Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-21 / 267. szám, péntek

HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 21. Rendszeresen küld ügyfeleinek számlakivonatokat, számlákat vagy szórólapokat? Vegye igénybe a Szlovák Posta szolgáltatását, amely az osztályozáson, szállításon és a kézbesítésen kívül el is készíti a dokumentumot és ki is nyomtatja, és mindezt egyetlen szolgáltatáson belül - a hibrid postán keresztül nyújtja. A távközlésijén egyre gyakrabban használják az elektronikus postát és az internetet. A Szlovák Posta igyekszik ügyfele­inek azt nyújtani, amire éppen szükségük van - a klasszikus postát korszerű technológiákkal köti össze, amelyekre egy­re nagyobb az Igény. A klasszikus posta a valós, az elektronikus pedig megfoghatatlan küldeményekkel dolgozik. A hib­rid posta egyszerre használja mindkettőt. A feladó elküldheti közölni valóját kódolt adatállomány tormájában vagy elhozhatja adathordozó egységen (CD, ZIP stb.), A hibrid posta ezt feldolgozza és a címzettnek írott formában kézbesíti ki. A Hibrid posta projekt azt az elképzelést Irtatott megvalósítani, amivé az információs technológiák világában változó posta fejlődni szeretne. A nyomtatás biztosítása Egyszínű nyomtatás Ide tartozik az üres. illetve az előnyomtatott papírra (fejléces, logos) való nyomtatás, amelynél a szöveghez variá­bilis adatokat csatolhatnak. Nyomtatványok, pénzesutalványok stb. kitöltése. Számlák, számlakivonatok, felszólí­tások, vállalati levelek, direct mailek kitöltése, illetve nyomtatása. Borítékolás A boritékoforandszer az QMR jeles és anélküli dokumentumok borítékolását biztosítja, amely többoldalas dokumentu­mokat képes borítékolni, miközben ellenőrzi a folyamatot. Borítékolásra alkalmas dokumentum formátuma: 24x12”, i#. 48x12”, papírmérete: végtelen, illetve A4-es, a boríték pedig C5-ös ablakos, Ce/CS-ös ablakos lehet. A Szlovák Posta egy hibrid postaközpontot nyitott azzal a céllal, hogy komplex szolgáltatást nyújthasson legnagyobb ügy­feleinek, a bankoknak, állami közigazgatási hivataloknak, takarékpénztáraknak, biztosítóknak, kereskedelmi cégeknek. Komplex szolgáltatást tónál nekik a biztonságos adatátviteltől a dokumentumkószitésen, kinyomtatáson és borítékoláson keresztül az osztályozásig, továbbításig, azaz olyan szolgáltatásokat kínál, amelyeket egyeben konkurens társaság sem tud nyújtani az elejétől a végéig. A Szlovák Posta szándéka banki kivonatokat, számlákat, számlakivonatokat stb. továbbítani, azaz elsősorban olyan ira­tokat, amelyeket a pénzügyi intézetek küldenek ügyfeleiknek. A megrendelések között előkelő csoportot alkot a reklá­mok nyomtatása és szétosztása. ■ Nyomdaipari tevékenység Grafikai stúdió - adatátvitel Grafikus feldolgozás A grafikai stúdióban elkészítik, illetve az ügyiéi elképzeléseihez igazítják a grafikai terveket, amelyeket Quark express, Adobe Photoshop és Corel Draw grafikus programokkal dolgoznak fel, A nyomtatás biztosítása Digitális szirtes nyomtató A hibrid posta szolgáltatáskínálata: ■ Hibrid posta: Adatátvitel Az adatokat az átvttet alatt a DATA SECURITY TOOLKIT programmal kódolják, amely reális időn belül teszi lehet­ővé az adathalmazok kódolását és dekódolását. Ez a program biztosítja az adatok védelmét a nem védett háló­zatokon (pl. FTP vagy e-mall) keresztüli átvitel alatt és megakadályozza a jogosulatlan hozzáférést vagy az ada­tokkal való visszaélést. Alacsonykőltségú, minőségi nyomtatásra használatos, amely képes összekap­csolni a grafikát a megjelenítéssel, A következők nyomtathatók rajta: különböző méretű propagációs anyagok, belépők kulturális és sporteseményekre, brosú­rák, plakátok, névjegykártyák, billboardok, atipikus méretű anyagok TI m-es hosszúságig, design manual sto. 55 POŠTA Viac než pošta jbb mint négyezer újságot szemléz, tájékoztat a vásárlási lehetőségekről, útbaigazít, lényegében azt teszi, amit ígér: keres, és ez óriási sikerének a titka 'lem mese ez, hanem Google BLAHÓ MIKLÓS >1 volt, hol nem volt, de biztosan az lerenciás-tengeren túl, nagyon-na- on régen, még az internetkorszak zdetén, úgy tíz évvel ezelőtt száz g kereste az információt a világhá- í csüngő millióknak az adatok ren- tegében. Aztán jött Google, megfe- t a három találós kérdésre, elnyerte drálykisasszony kezét, s vele a fele ályságot. ak még meg kell vívnia a gonosz tfejű sárkánnyal, a Microsofttal. A ;sében a jó győz. De az életben? A lasz megtalálásában a New York-i 'sde is segíteni fog. jseszerű történet ez, talán azért, ;rt a zsenialitás, a kitartás és a ba- :ság szövete tartja össze, amely ma r ritka. Talán a szerencse, a véletlen közrejátszott. Nem is talán. Bizto- i. Hiszen a két ifjú tudósjelöltnek álkoznia kellett valahol, hogy kide- ljön, mindkettőjüket ugyanaz a jtematikai, számítástechnikai obléma - jelesül a keresés - érdek- Aztán ment minden szinte magá- ., a népszerűségi lista csúcsára küz- tték fel magukat, s ma ott tartanak, gy tőzsdére viszik cégüket, amely hány év alatt a garázsban berende­lt műhelyből 15 milliárd dollár ér- cű vállalkozássá fejlődött. Ám most lóban az a kérdés, hogy az informá- is technológiai ipar válságát túlélő atégia vajon megvédi-e őket a min- nható Microsoft várható tárnádé­tól. : kezdjük az elején ezt a nem mese esét. Nyolc hosszú esztendeje már nak, hogy az akkor huszonnégy es Larry Page, a Michigani Egyé­ni vörösdiplomás számítástechni- i végzőse felkerekedett, s kalifor- ai vándorútra indult. Meg sem állt Stanfordig, ahol PhD-tanulmá- okra adta a fejét. Itt botlott bele a aszkvai születésű, de a Marylandi ;yetemen diplomázó 23 éves Ser- y Brinbe. Első találkozásukat he- s szakmai viták jellemezték, ám mar rádöbbentek, hogy egyéni- k hitt megközelítésük igencsak isonlít egymásra. S mindketten yanarra a kihívásra kutatják a vá- >zt: hogyan lehet az internetre fel­köti, beláthatatlan mennyiségű formációtömegben megtalálni t, amit keresünk. ■hány hónappal az első beszélgetés án, 1996 januárjában már együtt ilgoztak. Larry, aki korábban legó- ckákból épített működő nyomta- t, imádta a gépeket, s rájött, hogy ükségtelen drága komputereket isználni. A keresés problémája sgoldható egyszerű asztali számi- gépekkel is. Igaz, sok kell belőlük, nnányi memóriával. Kollégiumi obáikban rendezték be a laborató- ímot és az irodát. Ez így ment vagy t éven át. Módszerüket egyébként ekkor már Google-nak nevezték. Ez az ödet is il­lett hozzájuk. Két matematikus még­sem állhatott elő olyan közhelyes szlogennel, hogy „megkeressük a tűt a szénakazalban”. A tíz századik négyzetét kifejező googol szóval ját­szottak el. A száz nullából álló szám a fölfoghatadan mennyiségű informá­ciót jelképezi. S aki ma Google-mó- don keresgél, az könnyen és gyorsan talál is. Akik látták kísérleteiket, elképedtek. Biztatták őket. Pénzük viszont nem volt elegendő. Ekkor megkeresték ba­rátjukat, a böngészést, levelezést kí­náló Yahoo alapítóját, David Filót, aki azt mondta, ha teljesen elkészültek, akkor beszéljenek újra. S ahogy az a mesében és az életbe" is lenni szokott, valaki összehozta őket egy ismerősével, Andy Bechtolsheim- mel, a Sun Microsystems alapítójá­val, akit egy rövid bemutató is azon­nal meggyőzött. Csupán annyit kér­dezett, hogyan akarnak pénzt csinál­ni ezzel a technológiával. Larry és Sergey azt felelte, hogy a keresett kulcsszóhoz tartalmilag szorosan kötődő hirdetést jelenítenek meg a képernyőn. Andynek sietnie kellett, de annyi ideje azért maradt, hogy ki- töltsön egy csekket a Google cég ne­vére százezer dollárról. Ezt követően már csak meg kellett alapítani a Google nevű vállalatot, még egy kis pénzt összeszedni innen- onnan, s 1998 szeptemberében meg­nyithatták az iroda kapuját. Ponto­sabban egy barátjuk Menlo Park-i ga­rázsának ajtaját, ahova az új gazdasá­gi társaság három büszke alkalma­zottja be is vonult. Fél év sem telt el, s a garázs szűknek bizonyult. Átvonultak Palo Altóba egy irodaépületbe. A létszám is csak­nem megháromszorozódott. Már nyolcán voltak. Az internetezők na­ponta ötszázezerszer használták a Google keresőt. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte felfi­gyeltek rá. A PC Magazine az első száz kereső közé helyezte. Akkoriban még olyan nevek futottak, mint az Al­ta Vista, a Lycos, a Yahoo. Eltelt újabb néhány hónap, s a kocká­zati tőkebefektetők is megtalálták a Google-t. Két kaliforniai cég 25 millió dollárt tett a vállalkozásba. Jó sze­mük volt, mert ők finanszírozták a Sun, az Intuit, az Amazon és a Yahoo tevékenységét is. A Google stábja 1999 nyarán új szék­házba vonult. Magabiztosan, hiszen az America Online internetszolgálta­tó, amely akkor még a Netscape bön­gészőjét alkalmazta, a Google ke­resőjét kínálta előfizetőinek. Ekkor már napi hárommillió keresési kére­lemnek kellett eleget tenni. A Goggleplex irodaház közben sajá­tos munkahelyi kultúrájáról is neve­zetessé vált. Ä munkatársak - ekkor már hatvanan jöttek-mentek a folyó­sokon - kerültek minden formalitást. Medicinlabdákon ültek, az ajtókat le­vették, és fűrészbakokra fektették asztal gyanánt. A közvetlen belső hangulat előmozdította az alkotó munkát. Az eredmény nem is maradt el. Két szakmai első díjat szereztek 2000 májusában. Népszerűségükkel ma­guk mögé utasították a többieket. Igaz, ekkor már egymilliárd oldalra rúgott a kereshető helyek száma, s naponta 18 millió keresési igény fu­tott be a Google által működtetett több tízezer számítógépre. A szolgál­tatást szerették a tudományos élet­ben, hiszen az alapítók mégiscsak a Stanfordon tanultak, de a szélesebb közönség is élvezni kezdte a gyors és megbízható szolgáltatást. Az eg? '^működési megállapodások követke ek. A Yahoo is jelezte, hogy a Google technológiáját alkalmazza. A kapcsolatok köre egyre nagyobb su­garú lett, a külföldi internetszolgálta­tók is ostromolni kezdték a Google-t. A 2000. év végén már napi százmillió kereséssel kellett megbirkóznia. A fejlődés feltartóztathatatlannak bi­zonyult. Ma 3,3 milliárd oldal keres­hető, s napi több mint kétszázmillió kérés fut be. Az újítási kedv lankadat­lan. Nemcsak a világháló információ­it rendszerezik, hanem igyekeznek mindenkinek mindenütt nyújtani a keresés élményét. Annak is, aki egy irodában ül egy számítógép előtt, s annak is, aki - mondjuk - Bonn kör­nyékén vezeti autóját, s vezeték nél­kül teremt valamilyen internetes kap­csolatot. A Google 4500 újságot szemléz, tájékoztat a vásárlási le­hetőségekről, útbaigazít. Aki hozzá­fér az internethez, ma már orvoshoz sem megy anélkül, hogy esetleges be­tegségéről be ne szerezné az összes lehetséges információt. Az internetes keresések 75 százaléka valamikép­pen a Google-hoz kötődik. A Google úgy tört az élre, hogy lénye­gében nem tért le az eredetileg kije­lölt útról. A vetélytársai vagy kihullot­tak mellőle, vagy tartalomszolgálta­tókká váltak. A Google azonban lé­nyegében azt teszi, amit ígér: keres. S ez sikerének titka. A pénzügyi sikert pedig a különleges hirdetési stratégia alapozta meg. A cég profitja jelenleg évi 150 millió dollárra rúg. Az üzleti terv atyja Eric Schmidt, aki 2001 májusában csatla­kozott a Google-hoz, amikor elhagy­ta a Microsoft által meggyötört No- vellt. Neki köszönhető, hogy a hirde­tési gyakorlat mind a hirdetők, mind a keresők között igen népszerű. A Google árverésen értékesíti a hirde­tési helyeket a különböző honlapo­kon megtalált kulcsszavak mellett. Például, ha valaki floridai üdülési le­hetőségeket keres, akkor csak a helyi szállodák hirdetései jelennek meg a Larry és Sergey, a két alapító képernyőn. Nem tolakodó módon, csak kis szöveg kíséretében. A hir­dető akkor fizet, ha valaki valóban megtekinti a reklámot - kattintáson­ként 25-30 centet. A Google eseté­ben száz közül egy ember valóban meg is nézi a hirdetést. Más helye­ken jó, ha háromszáz keresőből egy ráfanyalodik a kereskedelmi ajánlat elolvasására. Mindenesetre a Goog­le hirdetői szinte egyöntetűen arról számolnak be, hogy forgalmuk nö­vekedését kedvezően befolyásolta ez a módszer. A cégnek ma már ezer munkatársa és nagyjából ugyanennyi részvényese van. A szabályok szerint az adatokat tehát hamarosan nyilvánosságra kel­lene hozni. Ezért döntöttek úgy, hogy a részvények egy részét a tőzsdére vi­szik. Ezzel felrázzák egy kicsit az in­ternetes ágazatot és a börzét is a 2001-ben kezdődött, s mára talán vé­géhez közeledő gazdasági lanyhulás után. Szakértők szerint a jövő év ele­jére tervezett kibocsátás a cég piaci értékét 15-25 müliárd dollár közé árazhatja be. A fantasztikus sikersorozat után is kérdés azonban, talpon marad-e a Google. Nem lesz-e belőle is Netsca­pe, amelynek népszerű böngészőjét a Microsoft úgy száműzte a piacról, hogy Windows operációs rendszeré­be beépítette saját internetes szörfölő programját. Bill Gates cége, a Micro­soft szinte egyeduralkodói helyzet­ben van az operációs rendszerek te­rén, s most azon töpreng, hogy kifej­leszti keresőtechnológiáját is. Megke­reste a Google-t az esetleges együttműködés, netán felvásárlás re­ményében, de a tárgyalások nem ve­zettek sehova sem. Ám nyilvánvaló, hogy a kaliforniai vállalkozás csak a nyereségesség növelésével számíthat hosszú életre. A jövő a Wall Streeten, a börzén fog formálódni, ahol hamarosan bárki vásárolhat a Google papírjaiból. - Öt majom is el tudná adni a Google kibo­csátandó részvényeit - idézett a ter­vezett ügylet részleteit jól ismerő for­rást a Financial Times a minap. Olyan nagy a kereslet a papírok iránt, s úgy kiéheztek a nagy befektetési bankok az utóbbi években, hogy semmi sem akadályozhatja meg a sikeres tőzsdei bemutatkozást. A kaliforniai Szilíciumvölgyben so­kan úgy vélik, hogy két évtizedre visszamenőleg sincs párja a készülő üzletnek. Akadnak, akik a Netscape böngésző 1995-ös börzei debütálásá­hoz hasonlítják a jövő esztendő elején várható eseményt. Ám a múltból vett példákkal előhozakodó szakértők is elismerik, hogy valójában ilyen még nem volt. Ellentétben a Netscape, a Yahoo! vagy az eBay feltűnésével, a Google bizonyított, üzleti elképzelései bevál­tak, s nemcsak bevételei vannak, ha­nem nyereséges is. Sőt ma már óriás vállalat, s a részvények egy részének közreadása után legalább 15 milliárd dollárt érhet maga a cég. De változott a Wall Street is. A kilenc­venes évek második felét jellemző in­ternetes őrület, az úgynevezett dot­com cégek tőzsdei ámokfutása már a múlté. Bő két éve kipukkadt az óvat­lan befektetők által hatalmasra fújt buborék. S bajba kerültek a befekte­tési bankok, amelyek gyakorlatát az igazságszolgáltatás szervei vizsgál­ták. A pénzintézetek kártérítést is fi­zettek, amiért szándékosan alulérté­kelték a feltörekvő internetes vállal­kozások részvényeit, majd azokat el­adták a kedvenc ügyfeleknek, akik a kibocsátás másnapján hatalmas hasz­not zsebeltek be. Frank Quattrone, a Credit Suisse First Boston munkatár­(Képarchívum) sa, aki főszerepet játszott a spekulá­ció gerjesztésében és alakításában, most a bírósági ítéletre vár, amiért akadályozta a módszereit firtató nyo­mozást. A botránysorozat megtépáz ta a bankok tekintélyét, a gazdasági válság pedig megcsapolta vagyonu­kat. Alig várják, hogy valaki végre az útjukba tévedjen. S most jön a Google, de kerülővel. So­kallja a részvénykibocsátás megszer­vezéséért kért díjat, s valahogy nem rokonszenvezik a pénzintézetekkel sem. Azon töpreng, hogy kiiktatja a Wall Street kapuőreit, s maga rendez aukciót az interneten keresztül. A bankok helyett maga is begyűjtheti a befektetők ajánlatait, s meghatároz­hatja önnön részvényeinek árát. Ez persze esetleg azzal a kockázattal jár, hogy az ár túlságosan magas lesz, s a piaci megméretés első napján az árfo­lyam nem emelkedik. A kisrészvénye­sek meg esetleg megijednek, s gyor­san elpártolnak. A következő hónapokban alighanem élénk egyeztetések előzik majd meg a végső döntést. Az már most biztosra vehető, hogy ez a tőzsdei premier pénzügyileg sokkal inkább nyomon követhető lesz, mint a korábbiak vol­tak. Ez további híveket szerezhet a Google-nak, miközben a befektetési bankok megpróbálhatják eltüntetni a tekintélyüket megtépázó foltokat. Bármüyen meseszerű is a Google tör­ténete, ma senki sem fogadna abban, hogy a vége is mesébe illő lesz. De ar­ra sem, hogy az üzlet farkastörvényei érvényesülnek, s a nagyobb felfalja majd a kicsit. A hirdetési stratégia - amelyet persze mások utánozhatnak -, a hirdetőkkel kialakított mély és jó kapcsolat megóvhatja a Google-t. A folytatás azonban már egy másik tör­ténet, amelyet néhány év múlva újra érdemes lesz elmesélni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents