom a hírt: igen, Ebadi asszony hajlandó lenne válaszolni pár kérdésre, itt a szám, amin hívhatom. Tárcsázok, de egy titkárnő jelentkezik, aki csak fárszi nyelven ért, mire sikerül tolmácsot találni, már bontott a készülék. Aztán több mint egy órán át foglaltat jelez. Végre kicseng, de a vonal megszakad. Kezd egyre gyanúsab- bá válni a dolog. Órákkal később sikerül beszélni az irodájával. - Hozza el a kérdéseket, erre a címre - tolmácsolja Nairn, aki diák és nagyon örül, hogy segíthetett. - Annyira büszkék vagyunk Ebadi asszonyra! Szüleim is jogászok, ők még ünnepséget is rendeztek a tiszteletére! A megadott cím közelében a buszról leszállva kellemes zöldövezetben találom magam, a háttérben hegycsúcsok fehér sapkái magasodnak a város fölé. Maga az utca csendes, a ház előtt bárki elmenne, és nem gondolná, hogy itt egy iroda, pláne, egy Nobel-békedíjas irodája található.A csengetésre szép, fiatal lány nyit ajtót. De amit mond, az hideg zuhanyként ér:- Ebadi asszony sajnos nincs Teheránban, nem tud válaszolni a kérdéseire.- Hadd hagyjam itt legalább a kérdéseket, és ha visszajön, talán válaszol rájuk - győzködöm.- Hát... Higgye el, Ebadi asszony válaszolna minden kérdésre, ha tehetné, de nem bírja már. Ausztráliából, Brazíliából, nagy európai országokból még mindig várnak egy interjúra, és hát Magyarország.... - tárja szét a kezét. Nem kell befejeznie a mondatot. Ebadi asszony eddig egyetlen kelet-kö- zép-európai ország egyetlen napilapjának sem adott interjút. A lányt Melodynak hívják és nemrég került Ebadi asszony mellé. Tolmács-titkárnő-médiafelelő- seként segíti a rengeteg felkérés, interjú teljesítésében. Ebadi asz- szony ugyanis nem beszél túl jól angolul.- Az valami őrület, ami most megy-mondja Melody. - Mindenki őt akarja. Alapítványok, újságok, amerikai hírességek. Na- gyon-nagybn fáradt, és kimerült. Ő nem erre a rivaldafényre született, a munkájában találja meg az örömét, az igazságtalanságok elleni küzdelemben. Csak még ezt fordítsd le nekem, Melody, ezt még be kell fejeznem, mondja esténként, amikor már szinte a beszéd is nehezére esik. Ezért döntött úgy, hogy most nem vállal több személyes interjút, de még egy-két e-mailben elküldött kérdésre válaszol. És képzelje, még így is néha fogja magát, készít nekünk egy teát, kiszolgál minket, és persze naponta megköszöni, hogy segítünk neki- Es a családja hogyan viseli mindezt?- A családja mindenben támogatja, főleg most. Az egyik lánya szintén jogásznak készül, ő segíti a munkáját. Sirin Ebadi otthon olyan, mint a többi, átlagos háziasszony, ő főz is, ezt tudom. Melody némi unszolás után megígéri, hogy pár kérdésemre külön válaszolni fog Ebadi asszony. Ha a többi kérdésemben átfedés van egy másik interjú kérdéseivel, akkor egyszerűen bemásolja az azokra adott válaszát a megküldendő szövegbe. Ön egyszer említette, hogy aki jogot tanul, annak kötelessége lenne az emberi jogok területén dolgozni. Mikor elkezdte az egyetemet, voltak-e tervei, álmai? Azért kezdtem tanulni, hogy megállíthassam az igazságtalanságot és a kegyetlenséget. Nagy álom volt, de ez volt az ok, ez volt a terv. Számomra a jog igazán az emberi jogokról szól, amíg azok nincsenek garantálva, addig a békés társadalom alapjai nincsenek lefektetve. Még a sah idejében ön volt az ország első női bírája. Mi történt önnel az 1979-es forradalom után, amikor megalakult az Iráni Iszlám Köztársaság? Azonnal lemondattak a posztomról. Azt állították, az iszlám megtiltja, hogy nők is bírák legyenek. A kolléganőimmel éppen ezért évekig kutattuk az iszlám és az emberi jogok viszonyát. Cikkeket írtunk az ügyben, aztán 15 év után végre megváltozott a kormány álláspontja, és kineveztek női bírákat is: jelenleg is két bírónő dolgozik a legfelsőbb bíróságon. Később ügyvédként vállalt munkát. Jogász körökben azzal lett ismeret, hogy érzékeny eseteket vállalt el. Elmondaná az egyik ilyen esetét? Az egyik fontos esetem a Teheráni Egyetem kollégiuma elleni támadás ügye volt. Az történt, hogy ismeretlen fegyveresek megtámadták a kollégium épületét és több embert megsebesítettek, egyiküket megölték. Én az elhunyt diákot képviseltem. Az ügy már a tárgyalási folyamatba lépett, amikor egy fiatalember eljött hozzám és elmondta: tudja, ki volt az egyik támadó. Leírtuk a nyilatkozatát, és ő tanúként aláírta. Tanúvallomását filmre is vettem, majd a levelet és a filmet bemutattam a bíróságnak. Sajnos, erre az volt a válasz, hogy letartóztattak, és börtönbe kerültem. A tanú nem vonta vissza vallomását, újra megismételte azt, de a bíróság úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe a vallomást, és lezárta az ügyet. Senkit sem ítéltek el, a diák gyilkosai továbbra is szabad emberek. Mi a véleménye az iszlám és az emberi jogok viszonyáról? Szerintem az emberi jogok és az iszlám között nincs ellentmondás. Miután kitettek bírói állásomból, húsz évig kutattam ezt a témát. A baj az, hogy néhány mozlim ország nem tiszteli az emberi jogokat, és ezt a Koránra hivatkozva teszi, holott ez a Korán és a dogmák félreértelmezése. Irán emberi jogi megítélése meglehetősen rossz, a nők helyzetéről nem is beszélve... Mondok egy példát: megkérdez ték tőlem, külföldön miért ner viselem a hedzsabot (a fejet fed' kendőt - A szerk.), amikor pedig Korán azt előírja. Csakhogy e nem így van, nem a Korán, haner az iráni jogszabályok írják elő, íg ha nem viselem, azzal megsérter országom szabályait. Ezt az ele írást véleményem szerint el ke' törölni, mert az államnak semrr köze ahhoz, mit viselnek a fejükö az emberek. Erről beszélek: ner engedhetjük meg, hogy egyénei vezetők ráerőszakolják nézeteik« a vallásra, erre a szent eszmér« Nem szabad az „iszlám” vagy „mozlim” szavakat túlhasználn Ha a „mozlim oktatás” nevébe verik a gyerekeket, vagy a „mo2 lim családjog” értelmében a nő valóssággal a férjükhöz vanna láncolva, akkor persze, hogy mir denki a „mozlimot” kezdi támad ni. így van ez az Iráni Iszlám KÖ2 társasággal is. Nálunk a vallást ai ra használják fel, hogy megtartsá a hatalmat, ezért is iszlám köztál saság az államformánk. A nő helyzete siralmas, de ez csak patriarchális társadalom kövei kezménye, nem pedig a Korá dogmái írják ezt elő. Európában a szekularizáci már nem is kérdés többé. Irár ban milyen teendők várnak mé a reformerőkre? Én is a szekularizáció híve vágyói mert a vallás félreértelmezheti De még három fő terület szórt sürgős felülvizsgálatra: az oktt tás, a jogszabályaink harmonizt ciója az Emberi Jogok Egyeteme Nyilatkozatával, és a kikényszer tő mechanizmusok kiépítése. A irániak többsége csalódott a forrt dalomban és az Irakkal vívott he borúban (a nyolcvanas években A szerk.), mely rengeteg szenve dést okozott és milliókat kénj szerített emigrációba. Khatem ben bíztunk, de nem váltotta be hozzá fűzött reményeket, nem rt gadta meg a történelmi esély hogy változtasson a helyzeten. Éppen a párizsi repülőtéren, a iráni járat felé tartva értesül róla, hogy önnek ítélték az ide Nobel-békedíjat. Akkor lemonc ta a hazaútját és Párizsban mi radt: azt rebesgették, hogy töl bé soha nem tér haza, miutá Khomeini hívei részéről fény« getések érték. Ez elképzelhetetlen lenne szí momra. Minden ideköt, a csali dóm, a munkám, az alapítványait (egy gyermekotthon és egy nő helyzetével foglalkozó szervezeti az emlékeim. Irán a hazám. Hisze abban, hogy Iránban javul a hel} zet. Óriási előrelépések történtei és ezt nem szabad figyelmen kivi hagyni. Ha nagy számban váltó: nak egy társadalom tagjai, akkc az ország is változni fog. A jog ugye - a „társadalmi együttélé rendje”. Nos, ha a társadalom vá tozik, akkor a jog is változik. H szék abban, hogy ez organikusai vérontás nélkül elérhető. Hihete len meglepetés, sőt sokk volt a dí mert nem is tudtam, hogy egyáltí Ián jelöltek. Ezért maradtam Pí rizsban. A fenyegetésekkel kapcsc latban csak egy mondandóm vat szerte a világon az utolsókat rúgj a félelem és a megfélemlítés polit kája. Erre előbb-utóbb rájövün itt, Iránban is. Mi a véleménye arról, ahogy kormány reagált a díjra? Minden esemény megosztja a embereket, a vélemények külör böztek az én esetemben is. Látta már a díjat? Hová fogj tenni? Nem, még nem láttam. Szerintei az irodámban a helye. ...Aznap, amikor a kérdéseket 1« adtam a Nobel-békedíjas irodájí ban, híre járt, hogy Hamem ajatollah testőrt állíttatott Ebac asszony mellé, hogy megvédje „b zonyos csoportoktól”. Az iránia csak derültek ezen: a vallási vezt tő a saját konzervatív sleppje eile rendel ki védelmet? Teherán, 2003. december
