Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-06 / 280. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állót nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A jazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondiiző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti.” (Arany János) 2003. december 6., szombat 7. évfolyam, 47. szám Sok embert, ahelyett hogy lelki békét jelentene számára, frusztrál és elkeserít a karácsony - csak annak lehet a szeretet ünnepe, aki egész évben szeretetben él Hol a szeretet mostanában? Az emberek többségében kisebbrendűségi érzést kelt, ha nem tud komoly karácsonyi ajándékot venni a gyermekének vagy a családnak (Archívum) KÖVESDI KÁROLY dvent van, a szeretet és az ünnepvárás hosszú ideje. A kereszténység egyik legpozitívabb töltésű időszaka, amely a Megváltó születésének ünnepében, a karácsony estéjében és két napjában csúcsosodik ki. Minden ezért történik négy héten keresztül, és minden ezt vátja: a megváltást. A karácsonyt. Az őseinktől örökölt szakrális hagyomány azonban nemcsak vallási ceremónia, de a hétköznapok egyformaságában és rohanásában megismételhetetlen és behe- lyettesíthetetlen üzenetet hordoz a halandónak. Azt súgja: legyél türelmes, és várakozz. Ne gázold le embertársad, ne könyökölj, ne taposs, ne furakodj, élj szeretetben, és akard a magad és mások lelki békéjét. Ami nem jelenti azt, hogy az évtizedekig feledett és leföldelt verseny nem kedvez a társadalmi haladásnak és a sokat emlegetett gazdasági fejlődésnek, ám a keresztényi türelemről, az elesetteken, a szűkölködőkön való segítésről egy percig sem szabadna elfeledkeznünk. Magyarán: az advent idejét nem a lázas tülekedésnek, az idegbajig felfokozott ajándékvásárlásnak kellene kitöltenie. REKLÁMOK BŰVÖLETÉBEN A televízió, főleg a kereskedelmi adók már ősszel elkezdik a karácsonyt sulykolni a halandók agyába. Pontosabban nem is magát a karácsonyt, hanem a karácsonyi vásárlást, mert a vadkapitalizmusnak - amelynek szövevényes dzsungelében idestova több mint egy évtizede téblábolunk-, alapvető lényege a piac. November végén, december elején piros télapókkal, fehér angyalkákkal, teli puttonyokkal, piros- pozsgával, műmosollyal telik minden tévéadó és falireklám, rádióadás és újságoldal. Masszívan mossák az agyat, és azt sugalmazzák, hogy vegyél meg mindent, de lehetőleg és főleg azt, amit az illető cég el akar adni. Bármit. Villanyfúrót és gerincmerevítőt, habverőt és mobil- telefont, Coca-Colát és pasztörizált tejet, számítógépet és láncfűrészt. Ebben a hadjáratban természetesen a gyerekek jelentik a leghálásabb célcsoportot, hiszen ők addig nyúzzák a szülőt, amíg az be nem adja a derekát, és meg nem veszi a nekik tetsző árucikket. A PÉNZ HATALMA Egy ideje elnézem, hogyan lepték el a várost a legundorítóbb és legalantasabb üzenetet hordozó óriásreklámok, amelyek - szabad fordításban, és természetesen mellőzve a reklámozott bank nevét - valahogy így szólnak: „Férjhez adom a lányomat. Jelige: XY bank takarékkönyvét adom hozományba.” Vagy: „Szeretnél férjhez menni? Elveszlek, ha van az XY bankban takarékkönyved.” Ebben a kufárkodásban és lelki ku- peckedésben természetesen szó sem esik szerelemről, netán szeretetről. Hiába is keresnénk. A bankvilág hienizmusa attól sem riad vissza, hogy a karácsonyfa alá banki könyvet, hitelkártyát tegyél. Esedeg vegyél fel kölcsönt, hogy megfelelő ajándékot vásárolhass. Hogy bírd a versenyt másokkal. A legdöbbenetesebb karácsonyhoz kötődő élményem azonban az volt, amikor pár évvel ezelőtt mélyről jött és gyorsan felkapaszkodott ismerősöknél megpillantottam a plafonig érő, monumentális karácsonyfát, melyen a díszek, szalagok, gömbök, csillagszórók között és mellett különféle fajtájú papírpénzek éktelenkedtek a fenyőgallyakon. A legváltozatosabb pénznemek legkülönbözőbb címletei. Jól emlékszem - akkor még nem uralta el Nyugatot az euró -, a pálmát a Mozart, vagyis az ötezer shülinges vitte el. Ennél a családnál természetesen hiába néztem körül, mennyi és milyen könyv díszük a polcokon. A mammon bűvöletében élő emberek szó szerint vették a barbár hagyományt, hogy a karácsony teljék a bőség és a gazdagság bűvkörében. Ha év végén fokhagymát eszel, távol tartod a boszorkányokat, ha pénzt aggatsz a karácsonyfára, egész évben dúskálni fogsz a pénzben. A FRUSZTRALAS BŰVKÖRÉBEN Az emberek többségében hovatovább kisebbrendűségi érzést kelt, ha net» tud valami komoly karácsonyi ajándékot venni a gyermekeinek vagy a családnak. Ha kisebb értékű, kevesebb ajándékot vásárol, mint a környezete, az ismerősei, a kollégái, akik már hetekkel előtte arról beszélnek, kit mivel akarnak meglepni. Ilyenkor nemcsak a magányos embert fogja el a szorongás, azt, aki az ünnepet egyedül, társtalanul kénytelen eltölteni, vagy a teljesen elszegényedett embereket, a hajléktalanokat, az elesetteket, hanem a „normális” embert is. Egyre többször hallani, hogy mennyire kimerítő és idegesítő az ünnepi készülődés, mégis, érdekes módon szinte senki nem képes megálljt parancsolni magának. Nagy úr a megszokás. A szinte észrevétlenül kialakult versenyből nem lehet kiszállni, hiszen nap mint nap ezt halljuk, erre figyelmeztetnek és ösztönöznek bennünket. ÉGIG ÉRŐ KARÁCSONYFÁK Sokan a karácsonyfa nagyságában látják az ünnep bőségének és emelkedettségének a szimbólumát. A fa legyen minél nagyobb, lehetőleg szép szabályos, lombsátra borítsa be a fél szobát. A Németországból indult európai szokás szerencsére egyre inkább kezd háttérbe szorulni. Egyrészt a fa ára miatt, hiszen a szép fenyőfa sokak számára szinte már megfizethetetlen, másrészt egyre többen ismerik fel, hogy két-három hét gyönyörködés kedvéért nem érdemes pusztítani a természetet. Alig van lehangolóbb látvány, mint január elején a kukák körül éktelenkedő „seprők” halmaza. Nem állítom, hogy a műfenyő maga az esztétikai gyönyörűség, hiszen némelyike sokkal inkább hasonlít üvegmosó csutakra, mint fenyőre, de ha egy-egy szép gallyat vázába teszünk, még mindig pótolhatjuk a karácsonyfa nyújtotta élményt. Ráadásul ez esetben sem a nagyság és a mennyiség jelenti a lényeget. A karácsonyt a béke, a szeretet, egymás becsülése jelenti, és nem a külsőségek. A belbecs, és nem a külcsín. A KÖNYV, AZ ÖRÖK AJÁNDÉK Mai, elanyagiasodott világunkban szinte már alig-alig esik szó könyvről, ami a közhelyig ismételt szólamok szerint a legszebb ajándék. Pedig - bár a kultúra is egyre drágább -, nincs szebb és tartalmasabb, az emberi lélekre leginkább ható ajándék egy szép, tartalmas könyvnél. Ha első olvasmányélményeimre visszagondolok, szerencsésnek kell tartanom magam, mert bár szüleim egyszerű munkásemberek voltak, és a napi munka mellett nem sok időt tudtak az olvasásnak szentelni, hamar felismerték a kis nebuló betűéhségét, így a karácsonyfa alól szinte soha nem hiányozhatott egy-egy meséskönyv. Talán - sőt biztos - öregemberként is emlékezni fogok a Grimm-mesékre, Andersen szívszorító történeteire, a kifogyhatatlan magyar népmesékre, Arany László vagy Benedek Elek apó meséire, amelyek meghatározták későbbi sorsomat. Bár a többi ajándék, lett légyen az a legfényesebb játék, rég elmerült a feledés jótékony homályában, még ma is fel-felötlik némelyik meséskönyv hangulata, színe, tartalma, vagy olykor csak egy-egy villanásnyi emléktöredék. Nem azért mondom, hogy fát hordjak az erdőbe, de - bár nem hiszem, hogy a könyvek megváltoztatják és megváltják a romlott világot - aki nem olvas, az nem is sejti, miről mond le. A költői kérdésre, hogy tudniillik ment-e előbbre a könyvek által a világ, a válasz egyértelmű és világos: a nyomtatott betű világában, ebben a csodálatos, varázslatos erdőben járva élesedik látásunk, hallásunk, nemesedik a szívünk. Bármily bonyolult és könyörtelen a világ, a könyvek mindig segítenek eligazodni benne. Ne nézzük le a könyvet! Tegyünk a karácsonyfa alá gyermekeinknek belőle, ha már másképp nem, legalább „második” ajándékként. Azon túl, hogy szép, feledhetetlen élményeik lesznek, és olvasó emberekké válnak, teljesebb lesz az életük. VÉGSZÓ HELYETT Végül is egy a lényeg: karácsony csak annak az embernek lehet a szeretet ünnepe, aki egész évben szeretetben él. A mellőzést, a hajszát, a családi perpatvart, a brutalitást nem lehet néhány napra a sarokba állítani, és úgy viselkedni, mintha egy csapásra jóságba öltözhetnénk. S aztán folytatni mindent ott, ahol abbamaradt. Úgy viselkedni, mintha nem Istent keresnénk a templomban, hanem a társaságot. A társadalmi konvenciót, a parádét, a külsőséget. Adventnek ez az üzenete. Ideje a szolid várakozásnak, a türelemnek (Méry Gábor felvétele) Mielőtt a gyötrő kérdésekre válaszolnál, főzz egy finom kávét, ülj a fotelba, kényelmesen dőlj hátra, végy a kezedbe ceruzát, az öledbe egy füzetet, s középen húzz egy vonalat Ne hagyd magad, emberke, ha asszony vagy karácsony előtt, akkor meg pláne! KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A kirakatok csillaggirlandjai diszkrét fényt vetnek a cseppet sem diszkrét árcédulákra. Tudnád, kinek mit vegyél, de annyi pénzed nincs, hogy szeretteidet azzal lepd meg, amire finoman célozgatnak. Megvan a fenyő - egymagad vonszoltad haza, pedig tavaly megfogadtad, hogy az volt az utolsó élő fa, áttérsz a műfenyőre -, a fürdőkád is kisikálva várja a pontyot, azokat a szerény ajándékokat becsomagoltad. A lakás romokban hever - a takarítás még előtted van, s emiatt a karácsony egy rossz álom. Ennyire tehetetlen volnál? Vagy tényleg nem jut időd mindenre? Mielőtt a gyötrő kérdésekre válaszolnál, főzz egy finom kávét, ülj a fotelba, kényelmesen dőlj hátra, végy a kezedbe ceruzát, az öledbe egy füzetet, s a tiszta papírlapon középen húzz egy függőleges vonalat. A bal oldalra szép sorjában írd fel, mit kell még elvégezned az ünnepek előtt, a lap jobb oldalára pedig azt írd fel, amit képes vagy elvégezni. Ne lepődj meg, hogy a jobb oldali lajstrom jóval rövidebb... Ne csinálj belőle gondot: a fennmaradó feladatokat oszd szét a családtagok között. De... December közepén már ne kezdj lakásfelújításba, festésbe, de még nagytakarításba sem! Ilyenkor már csak a tűzoltás jöhet számításba. Köss kompromisszumot önmagaddal! A nagytakarítás (pláne a festés!) időpontját halaszd el. Ráér az tavasszal... Most csak porszívózz. Kissé alaposabban és hosszabban a szokásosnál. Töröld le a port - a szekrények tetejéről is -, a könyveket nem kell kiszedned, elég, eltávolítani a látható vastag porréteget... Ne nézegesd olyan kétség- beesetten az ablakokat! Kilátsz az utcára? Na látod! Nem olyan vészes a helyzet. Megjöttek a mínuszok, nemcsak éjjel van hideg, nappal is. Nem kockáztathatod, hogy megfázol és lázasan, ágyban töltőd a karácsonyt! Nem lehetsz ennyire könnyelmű! Családod tagjait (ha vannak) se bízhatod meg az ablaktisztítással. Ők betegednének meg, s te az ápolásukkal töltheted a karácsonyt (ez pedig, mint tudjuk, nagyobb megpróbáltatás, mint a saját betegség). Tehát kihúzzuk az ablakpucolást is. E művelet egyébként is felesleges, mert az ablakokat feldíszíted. Untig elég, ha belülről megtörlöd az üveget... A függönyt kimoshatod. Belevágni a mosógépbe, és nedvesen felakasztani. Mit mondjak, ez se semmi... Következik a rendrakás. Arra nem futja az idődből, hogy kirámold a szekrényt, a fiókokat, és szépen összehajtogatva tégy vissza mindent - vagy nnijiluem mjedem, mert ilyenkor szelektálni is szoktál. Hát ezt most felejtsd el! A szanaszét heverő holmit nyalábold fel, és gyömöszöld be a szekrénybe, a fiókba, ahová még befér. Ünnepek után ezzel is megbirkózol, ne félj. A főzést valahogyan megoldod. De a sütés... Nem vagy az a kimondott cukrásztehetség. Emiatt se keseregj. Ne legyen kisebbségi érzésed amiatt, hogy szomszéd- asszonyaid éjszakába nyúló sütéseket rendeznek. Anyád és anyósod süteményeit meg se közelítenéd, a finom célzások nélkül pedig (a mama ezt úgy csinálta, hogy...) igazán megvagy. A mamák már nincsenek, az angyaloknak sütik a diótortát. Legyen elég az az édesség, amit a cukrászdában veszel (ez se kerül sokkal többe) . Ne irigyeld a barátnődet, aki húszféle édességet tesz az asztalra. (Könnyű neki: a mamája és az anyósa is besegít.) Az ünnepek múltával ő fog irigyelni téged. Mert neked nem kell fogyókúrázni... Hidd el: akkor is ideges napok előtt állsz, ha a feladatoknak csak a felét végzed el. A karácsonyfát te faragod bele a tartóba, te díszíted, te cseréled ki a sztrájkoló égőket a villanygyertyákban, terítesz, tálalsz, mosogatsz, aztán kezded elölről. Mégse zúgolódsz. Boldog ez a karácsony.
