Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-05 / 254. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 5. KOMMENTÁR Végig kell csinálni MALINÁK ISTVÁN Helyszíni parancsnokok szerint a Chinook helikopter vasárnapi lelövé- se nem befolyásolja az amerikai katonai műveleteket Irakban. Az viszont tagadhatatlan, hogy a tizenhat amerikai katona halála óriási hatással van a közvéleményre, elsősorban Amerikában. Az az üzenete, hogy a gerillatámadások egyre összehangoltabbak, egyre szervezettebbek, hogy szinte már népfelkeléssé terebélyesednek. A The New York Times hírmagyarázója már harmadik iraki háborúról írt. Ha a legutóbbi reagálásokat egymás mellé tesszük, nyilvánvalóvá válik, hogy teljes a fogalmi zűrzavar. Ez egyrészt az iraki helyzetnek a tükröződése, másrészt az általánosításból fakad. Például a szunnita háromszöget tekintve az a valószínű, hogy a támadásokat a Szaddámhoz hű csoportok követik el, ebből könnyű levonni azt a következtetést, hogy a bukott diktátor pozíciói ismét erősödnek Irakban. De ez nem igaz, legfeljebb egy kis területre, Tikrít környékére érvényes. Tehát azt sem könnyű meghatározni, hogy milyen csoportok állnak a szövetséges erőkkel szemben. A skála elég széles, a Szaddám-hívektől a köztörvényes bűnözők csoportjain és a külföldről beszivárgott harcosokon keresztül egészen az eléggé meggondolatlanul szélnek eresztett iraki hadsereg állástalan tömegeiig teljed. Az tény, hogy a támadások egyre koordináltabbak, az pedig valószínű, hogy e csoportok merőben más célokat követnek. Ez a harc az ország jövőbeni politikai elrendezéséért is folyik. Addig közös a cél, hogy el akatják érni azt a pontot, amikor az amerikai közvélemény már elviselhetedennek tartja a veszteségeket, és kikényszeríti a csapatok kivonását. Nos, ennek semmiképpen sem szabadna gyorsan megtörténnie, még mielőtt kialakul az új - az alkotmány kidolgozása, demokratikus választások utáni iraki kormány felállítása - politikai rendszer, amelynek stabilitását az újonnan létrehozott iraki erőszakszervezetek (rendőrség, hadsereg stb.) képesek garantálni. Nem véleden, hogy még francia katonai elemzők is elutasítják a vietnami párhuzamot s az abból fakadó következtetést, mondván: Irak elhagyása olyan káoszt teremthetne, amely alapjaiban desta- büizálná az egész közel-keleti helyzetet. Charles Lambroschini úgy látja, ha az amerikaiak most kivonulnának, Irak nagy valószínűséggel háromfelé, szunnita, síita és kurd részre szakadna, ami több arab szomszédot arra ösztönözne, hogy benyomuljon az országba, mellettük Törökország az észak-iraki kurdok ellen, délen Irán esedeg a síiták támogatására érkezne. Az alapkérdés tehát az, mit tehet ebben a helyzetben Amerika, ha abban többé-kevésbé egyet lehet érteni, hogy a gyors kivonulás lehetetlen. Politikai szempontból mindent meg kell tennie a hatalom átadásáért, aminek előfeltétele a biztonsági helyzet javítása az iraki hadsereg és rendőrség kiépítésével. Most már látszik, hogy az iraki hadsereg teljes szélnek eresztése hiba volt. Az új hadsereget már szervezik, sőt: ebbe Szaddám elitkatonáit, a volt Köztársasági Gárda egykori tagjait is újra akarják toborozni. Katonai szempontból pedig az USA nem tehet mást, harcolnia kell a terrortámadások ellen annak tudatában, hogy az amerikai áldozatok száma is tovább fog nőni. A terrorellenes harc eszközeinek megválasztásában pedig nagyobb teret kell engedni a helyi parancsnokoknak, még ha lesznek is túlkapások. Mert azt látni kell: a terroristák óriási előnye a reguláris hadsereggel szemben, hogy „láthatatlanok”. Bárki utcán szembejövő lehet terrorista, s nem lehet minden potenciális célpontot, főleg ha véletlenszerűen kiválasztott civil célpontokról van szó, szünet nélkül védelmezni. Az egyedüli lehetséges módszer az, hogy felkutatják és megsemmisítik búvóhelyeiket, utánpótlási útvonalaikat. Ez további razziákat, kemény ellenőrzéseket feltételez, vagyis mindazt, ami eddig is kiváltotta a lakosság haragját. Mondhatnánk, hogy róka fogta csuka, ördögi kör, huszonkettes csapdája - teljesen mindegy. Most már végig kell csinálni. JEGYZET Zsidózni élvezet... MOLNÁR NORBERT Végre nálunk is zsidóznak. Naivan azt hittem, hogy ez csak Magyarország kiváltsága, csak ott szokás és lehet nagyokat zsidózni, de nem, begyűrűzött hozzánk is, mindenben utol akarjuk érni szomszédainkat. Nálunk is lehet, és kell is, mert az az élet szója. Reggel felébred az ember, zsidózik egy kellemeset, csak úgy, preventive, máris jobban indul a nap. Egy deci narancslé, egy zsidó, egy ezres C- vitamin, egy zsidó. Egy nagy közös V4-es ellenzsidóplatform. A szlovák újkori zsidózás története nagyvonalakban: miniszter- elnökünk kienged egy kis csoport izraeli dzsinnt a palackból; a zsidóbarát kijelentéseiről kevésbé ismert titkosszolgálati vezér kis csapata a Sme segítségével beizzadja a köztudatba, hogy ki zsidó és ki nem, meg hogy mindez milyen kockázattal jár; majd az egészet tromfolja a gazdasági miniszter, aki nem mellékesen az egyeden liberális párt elnöke, tehát az ő zsidócsoportozása minimum meglepő lenne, ha nem tudnánk, mi köze van a liberalizmushoz Pavol Ruskónak. Azt azért sejtettem, hogy ez a zsidótéma valamelyik kormányválság idején kipattan, de azt hittem, meghagyják ezt a folklórt a következő kormánynak. Ha valami nagy kaka van, gyorsan belső ellenséget kell keresni, mert a bűnösök sosem mi vagyunk. Sosem rajtunk múlnak a dolgok, a tehetedenségünkön, a hibáinkon, hanem másokon, azokon, akik keresztbe tesznek nekünk, akik folyton gáncsos- kodnak, mindig azok a bűnösök. A csehekből kifogyott a nemzet, a magyarok kormányon vannak, mégiscsak partnerek, a romák az ég kerek világon semmiről sem tehetnek, azokat bántani sem érdemes, hát húzzuk elő a mellényzsebből a zsidókat, úgyis ott porosodnak már évek óta, semmi nem történik velük, legalább bűnbakok legyenek, ha másra nem lehet őket használni, mert olyan kevesen vannak. Nyugtassuk magunkat, zsidózzunk nagyokat! Mert zsidózni jó, zsidózni mindig élvezet. Mert bunkónak lenni jó, bunkónak lenni élvezet? FIGYELŐ AFP Brüsszel a jövőre csatlakozó országok esetében 40 olyan kérdéskört talált, amelynek kapcsán felhívja őket, hogy még májusi csatlakozásuk előtt hozzanak „azonnali és döntő” lépéseket megoldásukra. Csehország, Magyarország és Szlovákia négy-négy terület miatt kap figyelmeztetést - állítja az AFP francia hírügynökség. Általános probléma az EU agrártámogatásainak fogadásához szükséges nemzeti kifizető hivatalok felállításának késlekedése.- Örülj, haver, hogy most vertem ki a fogaidat. Januártól sokkal többet fizetnél a pótlásukért, mint most! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ LENGYEL SAJTÓ A visegrádi államfők ismét az együttműködés új formuláját keresték hétfői budapesti csúcstalálkozójukon, egyetértve abban, hogy a párbeszédnek az Európai Unión belüli közös regionális érdekek meghatározására, a gazdasági, infrastrukturális és kulturális együttműködésre kell összpontosulnia - közölte a Gazeta Wyborcza. Közös álláspont kidolgozása különösen nehéz az EU strukturális, mezőgazdasági, környezetvédelmi, energiaipari és közlekedési politikája területén, ahol a négy visegrádi állam érdekellentétei a legszembetűnőbbek. A Rzecz- pospolita szerint a csúcs fő eredménye, hogy-bár a találkozó kezdetén a csoport jövője is bizonytalan volt - a visegrádi együttműködés folytatódik, jóllehet, a feszültségek továbbra is fennállnak. A találkozó fő témája az EU alkotmányos szerződésének tervezete, illetve a XX. századi elűzések ügyében kiadott gdanski nyilatkozat lett volna. Az erről folytatandó párbeszédet azonban Václav Klaus cseh elnök eleve megakadályozta, kétoldalú, német-lengyel ügynek minősítve a kitelepítéseket. Magyarország értésre adta, hogy nem lesz ellene kifogása, ha az alkotmányos szerződésben helyet kap a kisebbségek jogvédelme. Ez utóbbit azonban Szlovákia ellenzi. Prága és Pozsony a nemzetközi normákat meghaladó kétoldalú együttműködést szeretne az Európai Unióban is Torlaszok és szoros kapcsolatok Prága. A két ország közvéleményét eléggé felkavarta, hogy az utóbbi hetekben út- torlaszok és különféle biztonsági rendszerek kiépítését kezdték meg a cseh-szlo- vák államhatár cseh oldalán. KOKES JÁNOS Ennek ellenére Prága és Pozsony továbbra is egybehangzóan azt állítja, hogy a két ország és két nemzet kapcsolatát, amely nép 1918 és 1992 között Csehszlovákia keretei között egy államban élt, az Európai Unión belül is a szokásos nemzetközi normákat meghaladó szinten kívánják tartani mindkét államban. „Szeretnénk a közeljövőben egy olyan megállapodást aláírni, amely biztosítaná, hogy kapcsolataink az uniós csatlakozás után is rendkívül szorosak, a nemzetközi normákat meghaladó- ak lesznek” - állítja Vladimír Špid- la cseh miniszterelnök, aki a napokban hivatalos látogatást tett Szlovákiában. A látogatás egyik napja október 28-ra, Csehszlovákia megalakulásának évfordulójára esett. Az a tény, hogy ez a nap Szlovákiában csak .jeles nap” - s ráadásul csak néhány éve - míg Csehországban a legfőbb nemzeti ünnep, jól mutatja, hogy Prága és Pozsony viszonyában nemcsak egybeesések, összhang, de az ellentétek és a disszonancia is jelen van. Špidla például Pozsonyban is egyértelműen leszögezte, hogy a határzárak építése minden szlovák tiltakozás ellenére is folytatódni fog és azok a két ország uniós csatlakozása után is megmaradnak. A két ország ugyanis a jelenlegi elképzelések szerint csak legkorábban 2006-ban, tehát két évvel az EU-csatlakozásuk után válik a schengeni övezet tagjává, ami nagy feladatokat ró a cseh-szlovák határ őrzőire. Brüsszel ugyanakkor ismételten bírálta a cseheket, hogy a határ - főleg a zöld határ - különösen lyukas, s ezt a helyzetet Prágának sürgősen orvosolnia kell. A cseh kormány ezért is kezdett hozzá biztonsági berendezések és az úttorlaszok kiépítéséhez, ami negatív reakciókat váltott ki. Különösen a nagyvállalkozók részéről az utóbbi időben komoly nyomás nehezedik mindkét kormányra, hogy egy gazdasági térségként kezeljék a két országot, amelyek korábban Csehszlovákiát alkották. A Cseh Villamos Művek például éppen a múlt héten erősítette meg, hogy szeretné megvenni a Szlovák Villamos Műveket. „Együttműködésünk, különösen az energiaipar és az infrastruktúra területén mindkét fél számára kedvező és hasznos” - nyilatkozta Špidla a Hospodáŕské noviny című prágai gazdasági és politikai napilapnak. „A dolog nagyon logikus. Csehország és Szloválda sok tekintetben összekapcsolt, szinte egy hatalmas régiót képeznek. Az egykori Csehszlovákiában egy egységként kezelték az energiaipari rendszert. Érvényes ez a vasúthálózatra és az úthálózatra, meg néhány más dologra is” - egészítette ki kollégáját Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfő. A brünni vasúti építőtársaság vezérigazgatója, Michal Stefi szerint éppen ez indokolta azt a döntést, hogy szeretnének részt venni a szlovákiai vasúti korridorok kiépítésében. „Nekünk már vannak sokéves tapasztalataink” - jegyezte meg. A nagyvállalatok számára ugyanis előnyös, ha a cseh-szlovák piaccal számolhatnak. Hasonló tendenciákat lát a cseh sajtó a nemzetközi nagyvállalatok, különösen a kereskedelmi üzletláncok viselkedésében is. Pozsony hajlik az együttműködésre. Néhány szlovák nagyvállalat és vállalkozó komoly csehországi tervekkel állt elő. Lap- értesülések szerint például szlovákok akarják megvásárolni a cseh földgázvezeték-rendszert. Kommunikációs nehézségek a két ország lakosai között nincsenek, a cseh és a szlovák nyelv igen közel van egymáshoz, s mindenki érti a másik szavát. A közös múlton, közös tapasztalatokon kívül a mai kapcsolatok is számos területen meghaladják a szokásos színvonalat. A kölcsönös munkaerő-vándorlás például ma sincs korlátozva. A szlovákiai állampolgárok teljesen szabadon vállalhatnak munkát Csehországban, s más állampolgároktól eltérően nincs szükségük semmiféle engedélyre. Csehországban jelenleg mintegy 120 ezerre tehető a szlovákiai vendég- munkások száma. A csehek különösen szívesen látják őket az Kommunikációs nehézségek a két ország lakosai között nincsenek. egészségügyben és a szolgáltatások területén, ahol nagy munkaerőhiány mutatkozik. Csehszlovákia 1992-es megszűnését követő elhidegülés után az utóbbi években újraindult a kultúrák szorosabb együttműködése is. Különösen a cseh média és a kultúra szerez magának egyre nagyobb befolyást Szlovákiában, Csehországban pedig a szlovák színészek és színházak hódítanak. A cseh médiumok számára nagyon fontos a szlovák piac, hiszen így 10 millió helyett 15 millió embert tudnak megszólítani. A cseh-szlovák kereskedelem értéke 2002-ben mintegy 5,5 milliárd euró volt, s már évek óta Csehország számára kedvező többlettel. Csehország és Szlovákia egymás számára a 2. legfontosabb kereskedelmi partner. Az első helyen mindkét térfélen Németország áll. Ugyanakkor a politikai nyilatkozatokkal ellentétben meg kell állapítani, hogy Szlovákiára jelenleg csak a cseh külkereskedelem 6,5 százaléka esik. Tíz évvel ezelőtt, közvetlenül a két ország „válása” után, még meghaladta a 20 százalékot is. Jelzésértékű azonban, hogy az utóbbi időben ismét növekszik a kereskedelem volumene, értéke. Nem titok, hogy Prága és Pozsony éppen a közös múltra való tekintettel politikai téren is számos kérdésben egyeztetett álláspontot képvisel. Jó példa erre a hírhedt Beneš- dekrétumok kérdése. Václav Klaus cseh államfő nemrég elmondta: ha a szlovákiai magyarok II. világháború utáni csehszlovákiai jogfosztása és üldözése miatt vita keletkezne Pozsony és Budapest között, ő „nagy valószínűséggel vagy inkább bizonyosan” a szlovákok oldalára állna. Ugyancsak politikai döntésként értelmezhető, hogy Prága és Pozsony szép csendben lemondtak a közös visegrádi légvédelmi elképzelésekről, s már hosz- szabb ideje a közös „cseh-szlovák ég”-ben gondolkodnak. A rendkívüli viszonyt erősíti a két ország lakossága között fennálló családi-rokoni kapcsolatok sűrű-sége, illetve az a tény, hogy már jelenleg is legalább 150-200 ezer szlovákiai származású cseh lakosnak van szlovák állampolgársága. Gyorsan nő a kettős állampolgárok száma a szlovák oldalon is. Prága és Pozsony azzal is számol, hogy a közös fellépés az egyesült Európában bizonyára nagyobb súllyal esik latba, mintha a két ország külön-külön próbálná érvényesíteni érdekeit, amelyek számos esetben valóban közösek, illetve egybeesnek. LEVÉLBONTÁS Túl gazdagok és túl szegények Többször írtam már olyan problémákról, amelyek az embereket közvetlenül érintik. Sajnos, nemhogy megoldódnának, hanem egyre szaporodnak, és egyre többen kerülnek küátástalan helyzetbe. Nem bántó szándékkal írtam a levelemet, csak keserűségből, mert egyre nagyobb a szegénység ebben a demokráciában. Tisztelt politikusaink végzik a dolgukat, de rendesen! Áremelések, adó- és nyugdíjreform, munkanélküliség, egészségbiztosítási gondok stb. Lehetne még folytami. A dolgozók béréből minden hónapban levonják a biztosítók az ületéket, amely nem kevés. De hova teszik? Ugyanis a biztosítók nem fizetnek rendesen. Egészségügy: köszönjük, kedves Zajac úr, amit elkövetett velünk szemben. A sok megkeseredett ember jajgatása egyszer megszűnik, és akkor Ön hogyan fog elszámolni azok előtt, akiket ez a nagyszerű reform juttatott a perifériára. Munkanélküliség és nyugdíjreform: hát, ne haragudjanak, de én ezt nem értem. Hogyan akarják megszüntetni a munkanélküliséget, ha a nyugdíj- korhatár már egyenlő az elhanto- lással. Áremelés, adóreform: ez már csak hab a képzeletbeli tortán. Mert már most is, ha valaki kifizeti a havi rezsit, csak fillérjei maradnak, és mi lesz ezután? Nem tudnának már végre azzal foglalkozni, hogy munkahelyeket teremtsenek a dolgozni akaróknak, de korhatár nélkül, vagy honnan lettek a dúsgazdagok és a túl szegények, vagy az óvodai-iskolai étkeztetés legyen elfogadható, nemcsak mennyiségben, minőségben, hanem árban is. Végtelenségig lehetne folytatni, hogy a sok parlamenti huzavonára, azaz adok-kapokra, semmi jóra nem vezető veszekedésekre elpocsékolt órákat, napokat hasznos dolgokra is lehetne fordítani. Sajnos, igaz a mondás, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égbe. Lévai Józsefné Izsa
