Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-05 / 254. szám, szerda

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 5.

Tóth László könyvének bemutatója

Dunaszerdahely. Holnap 18 órától mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Tóth László Átváltozás avagy Az „itt” és az „ott” című kötetét. „Az átváltozás mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy Tóth Lászlót nem csupán a szlovákiai magyar lírában illeti meg kiemelkedő hely, nem is csupán nemzedékében, hanem modern költészetünk egészében is” - írta Vasy Géza. A könyvet Vida Gergely költő és Zalán Tibor József Attila-díjas költő mutatja be. (ú)

Švejk-tôrténelem Kassán

Kassa. Švejk, a derék katona nyomába invitálja az érdeklődőket a Kassai Polgári Klub és a Szlovákiai Csehek Társaságának regionális szervezete holnap, 17 órai kezdettel. A Magyar Házban rendezett kiállításon Jaroslav Häšek klasszikus művének történelmi hátteréről, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának okairól is sok mindent megtudhatnak az érdeklődők. Az 50 nyelvre lefordított könyvet, illetve Švejk alakját történészek is elemzik, a kötetek kiállított borítói között pedig egy kínai példány is szerepel. Külön teret kapnak az illusztrátorok, a regényből készült film, illetve bábfilm forgatásának körülményei, valamint a mű korabeli irodalmi visszhangja. Bemutatkozik a magyarországi Švejk Társaság, és az érdeklődők a derék katona szobrának avatásáról is láthatnak képeket. A rendezvény multikulturális jellegét bizonyítja, hogy a kiállítás anyaga cseh, szlovák és magyar nyelvű, (juk)

SZÍNHÁZ

__________________KOMÁROM__________________

JÓ

KAI SZÍNHÁZ: Az imposztor 11

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Ütődön ügynökök (francia-spanyol) 16 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Magyar filmnapok: Bánk bán 17.30 Vagabond 20 AU PARK - PALACE: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.40, 15.40, 16.50, 17.50, 19, 20, 21.10, 22.10 Oviapu (amerikai) 15.50,18 Vágta (amerikai) 20.15 A Karib- tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 15.30, 17.40, 20.30 AMindenöó (amerikai) 15.45 David Gale élete (amerikai) 18.10, 20.45 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 15 Órák (amerikai) 17.15, 19.40, 22.05 Kill Bill (amerikai) 15.15, 17.30, 19.50, 22.15 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.10, 19.10 Köztünk marad (szlovák) 22.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15,

17.10, 19.20, 21.30 Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 14.10, 16.25,18.40 Hasrapacsi (cseh) 21 Trükkös fiúk (amerikai) 16,18.50 Ying Xiong (hongkongi-kínai) 21.20 Fullasztó ölelés (amerikai) 15.20, 17.20, 19.30, 21.40 PÓLUS - STER CENTURY: Nem férek a bőrödbe (amerikai) 14.45, 16.50, 19 Fullasztó ölelés (amerikai) 21.55 Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 13.35, 15.50, 18.05 Harry Potter és a bölcsek köve (amerikai) 14.30 Trükkös fiúk (amerikai) 17 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14, 15.05, 16.05,

17.10, 18.10, 19.15, 20.15, 21.20, 22.20 Kill Bill (amerikai) 19.10, 21.25 Hasrapacsi (cseh) 21.05 Órák (amerikai) 19.30 Oviapu (amerikai) 15.05, 17.05 David Gale élete (amerikai) 20.20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 14.55,17.50, 20.45

KASSA

TATRA: Nem férek a bőrödbe (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: Fullasztó ölelés (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 16,18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

GALÁNTA - VMK: Túl mindenen (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 17,19.30 VÁGSEIXYE - VMK: Vágta (amerikai) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Extreme Ops (amerikai) 16.30,19.15

GYŐR

PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.15,16.15,18.30,

20.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45,16.30, 19.15 Birkanyírás (amerikai) 16.15, 18.15, 20.30 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.45,19.30 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 14, 16, 18, 20.15 Kill Bill (amerikai) 13.15, 14.30, 15.30, 16.45, 17.45, 19, 20 A Mindenóó (amerikai) 13.30,

17.30 Az olasz meló (amerikai) 15,17.15,19.30 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 15.30, 20.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német)

14.30 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 14 A Szövetség (amerikai-német) 15.45,18, 20.15

Egy építész szemével címmel nyitottak hétfőn kiállítást, és tartottak találkozót a pozsonyi Magyar Intézetben, ahol a hetvenöt éves Jankovich Imre műépítészt köszöntötték. A művészt életútjának jelentősebb eseményeiről Kubická Kucsera Klára művészettörténész kérdezte.

(Somogyi Tibor felvétele)

A Cie Búd Blumenthal együttes előadása a Budapesti Őszi Fesztiválon. Afrikai táncosok felejthetetlen estje

Fekete tánc izzó fehér fénnyel

Technikájuk észrevétlen, érzékelhetetlen (Képarchívum)

Költői koherenciának nevezi alkotói világának fő jellemzőjét Búd Blumenthal, a chicagói születésű, Belgiumban élő táncos-koreográfus, akinek darabját pár nappal ezelőtt láthatta a Budapesti Őszi Fesztivál közönsége.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Alkotásaiban ugyanis mesterien ötvözi mindazt, amivel az elmúlt két évtized során aktívan foglalkozott. A jógát, a tai chit, a kontakt és az improvizatív táncot. Búd Blumenthal tizenöt évig különféle (küzdő) sportokat űzött, az Egyesült Államokban végzett koreográfusi tanulmányait követően pedig a modern tánctechnika legújabb elemeit is elsajátította. Zenei világa is sokrétű. Á techno és a hip-hop ugyanúgy helyet kap benne, mint az afrikai ethno. Ez utóbbi az alapja a Groundscape című, idén született kompozíciójának is, amely az afrikai motívumok mellett orientális elemeket is hordoz.

Két zseniális táncos páratlan produkciója a darab. Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai Afrikából jöttek Belgiumba. Elefántcsontpart szülötte az egyik, szenegáli a másik. Előadásuk láttán többször is felötlött bennem: ha Maurice Béjart, „a vágy mágusa” látná őket, alighanem mindent megtenne, hogy átcsalogassa őket saját együttesébe. Ez a két fekete fiú ugyanis, túl az esztétikai élményen, táncával is egyedülálló jelenség.

Búd Blumenthal „emberi tájképekről” beszél és nem véletlenül. Mindaz a szépség, amivel az emberi test szolgálhat, arányaival, vonalaival, kisugárzásával, az e két táncos esetében leonardói tökéllyel van jelen. Ez az adottság alapkövetelmény Béjart-nál. Feltétel. Elválaszthatatlan „tartozéka” a tehetségnek. A külső, amely az első pillanattól fogva hatni tud, nála mindig is mérvadó szempont. Blumenthal „arany halat” fogott a két fiúval: nézőit, még mielőtt bármelyikük akár egyetlen mozdulatot is tenne, már a puszta megjelenésükkel valósággal elkápráztatja. Ez a

két test két, közös nevezőre hozott lélek. Ugyanazok az érzelmek, indulatok, szenvedélyek mozgatják mindkettőt. Ugyanazok a gondolatok, ugyanazok a belső monológok. Táncuk során a monológok testpárbeszéddé válnak, finom és dinamikus gesztusaik érdekes és tartalmas „játékot” sugallnak, könnyen megfejthető lelki párhuzamokat.

A fényes műanyag „töreknek” köszönhetően a néző számára úgy tűnik: harmatos őszi avaron táncol a két fiú. Távoli csengők, kolompok kellemes zenéje tölti be a teret, a gyengédség mögött láthatatlan áramvonalak futnak, a mozdulatok lágyak és plasztikusak, ugyanakkor férfiasak is. Ez itt színtiszta tánc, mindenféle zavaró „rátét” nélkül. Két fekete párduc tánca ősi és mai mozdulatsorok pompás elegyítése. Szinkron és harmónia felsőfokon, mapplethorpe-i érzékiséggel. És könnyedséggel. Eleganciával. Belső fénnyel. Csúsznak, siklanak, vetődnek, ütköznek, egymásnak feszülnek, szállnak, repülnek a testek. Suttognak, beszélnek, sírnak, kacagnak. Szikráznak a sötétben, ébenfaként hajlanak a lámpák kereszttüzében. Izmok és érzelmek erőteljes összjátéka ez. Afrika és Európa, két (látszólag) ellentétes kultúra elemeinek értékes vegyüle- te. Hidrogén és oxigén, amely éltető vízzé válik. Szomjazni, inni lehet ezt a táncot. Ha nincs, hiányzik. Ha van, életelemmé válik. Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai úgy rugaszkodnak el a földtől, mintha vissza sose jönnének. Láthatatlan szárnyaikkal súlytalanul repülnek. Technikájuk észrevétlen, érzékelhetetlen. Náluk minden természetes. Magától értetődő. Még akkor is, ha nem. Talpuk alól elveszik a föld. Mintha a fellegekben táncolnának. Mintha a gravitáció törvényeivel hadakoznának. Mintha (Faludyval szólva) azt suttognák: „alakom szüntelen győz az anyagon”.

Lenyűgözik, behálózzák, égi tájakra csábítják a nézőt. Ez nem csalás és nem ámítás.

Színtiszta tánc.

Fekete tánc kápráztató fehér fénynyel. Ügy éget, hogy nem fáj. Szinte megsemmisít.

A sok dallal tarkított mesét, amely egy árva kislányról szól, Cibula Péter, a kassai társulat tagja írta

Cirkuszi porond a Thália Színházban

Maneses István, Kulcsár Lívia és Szabadi Emőke az előadás egyik jelenetében (Bodnár Gábor felvétele)

JUHÁSZ KATALIN

A cím nem a kassai színház anyagi helyzete körüli „cirkuszolást” hivatott jellemezni, bár a dolgok kissé azért összefüggenek. Az utóbbi hetek kultúrpolitikai jellegű cikkez- getései közepette ugyanis nem jutott elég figyelem a társulat által prezentált, ősbemutatónak számító Cirkuszi álom című gyermekdarab minősítésére. Mea culpa, mondtam azoknak, akik ezt jogosan számon kérték rajtam, annál is inkább, mivel nagyon jól szórakoztam Cibula Péter meséjén.

A szerző egyben a rendező is, afféle multifunkciós ember, hiszen civilben színészként tevékenykedik a Thália társulatában. Nem először próbálkozik írással, előző munkahelyén, az iglói színházban több meséjét és meseadaptációját bemutatták már. A cirkuszi környezetben játszódó történetet még Kassára kerülése előtt írta, így nem szabhatta konkrét színészekre. A szerencse azonban mellé szegődött, talált ugyanis három, Kolozsvárról idecsábított fiatal színészt, akik tavalyi vizsgaelőadásukon artistaként is debütáltak Egressy Zoltán Kék, kék, kék című darabjával. Szabadi Emőke, Maneses István és az egyik mellékszerepben felbukkanó Flórián R. Szabolcs elkápráztatja a kis nézőket. Megkockáztatom, hogy a nagyobbacskák, sőt a felnőtt kísérők sem unatkoznak az előadás alatt.

A társulat eddig nemigen kényeztette el a gyerekeket, szinte csak muszájból tűztek műsorra egy-két meseelőadást. Azokat viszont - minőségtől függetlenül - szinte „szénné játszották”, hatalmas igény mutatkozott irántuk. Nos, ehhez képest idén négy mesedarab vár a gyerekekre, igényesebbnél igényesebb dolgok, elég, ha csak a Padlás című musicalt említem, ami persze megint csak családi program lehet.

De maradjunk a Cirkuszi álomnál. A zenei betétekkel tarkított darab egy állami gondozott kislányról szól, aki a gyermekotthon zord igazgatójának, Rettegett Kelemennek (Pólós Árpád) a háta mögött álmodozik mamáról és papáról. Őket szeretné megkapni karácsonyra, ehelyett az igazgató igazságtalanul megbünteti, mire Dominika (Kulcsár Lívia) megszökik az otthonból. Hogy, hogy nem, egy elhagyatott cirkuszsátorban találja magát, ahol a cirkusz szelleme olyan rokonszenvesnek találja őt, hogy megajándékozza egy varázsceruzával. Dominika körülrajzolja, és ezzel életre kelti a plakáton mosolygó két bohócot. Nagy, közös játék kezdődik, és a három magányos lélek lassanként egy családdá forr össze. A fiúbohóc (Maneses István) és a lánybohóc (Szabadi Emőke) úgy szeret egymásba, mint az eleinte egymást cikiző alsó tagozatosok szoktak, és lassanként felfedezik, hogy az életben a legfontosabb dolgok az őszinteség, a szeretet és az összetartás.

Az eközben elhangzó dalok, Richard Gužák szerzeményei szépen beépülnek a történetbe, anélkül, hogy túlságosan fülbemászó- ak vagy bugyuták lennének. A zeneszerző, úgy tűnik, nem feledkezett el arról, hogy a mai kor gyerekei már nem kizárólag Halász Jutka dalain szocializálódnak, hanem sokféle könnyűzenei stílussal találkoznak.

A cirkuszi környezetben elengedhetetlen artistamutatványokat pedig mindenki díjazza, sőt néhány kis kritikus szerint akár több is lehetne belőlük. Amit Marcipán bohóc a kerékpáron művel, azt mindenesetre tilos otthon kipróbálni, ugyanez vonatkozik a talajakrobatikára is. (Zsonglőrködni lehet a gyerekszobában, de kizárólag puha szivacslabdákkal!) A több-kevesebb rendszerességgel Kassára látogató cirkuszi társulatoknak köszönhetően üyesmit azért láthatnak a gyerekek (a vidékiek persze ritkábban), úgynevezett fehér színházat azonban szinte soha. Ebben az a pláne, hogy a pantomimes bábosnak legtöbbször csak a kesztyűs keze látszik, azt világítják meg speciális fénnyel. A Baltazár szellem megjelenítésére felkért Rácz Ibolya mozdulatai látványosak, köny- nyen érthetőek és különleges élménnyé teszik az előadást.

Maga a darab is épkézláb, követhető és tanulságokkal teli történet, anélkül, hogy a szerző szájbarágná intelmeit és jó tanácsait. Néhány motívum, például a lengyel rajzfilmsorozatból ismert varázsceruza, vagy a rossz szellem megregu- lázásának módja egy csapásra közel hozza a történetet, Pólós Árpád pedig különösen utálatosra veszi a figurát, sőt örökös fésülködésében van valami az elmúlt rendszert parodizáló cseh hivatalnokokból is. Talán csak a kerettörténetet elmesélő és a tanulságot leszűrő Álmodi bohóc figurája tűnik kissé feleslegesnek, ám színesítő látványelemnek ő is megfelel.

Gyanítom, hogy amikor az elején sötétbe borul a terem, a közönség csupán buliból kezd el sikítani. Ez a darab során többé nem fordult elő, egyrészt azért, mert Baltazár szellem a sötétben is leköti a figyelmet, másrészt pedig azért, mert a kicsiket szépen beszippantja a történet, és minden ahhoz kapcsolódó látványelem. Jakab Dóra reflektorkezelése külön említést érdemel, csakúgy, mint a rossz szellemként megjelenő, sci-fi figurára emlékeztető Kovács Attila. A színes és mókás jelmezeket szintén Cibula Péter tervezte, a díszlet láthatóan takarékos, ám a nézőt ez nem zavarja, hiszen a gyerekek fantáziája tudvalévőén határtalan.

Csak remélni tudjuk, hogy a színház áldatlan anyagi helyzete nem akadályozza meg a tájolást, ezt a mesét ugyanis minél több gyereknek látnia kellene, és nem csupán Kassa megye területén, hanem más régiókban is. A legkisebbeknek úgy kell a színház, mint a kenyér és a cirkusz. Enélkül ugyanis felnőtt korukra nem válhatnak színház- szerető emberekké.