Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-29 / 274. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 29. VENDÉGKOMMENTÁR Fény az alagút végén? LOVÁSZ ATTILA Szlovákiának nincs államfői posztra alkalmas jelöltje - legalábbis erről számol be a sajtó esélylatolgatások címén. Szörnyű, írja kommentátor kollégám, hogy nincs kommunista múlttal nem rendelkező egyéniség, akit megválaszthatnánk. Majd a kommentárok utolsó bekezdésében a mondat: itt a fény az alagút végén! Megjelent a színen Martin Bútora. Nos, tisztelt Olvasó, akármennyire is tragikus, Szlovákiának valóban nincs alkalmas jelöltje az államfői posztra. Az eddigi jelöltek mindannyian a politikából érkeztek. De politikai múlt nélküli jelöltet hiába is keresnénk. Ha találnánk is ilyet, az elnöki poszt ellátására tökéletesen alkalmatlan lenne. Az államfői szék korlátozottan bár, mégis hatalmi centrum. Ott pedig élni kell a (demokratikus) hatalom eszközeinek mindegyikével. Ha sikerülne is komoly jelöltet találni, aki még az erkölcsi tekintély szerepét is betölthetné, komoly csalódást élhetnénk meg. Mert tételezzük fel, hogy immár két jegyzetíró kollégám által is alkalmasnak kikiáltott és a magyarok számára elfogadható Martin Bútora megszerzi a szavazatok 50 százaléka mellé még azt az egyet... Elfoglalja az elnöki széket s mi a megváltót kereshetjük benne. Ugyanúgy, ahogy Kováč vagy Schuster támogatói is az elnöknél kerestek gyógyírt az országban uralkodó állapotok következtében keletkezett sebeikre. Az egész ország korrupt, a legkisebb önkormányzattól a kormányig mindenütt találhatók olyan egyének, akik a politikát nem szolgálatnak hanem saját (anyagi) gyarapodásuk eszközének tartják. Azt gondoljuk, hogy a Grassal- kovich-palota néhány tucat munkatársa kivétel? Az egész ország komoly erkölcsi válságban szenved. A Grassalkovich-palota kivétel? Schuster nem írja alá az adótörvényt, mert állítólag nem jó az alacsony jövedelműeknek, de a kóros feledés miatt már nem emlékezünk arra a kétmilliót meghaladó számlára, amit egy osztrák klinika állított ki az elnök kezeléséért, amikor már világos volt, hogy Pozsonyban is életben marad. Ki emlékszik arra, hogy a Mečiarral egy követ fújó Michal Kováč „demokratikus átalakulását” (amely legalább megtörtént, és le a kalappal az exelnök előtt) mindannyian finanszíroztuk? 1989 decemberében az akkor kommunista szövetségi képviselők felemelték kezüket (feltehetően fájdalmas görcsökkel), és megválasztották Václav Havelt. Ezzel Prágában véget ért a „bársonyos”. Pozsonyban egy ilyen választásnak már nem lehet eredménye egy Havel-formátum. A kommunista múltat ne feszegessük, mert minden 40 évnél idősebb embernek köze volt az átkoshoz. Kivéve a Ján Budajjal egy fűtőházban szenet lapátoló és a Ján Langoš lakásában rendszerváltásról rebesgető alig két tucatnyi ellenzékit. Az 1989 utáni politikában sok mindenki veszítette el azt a lehetőséget, hogy egy ország számára morális autoritás legyen. Ľubo Roman pártváltásai, Gašparovič bűnöző hatalommal való lepaktálása, Kukán pragmatikus pártpolitizálása, amely már a gerinctelenség határát súrolja, Mikloško bájos mosolya a minimum fasisztoidnak nevezhető ellen-kedvezménytörvény idején még felsorolásnak is kellemetlen. Martin Bútora pedig akkor, amikor az ország nagyon sikeresen dolgozta le a NATO-val szembeni „adósságait”, amerikai nagykövet volt, de nem biztos, hogy a koszovói vagy az iraki válságban vállalt szlovák szerep miatt az országban uralkodó háborúellenes hangulat hordozói ezt erkölcsileg elfogadható diplomáciai missziónak tekintik. Az országnak olyan elnöke lesz, mint amilyen az ország. A tisztelt Választók értelmesebb halmaza pedig örülhet, ha nem Vladimír Mečiar lesz a nyerő. Mert hogy a második körben valószínűleg újra őt kell megverni, számomra nem kétséges. Csak ne Gašparovič legyen az ellenfél... JEGYZET Karlin, a sánta kutya KÖVESDI KÁROLY Peches ember ne menjen a jégre, mert elkapják, és úgy lesit- telik, mint a sánta kutyát vagy a törött korsót. Gabriel Kariin képviselő úr se nem sánta kutya, se nem korsó, de hogy peches ember, ahhoz nem fér kétség. Képzeljék el a szitut: az ember gyanútlanul kimegy a klotyóra, és mire visszajön, valaki félmilliót dug a nyitott irodában hagyott nyitott táskájába. Természetesen nyitott borítékban. Na, ez a tréfa sokba fog kerülni Kariin képviselő úrnak, aki akár nyolc évet is leülhet. (Jellemző a szlovákiai jogrendre, hogy körülbelül annyit, vagy alig kevesebbet, mint egy hidegvérű gyilkos.) Ha csak meg nem sajnálják szegényt, és. a jogászai be nem bizonyítják, hogy előre kitervelt merényletről volt szó, mint az amerikai filmekben, amelyekben az ember zsebébe dugják a kokót a disznó zsaruk, hogy aztán lemeszeljék. Szlovákiában szerencsére más világot élünk. Nálunk ott az út, ahol az akarat. Igaz, hogy mindemellett már az előző kormányzati ciklusban is úgy szálldostak a korrupt miniszterek, mint ősszel a fecskék, de egyikük sem került börtönbe. Sőt. Ki ide, ki oda került. Rosszabbik esetben vissza a parlamenti padba (hiszen nem lehet visszaélni a választók bizalmával), még rosszabb esetben valami jó kis londoni bankba, legrosszabb esetben vissza a fél tucat vállalkozáshoz, természetesen az anyós, a vő, az ipám keze alá. Főleg ezeknek a botrányoknak az okán mélázhat el Gabriel Kariin a szerencse forgandósá- gán. Meg annak okán, hogy miért éppen abban a fránya HZDS-ben kell képviselnie a népet, amely idestova hat éve ellenzékben senyved. Van azonban egy szörnyű gyanúm, amit természetesen magamnak sem hiszek el. Ez az egész Karlin-ügy nem más, mint a nagy bajok elkendőzése és némi erődemonstráció az ellenzék irányában. Vészesen közeledik ugyanis a legfontosabb törvénynek, a jövő évi költség- vetésnek a megszavazása, ami könnyen fiaskóval végződhet. Nem szólva arról, hogy ezen áll vagy bukik a kormánykoalíció léte is. Mert ugyan lehet költségvetési provizóriummal kezdeni a jövő évet, de ezzel együtt masírozni be az Unióba több, mint pofátlanság lenne. Szó sincs arról, hogy megérteném, ne adj isten sajnálnám azt a fajta parazitát, amely másokon élősködik, de azért egy pillanatig sem voltak kétségeim a hírt először hallva, hogy a korrupt képviselő az ellenzék táborához tartozik. Mert ugye, egyetlen kormánypárti képviselő tisztaságához sem férhet kétség. TALLÓZÓ y, BERLINER ZEITUNG Berlin és Budapest közös bizottságot szándékozik feállítani az NDK-ból a rendszerváltás idején eltűnt párt- és állami pénzek felkutatására. Gerhard Schröder német kancellár egy hete Budapesten állapodott meg erről Med- gyessy Péter magyar miniszterelnökkel. A bizottság a jövő év folyamán átvizsgálja az összes még fellelhető dokumentumot, amelyek összefüggésben állnak a Magyar Nemzeti Bankban, valamint a magyar kölkereskedelmi bankban vezetett, az NDK-hoz köthető bankszámlákkal. A jelentésnek 2004 végére kellene elkészülnie. Az egykori keletnémet pártok és tömegszervezetek vagyonával foglalkozó német bizottság feltételezi, hogy a rendszerváltás idején milliós összegeket utaltak át magyarországi számlákra, később pedig Nyugatra kerültek. A magyar jegybank is megerősítette: voltak „gyanús pénzmozgások” korábbi Kelet-Németországhoz köthető számlákon. HETVÉG(R)E Egyetlen panes ere e honnak Tizennégy évnek kellett eltelnie, hogy végre akadjon egy korrupt képviselő, aki hajlandó csúszópénzt elfogadni. Na, de le is bukott rögtön, a nemtelen! - ez így, azt hiszem, hihetetlen. Akkor inkább így: Tizennégy évig kellett várni, hogy végre lebukjon egy korrupt képviselő. Hiheteden. HOLOP ZSOLT Maga Gabriel Kariin azt állítja, nem érti, mi történt, ő csak a dolgát végezte. Vizsgáljuk meg hát közelebbről, mi dolga van egy képviselőnek. Nem azt várják-e övéi, és joggal, hogy ha már felkerült a fővárosba, akkor intézze az otthoniak ügyes-bajos dolgait, kerül amibe kerül? Ha ötszázezerbe, akkor ötszázezerbe. Mi baj lehet ezzel a Karlinnal, hogy nem akarja lefizetni egy építkezési vállalkozó? Honnan a bátorság? Nem ismeri a dörgést, hol él, a Marson? Hát ha el akarok nyerni bármilyen beruházást, az első, amit belekalkulálok a költségvetésbe, hogy le kell fizetnem valakit. Nem tudom, ki ez a szemét, aki lebuktatta Kariint, de ha továbbra is így gondolkodik, nagyon gyorsan felkopik az álla. Az építőipar bizonyára lenézi Kariint, ezt a vidéki állatorvost. Rossz lóra tett. Átnyergelt ő is vállalkozni az építésügybe, mert páciensei a legritkább esetben csúsztattak hálapénzt a zsebébe. Csakhogy megerősített állások nélkül ezen a piacon sem könnyű megkapaszkodni, mint látjuk. Na, de ezek után végképp összeomlik valamennyi ágazat, ha az emberek már egy borítékot is rettegnek majd átvenni. Pedig italt és csúszópénzt visszautasítani a legsúlyosabb sértés, nőt még csak-csak, de nagy illetlenség. Aki ezt nem érti, abból nem lesz semmi, nemhogy képviselő. Ellenzéket és kormánypártot egyaránt megrendített, hogy lebukott egy honatya. Az ügy nagyon rossz fényt vet az egész parlamentre, mondják. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nincs mese, a törvényhozás kiveti magából ezt a balfácánt. Még pártbelijei, a HZDS-esek is odadobták őt az igazságszolgáltatás kényére-ked- vére, hozzátéve, hogy Kariin csak kis hal, és olyan hálón akadt fenn a szerencséden, amit sokkal nagyobb halaknak feszítettek ki. Kariin bizony szégyent hozott a pártra. A HZDS is hogy korcsosul és fajul, hol vannak azok a régi szép idők, amikor Poórék egyetlen éjszaka 300 milliót vettek ki a Transpetrol- ból! Ne is emlegessük. Nevetséges félmillió? Ennyiért kockáztatni? Igaz, ki sejthette? És borítékban. Hallatlan, micsoda módszerek. Hol marad az elegancia? A-verzió: Egy maslis palotapincsi. Az egész ügy annyira, de annyira kicsinyes, hogy csakis egy félrekezelt öleb vérszomjas gazdájának bosszújáról lehet szó. Kariin rosszul nyomkodta ki a bűzmirigyeket, és Pamacs továbbra is vadul szánkázik a perzsaszőnyegen. Nem is érdemes több szót vesztegetni az egészre. B-verzió: Kariin valóban ártatlan, és saját hólyagjának áldozata. Ki kellett mennie vizelni, ahogyan állítja, mert nem kereste fel időben urológusát, de most már verheti a fejét a cella falába, miért kellett sört inni az ebédhez, vagy akkor inkább vizelt volna maga alá békésen és megadón, semmint őrizetlenül hagyja az aktatáskát. Igen, a számzáras aktatáska. Egy képviselő elengedhetetlen tartozéka és egyik legfontosabb fegyvere, melyen a könnyű megjegyezhetőség kedvéért sem lehet négy darab egyes a kód. Átérzem azt a tehetetlen dühöt és keserűséget, amikor az ember félmillió koronát talál a táskájában. Velem is többször megesett. Péntek délutánonként síbakanccsal, nehéz lexikonokkal, üres üvegekkel vagy pacalpörkölttel tömte tele összecsomagolt utazótáskámat egy vagy több igaz barát a kollégiumban, a legtöbbször, amikor kimentem vécére. Hogy edződjek az úton, és edződjék anyám is odahaza, szerencsére guminő nem igazán volt kapható akkoriban. Biztos kimosta volna. Keressük fel tehát időben urológusunkat, és ne járkáljunk nyitott táskával, mert a végeredmény borítékolható. Averzió Jóóóóó regggellt, Lipótvár! - sikoltozta a börtönrádió. Futótűzként terjedt a nyirkos falak közt a hír, nemsokára hoznak egy képviselőt, egy igazi parlamenti képviselőt, aki 500 ezer koronán bukott le. Ki hagyja magát ennyiért leültetni? Félmillióért lopott cégeket íratnak rá hajléktalanokra. - Véreset fogsz vizelni, apa! - Mi van, elvesztetted az immunitásodat? Pedig most igazán jól jönne! -gyakorolják súlyos és megvető pillantásoktól kísérve bemutatkozásukat a fiúk, de aztán helyet szorítanak majd emberünknek a borítékragasztóban, piti, piti, de mégiscsak a miénk alapon. HETI GAZDA(G)SÁG Az uniós hétköznapok szürkesége TUBA LAJOS Megtette, pedig most nem gondoltuk volna. Míg korábban mindig a szegények védelmére hivatkozva küldte vissza a törvényeket a parlamentbe, most a középrétegért aggódik. Pedig az ide tartozóknak nem az a legfontosabb, nyernek-e havi ötven koronát az adótarifák módosításával. A középréteg jellemzője, hogy rugalmasan tud reagálni, így jóléte elsősorban a lehetőségek bővülésének függvénye. Az elmúlt 13 évben erre csak kis mértékben volt mód, ezért a rendszerváltás szót hallva a középréteg manapság nem túl jókedvű. Az alapvető változás egyik sarkalatos pontja az adóreform, így aki ezt akadályozza, ettől a szférától nem számíthat babérokra. Ezzel nagyjából mindenki tisztában van, így Rudolf Schuster valószínűleg úgy jár a jövedelemadó-törvénnyel, mint Göre Gábor az osztrigával. A képviselők pedig készülhetnek a Szilveszter környéki rendkívüli parlamenti ülésre, amelyen majd az államfő által várhatóan szintén visszadobott állami költségvetést tárgyalják újra. A héten madarat lehetett volna fogatni Pavol Rusko gazdasági miniszterrel. De míg agyonlelkendezte magát az újabb autógyár reményének hallatán, azért az aprómunkákról sem feledkezett meg. Például saját embereit igyekezett bejuttatni az uniós alapokat osztogató bizottságba, de mivel ezt nem lehet kézi irányítással művelni, már Csáky Pálon fennakadt, így Brüsszellel nem is próbálkozhatott. Úgy látszik, az uniós ügyek most már végérvényesen mindennapjaink részévé válnak. Az elkövetkező időszakban az MKP-s politikusok is kellemetlen kérdésekre számíthatnak vidékre rándul- va. A héten derült ki, hogy hiába érkezett be százvalahány pályázat a szlovák-magyar határ menti A 600 kilométeres magyar határra csak 2 millió euró támogatás jut. együttműködésre, a két évre fenntartott pénzt mindössze kilenc pályázó között osztották szét. Csak példaként említjük, hogy Nagyszombatból úgy fogják kétmillió koronáért fejleszteni a kétoldali idegenforgalmat, hogy arról a határ mellett élők közül senki sem tud. Érdekes lesz, amikor a magyar határ mellett élők rájönnek, hogy jócskán kitoltak velük a következő három év hasonló programjával kapcsolatban is. Évek óta fennáll az a nevetséges helyzet, hogy míg a száz kilométer hosszú osztrák határra évi hatmillió euró támogatás jut, a hatszáz kilométer hosszú magyar határra mindössze kétmillió. Hiába, ez az uniós határ és Brüsszel akarja így - mondták az illetékesek. Jövő májustól mindkét határ uniós lesz, arra viszont hiába várunk, hogy az arányok kiegyenlítődjenek. Vagyis míg az osztrák határon továbbra sem tudnak majd mit kezdeni a sok pénzzel, a magyar határra újra csak morzsák jutnak (irodalmi értékű válaszok elkerülése végett álljanak itt az adatok: az osztrák határ 1 kilométerére 39 430 euró jut, a magyar határon ez 6210 euró). Nem tudjuk, hogy ezt ki tárgyalta végig és írta alá Pozsonyból, de biztos, hogy - finoman fogalmazzak - a magyar határ mellett élők érdekeit nem képviselték kellőképpen. Talán majd 2007-ben sikerül. Ha nem, akkor majd 2014- ben. Említsük meg azért a jó hírt is, a héten próbaüzembe helyezték az uniós mezőgazdasági információs rendszert, a nagyon óhajtott uniós közveüen agrártámogatások kifizetésének feltételét. Ezzel Pavel Kon- coš leginkább terhes örökségét sikerült felszámolni és ezentúl a tárca vezetése talán a kisebb kaliberű, de szintén fontos összefüggésekre is oda tud figyelni. A vidékfejlesztési felkészülésben például hónapról- hónapra nő a lemaradásunk Magyarországgal és Csehországgal szemben, pedig kár újabb hátrányokat kreálni, a mostaniak is elég kellemetlenek. Ha esetleg ez ügyben a magyar kollégáiknál szeretnének érdeklődni, a kulcsszó a Leader Program lehet. A héten bilincs kattant az egyik parlamenti képviselő kezén, akit in flagranti értek a korrupciós pénz átvételekor. Ilyen valaki is ül a padsorokban - csodálkoztunk a neve hallatán. Az egyébként a HZDS által annak idején a romantikus 150. helyről képviselővé kinevezett Kar- linről úgy tűnik, főként regionális szinten volt aktív, a parlamentből csak a fizetését húzta. Hozzá kell szoknunk, hogy a megyei parlamentekben szintén kialakulnak az érdekszférák, ott is egyre nagyobb pénzek mozognak. A hatalmukkal visszaélő politikusok persze Nyu- gat-Európában is nagy számban előfordulnak, de arrafelé elég gyakran ráfizetnek a görbe utakra. A mostani leleplezés reményt ad arra, hogy ez nálunk is így lesz. A többi képviselő pedig nagyon aranyos volt, amint kollektive megdöbbent a hír hallatán. Nyilván tudják, miért nem követte tett a mentelmi jog szűkítését illető nagy fogadkozásokat.- Fél kezemmel küldöm az állami megrendeléseket, a többivel meg bezsebelem a csúszópénzeket... (Ľubomír Kotrha rajza)
