Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-27 / 272. szám, csütörtök
2003. november 27., csütörtök 2. évfolyam, 1. szám Amikor tudjuk, hogy mi a várva-várt ajándék, mert sokszor szóba kerül, vagy láthatóan áhítozik valami után a gyerek, azt érdemes megvenni Az ünnep lényege: az egymásra figyelés Megfontoltan válogassunk (Somogyi Tibor felvétele) AJÁNLÓ assan közeledik az évnek az az időszaka, amikor minden ember kisebb-na- gyobb ajándékkal lepi meg szeretteit. Szerencsés esetben az ajándék kiválasztása - és tegyük hozzá, megvásárlása - nem okoz problémát. Előfordulnak azonban „nehéz esetek“ is, amikor hosszú töprengés árán sem tudunk kitalálni semmi használhatót. A Karácsonyt a szeretet ünnepének is hívjuk, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e vagy sem. Minden évben nagy készülődés előzi meg az ünnepeket, aminek része az ajándékvásárlás is. Az igazán jó ajándék találkozik a megajándékozott kimondott vagy kimondatlan vágyaival. Ahhoz, hogy megtudjuk minek is örülne hozzátartozónk, sok-sok beszélgetésre, puhatolózásra van szükség - már csak ezért is jó a karácsonyi készülődés. A gyerekek nagyon tudnak vágyni egy-egy játékra, s ennek hangot is adnak, velük ezért egyrészt köny- nyű a szülő dolga: pontosan lehet tudni mit is szeretnének. Másrészt nehéz is lehet a döntés mert nem biztos, hogy szülői szempontból is megfelelő a gyermekünk ajándékbeli óhaja. A vágyak tárgyait tehát jó előre megnézni magunknak, nemcsak az ára miatt. Nem biztos ugyanis, hogy a vágyott ajándék megfelel a gyerek életkorának, hogy tud majd vele játszani. Amikor idősebbnek való játék kerül egy fiatalabb gyerek kezébe, a kicsi hamar elveszti az érdeklődését, mert még nem tudja technikailag vagy „szellemileg“ megfelelően használni. Ezért gyorsan elvész az érdeklődés, s ha ragaszkodnak is az ajándékhoz, játszani nem igazán tudnak vele (s ez még a jobbik eset, nagyobbaknál csalódás is lehet a nem megfelelően kiválasztott ajándék eredménye). Mivel igen borsos áruk van a jó minőségű és népszerű játékoknak, érdemes az amúgy is ajándékozási gondokkal küzdő nagyszülőkkel összefogni, s a drágábbat közösen beszerezni. A jó játék sokáig leköti gyermekünk figyelmét, fenntartja érdeklődését, egyszóval sokat használja. Általában a jó játék sok teret hagy a fantáziának azzal, hogy kevéssé pontosan meghatározott, hogy mit is lehet vele csinálni. A jó játék olyan, amiben egy-egy elem bármivé válhat. Ilyenek pl. az építőjátékok, aminek az elemeit tetszés szerint lehet variálni, lehet mozdonyt, vagy házat építeni, de ugyanaz az elem lehet a garázs és lehet az ágy is, tetszés szerint. Ebből a játéktípusból más sokfélét lehet kapni, fontos, hogy elég elemet tartalmazzon egy-egy készlet, mert csak akkor lehet igazán jól konstruálni vele. Az építőjátékok között nagy a választék, érdemes a jobb minőséget választanai, először az alapkészlettel indítva. E mellé aztán a későbbiekben - ha van - lehet kiegészítő vagy tematikus elemeket vásárolni. A mindenki által ismert piacvezető építőkocka nagyon jó minőségű, már kicsi gyerekek is jól tudnak vele játszani. Egyetíen hibája van, ez pedig az ára. Mégis érdemes beruházni egy-két készletnyit, mert a gyerekek nagyon jól tudják használni. A minőségre érdemes egyébként odafigyelni a választásnál, mert sok keserű könnyet lehet megspórolni, ha a játék nem megy könnyen tönkre (még az ünnepek elmúltával is összeilleszthetők a kockák, működik az autó, sír a baba, stb.) fontos tehát a jobb minőség. Klasszikus ajándék a társasjáték és a könyv. Mindkettő telitalálat lehet, ha körültekintően választunk. Itt is érvényes, hogy az életkornak megfelelő legyen az ajándék, illetve ne legyen túl bonyolult a szabály. Fontos, hogy ha társasjátékot vettünk akkor szánjunk időt arra, hogy játsz- szunk is vele. Az ünnepek alatt fel- tédenül, de később is legyen időnk és türelmünk társasozni velük. A könyv - hasonlóan a jó játékhoz - azért kiváló ajándék, mert teret enged a fantáziának, segíti a belső képek kialakulását, fejlődését, ezzel serkenti a fantáziát. Azzal, hogy a könyvből kiindulva a gyerek azonosul a szereplőkkel - szinte mindig a pozitív hőssel — csökkenteni tudja szorongásait, s egyúttal mintákat is kap. A könyvek olvasásakor számtalan kérdés fogalmazódik meg a gyerekekben, ezért ezekre, de minden más kérdésére is, válaszolni kell. Amikor tudjuk, hogy mi a várva-várt ajándék, mert sokszor szóba kerül, vagy láthatóan áhítozik valami után a gyerek, azt érdemes megvenni, mert igazi örömöt lehet vele okozni. Az ajándék mindig legyen meglepetés. A gyerekeknek át kell élniük a várakozás, az izgalom, a készülődés perceit, mert ezek is hozzátartoznak az ünnephez és az ajándékhoz. Az ünnep hangulatát, a készülődés, a tervezgetés izgalmát ne vegyük el senkitől, mert a családi ünnepek alkalmával tanulja meg a gyerek, hogyan kell elfogadni és hogyan kell átadni az ajándékot. Emellett a gyerekkori ünnepekre szinte mindenki emlékezik, talán még arra is, mit kapott egy-egy alkalommal. Az ünneplést ugyanúgy meg kell tanulnunk mint a fogmosást, vagy a betűket, erre a családi ünnepek szolgáltatnak alkalmat. Ezért is fontos, hogyan készülünk az ünnepre, hogyan sikerül összeegyeztetni a sok-sok tennivalót. Itt főleg az anyákra hárul a nagyobb szerep, mert az ünnep megszervezését általában ők vállalják magukra (pontosan fogalmazva, rájuk hárul a feladat). Az ünnepre történő készülődés során - még ha a gyerekeknek vásároljuk is az ajándékot - érdemes egy két ádventi vasárnapot az ajándékkészítésre, karácsonyfadísz alkotására szánni. Vannak családok, ahol csak saját kezűleg készített ajándékot adnak egymásnak a családtagok. A gyerekeknek természetesen segíteni kell az ötlettől a kivitelezésig. Az ajándékkészítésről sem feledkezzünk meg, mert az ünnepek attól válnak ünneppé, azzal emelkednek ki a hétköznapokból, hogy olyasmit csinálunk, amit egyébként időhiány miatt ritkábban szoktunk. Az együttes cselekvés, ez lehet karácsonyfadísz készítése, vagy éppen ajándékkészítés a nagymamának, a közös tevékenységen át elmélyíti a kapcsolatot szülő és gyermek között. Ez ugyanolyan, mint a közös kirándulás, vagy a télnél maradva a közös szánkózás, hógolyózás. Az együtt végzett tevékenység hosszú ideig megmarad az emlékezetünkben, és még az ünnepek elmúltával is jókat lehet beszélgetni, nevetni a közös élményeken. A hétköznapok során alig-alig van idő erre, mert sok - egyre több - a kötelezettségünk, érdemes tehát már jó előre felkészülni az ünnepekre főleg ebből a szempontból. A közös készülődés során jókat lehet beszélgetni a gyerekekkel, lehet mesélni arról, milyen volt a Karácsony, amikor mi voltunk kicsik, mi milyen ajándékokat készítettünk, müyen élményeink maradtak meg felnőttkorunkra. Egyszóval ezek alatt a délutánok alatt egy kicsit „lassabban“ élhetünk, rácsodálkozhatunk a gyerekeinkre, átélve az ünnep igazi lényegét: az egymásra figyelést. A közös játszás a legnagyobb ajándék, amit egy gyermek szüleitől kaphat. Az együtt kitalált játékok, a társas csaták örökre beépülnek emlékezetünkbe, talán azért, hogy ezt az érzést továbbadhassuk utódainknak. A szakemberek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a számítógép, a tévé, a video térhódítása egy nagyon fontos élménytől fosztja meg a fiatalokat A mese erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot ISMERTETÉS gyermekekkel foglalkozó szakemberek gyakran hangsúlyozzák, hogy a játék komoly dolog. Ezzel szorosan ösz- szefügg, hogy a mese, a mesélés is fontos szerepet kap a gyerekek életében. Nem mindegy, hogy miből, hogyan mesélünk. Vegyük például a mesekönyveket. Az elmúlt években a könyvesboltok polcait elárasztották a Walt Disney-kul- túra termékei, miközben a hagyományos gyerekkönyvek szinte teljesen eltűntek. A mesék szövegét háttérbe szorította a rikító képanyag. Ezekből a kiadványokból a klasszikus meséket a gyerekek csak leegyszerűsített, rövidített változatban ismerhetik meg. A készen kapott „klisék” áradata, a képi kultúra nagyfokú előrenyomulása köztudottan korunk jellemző tünete. A szakemberek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a számítógép, a tévé, a video térhódítása többek között egy nagyon fontos élménytől fosztja meg a fiatalokat: az olvasás örömétől. Hol vannak manapság azok a kamaszok, akik rongyosra olvassák Konrad Lorenz, Erich Kästner, Gárdonyi Géza regényeit vagy a Világutazók sorozatának köteteit? A szülői generációk az őket körülvevő világot nem a tévéből, hanem leginkább könyvekből, a képzelőerejük segítségévei ismerték meg. A mai tizenévesek ellenben egész kiskoruktól fogva a képernyőn közvetített, „előre gyártott” képi világban gondolkodnak, amihez nem kell különösebben megerőltetni a fantáziájukat. Ezért (is) jelent számukra sokszor óriási erőfeszítést egy-egy hosszabb jellemábrázolás vagy tájleírás végigolvasása. (Nem beszélve arról, hogy sokan közülük elemi olvasási problémákkal küzdenek.) A könyv, mint az ismeretterjesztés hagyományos eszköze napjainkban annyira háttérbe szorul, hogy sok helyütt felmerül a kérdés: egyáltalán meddig és müyen formában lesz még szükség könyvekre. Mindeközben a gyermekpszichológusok nem győzik hangoztatni, milyen fontos lenne, hogy a gyermekek egészen kicsi, 1-2 éves koruktól kezdve rendszeresen halljanak meséket otthon a szüleiktől. Ezt nem pótolja sem a tévémaci, sem a video. A szülő-gyerek kapcsolatot rendkívüli módon erősíti a naponkénti „élő” mese, különösen, ha azt fejből mondja el a felnőtt - akármilyen egyszerűre is sikerül így a történet. Vekerdy Tamás a Kicsikről nagyoknak című könyvében (Minerva,1996.), például azt állítja, hogy a kisgyermek természetes szorongását az őt körülvevő, jórészt még ismereden vüágtól az otthon kapott szeretet, érzelmi biztonság tudja csak feloldani. Mi szülők pedig a szeretetünket - a gyermek számára megfogható és feldolgozható módon - mesével és játszással tudjuk hatékonyan közvetíteni. A kisgyerekek a meséken és a játszás tevékenységén keresztül ismerik meg és értelmezik a környező valóságot, elég csak a különböző szerepjátékokra gondolnunk. A pszichológus nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a meséhez elég mindössze egy-két igényesen kidolgozott illusztráció. A mesélésben ugyanis a két legfontosabb tényező egyrészt a gyerek (bele)képze- lőereje, másrészt maga a mese. A képanyag másodrendű. Tény, hogy óriási a gyerekek képigénye, de fantáziájuk, a „belső” képteremtő tevékenységre való igényük, ha lehet, még nagyobb - ez játszás közben is jól megfigyelhető. Ezt a belső képéhséget nem lehet kielégíteni, és nem is jó passzivitásba kényszeríteni azzal, hogy a képernyő elé ültetjük őket. Gyakran előfordul, hogy a kicsit nem lehet elvonszolni a tévé elől, pedig csak egyre idegesebb, fáradtabb, nyugtalanabb lesz tőle - mert „eleven” mesére, játékra van szüksége. A kisgyermekkortól végighallgatott, majd végigolvasott mesék nagyon nagy szerepet kapnak a gyerekek szókincsének, különböző képességeinek, sőt egész értékrendjének kialakulásában. Az elmondottakat figyelembe véve csak örülhetünk annak, hogy a könyvesboltokban az utóbbi időkben újból megjelentek a már-már elfeledettnek hitt, „régi jó” mesekönyvek. Csak néhány példát említve - a teljesség igénye nélkül - az egyre terebélyesedő kínálatból: Tersánszky J. Jenő: Misi Mókus kalandjai, Móra Ferenc: Dióbél királyfi, Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról vagy Fedor Ágnes: Állatóvoda című könyve. Ezek alighanem méltán tarthatnak számot a gyerekek, és nem utolsó sorban a szülők érdeklődésére. » Az Előnyös vásárlás SMS-en keresztül szolgáltatással járó engedmények Ha a NAKUP szót SMS-ként elküldi a 350-es számra, megkapja az engedményes árú élelmiszerek és használati cikkek jegyzékét. Az elküldött SMS-ért az érvényes árfolyam szerinti árat fizeti, a fogadott SMS esetében 1 Sk adó nélkül (az átalányt fizetők) vagy 1,50 Sk adóval (a Prima kártyások). Több fogadott SMS esetén csak az elsőt fizeti. Részletes tájékoztatás a 905-ös ügyfélszolgálati vonalon: 0905 905 905 vagy a www.orange.sk honlapon. » csak az Orange UP 1178
