Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-27 / 272. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 27. Kitekintő hirdetés Ma ünnepük az Amerikai Egyesült Államokban a Hálaadás Napját Gregorián énekek pulykáknak Az amerikai elnök a Hálaadás Napja alkalmából minden évben megkegyelmez egy pulykának. Idén Stars volt a szerencsés. (TASR/EPA) MTI-REUTERS Majd minden kultúra, nemzet történetében fellelhető olyan ünnep, amikor az emberek kinyilvánítják a bőséges termés felett érzett örömüket, hálájukat. Az Amerikai Egyesült Államokban ilyen a minden év novemberének utolsó csütörtökén tartott Hálaadás Ünnepe (Thanksgiving Day), melynek eredete az első amerikai telepesek koráig vezethető vissza. 1620. szeptember 16-án indult Plymouth kikötőjéből Észak-Ameri- kába a Mayflower (Galagonyavirág) nevű hajó, fedélzetén az első angol puritán kivándorlókkal. Az utasok eltökélt szándéka volt, hogy az Új Világban keressenek boldogulást, s amikor december 21-én kikötöttek a későbbi (észak-amerikai) Plymouth- ban, létrehozták kolóniájukat. Az őstelepesek a mai Massachusetts állam területén igen nehéz körülmények között kezdték új életüket. Az első, rendkívül hideg télen nem volt elegendő élelmük, soraikat súlyos betegségek tizedelték, melyek következtében a 102 bevándorló fele sem élte túl a fagyos hónapokat. Tavasszal indiánok tanították őket a növénytermesztés és a vadászat fortélyaira, s mindennek nyomán 1621 őszén bőséges termést takaríthattak be. Örömük s hálájuk kifejezésére nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta. A következő években-évtizedekben rendszeressé váltak a telepesek hálaadó aratási ünnepei, bár még nem az összes gyarmaton. Az Egyesült Államok függetlenségének kinyilvánítását követően a Kongresszus javaslatot tett egy évente tartandó, az egész nemzetre érvényes hálaadási ünnepnapra, George Washington deklarálta is ezt 1789-ben. 1863- ban Abraham Lincoln - keresve a polgárháború borzalmai közt a nemzet egyesítésének módozatait - Hálaadási Proklamációt adott ki, amelyben november utolsó csütörtökét a Hálaadás Napjává nyilvánította. A Hálaadás azonban sokáig amolyan szentesítetlen szokás maradt egészen 1941-ig, amikor is november 26-án Franklin D. Roosevelt aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét hivatalosan is az ünnep napjává, egyben nemzeti ünneppé nyilvánította. Jóllehet áz ünnep köztudottan az Új Világba érkezett ősöktől eredeztethető, nemrégiben egy floridai professzor azzal a meglepő felfedezéssel állt elő, hogy a Hálaadás Napját a spanyol gyarmatosítók már 1565-ben megünnepelték Floridában, 56 évvel azelőtt, hogy azt Plymouthban a brit telepesek meghonosították volna. Mindenesetre tény: a nagy történelmi múlttal és hagyományokkal rendelkező évforduló a karácsony mellett ma is a második legnépszerűbb családi ünnep az Egyesült Államokban, amelyet az amerikaiak munkaszünettel és a hagyományos pulykasült „társaságában“ töltenek el. A „pulykaszezon” kezdetén érdekes felfedezéssel, pulykanyugtató CD- vel rukkoltak elő Nagy-Britanniá- ban. A pulykaméregtelenítőnek is mondható lemezről gregorián énekek, bálnafüttyök és erdei lombsusogás segít a tenyésztőknek abban, hogy pulykáik nyugodtak maradjanak a kivégzésük előtti időszakban. A CD így a pulykák hattyúdala. Geoff He- mus brit gazda már meg is tartotta a lemezbemutatót igen népes, 3500 pulykás közönség előtt. „Á nyugtató CD-től először kicsit idegesek lettek, a szokásosnál is hangosabban hurukkoltak. Azután se csüccsentek le keresztbe tett lábbal, nem hevertek el álmodozón, de visszanyerték magabiztosságukat“ - mondta Hemus. A pulykanyugtató CD egyúttal puly- kahízató meg gazdagazdagító. Az állatok ugyanis, ha kevésbé feszültek, jobban esznek és kövérebbre híznak, amitől kövérebb lesz a gazda pénztárcája. Még nem tudni, hogy a CD-ről melyik szám rukkol a pulykák sikerlistájának elejére, de a gazdaszövetség azt tervezi, hogy komoly felmérést végez, és december derekára kihirdeti az eredményt. Az igazán pulykafülbemászó melódiák meglelése azért fontos, hogy kirobbanó siker esetén az újabb CD-t ennek figyelembevételével szerkeszthessék. Az idős ember nem nyűg a családnak, nem akarnak tőle megszabadulni Bécsben fiatalosak az öregek SZÁSZI JÚLIA A baráti körömhöz tartozó nyugdíjas házaspár vizsgaidőszakban lázban ég. Mindketten a bécsi egyetem hallgatói. A 65 éves Edgar művészettörténetet hallgat, felesége pedig a fényképészetet választotta. Ő nyugdíjba vonulva fedezte fel, hogy szeret és nagyszerűen tud fotózni, s most gyakorlati ismereteit elmélettel is kiegészíti. Ahogy mesélik, sok hasonló korú évfolyamtársuk van, s ez jellemző a bölcsészkar megannyi fakultására. Mintha az öregek itt Bécsben nem lennének olyan öregek, a fiatalok pedig „megbocsátanák” nekik korukat. Az ifjabb generációk nem tekintik a hatvanon felülieket felesleges nyűgnek, s ez nemcsak a családi nevelés következménye, hanem a társadalmi szokásnak is betudható. Nemcsak az öreg színészek, neves emberek iránti tisztelet, s ennek gyakori kifejezése lehet itt döntő - sokkal inkább a köznapi idősebbeknek nyújtott megannyi „szolgáltatás”, amitől az életük szebb lesz. Nincs arról szó, hogy a vállalatok itt kapkodnának az idősebb munkavállalók után, de akit elér a nyugdíj - a költségvetés bánatára sokakat jóval a korhatár előtt -, azoknak nem kell reszketniük a mindennapoktól. Nem mintha az itteni árszínvonalhoz viszonyítva a járandóság olyan nagy lenne, de az államnak anyagi tekintetben is biztosítania kell bizonyos színtű ellátást, mégpedig tartományi hatáskörben. Bécs évi mintegy négyszázmillió eurós költségvetéssel, ügyesen felépített rendszerrel, a különféle társadalmi szervezetek tevékenységének koordinálásával oldja meg a feladatot. 1996 óta Bécsben köz- tisztviselői rangú különmegbízott- juk van az időskorúaknak. Persze egyetlenegy mégoly rátermett személy se lenne éppen elegendő a 340 ezer 60 év feletti bécsi ügyeinek gondozására, ha nem segítené munkáját kitűnő hálózat. Másrészt az állami segítség rendszere is igen jó: az ápolási segély megillet például minden 60 év feletti osztrák állampolgárt, akinek gondot okoz az önálló életvitel. Az összeg az igénynek megfelelően változó, kisebb, ha az illető csak a napi takarítást és bevásárlást nem győzi. Hét fokozat van: a legmagasabb a segély, ha 24 órás ápolásra van szükség. Az összeget a nyugdíjjal együtt a rászoruló kapja, s hogy ebből hogyan oldja meg a napi életét, az már az ő dolga. Odaadhatja valamelyik családtagnak is, aki az ellátását biztosítja, ha pedig nincs ilyen, akkor a város küldi szociális alkalmazottainak egyikét. A segítség legkülönbözőbb formái léteznek: napi 1-2 órás beszélgetéstől a bevásárláson, főzésen, takarításon, az ebéd házhoz szállításon át az ápolásig. A tarifa szabott, a rászoruló közvetlenül a kisegítőnek fizet, aki nem a város, hanem szerződéses partnercég, karitatív szervezet alkalmazottja. A mindenféle egyéb kiegészítő támogatás mellett minden 60 év felettinek hetenként többször is joga van szállítást igényelni (oda-vissza utat), vagyis tömegközlekedési jeggyel autón eljutni baráti társaságba, színházba, moziba, temetőbe, bárhova. Ebben nincs benne az orvosi célú szállítás, azt a betegpénztár intézi, illetve fizeti. Ezeknek az intézkedéseknek tudható be, hogy az idős ember nem nyűg a családnak, nem akarnak tőle mindenáron megszabadulni - véli Friedrich Grundei, az idősek városi megbízottja. A gondozást akár ápolási díj ellenében vállaló hozzátartozó például évente kétszer „szabadságra” mehet: a város két-két hétre elhelyezi az érintett időskorút - a nyugdíj és az ápolási pénz keretein belül -, így aztán a család mehet nyaralni. Egyébként Ausztriában az a páratlan lehetőség is adva van, hogy egy- egy családtag munkaviszony- szerűen vállalhassa az állandó ápolásra szoruló rokon ellátását, szabályos társadalombiztosítással. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a házakba, otthonokba vagy egészség- ügyi intézményekbe inkább csak a nagyon öregek jelentkeznek. A városházán rendszeresen megtartott idősek napja sem csak a magas vérnyomásról szól: számítógépes oktatás éppúgy van, mint aero- bik-tanfolyam, nem beszélve a híres öregekről - mint a kilencvenéves Franz Antel filmrendező -, akik tevékenységükről mesélnek. Bécs, 2003. november PÉNZT KÖLCSÖNÖZNI KEZES NELKÜli! A MAXIÚVER egyedisége abban rejlik, hogy tekintet nélkül a hitel nagyságára havonta csak 1999 koronát törleszt! Ráadásul, ez a fix mini törlesztőrészlet a hitel érvényessége alatt magában foglalja az ön életbiztosítási díját is. Gyorsan és egyszerűen kap 25 000, 50 000 vagy 75 000 Sk készpénzhitelt bármire - 1999 koronáért havonta! A MAXIÚVER-t csak az ISTROBANK - az osztrák BAWAG bankcsoport tagja kínálja. BAWAG <Ú> ISTROBANKA www.istrobanka.sk , e-mail: info@istrobanka.sk , Call Centrum: 0850 111 999 UP 15 48398
