Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-05 / 254. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 5. Magyarul - Szlovákiában 23 Az idén több mint 50 diák iratkozott be a magyar nyelvtanfolyamra a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Egyre többen tanulnak magyarul A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében 10 évvel ezelőtt szervezték meg az első magyar nyelvtanfolyamot. Addig a szlovák fővárosban nem volt lehetőség arra, hogy a magyar nyelvet idegen nyelvként tanulják. A magyar nyelv oktatása teljes mértékben Hizsnyai Tóth Ildikó nevéhez fűződik. Vele beszélgettünk RUDAS DÓRA Milyen feltételek mellett indult egy évtizede a nyelvtanítás a pozsonyi magyar intézetben? A munkát a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében 1993-ban kezdtem. Nem volt szinte semmi, csak négy diák, akik magyarul akartak tanulni. Nem volt könyvünk, nem volt táblánk, nem volt terem, ahol taníthatnánk, csak a nagy lelke- sedés. El kellett azonban valahogy indulni, tehát megvettem egy nyelvkönyvet, és mindig volt egy hetem arra, hogy felkészüljek a következő hét óráira. Kidolgoztam a nyelvtan tanításának módszertanát, ahhoz kitaláltam a dialógusokat, amelyeket a féljem segítségével felvettem magnóra, a szemléltetéshez képeket vágtam ki magazinokból. Budapestről hosszú idő után megérkezett egy darab nyelvkönyv, melyet folyamatosan fénymásoltunk. Egyébként hamar kiderült, hogy a Magyarországon kiadott magyar segédleteket nem igazán tudjuk használni. Nagyszerű segédanyaga van a debreceni egyetemnek, hisz itt évtizedek óta tartanak magyar kurzusokat külföldiek számára. Csakhogy a könyvek, a kazetták, a munkafüzetek mind Debrecenről szólnak, a városhoz kötődnek a történetek, az egész segédanyagot a városban szerzett élményekre építették. Nekünk tehát rengeteg új dolgot kellett kitalálnunk. Van egy alapkönyv, melyből tanulunk, ehhez járul egy adag kreativitás, mely segítségével a szükséges dolgokat még hozzátesszük. Az évek során jócskán megszaporodott az érdeklődők száma, így már nem tudta egyedül vállalni az oktatást. Az elmúlt években nagyon sokan próbálkoztak a tanítással, de úgy tudom, hogy egykét év után mindenki feladta. Egy szemeszterben általában két oktató foglalkozik a diákokkal. Az elmúlt évtizedben rajtam kívül hárman próbálkoztak meg a tanítással, de hosszú távon nem szerettek volna ezzel foglalkozni. Az egyetemen a magyar szakos hallgatók nem tanulják meg, hogyan kell a magyart idegen nyelvként tanítani. Nagy bátorság é sszakmai felkészültség kell tehát az oktatáshoz, és tulajdonképpen minden egyes órára külön fel kell készülni, az többéves gyakorlat ellenére is folyamatosan új és új dolgokat kell megtanulni és kitalálni. Jelenleg is ketten vagyunk. Huszárik Marianna hungarisztika szakon végzett, frissdiplomás, vele már az elmúlt évben is együtt dolgoztam, nagyon sok reményt fűzök hozzá. Minden csoportot ketten vezetünk. Ő az elméleti órán átveszi a diákokkal a nyelvtant, én ezt az anyagot a következő órán - a hallgatókat minél többet beszéltetve - gyakoroltatom. Az elmúlt tíz évben hatalmas anyagot halmozott fel a magyar nyelvtanítás elméleti és gyakorlati részéről. Tapasztalatait nem készül például egy tankönyvben tovább adni? A tankönyv megírásához kell egy nyelvész, aki megítja a leíró nyelvtani részt - idegen szemmel. Szükség van egy nagy gyakorlattal rendelkező, hosszú éveken keresztül folyamatosan jegyzeteket készítő, nagyon jó módszertanosra, és az is egyértelmű, hogy egy nyelvkönyvet hanganyag nélkül nem érdemes kiadni. Tehát ez egy igencsak összetett és nehéz munka. A társalgás tanítása például külön feladat, erre nincs is tankönyv, folyamatosan magam állítom össze az anyagot. A kitalált szituációkat azonban több csoporttal, 10-szer, 20-szor is ki kell próbálni ahhoz, hogy biztosan kiderüljön, a diákok többségénél jól működik. Tehát egyelőre nem tudom, hogy mikorra állhat össze egy igazi, nyelvtanításra is alkalmas könyv. Hogy kipróbáljam az erőmet, első lépésként szeretnék kiadni egy kezdőknek szóló olvasókönyvet. A diákok ugyanis szeremének minél előbb nyelvi sikerekhez jutni, viszont nem találnak a szintjüknek megfelelő olvasnivalót. Olyan szövegek összeállítását tervezem, melyek érdekesek de ugyanakkor egyszerűek is, sok-sok illusztrációval. Reményeim szerint ez a könyv egykét éven belül megjelenhet. A magyar nyelv megtanulásához kétszer annyi idő szükséges, mint az angol nyelv elsajátításához „Szeretném a barátaimat megérteni” Hizsnyai Ildikó (balról a második) tanítványaival Budapesten (Képarchívum) RUDAS DÓRA Silvia barátja Dunaszerdahelyről származik. A fiatal pár vidéken szeremé folytatni közös életét, ezért az orvosi egyetem utolsó éves hallgatója úgy gondolta, ha egy magyar többségű városban akar élni és dolgozni, mindenképp meg kell tanulnia magyarul. „Dunaszerdahelyen kimondottan hátránynak érzem, hogy nem beszélem ezt a nyelvet. Persze általában mindenki alkalmazkodik hozzám, és ha társaságban vagyunk, igyekeznek a barátaink is szlovákul beszélni. Ugyanakkor ha szabadabban, kötetlenebbül beszélgetnek, szinte automatikusan átváltanak az anyanyelvűkre. Én pedig szeremém őket megérteni. Van azonban még egy nagyon fontos kényszerítő erő, mégpedig az a tény, hogy nagyon megszerettem a barátom nagyszüleit, ők viszont csak magyarul beszélnek. Tehát nekem kell tennem azért, hogy megértsük egymást” - mondja a rendkívül szimpatikus fiatal nő, aki biztos benne, orvosként is egyszerűbb lesz az élete, ha a dunaszerdahelyi kórházban anyanyelvükön is tud majd szólni a betegeihez. Katarína jogot végzett, és éppen ügyvédi vizsgáira készül. Rimaszombatból származó félje miatt látott neki a nyelvtanulásnak - mint mondja, teljesen természetesnek tartja, hogy a gyerekeik kétnyelvűek lesznek, és nem szeretné elérni, hogy ne értse meg, a gyerekek miről beszélgetnek édesapjukkal. A nyelvtanfolyamra Silvia és Katarína is titokban iratkozott be, párjuk számára meglepetésként hatottak az első kerek magyar mondatok. A barátok és a környezet is természetesnek tartja, hogy meg akarják tanulni kedvesük nyelvét, bár Silvia családjában nem mindenki érti ezt a döntést. „A nagymamám nagyon örült annak, hogy magyarul tanulok, a szüleim azonban nem értenek. Azt hiszem, nem az a gondjuk, hogy egy újabb nyelvvel leszek gazdagabb, inkább attól félnek, hogy így túlságosan is alkalmazkodom a barátom közegéhez, és alulmaradok a kapcsolatunkban” - magyarázta. A két hölgy nagyon elégedett a nyelvtanfolyammal. „Amit hétfőn nyelvtanként elméletben átveszünk, azt szerdán alaposan átgyakoroljuk, megtanuljuk használni. Nagy előny, hogy kevés diák van egy-egy csoportban, így nem fordulhat elő, hogy az ember meg sem szólal egész órán” - mondják a szorgalmas diákok, akik arra számítanak, hogy a tanfolyamon megszerzett alapot az élet mindennapi heéyzeteiben tudják majd egyre tisztábbra csiszolni. Ugyanakkor mindketten bevallják, hogy gátlásokkal szólalnak meg magyarul, mivel tapasztalatuk szerint a magyar közeg nem igazán tolerálja, ha valaki hibásan beszéli a nyelvet. Ezt megerősítette a nyelvtanfolyamot vezető Hizsnýai Tóth Ildikó is, aki szerint ilyen téren nagyon sok diákjának vannak rossz élményei. „Az angolok, németek vagy franciák világnyelvet beszélő nemzetekként megtapasztalták, hogy rengetegen beszélik a nyelvüket, sokszor tele hibával, ezért megszokta a fülük a tört beszédet. A magyar ember számára viszont újdonság, ha idegen használja a nyelvét, sokszor arra gyanakszik, hogy az illető magyar volt, csak hát úgymond elfajzott. Már több diákom panaszkodott emiatt. Egy vizsgán például kérdésként tettem fel az egyik nagyon szorgalmas diáklánynak, hogy szeret-e magyarul beszélni. Mivel csak ketten voltunk, elsírta magát. Kiderült, hogy barátja családjában nagyon sokszor megbántják a rossz nyelvhasználat miatt. Folyton javítgatják, gyakran akkor is, hajói fejezi ld magát, csak nem a legmegfelelőbb szóval. Javítják a kiejtése miatt is - ez akkor is rosszul eshet, ha valaki jó szándékúan akar segíteni. Sajnos volt már olyan ígéretes diákom, aki pontosan ilyen rossz tapasztalatok miatt hagyta abba a magyar nyelv tanulását. Ebben nekünk, magyaroknak kell felfejlődnünk” - magyarázta a tanárnő. A pozsonyi magyar nyelvtanfolyamnak szinte minden évben van egykét külföldi hallgatója is. Guillermo Spanyolországból érkezett fél éves ösztöndíjjal a pozsonyi Komenský Egyetemre. Odahaza szlovák és cseh nyelvet tanul, de amikor Londonban élt, a magyarral is megismerkedett. Mivel diplomamunkáját a cseh és magyar nyelvújításról szeretné írni, úgy döntött, hogy a nyelvtanulást Pozsonyban is folytatja. A másik külföldi diák, Andrea olasz, ötödik éve szorgalmas látogatója a magyar kurzusnak. Szláv nyelvekkel foglalkozik, de szeretett volna megismerni egy teljesen más jellegű kelet-európai nyelvet is. A tanfolyamra egy idő után elhozta szlovák barátnőjét is. Az ő történetük érdekessége, hogy az Észak-Szlovákiából származó lány néhány év alatt lehagyta a lelkesedésből tanuló olasz barátját. Késéssel kezdte a munkát a csoportban, de néhány hónap alatt mindenkit megelőzött. Nagy szorgalmának köszönhetően egy ügyvédi iroda számára angol-német tolmácsaként ma már magyar szövegeket is fordít szlovákra. Az Egyesült Államokból érkezett Elizabethet pozsonyi félje kísérte el a magyar nyelvtanfolyamra. A fiatalasszony három hónapja él Szlovákiában, és úgy döntött, hogy a szlovák mellett férje anyanyelvét is megpróbálja megismerni. „A dédnagy- apám Debrecenből vándorolt ki az Újvilágba, ezért is szeretnék magyarul tanulni. Egyébként mindig is érdekelt az európai kultúra és a nyelvek, hisz édesapám ír volt.” Karín esztétikát hallgat a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán. „A bátyám levéltárosnak tanul, nekik kötelező a magyar nyelv. Amikor az órákra készült, rám ragadtak kifejezések, mondatok, kezdett megtetszeni a nyelv, ezért úgy döntöttem, hogy nem kötelező tantárgyként az egyetemen én is felveszem. Aztán kiderült, hogy a bátyámmal kommunikálni is képesek vagyunk egymással, a szüléink pedig ilyenkor egyáltalán nem értenek minket, tehát a magyar egy játék eszköze lett a családban. Mivel az egyetemen két év után már nem tanulhatok magyart, úgy döntöttem, itt, a tanfolyamon folytatom.” A magyar kulturális intézetben jelentkezők magyar nyelvismerete rendkívül eltérő. Zita csalódottan vette tudomásul, túl jól beszél magyarul ahhoz, hogy beiratkozhasson a haladók csoportjába. „Igaz, hogy folyékonyan beszélek, írni azonban egyáltalán nem tudok. Rozsnyón nőttem fel, a szüleim mindketten magyarok, de a reszlovakizáció után úgy döntöttek, hogy a gyerekeiket szlovák iskolába íratják. Ä magyart inkább csak az utcán és a tévéből tanultuk, de mindig tudtam, hogy nekem ez a nyelv a természetesebb. Ennek az lett a vége, hogy állandó identitászavarral küszködtem. Az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy áttelepülök Magyarországra, de munkakeresés közben rá kellett jönnöm, hogy a kitűnő német és középfokú angol nyelvtudásom mellé mindenképp kell a jó magyar írásbeli készség is. Végül is azt ajánlották, hogy vegyek részt a vizsgaelőkészítő tanfolyamon. Ha januárban sikerül letennem az ECL vizsgát, remélhetőleg elismerik majd a nyelvtudásomat, és könnyebben juthatok munkához Budapesten. ” A tanárok és diáktársak egyik kedvence Feri, aki gyermeksebészként dolgozik Pozsonyban. Az első impulzust egy visegrádi nemzetközi szimpóziumon kapta évekkel ezelőtt.” A Duna-menti országokból érkezettek közül nagyon sokan beszéltek magyarul, és azt gondoltam, nagyon jó lenne, ha én is tudnék legalább egy kicsit ezen a nyelven. Tulajdonképpen ekkor tudatosodott bennem az is, hogy pozsonyiként illene magyarul is beszélnem. Ez a város valamikor háromnyelvű volt. A némettel kicsit hadilábon állok, de angolul a legnagyobb természetességgel tanultam meg gyerekkoromban. Most már csak a magyar hiányzik egy új háromnyelvűséghez. Talán a városom iránti tiszteletet és szeretetet is kifejezhetem így. Az egyébként biztos, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a vüágon. A tanáraink azt állítják, hogy kétszer annyi idő kell hozzá, mint az angolhoz, és ezzel teljesen egyetértek. Nagyon nehéz megérteni, hogy magyarul másképpen kell gondolkodni. A nyelvtan számomra teljesen átlátha- tadan, nem beszélve a kiejtésről. Orvosként megtanultam néhány szót magyarul a kis pácienseimtől. Sokak szerint akkor sokkal jobb volt a kiejtésem, mint most, amikor már kezdem érteni is a nyelvet. Amióta magyarul tanulok, azt hiszem, jobban értem a szlovákiai magyarokat, megéreztem valamit a mentalitásukból, abból, hogy egyes dolgokról miért gondolkodnak teljesen másként, mint mi, szlovákok. Minden területen nagyon jót tett nekem ez a nyelvtanulás annak ellenére, hogy igencsak rossz diák vagyok. Mivel egyáltalán nincs időm a felkészülésre, többé-kevésbé csak azt tudom, amit az órákon megjegyzek.” MEGKÉRDEZTÜK Czimbalmosné Molnár Évát, az MKKI igazgatóját A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete az idén először ad lehetőséget arra, hogy a magyarnyelv-tanfolyamot elvégzők hivatalosan vizsgát is tegyenek. Milyen nyelvvizsgáról van szó? Az ECL nyelvvizsgarendszeréhez kapcsolódunk, amit az egész Éurópai Unió területén elfogadnak. Természetesen Magyarországon is akkreditálták ezt a rendszert, tehát azonos az állami nyelvvizsgával. Ez azt jelenti, hogy kiváltja az érettségit, és pontot ér a magyarországi egyetemi és főiskolai felvételiken. Elfogadják a diplomához és a doktori fokozathoz, valamint magyarországi munkahelyen nyelvpótlékra jogosít. A pozsonyi magyar intézet minden vizsgaszintet biztosít? Intézetünk a négyből három szinten vizsgáztathat. Terveink szerint az első csoport már télen próbanyelvvizsgát tehet. Szervezünk egy nyelvvizsgaelőkészítőt, ahol néhány nap alatt felkészítjük a jelentkezőket. Milyen részekből áll ez a nyelvvizsga? A jelölteket kettesével vizsgáztatjuk. Először is mindenkinek be kell mutatkoznia, majd 5-8 perces irányított beszélgetésben lemérjük, hogy milyen a vizsgázó kommunikációs képessége. Ezután a vizsgázók egy képanyagot kapnak, amelyről mesélniük kell. Az írásbelin két fogalmazást kell szótár nélkül, megadott szempontok alapján leírni. Értékeljük a szövegértési képességet is, mégpedig úgy, hogy két elolvasott szöveget értelmezni kell. Ugyanilyen értelmezésre van szükség két hallott szövegnél is. Mennyibe kerüli az ECL nyelvvizsga? A vizsgadíj összege 80 euró, amit a bejelentett vizsgahelynél nemzeti valutában kell befizetni, tehát a pozsonyi magyar intézetben szlovák koronában. Kinek ajánlható ez a magyar nyelvvizsga? Szerintem érdemes megcsinálnia bárkinek, aki gazdasági vagy munkakapcsolatba szeretne kerülni Magyarországgal, és úgy érzi, előny, ha hivatalosan is tudja igazolni a magyar nyelv ismeretét. Természetesen a magyar iskolát végzetteknek nincs rá szükségük, hisz a magyar nyelvből tett érettségi államvizsgának számít. Tehát elsősorban olyanokat várunk a vizsgákra, akik nem tudják igazolni semmilyen okirattal, végzettséggel, hogy egy bizonyos szinten valóban bírják a magyar nyelvet, (-as-ra) Általános információk az ECL nyelvvizsgáról Azonosak a kritériumok ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Európai Unió tagállamai többéves szakmai előkészítés után 1992-ben London központtal nemzetközi konzorciumot hoztak létre, amely vállalta, hogy az ERASMUS és a LINGUA program támogatásával egy egységes nyelvvizsgarendszert dolgoz ki az Európai Unió tagállamainak nyelveiből. A tagállamok szeretnék elérni, hogy az egyes nyelvekből letehető nyelvvizsgák mindenféle egyenértékűsítési eljárás nélkül nemzetközileg összevethetők legyenek egymással. Áz ECL betűszóval jelölt nyelvvizsgák (European Consortium for the Certificate of Attainment in Modern Languages) szakmai gondozását tagállamonként egy- egy neves egyetem vagy nyelviskola vállalta., amely összeállítja a vizsgatesztet, és értékeli a vizsgadolgozatokat. Magyarországon a Pécsi Tudományegyetem vállalta ezt a gesztori munkát. Az ECL nyelvvizsga azt méri, hogy a vizsgázó képes-e különféle élethelyzetekben, a hivatásával összefüggő, illetve magánéleti helyzetekben szóban és írásban kommunikálni. Az ECL vizsgák egyik fontos ismérve az összehasonlíthatóság. Ez azt jelenti, hogy mindegyik uniós nyelvből egyformák a nyelvtudás értékelésének szempontjai, kritériumai és azonos a vizsgaanyagok jellege is. A konzorcium valamennyi tanintézménye maga felelős a saját nyelvén írott tesztek kidolgozásáért és javításáért. A tesztírás, javítás és bizonyítványkiadás egységességét azonban egy külön bizottság felügyeli, amely az egyes nyelveket képviselő szakértőkből áll. (-as-ra) AZ ECL NYELVVIZSGA SZINTJEI A szint (kezdő) Az A szint sikeres elérése után már jó turista vagy: tudsz kérdezni, megérted az egyszerűbb válaszokat, tudsz vásárolni, a célnyelven kérni enni-inni, érted a feliratokat, egyszóval: már nem lehet téged eladni. B szint (akkreditált alapfok) A B szint elérése után már elkezdhetsz dolgozni a célnyelvet beszélő munkatársak között. Kezded megérteni az újság- és rádióhíreket, a TV adását, megpróbálhatsz moziba, színházba is elmenni. Persze minden nyelven megvannak a sajátosságai, elképzelhető, hogy amit egy bizonyos nyelvi regiszterben - durván fogalmazva: helyzetben - értesz, a másikban nem. C szint (akkreditált középfok) A C szint elérése után megkezdheted tanulmányaidat a célnyelvi ország középiskoláiban, egyetemein, főiskoláin. Megismerted a célnyelv szerkezetét, megértetted logikáját. Kezded élvezni a szép- irodalmat, megérted a pályaudvari hangosbemondót és az utcán a kiabálást is. Egyszóval kezded magad otthon érezni a célnyelvi országban. D szint ( akkreditált felsőfok) A D szint elérésével nyelvileg egyenrangú partnere lettél a célnyelvet beszélőknek. Úgy írsz, olvasol, beszélsz, mint ők, tanulhatsz, dolgozhatsz, kutathatsz közöttük, nyelvi nehézségek nélkül folytathatod ismerkedésedet a célnyelvi kultúrával, irodalommal, történelemmel, a célnyelvi országok múltjával és jelenével.
