Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-28 / 273. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 28. KOMMENTÁR Pártok fehér gallérj a TÓTH MIHÁLY Még csak néhány napos a Gabriel Kariin parlamenti képviselő letar­tóztatása körüli botrány, de a honatya javára és hátrányára már közismertté vált néhány érv. Egyes jogszolgáltatási elemzők így ar­gumentálnak: az is a bajba került politikus bűnösségére utal, hogy az összeférhetetlenségi jogszabályokról való szavazáskor Kariin rendre a szabályozás szigorítása ellen voksolt. Halkan jegyzem meg: törvényhozót ennek alapján akkor se lehet perbe fogni, ha a fél országot ellopja. Ugyanakkor aligha lehet enyhítő körülménynek tekinteni a perbe fogottnak azt a kijelentését, hogy - úgymond - nincs ő ráutalva arra a koszos 500 ezer koronára, amit táskájában a nyomozók megtaláltak. Ez kétségbevonhatatlan, hiszen a közel­múltban csak egyetlen nagyvállalkozásban több mint 57 millió ko­ronát helyezett el. Remélem, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság választ ad a fél­millió származására és útirányára vonatkozó kérdésekre. A naivab­bak majd csodálkozhatnak, hogy a politikus miért nem elégedett meg eddig szerzett takaros vagyonával. Hiszen - tűnődik az átlag­bérből élő kisember - Kariinnak biztosan van jól berendezett laká­sa, nyilván nyaralója is, felesége mikrohullámú sütőben melegíti a paprikáskrumplit, van a házánál mobiltelefon, három is... Anélkül az 500 ezer nélkül - gondolja - már igazán meglehetett volna. Nem csodálkoznék, ha a Karlin-eset és az ehhez hasonló ügyek vizs­gálata közben kiderülne, hogy Kariin és társai nem mindig saját zsebre dolgoznak. Persze, nem könnyű bizonyítani, hogy a bankók, amelyek abban a bizonyos borítékban voltak, valamelyik politikai párt széfjében fejezték volna be pályafutásukat. Egy multimilliomos politikus számára félmillió valóban bagatell. Különösen, ha nem ab­ból indulunk ki, hogy politikusunk kapzsi, és „kis hal is hal” alapon morzsák begyűjtésére is hajlamos. Tény, nem Szlovákiában találták ki, hogy a pártfinanszírozásban vé­tek lenne mezei képviselőket megbízni pénzszerzéssel. A kisjánosok legfeljebb majálison kalapozva tudnak hozzájárulni pártkasszák fel­töltéséhez. Az igazi tarolást fehérgallérosokra bízzák, akiknek van módjuk nagy megrendelésekről dönteni. E tekintetben rendkívül ta­nulékony volt a hazai politikai elit. Nyílt titok, hogy egyes megrende­léseknél 5-10 százalékos sápot vesznek, akiknek van módjuk bele­szólni, közbeszerzéskor ki legyen a kivitelező, a szállító. Hovatovább már bocsánatos bűn, ha befolyásával egy politikus megcsapolja vala­mely nagyvállalkozás bevételét. A butikok, a presszók, a lángossütők tulajdonosainak zsarolóit kapcabetyárnak tekintjük. Aki befolyásá­val járul hozzá egy párt kasszája feltöltéséhez, azt esetleg képviselő úrnak szólítjuk. A választópolgár csak találgatja, a parlamentnek mi­ért nem sikerül épkézláb pártfinanszírozási jogszabályt elfogadnia. JEGYZET Gyanús alak lettem KERTÉSZ GÁBOR Elnézést kérek minden barátom­tól, ismerősömtől, kutyámtól, macskámtól és persze végül, de nem utolsó sorban szerette­imtől, családomtól, hogy csak most vallom be azt, ami tény, ami miatt több évtizede már aludni sem tudok, napjában há­romszor kettesével szedem a le­vegőt, mert gyötör és furdal a lelkiismeret, de eddig titkoltam jól, hogy: gyanús alak lettem. Fényes nappal bementem egy - nevét nem reklámozom - multi­nacionális üzletlánc éppen utamba eső bevásárlóközpontjá­ba, mert kenyérvásárlás tényál­lása forgott fenn, a feleségem te­lefonos megrendelésére, útköz­ben. Aztán, mert országjáró egyén vagyok, eszembe jutott megkérdezni a pénztárosnőtől, hogy mondja CSAK; kedves, merre van még szép honunkban ilyen szürke-piros üzlet, hogy ha mondjuk arra járok; hát ne le­gyek tök tudadan. Nem adhatok ki ilyen információt, - mondta a hölgy - tessék érdeklődni az igazgató úrnál. Na, ha már egyszer ilyen fontos lettem, hát kérettem az igazgató urat, áld jött is, és úgy hat mé­terre megállt tőlem, pedig nem volt nálam gépfegyver. Megkér­dezte, mi okból érdeklődöm - én mondtam, hogy csak, erre ő elment telefonálni. Engem meg figyelni kezdett a biztonsági őrzővédő-szolgálat - pedig ve­gyi-biológiai és egyéb tömeg- pusztító fegyver célba juttatásá­ra szolgáló rakéta sem volt ná­lam, de tényleg. Szerencsére né­hány perc múlva visszajött a nagyfőnök és közölte megint hat méterről, hogy kérdésemet fog­laljam össze, írásban indokoljam meg, aztán küldjem el a központ­ba, ahonnan majd válaszolnak. Én, mivel nem értettem, hogy mitől hülye az úr, tettem egy ér­deklődő lépést feléje, amit nem kellett volna, mert láttam az ar­cán a rémületet, a rettegést, pe­dig én alapjában véve nem is va­gyok igazi terrorista, még csak nem is nézek ki úgy. A direktor szó szerint elmenekült! Hát ez nekem a legnagyobb ba­jom ezekkel a multimaciláncok- kal. Embertelenek, bizalmada- nok, nagyképűek, megszólítha- tatlanok. Pedig csak átjöttek va­lahonnan Európából, ahol már nincs rájuk annyira szükség, hogy lekaszálják nálunk a még meglévőt, míg mi is EU-tagok nem leszünk. Mennyivel meg­hittebb Géza bácsi kicsiny bolt­ja, ahol szólnak, ha nem egé­szen friss a kifli, vagy megkér­dezik, hogy nem viszek-e olcsó kutyakaját Nomád pulinknak. Mert ismernek. FIGYELŐ VECERNJE; .NOVOSTI Német bűnügyi szakértők kétsé­get kizáróan megállapították, hogy Zoran Djindjics szerb mi­niszterelnököt abból a fegy­verből lőtték le, amelyet a már­cius 12-i merénylet után találtak meg a rendőrök Belgrádban. A belgrádi napilap tegnap azt írta, hogy a szerb hatóságok meg­kapták a wiesbadeni bűnügyi in­tézet szakértői jelentését a mi­niszterelnök életét kioltó fegy­verről. A szóban forgó, német gyártmányú Heckler und Koch típusú távcsöves puskát a me­rénylet utáni napokban találták meg a rendőrök egy kőhalomba rejtve a főváros Új-Belgrád ne­gyedében. Különleges vegyi elemzéssel kiderítették, hogy a puskán talált szőrszálak abból a pokrócból valók, amelyet a belg­rádi kormánypalota tőszom­szédságában fekvő, Admirala Geprata utcában lévő irodaház egyik szobájában találtak. A rendőrség szerint ebből a helyi­ségből lőtte le Djindjicset Zvez- dan Jovanovics, a vörössapkás osztag néven ismert titkos­rendőri kommandó helyettes parancsnoka. TALLÓZÓ WSJE Az Észak-atlanti Szövetség (NA­TO) kockára tette hitelét az afga­nisztáni misszió kapcsán, márpe­dig a katonai szövetség egyelőre nem nagyon tudja teljesíteni ígé­retét, kiterjeszteni tevékenységét az ország Kabulon kívüli régióira, s az afganisztáni biztonsági hely­zet sem javul - írja tegnapi számá­ban a The Wall Street Journal cí­mű amerikai lap európai kiadása (WSJE). Az újság utal arra, hogy a NATO idén augusztusban átvette az afganisztáni nemzetközi biz­tonsági erő, az ISAF irányítását, s októberben a kabuli kormány sür­getésének engedve beleegyezett, hogy az ISAF mandátumát kiter­jesszék az ország vidéki körzeteire is. Azonban azóta mindössze any- nyi történt, hogy a németek bele­egyeztek: egy csoport katonát és polgári szakértőt küldenek Kun- duz tartományba. Márpedig ez - mint a WSJE tegnapi számának kommentárja rámutat - „nem Af­ganisztán legveszélyesebb körze­te”. A lassúságot a szükséges kato­nai létszám és a felszerelések hiá­nya magyarázza. A NATO-nak több helikopterre, szállítógépre, no meg katonára lenne szüksége afganisztáni missziójához, s a né­meteken kívül alig-alig akadt or­szág, amely jelezte, hogy kész len­ne újabb csapatokkal támogatni a mandátum kiterjesztését - írja tegnapi kommentárjában a The Wall Street Journal Europe. VISSZHANG (Ad: Magyarnak maradni, 2003. november 24.) Jó reggelt, Felvidék! Akik az Új Szó hétfői számá­ban olvasták Szilvássy József Magyarnak maradni című írását, bizonyára örömmel nyugtázták, hogy eljött a nagy nap: végre valahára van valaki, aki nyugodt lelki­ismerettel és pozitív vonat­kozásban le merte írni a szót: „autonómia”. A figyel­mesebbek örömét felte­hetően még tovább tetézte, hogy e lépést a napilapnak éppen a főszerkesztője tette. KASZÁS PÉTER Szilvássy József cikkében az Euró­pa Tanács egyik legelhallgatottabb dokumentumát idézi, melyben ez áll: „Az autonómia lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorol­ja jogait és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben biztos garanciákat nyújt az állam egysé­gére, szuverenitására és területi in­tegritására nézve.” Majd hoz­záfűzi: „Olyan kulcsmondat ez, amelyre Erdélyben és a Vajdaság­ban azonnal reagáltak.” Bizony, bizony: ők már rájöttek. Ők már reagáltak. S ha nem akar­juk, hogy magyarságunkat tovább kínozza a drámai beolvadás, ideje lenne „lassan” valamit a Felvidé­ken is tenni. Hogy hogyan? Például úgy, ahogy Belgiumban a németek - akik szintén az I. világ­háború utáni „mindent megoldó” békekötéseknek köszönhetik új ha­zájukat - tették. A belgiumi néme­teknek ugyanis három minisz­terből álló autonóm kormányuk van, mely több területen is önálló, döntéshozó kompetenciával ren­delkezik. Ilyen például a kultúra: a német nyelv védelme és támogatá­sa, a képzőművészetek, a kulturá­lis örökség, média és könyvtárak, emlékmű- és tájvédelem, régészeti ásatások, turizmus, szabadidős te­vékenység, sport. Aztán az egész­ségügy és a szociális ügyek, bele­értve a fogyatékosok támogatását és az ifjúságvédelmet is. Emellett teljes körű önállósággal rendelkez­nek az oktatás- az iskola- és felsőoktatási ügyektől a szakmai át- és továbbképzéseken egészen a tudományos kutatásokig, valamint a foglalkoztatáspolitika - munka­helyteremtő intézkedések, az EU-n kívüli polgárok munkavállalásá­nak kérdése, munkaerő- közvetí­tés, üzemeknek nyújtott foglalkoz­tatási támogatás stb. - terén is. Mi több: a Belgiumban élő németek autonóm kormánya - egy bizonyos illetékességi körön belül - nem­csak belföldi, hanem nemzetközi szerződéseket is köthet. Igaz, napilapjuk csak egy van, az 1927-ben alapított Grenz-Echo, rendelkeznek azonban egy állami közszolgálati rádióadóval (Belgi­sche Rundfunk), amihez egy A3 nevű televízióállomás is tartozik. Végül a legfontosabb adat: a 10 millió lakosú Belgiumban mintegy 65 ezer német él. Vagyis, míg 10 szlovák állampolgárból egy ma­gyar, Belgiumban ugyanez az arány 150 az 1-hez. Egy másik népcsoport, mely szin­tén az I. világháború utáni - ezút­tal nevezzük így - „megállapodá­sok” nyomán került kisebbségbe, a Finnországban élő svédek. A leg­frissebb adatok szerint 294 ezren vannak (az ország teljes lakosságá­nak 6 százaléka), nyelvük mégis - immáron nyolcvan éve - Finnor­szág hivatalos nyelve. Még egy­szer: Finnországban hivatalos nyelv a svéd is. Talán ez az oka annak is, hogy Finn­országban három felsőoktatási in­A szerepet jelen esetben nem csak játsza­ni kell. tézmény is van, ahol kizárólag svéd nyelven folyik oktatás: az Abo Aka- demi, a svéd kereskedelmi főiskola, valamint a Svéd Szociális és Kom­munális Főiskola. Emellett „termé­szetesen” több kétnyelvű egyetem létezik (helyhiány miatt nem sorol­juk őket). Egyszóval Finnországban majdnem minden egyetemi szak el­végezhető svédül. De gyerünk to­vább. Az állami finn rádió három csatornájából az egyik svéd nyelvű, s bár önálló állami svéd nyelvű tv- csatoma nincsen, heti 20 óra svéd nyelvű program sugárzása minden­hol kötelező. Finnországban svéd nyelven 12 napi-, valamint 18 heti­lapjelenik meg, s a legtöbb szakmai folyóiratnak is van svéd nyelvű vál­tozata. Ezen felül, az országhoz tar­tozó, csupán 24 ezer lakosú Aland szigetcsoport külön autonómiával, vagyis önálló törvényhozó testület­tel működik. Törvényeik értelmé­ben például Alandon csak helyi la­kosok, tehát svédek juthatnak föld­höz. A szigetcsoport - ismételjük: Finnországban járunk - az ÉU-s csadakozásról önálló népszavazást tartott. Ügyes. De kedves hely az olaszországi Dél- Tirol tartomány is. Ahol a közszfé­rában betöltött hivatali állásokat az egyes településen élő népcsoportok arányában osztják el. Az állami hi­vatalok falán pedig - ellentétben Dél-Szlovákiával - tábla figyelmez­tet, a nemcsak névlegesen szabad nyelvhasználat jogára. Végezetül még egy idézet Szilvássy József múlt hétfői kommentárjából .....a szlovákiai magyarság érdekei­nek legerősebb képviselőjeként is felelősségteljes szerep hárul a Ma­gyar Koalíció Pártjára.” Amihez csupán egyetlen gondolatot tehe­tünk hozzá: a szerepet jelen eset­ben nem csak játszani kell. A szerző a DunaNovaPress mun­katársa A szerbek fele nem szeretné, hogy egy közeli rokona házasságra lépjen egy magyar nemzetiségűvel Nő a szerbek bizalmatlansága a kisebbségek iránt MTI-HÁTTÉR Szerbiában fokozódik a bizalmat­lanság a kisebbségek iránt. A szerbia-montenegrói emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium megbízásából készített közvéle­mény-kutatásában a Strateski Marketing intézet a szerbek és a kisebbségek viszonyának változá­sát vizsgálta az elmúlt másfél év­ben, s a többségi szerbek vélemé­nyére alapozta a felmérést. A szerbek továbbra is az albánok iránt messze a legbizalmatlanab­bak. A bizalmatlansági lista má­sodik helyén - jóval lemaradva az albánok mögött - vannak a bos- nyákok, utánuk a horvátok, a ma­gyarok és a romák következnek. A szerbek egytől ötig osztályozták a nemzeti kisebbségeket aszerint, hogy mekkora bizalommal van­nak irántuk. A statisztika azt jel­zi, hogy másfél év alatt a romák kivételével minden kisebbség iránt közel ötödével csökkent a szerbek bizalma. Hasonló tendenciát mutat az a felmérés is, amely a kisebbségek­nek a szerb állam iránti lojalitását vizsgálta. A szerbek szerint az al­A szerbek továbbra is az albánok iránt messze a legbizalmatlanabbak. bánok a legkevésbé lojálisak, s a tavalyi 1,99-ről 1,82-re esett hűségmérő indexük. A listán az albánokat ismét a bosnyákok, a horvátok, a magyarok és a romák követik. A magyarok hűségét mérő adat 3,19-ről 2,97-re esett vissza, s nagyjából ilyen csökke­nés tapasztalható minden nemze­ti kisebbség tekintetében. A felmérés érdekes tanulsága, hogy Jugoszlávia szétesése, 1990. óta ugrásszerűen nőtt a szerb nem­zet távolságtartása a kisebbségek iránt. Míg 13 évvel ezelőtt a szer- bek 19 százaléka ellenezte volna, hogy közeli rokona házasságra lép­jen egy magyarral, ma 49 százalé­kuknak lenne ez ellen kifogása. Hasonló, esetenként ennél is na­gyobb az arányváltozás más ki­sebbségek tekintetében is. A felmérést végző statisztikusok szerint a tavalyi évvel szemben idén már nincs generációs kü­lönbség a szerb nemzet körében a kisebbségek iránti bizalom és a kisebbségek lojalitásának megíté­lésében. Mivel tavaly a fiatal kor­osztályban a bizalmatlanság ki­sebb volt, az idei felmérés azt jel­zi, hogy a fiatalok „radikálisab­Az idei felmérés azt jelzi, hogy a fiatalok „radikálisabbak” lettek. bak” lettek. Az is megállapítható, hogy minél képzettebb a többségi nemzet képviselője, annál tole- ránsabb a kisebbségek iránt. Szerbiában kimutatható a biza­lom területi megoszlása is: észak­ról dél felé, vagyis a Vajdaságból Dél-Szerbia irányába csökken a kisebbségek hitele a szerbek sze­mében.- Nincs sok esélye, hogy a titkárnőm legyen, mert a pályázatot értékelő bizottság elnöke a feleségem... (Peter Gossányi rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents