Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-22 / 268. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 22. VENDÉGKOMMENTÁR Proszit! BODNÁR GYULA Rövidke újsághír: rosszabbul élünk, havonta romlik a helyzet. Tudjuk, a saját bőrünkön érezzük, ha meg valaki nem érezné, olvasson, a sajtóban erről szólnak szinte naponta statisztikai adatok, kommentárok, jegyzetek, elemzések tucatjai, legfeljebb a számok változnak, tömeges méretekben általában lefelé. Októberben például 1400 ember közül 32 százalék mondta csak, hogy félre tud tenni a család bevételeiből, ez 5 százalékkal kevesebb, mint egy hónappal korábban. 27 százalék kénytelen volt kölcsönt felvenni, hogy létezhessen valahogy, a megkérdezettek 40 százaléka fizetéstől fizetésig tengődik. Ennek nem mond ellent, amiről egy másik hír tudósít, s ami egyébiránt szintén köztudott, hogy egyre több 18 éven aluli fiatal, köztük gyermek fogyaszt alkoholt, magyarán, iszik. Nemcsak ujjnyi pezsgőt anyuka vagy apuka születésnapján. Az egyik pozsonyi alkoholszanatórium vezetője szerint évente mintegy 200 új fiatal alkoholista kerül hozzájuk. Enyhítendő eme szomorú helyzeten, vagy hogy még idejében elriasszák az alkohol iránti vonzalmat érző ifjú lelkeket a sörtől, bortól, pálinkától, hirtelen haláltól, nyílt napot hirdettek éppen mára. Hogy kik látogatnak el a szanatóriumba, mennyire hasznos egy ilyen nap, melyen kigyógyult alkoholistákkal is találkozhatnak az érdeklődők, fogalmam nincs, de Józsi bácsi sokat mesélhetne. Még a múlt rendszerben történt, hogy háromszor utalták be elvonókúrára, és mindháromszor hosszabb időre, valahová a hegyekbe. Azt mondja, soha olyan jó élete nem volt, mint abban az intézetben. Még nője is akadt, a női osztályról, az a borovicskát szerette. Amikor hazaengedték őket látogatóba, mindig egy-egy üveg pálinkával tértek vissza, ahogy a „bajtársaik“ is, és olyankor az első útjuk nem az intézetbe vezetett, hanem az erdőbe, ahol málnabokor alatt meghúzódó kis sziklabarlangba helyezték el a papramorgót. Idilli kiskocsma, ahány kimenő, annyiszor egy feles, vagy kettő. Erdei gyümölcsöt csipkedhettek közben. Ha rendeztek akkoriban nyüt napot abban az alkoholszanatóriumban, alighanem a legabsztinensebb absztinens is ott maradt. Hogy leszokott-e Józsi bácsi az alkoholról? Nem, csak kevesebbet iszik, és nagyon szeret dolgozni. Pontosabban, szeretne, fiatalabb sorstársaival együtt, de hát alkalmi munka is alig akad. Pedig egy hegyet elhordanának. Vagy puszta kézzel fognának ki hárommázsás cápát, mint Sigurdur Petursson, csakhogy errefelé másféle cápák járnak Gyümölcsoltó Boldogasszony képében tetszelegve. Tenger híján a politika, a közélet mélyvizeiben, persze. Velük az izlandi hajóskapitány is nehezen birkózna meg. Talán egy vodkaivó bajnokságból kijöhetne győztesen, és bele sem halna, amiként az a volgodonszki ember, aki negyven perc alatt másfél liter vodkát engedett le a torkán, de mi értelme volna egy ilyen versenynek, annyi, mint egy alkoholszanatóriumban szervezett nyílt napnak. Olvasom még ebben a hírben, hogy minden hetedik orosz alkoholista. Nálunk a fél falu - mondja Józsi bácsi. De az életszínvonal-mutatókat nem ők rontják - ezt már én teszem hozzá. Legalábbis nem a kocsmaasztalnál kezdődik az össztársadalmi romlás. Ott magántragédiák szoktak kezdődni. Nem feltétlenül az egyén hibájából. Magyar áldozat KOLOSZÁR TAMÁS Eddig nagyon, de nagyon távolinak tűnt az iraki háború, de sajnos elérhető közelségbe került, itt toporog Győr város határainál. Már nekünk is van halottunk Irakban. Volt, persze hogy volt kockázat abban, amikor a győri Révai Miklós Gimnázium egykori diákja údevéllel és iraki vízummal a kezében nekivágott a vüágnak. Ráadásul a világ olyan részének, amely hónappal a háború hivatalos lezárása után a remélt olaj helyett még mindig vért termel. Óránként, naponta, hetente halnak meg emberek. A tragédia, a borzalmak közepette is hinnie kellett a fiatal férfinak abban, hogy a háború túlélhető, ha nem ezt reméli, bizonyára Ferihegynél visszafordul. Talán egy olyan életre szóló útban reménykedett, amely összes kockázatával együtt is kaland lesz utólag, mesélni lehet róla osztálytársaknak, barátoknak, ismerősöknek, akik csak a tévéből és a híradásokból tudják, mit jelent Irak pokla. S még az is megfordulhatott a fejében, hogy a kockázat árából majd szép életet teremt itthon, nem lesz kiszolgáltatva a hazai bizonytalanságoknak - melyik fiatalnak telik legalább egy normál lakótelepi lakásra nyolcmillió forintért, hogy saját életet élhessen? Hogy mit gondolt pontosan Péter, talán már sosem tudjuk meg. Biztos csak az, hogy eddig tisztázatlan körülmények között egy autóban ült, amikor lövés vagy lövések érték. A fiatal élet kioltása fölötti fájdalom értelmedenné teszi a kérdések feltételét egy olyan országban, ahol mindenki lő mindenkire. Amerikaiak irakiakra, irakiak amerikaiakra, sőt, irakiak irakiakra is. A halál szempontjából sajnos teljesen közömbös, ki adta le a gyilkos lövést. Hazájától távol élő, a rendkívüli körülményeket nehezen tűrő amerikai katona éppen úgy lehetett, mint az USA jelenléte ellen egyre fanatikusabb eszközökkel harcoló iraki fegyveres. Az erőszak szüli az erőszakot, hogy aztán az erőszakra ismételten csak erőszak legyen a válasz. Ez pedig nem válogat, nem kímél fegyverest, de fegyvertelent sem. S nem nézi azt sem, ki érkezett békés szándékkal az egykori Huszein-birodalomba, hogy segédkezzen Irak újjáépítésében. A távoli országban lelőtt fiatal győri férfi tragikus halála megváltoztatta az Irakból érkező hírek lélektanát. A háború utáni háború nemhogy távolinak, de túl közelinek tűnik. Jószerével itt toporog a város határainál. Már nekünk, magyaroknak is van halottunk Irakban. A szerző a győri Kisalföld munkatársa FIGYELŐ Dzurinda partizánjai Egyetlen posztkommunista országnak sem élénkebb a politikai élete Szlovákiáénál, állítja a mértékadó svájci Neuer Zürcher Zeitung Mikuláš Dzurinda négypárti kormányt vezet, s most még saját pártjában is partizánokkal kell csatáznia. A cikk írója kifejti, bár Ivan Šimko egyelőre csak platformot alapított és az állítja, jövőjét az SDKÚ-ban képzeli el, valójában arról lehet szó, hogy nem mer még kilépni a pártból és újat alapítani, inkább szondázza, milyenek lennének az esélyei. Egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy meggyengül-e Dzurinda pozíciója a kormányon belül. A szerző rámutat, hogy a visegrádi országok közül csak Szlovákiában nincsenek posztkommunisták a kormányban, ennek ellenére ugyanolyan botrányok lengik körül, mint a többi ország kormányát. TALLÓZÓ OROSZLAPOK Az isztambuli merényletek az Irakban zajló amerikai hadműveletek következményei - értékelte a török- országi eseményeket az orosz sajtó. „Törökország bűnhődik Irakért“, „Washington és London terrorizmus ellenes ambíciói felrobbantak Isztambulban” - olvasható a két nagy orosz napilap, a Rosszijszkaja Gazeta és a Nyezaviszimaja Gazeta pénteki számában. Az Izvesztyija értékelése szerint Törökország semmi szín alatt nem küld csapatokat Irakba, hiszen saját földjén kell küzdenie a terrorizmus ellen“. A liberális Kommerszant arról írt szerkesztőségi cikkében, hogy a szeptember 11. óta láthatatlan frontvonal mostantól Isztambulon is áthalad. Az újság értékelése szerint a két évvel ezelőtti amerikai terrortámadások óta a tegnapi isztambuli merényletek váltak a terrorizmus „új jelképévé“. Törökország eddig az iszlám világ nyugati ablaka volt, ezt azonban az iszlámisták nem fogadják el, ők saját országuknak tekintik Törökországot. Népszerűtlenségi reflex Egy Drezdához közeli faluban a héten úgy raboltak ki egy taxisofőrt élelmes főúton állók, hogy áldozatukat pillanatragasztóval a kormányhoz ragasztották. Azt hiszem, Mikuláš Dzurindán is csak ez segítene. Bugár Bélának viszont töretlen (és úgy tűnik, törhetetlen) a népszerűsége. JUHÁSZ LÁSZLÓ Csütörtökön nyilvánosságra hozták az egyes politikusok népszerűségi indexét, bár ezen urak esetében szerintem eléggé eufemisztikus dolog népszerűségről vagy bizalomról beszélni. (Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy emberek tucatjainak életét követelő merényletért valamelyik militáns csoport vállalja magára a felelősséget. Mintha nem is szélsőségesen felelőtlen tettet követtek volna el.) Valami olyasmit kellene írniuk a statisztikusoknak, kik azok a politikusok, akiknek a legkönnyebben felejtenek választóik, vagy akiknek még nem volt lehetőségük arra, hogy érdemben rontsanak az emberek életszínvonalán és hangulatán. Még mindig Fico, Mečiar és Bugár a dobogósok, Kukán és Rusko került az első öt közé, hatodikként Dzurinda is felküzdötte magát az ötszázalékos álomhatár fölé. A Smer irányadója minden negyedik megkérdezettnek szimpi, szerintem azért, mert fiatal, snájdig, jóképű, tüsi a haja, felvágták a nyelvét, olyan jó Ids Mečiar Light, és a múltkor is olyan fess nyakkendője volt a tévében, hogy csak. A Házédéesz demokratikus szlovák mozgalmijának tetszési indexe tizenhárom százalékosnál is magasabb, valószínűleg azért, mert ő a Mečiar. Meg azért, mert nem ő a Dzurinda. A legnépszerűbb politikusok listáján, a top 19 között szerepel még egy magyar, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes. Most nem azért, de számomra Bugár Béla bronzérmes helyezése a legérdekesebb. Merthogy az ő 11 százalékon felüli bizalmi mutatójáért nem az itteni magyarok a felelősek, akik csak véletlenül vannak majdnem ennyien az országban. Bugár ugyanis az MKP választóinak körében 69 százalékos népszerűségnek örvend, a szlovákiai magyarok 50 százalékának a bizalmát élvezi. (Jaj, most veszem észre, majdnem azt írtam, hogy a magyarok fele szimpatizál csak vele - ez azért durva kiragadása lett volna a tényeknek a szövegkörnyezetből, szóval maradjunk az 50 százaléknál.) Persze - nyugtatgatom magam - a statisztikák azért vannak, hogy hazudjanak, ez az ötven százalék lehet, hogy megvan ötvenhárom is, mert ezekbe a felmérésekbe belefér olyan háromszázalékos hibahatár. (Köztudomásúan rosszmájú és kukacoskodó haverom megjegyezte, akkor lehet, hogy az az ötven valójában csak negyvenhét - de a rosszindulat ilyen mértékű megnyilvánulását már én is visz- szautasítom.) Bugár Béla népszerűségének (mármint az összlakosság körében) ilyetén növekedése láttán azon sem csodálkoztam, hogy egy magyar nemzetiségű, ám többségi nyelvű médium kötelékében dolgozó újságíró barátom épp egy hete egy Eléggé eufemisztikus dolog népszerűségről vagy bizalomról beszélni. sajtótájékoztatón ország-világ előtt feltette a kérdést az MKP elnökének, vajon megpályázza-e a köztársasági elnöki posztot a jövőre esedékes választásokon. (Gyorsan közbeszúrom, Schuster bizalmi indexe per pillanat 2,4 százalékos - nó komment). Megtudtuk, Bugár nem akar államfő lenni. Amikor a teremben elült a csalódott moraj, a magyar pártvezér elmagyarázta, szerinte nála sokkal alkalmasabb jelöltet is találhat az MKP. Merthogy a múlt szombati Országos Tanács úgy döntött, keresnek egy megfelelő embert a megfelelő posztra. Jelzem, engem nem lepett meg, hogy Bugárnak nincsenek ilyen elferdült hajlamai, pár hónapja egy lapinterjúban elmondta, annak idején parlamenti elnök sem akart lenni, mivel ő falusi gyerek, gyakran pöszmög a háztájiban, kis- traktoron hordja ki az összegereblyézett szemetet a kiskertből, és hogy venné ki az magát, hogy az egyik legfőbb közjogi méltóság alatt pöfög a kis Zetor, mellette meg ott feszít a két badigárd talpig BMW-ben. Hogy meg is ütné őt nyomban a guta, azt mondta. Az MKP öttagú - és szigorúan titkos összetételű - csipet csapata mindenesetre január végéig igyekszik találni egy jelöltet, aki nemcsak a magyarok bizalmát élvezi, hanem a szlovákság számára is elfogadható lenne. Mit mondjak, lesz mit csinálniuk. Tudom, hogy senkit nem érdekel, de én spéciéi Martin Bútorára, Szlovákia volt washingtoni nagykövetére szavaznék, ha végre rászánná magát, hogy induljon az államfőválasztáson. Jelölt már most is annyi van, mint szemét BB somorjai kertjében. És a tavaszi munkálatokig az is kiderül, végül kinek a bútorát viszik a szállítók az elnöki rezidenciába. HETI GAZDA(G)SÁG Az MKP esete a vagyonosodással TUBA LAJOS Ez az emelés lesz a végső, mondták a héten az illetékesek. Nem árultak zsákbamacskát, már két éve tudjuk, hogy ez így lesz, csak éppen kellemetlen kalkulálni a havi újabb háromszáz és ezer koronás többlet- költséggel. Egyébként a hírek szerint akadnak olyanok is, akiknek már nem emelik tovább az árakat, mivel ők már tavaly túlestek a sokkon. Ebben az összefüggésben érdemes foglalkozni azzal az elemzéssel, amely szerint a környező országok közt még mindig sereghajtók vagyunk a reformok, vagyis a hosszú távon működőképes társadalom kialakítása terén. Jövő júniusban talán már más lesz a helyzet, de addig eléggé koncentrált kínzásnak leszünk kitéve. Nem véletlenül vetette be az ifjú ellenzéki titán a héten a politikai marketing csoda- fegyverét, mondván, a szocializmusban jobb volt az élet, mint napjainkban. Biztos lehet benne, hogy január első napjaiban sokan emlékeznek majd a szavaira és a népszerűsége is nőni fog. Egyébként furcsa helyzet lenne, ha hatalomra jutna, hiszen amennyiben tartani szeretné magát a mostani kommunista és nacionalista retorikájához, az uniós szabályok rendszerében szinte semmiféle mozgástere nem lenne. Kicsit megkésett, ezt már alkalmas időszakban (hat évig) eljátszotta előtte más, neki már más utat kell bejárnia a hatalom megszerzéséhez és gyakorlásához. Térjünk vissza a hétköznapokhoz, egy hazai minősítő ügynökség a héten közzétett felmérése szerint még mindig a jogbizonytalanság és a korrupció számít a vállalkozói környezet rákfenéjének. Nem okozott az sem meglepetést, hogy a legnagyobb korrupció az állami és egyéb közmegrendelések megszerzése körül dívik. A sort szintén az állami pénz elköltésének formái folytatják, mégpedig a dotációk, az állami segítség és az engedélyek kiadása. A cég tavaly készített elsőként ilyen felmérést, amely alapján a kormány és a parlament számára 123 ajánlást tett. Az eredményt mindenki értelmezze maga: 38 ajánlást az illetékesek akceptáltak, 33-at részben figyelembe vettek, 52-re pedig magasról tettek. Az idei elemzés készítői szerint még alaposabb, afféle befektetői kézikönyvnek szánták Szlovákiáról. Kérdés persze, ki fog itt befektetni ilyen rémregények elolvasása után. Persze az sem mindegy, ha egy külföldi előre tudja, hol kell kenni, így legalább a felesleges kiadások elkerülésének örül. Persze ne higgyük, hogy ez bennünket nem érint, mert mi soha nem fogunk gyárat telepíteni. Minél inkább balkániak a viszonyok, annál inkább csak az olcsó munkaerő csábítja ide a cégeket, vagyis továbbra sem számíthatunk arra, hogy ilyen helyen rendesen fogunk keresni. Mivel komoly intézmény valószínűleg alapos munkájáról van szó, kíváncsian olvasnánk a kormány válaszát és ígéreteit, hogy a jövő évben mit igyekszik változtatni a negatívumok évek óta szinte azonos listáján. A héten nyilván a Horizont pénzügyi szolgáltató károsult ügyfelei is újra gyakrabban követték a sajtóhíreket. A csődbiztos ugyanis megkezdte a vagyon kiárusítását. Ebben a fázisban kb. hétszáz millió koronás bevételre számít, ami a 11 milliárd koronás követelések ismeretében nem ígér nagy kárpótlást. Ráadásul a pénz nagy részét az intézményi hitelezők viszik el. Köztük is a követelések 45 százalékának birtoklásával a BMG Invest vezet. Ebből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a pénz így az ő boldogtalan hitelezői (így nevezik manapság az egykori ügyfeleket) zsebében köt ki. Bizonytalansági tényezőt jelentenek viszont az egyéb fizetési kötelezettségek, ennyi milliárdos ügyben megtörténhet, hogy néhány százmillió koronás nagyságrendig ezek nyelik el a beérkező pénzt, így nem jut a hitelezőknek. Végezetül vegyük észre, hogy a parlamentben egyes képviselők csendben, de kitartóan igyekeznek fogatlanná tenni a gyanús vagyonok eredetét firtató törvényt. Sietniük kell, hiszen az nemsokára második olvasatban a parlament elé kerül, és a nyilvánosság nyomására ott már nem avatkozhatnak be drasztikusan. Kissé meglepő, hogy ebben az MKP is oroszlánszerepet vállal. Eddig valahogy úgy gondoltuk, hogy a kormánypártok közül talán ennek kell legkevésbé tartania attól, hogy tagjainak valaki a körmére koppint. Úgy látszik, hogy a hatalomban eltöltött öt év megváltoztatta a viszonyokat és már az MKP körül mozgóknak is van félteni valójuk. Ettől azonban nem leszünk boldogok, és legfeljebb any- nyit kérhetünk a párttól, hogy egy kiherélt törvénnyel ne szaporítsa a Törvénytárat, akkor inkább dobják szemétkosárba az egészet. HÉTVÉG(R)E- A hibát azonnal megtaláltam, de a sört meg a pálinkát sehol sem lelem, ezért megy ilyen lassan a munka! (Lehoczki István rajza)
