Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-15 / 263. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 15. Családi kör OTTHON ÜLVE UTAZAS Biztonság megbecsüléssel KOHÁN ISTVÁN A VÁROS SZÍVE F' “ W " A Ginza-negyed, melyet a város központjaként tartanak számon (Archívum) A legtöbb külföldi utas­hoz hasonlóan jóma- j gam is Tokióban léptem J Japán, vagy ahogyan la- kői ősidők óta nevezik, Nippon, a Felkelő Nap Országának földjére. Jóllehet fővá­rosi rangját és mai nevét aránylag későn, csupán 1868-ban nyerte el, amikor a „felvilágosuld’ Meidzsi csá­szár székhelyét Kjótoból ide helyez­te. A jelenleg mintegy 2031 négyzet­kilométernyi területű és csaknem 12 milliós lélekszámú Nagy Tokió a vi­lág egyik leggyorsabban, látványo­san és dinamikusan fejlődő városai közé tartozik, s így politikai, gazda­sági és kulturális téren is jelentős, sok esetben vezető helyet vívott ki magának. Jóllehet az elmúlt száza­dok folyamán a természeti csapá­sok, politikai viharok, valamint a második világháború hatalmas bombázásai következtében úgyszól­ván teljesen romba dőlt, minden al­kalommal sikerült régi mintájára helyreállítani. Az első benyomások alapján az ál­landóan alakuló Japán - s egyben Tokió - összképéhez egy bizonyos zűrzavar és vizuális rendedenség tartozik, jóllehet Tokió nem Japán, de szerencsére nem is európai, sem nem amerikai. Varázsát az egymást oldó-feszítő ellentétek adják: múlt és jelen, Kelet és Nyugat, hagyomány és haladás ellentétei, s így a mai Tokiót bátran tekinthetjük a régi és az új Ja­pán tükrének. Századunk civilizáció­jának legújabb vívmányai mellett ugyanis számos esetben megtaláljuk az ősi Japánt idéző emlékeket, neve­zetesen a kabuki színházakat, a sintó és buddhista szentélyeket, a kimonó- ba öltözött nőket, a tipikus japán vendéglőket, fesztiválokat is. Ugyan­akkor, főként az 1964-ben megren­dezett VII. Nyári Olimpiai Játékok­nak köszönhetően megépültek a vá­ros többszintes útjai, sportlétesítmé­nyei, felhőkarcolói stb., s úgyszólván valamennyi mestermunka. A hagyo­mányosnak és a korszerűnek harmó­niára törekvő együttélése teszi Toki­ót modern világunk egyik legértéke­sebb, ha nem is minden esetben za­vartalanul fejlődő városává. Talán valamennyi, Tokióban tartóz­kodó külföldi első útja a Tokió-to- ronyhoz vezet, melynek építésénél az Eiffel-tornyot akarták utánozni, sőt túlszárnyalni, ami lényegében si­került is. Magassága ugyanis 333 méter, vagyis példaképénél 6 méter­rel magasabb, míg építéséhez 7000 tonna helyett mindössze 4000 ton­na acélt, azaz 3000 tonnával keve­sebbet használtak fel, ugyanakkor tájfun- és földrengésbiztos. A 250 méter magasban levő különleges ki­látó teraszáról úgyszólván lehetet­len volt betelni az elénk táruló lát­vánnyal. HAJ PÉNZÉRT 34 éves vagyok, és nagyon jól fize­tett munkahelyem van. A hivatásom­hoz viszont jó megjelenésre van szükségem. Az a problémám, hogy az utolsó két évben igencsak hullik és ritkul a hajam. Emiatt félek, hogy elvesztem a munkahelyem. Kérem a tanácsukat, hol kaphatnék valóban jó minőségű készítményt ez ellen a kellemetlen probléma ellen. Z. Péter, Zólyom Hajhullás ellen nagyon hatásos és kipróbált szert árusít Szlovákiában a KVATROFIN s. r. o., Kúpeľná 24., 932 01 Veľký Meder, Tel.: 031/555 2095. Egy külföldi készítményről, a SALON TEXTURES-ről van szó, 690 Sk-ba kerül, ami nagyon jutányos ár a ter­mék kitűnő minőségére való tekin­tettel. A SALON TEXTURES megvásá­rolható közvetlenül a cég székhe­lyén, és ma már a pontos használati utasítással együtt utánvéttel is meg­rendelhető. Megfogadva idegenvezetőnk taná­csát, másnap első utunk a Ginza- negyedbe vezet, melyet a város köz­pontjaként tartanak számon, s ahol a forgalmat tekintve valóban a város szíve lüktet. Az eredetileg pénzver­dét jelentő utcanév ma már egész városrészt jelöl, s a környék egyeden lakója sem venné jó néven, ha laká­sát vagy üzletét kirekesztenék e ne­gyedből. Igaz, ma már itt pénzt nem vernek, ellenben itt vetik el pénzü­ket a gazdag japánok és külföldiek, mivel az üzletek, nagyáruházak, va­lamint éttermek, bárok, szórakozó­helyek megszámlálhatadan sokasá­ga erre csábítja őket, hiszen a város 15 000 szórakozóhelye, valamint több tízezer étterme közül nagyon sok éppen itt található. Betérünk hát a Micukosi nagyáru­házba, ahol a bejáratnál, mivel köz­vetlenül nyitás után érkezünk, a mé­lyen meghajtó vezetőség köszönd a látogatókat, míg a mozgólépcsőknél egyenruhás kislány köszöni meg előre is látogatásunkat, majd pedig megtörli előttünk a mozgólépcső korlátját. Rövidesen feljutunk a tető­teraszra, ahol amolyan kis vidám­park fogad vízeséssel, mini állatkert­tel, gyerekjátékokkal, kis színházzal, kertészeti bemutatóval. Oszaka egyik jellegzetessége a vá­rost és annak környékét átszelő s mintegy nyolc folyót összekötő csa­tornarendszer, melynek következté­ben a Kelet Velencéje megtisztelő cí­met kapta. Egyébként erre utal a vá­ros régi neve is, a Naniva, mely gyors hullámokat jelent. Napjaink­ban mint nagy hírű ipari, kereske­delmi, közigazgatási és közlekedési központ igyekszik a rivális Tokióhoz felzárkózni. Teszi pedig ezt eredmé­nyesen annak ellenére, hogy lakói­nak száma 1960 óta - amikor is már 3 millió felett volt - állandóan csök­ken, s így jelenleg 2,7 millió körül mozog, ami lényegében a Japánban ma még egyedi esetnek számító dezurbanizáció, vagyis a kertváro­sokba való menekülés eredménye. A város fejlődésének bizonyítéka és egyik büszkesége az általunk is be­barangolt híres földalatti város, ezernél is több üzletével, tömérdek látványosságával és szórakozási le­hetőségével, melyeknek legalább egy töredékét alkalmunk adódott megcsodálni. Műemlékeit tekintve legnagyobb nevezetessége az 1586- ban épült, s a város úgyszólván vala­mennyi pontjáról látható Oszaka- dzsó várkastély, amelyjóllehet több­ször is elpusztult, 1931-ben eredeti formájában újjáépítették, s jelenleg mint Ids múzeum, a város jelképe. SZOCIÁLIS BIZTONSÁG Nem véleden tehát, hogy a Nisszan autógyár illetékeseinek jóvoltából Folttisztítás Urinfoltot (vizeletet) alkoholban vagy citromsavas oldatban mosha­tunk ki. Ha az anyag színe megfa­kult, kloroformmal frissíthetjük fel. Vérfolt. Ha csak lehet, frissen mos­suk ki vízzel, szappannal, előbb lan­gyos, majd forró vízzel. Ha a folt ré­gi, akkor heresóval moshatjuk ki úgy, hogy minden 5 gramm vízre 1 gramm heresót számítunk. A here­sót feloldjuk a vízben, ebben átdör­zsöljük a foltos helyet, azután mind­járt öblítjük. Vízfoltot a bútorból a következő ke­verékkel tüntethetünk el: 4 csepp táblaolajhoz egy csepp közönséges spirituszt keverünk, és ezzel kenjük be a foltos helyet. Zongorabillentyű és más elefánt­csonttárgy fehérítése. Először is benzinnel vagy éterrel alaposan le­mossuk és megszárítjuk. Azután a drogériában kapható hidrogénszu- peroxidot ugyanannyi vízzel kever­jük, és azzal mossuk át a billentyű­ket. Ha kisebb elefántcsont tárgyról van szó, azt belefektetjük, míg kel­lőképpen meghalványodik. Azután szárazra töröljük. Zsírfoltot bársonyból úgy tüntet­hetünk el, hogy pár csepp terpen­alkalmunk adódott részt venni egy üzemlátogatáson is, ahol megismer­kedtünk a gyár technológiájával, termékeivel, valamint nagy vona­lakban a dolgozók és családjuk élet- és munkakörülményeivel. A gyár­ban rövid köszöntő után légkondici­onált, úgynevezett látogató folyosó­kon haladunk s nem zavarjuk az au­tomata gépsorok mellett felügyelő, vagy szorgalmasan dolgozó munká­sokat. A technológiát magnetofo­nokról ismertetik, de kísérőink kész­séggel felelnek kérdéseinkre is. Itt tudjuk meg egyébként azt is, hogy a legtöbb vállalatnál az alkalmazás lé­nyegében egész életre szól, a fiatal munkaerőt a legtöbb esetben képes­ségei szerinti változó feladatokra ve­szik fel, minek következtében egy munkás lényegében csupán munka­körét változtatja meg egy vállalat­nál. A vállalat gondoskodik a dolgo­zók tovább- vagy átképzéséről, saját gárdájából neveli ki a vezetőket és rendkívül magas szociális juttatáso­kat is biztosít dolgozóinak, amelyek átlagosan a havi kereset 18 százalé­kának felelnek meg. így aztán érthe­tő, hogy mind nagyobb és jobb telje­sítményre ösztönzi a dolgozókat, fo­kozza bennük a felelősség, valamint az érdekazonosság tudatát, bebizto­sítja a munkaadó-munkás jó viszo­nyát, összetartja a „nagy családot”, s megmagyarázza a japán gazdasági csoda” feltételeit. Itt tudtuk meg azt is, hogy a tankötelezettség 6-15 éves korig terjed, ingyenes és magá­ban foglalja a 6 éves általános isko­lát, valamint a 3 éves alapfokú kö­tint cseppentünk a foltra, puha rongygyal dörzsöljük, míg a folt el­tűnik. Nem szabad erősen dörzsöl­ni. Ha a folt eltűnt, szellőztetjük az anyagot. Zsírfoltot a bútorból benzinnel ve­szünk ki. Ha régibb a folt, benzint öntünk reá és pohárral vagy más megfelelő nagyságú edénnyel leta­karva egy órát állni hagyjuk. Utá­na tiszta ruhával ledörzsöljük. Ad­dig ismételjük, míg a folt eltűnt. Zsírfoltot gyapjúból kivehetünk benzinből és búzalisztből készült péppel. Rákenjük, ha teljesen meg­száradt, lekeféljük. Zsírfoltot kabá­tok gallérjából úgy tisztíthatunk ki, hogy tiszta homokot forróra melegítünk, finom vászonzacskó­ba töltjük, és addig simogatjuk ve­le a foltos gallért, amíg megtisztul. Zsírfoltot könyvekből úgy tünte­tünk el, hogy égetett magnéziából és benzinből pépet gyúrunk, ezt a foltos helyre kenjük, darabka tisz­ta itatóst borítunk rá és másik könyvvel lenyomtatva több napig állni hagyjuk. Azután óvatosan le­veregetjük róla a megszáradt magnéziaport. Zsír- és olajfoltot tapétából eltüntethetünk, ha a fol­tot gyengén megnedvesítjük ben­zollal, azután finom flanelruhát zépiskolát, majd ezekre épül a 3 éves felsőfokú középiskolai és az egyetemi képzés. Jelenleg csaknem 1000 egyetem működik kétmilliónál is több hallgatóval, ami az egyete­mista kort elért fiatalok 34 százalé­kának felel meg. Oszakai tartózkodásunk befejezté­vel tovább utazunk egészen Hirosi­mába, az 1945. augusztus 6-án le­zajlott atombomba-robbanás szín­helyére, ahol több mint 200 ezer ember pusztult el, és romba dőlt az egész város. Lehajtott fővel és meg­rendültén állunk meg a Béke park­ban elhelyezett Atombomba áldoza­tainak emlékműve, a Gyermekek emlékműve, valamint az Atombom­ba Emlékmúzeum impozáns épülete előtt, hogy aztán megtekintsük so­katmondó csarnokait. Innen aztán komphajóval még elzarándokolunk a szemközti Mijadzsima szent szige­tére, a Szeto Najkaj nemzeti parkba, ahol 1868-ig tilos volt szülni, sőt ha­lottakat eltemetni még ma sem sza­bad, majd megtekintjük az Omata park értékes gyűjteményeit, hogy aztán elbúcsúzva a szelíd őzektől visszatérjünk a főszigetre, ahol vi­szont a Kinta-basi híd körvonalai ej­tenek valamennyiünket bámulatba. A Japánban szerzett kedves élmé­nyek közül talán a legmaradandóbb a „hogy van?” kérdésemre adott vá­lasz volt, amely így hangzott: „Hála Önnek (esetleg Önöknek), jól va­gyok”, ami a mások iránti megbe­csülés jeleként hangzott el. Bárcsak nálunk is megvalósulna végre ez a szellem! benzinbe mártva, áttörölgetjük ve­le. Erősen dörzsölni nem szabad. Zsírfoltot padlóból, papírból, tapé­tából úgy tüntethetünk el, hogy égetett magnéziát benzinnel pép­pé keverünk, a foltos helyre ken­jük, rajta hagyjuk, azután puha, tiszta ruhával letöröljük. Zsírfoltot szőnyegből benzines magnéziaporpéppel vehetünk ki. Rákenjük, s ha száraz, ledörzsöl­jük. Zsírfoltot szövetféléből ben­zinnel vehetünk ki, vagy meleg va­salóval. Az utóbbi úgy történik, hogy a foltos részt teljesen tiszta szűrő vagy itatóspapír közé tesz- szük és átvasaljuk. Minden vasaló­húzásnál új papírt kell alája is fölé­je is tenni. Ugyanígy tisztítjuk a stearin- és viaszfoltokat is. Foltok Gyakran megesik, hogy kényesebb szövetből kell valami foltot kiven­nünk, s bár a legfinomabb folttisz­títót használtuk is, a pecsét helyén meghalványult, kifakult a szövet színe. Ezen úgy segíthetünk, ha hí­gított citromlébe vagy ecetbe már­tott ronggyal érintgetjük addig, míg visszanyeri eredeti színét. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA SZÓ Ml SZÓ Megbélyegzettek országa LŐRINCZ ADRIÁN Kíváncsi németek és japánok szemlélik az utolsó őszi verőfényben für­dő téren szédelgő, tömegnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szedett-vedett társaságot. „Mit akarnak?” - teszik fel egymásnak, majd nekünk, bennszülötteknek a kérdést. „Szerintem maguk sem tudják” - felelném, de eszembe jut, hogy ezzel a politikusaink által vért izzadva kiépített országimázst dönteném romba. „Tüntetnek” - mondom, mert ez mifelénk szokás, sőt presztízskérdés. Csodálkozó tekintet a válasz. Jelek a falakon, a szobor talapzatán, a kabátokon, a transzparenseken. Anarchia, totálkáosz, függetlenség (vajon kitől és mitől akarunk füg­getlenné válni?), legalizáljuk a marihuánát, szabadságot Palesztiná­nak... Nagy jelszavak a levegőben; erre mindig bejön a „plebs”. Az el­megyógyintézetre rég megérett hajléktalan - ha arra járnak, szólítsák csak Janónak, és adjanak neki egy ötöst - abbahagyja a galambok rio­gatását, majd egy ügyes bekerítő hadműveletet követően megroha­mozza a csoportot. „Le a Vatikán hegemóniájával! Éljen meg minden egyház hívei adományaiból! Le az emberek manipulációjával!” A tévé képernyőjéről jól ismert, minden ellen tiltakozók vannak a legtöbben. Üdvözlik egymást, majd szigorú arcot vágva átélik a helyzet komolysá­gát, sőt tragikumát. Hiszen itt ismét rendszert kell dönteni...! Vérvörös nyakkendőben, konfekcióöltönyben jelenik meg a kommunista párt képviselője, ám a szervezők rövid úton elküldik a fészkes fenébe, hogy itt ne propagáljon. Ez most nem arról szól, hogy ki hogyan lop, csal és veri át a népet, hanem éppen az ellenkezőjéről - hogy ezt senkinek sem volna szabad megtennie. A képviselő sértődötten távozik, megfo­gadva magában, hogy ha ismét eljön az ő ideje, népi müicistákkal ker­getted majd szét ezt a nagypofájú csürhét. Miféle dolog az, hogy őt nem hallgatják meg?! A templomból araszolgató néni látószemüvegét olvasóra cseréli, és a kezébe nyomott röplap tanulmányozásába kezd. „Szodoma és Gomora!” - dobja el a súlyos gondolatoktól roskadozó pamfletét, majd keresztet vet, és sietve távozik. Az ószövetségbeli Lót példájára gondol, és nem néz vissza. Egy szónok a tévének nyilatkozik a gondolat, a vélemény és a lelkiis­meret szabadságáról, miközben egyre jobban belebonyolódik a szö­vegbe; a demagógiái főiskolán szerzett tudása menti meg végül. Nem mond semmit, de azt nagyon ügyesen teszi. Még politikus is lehet be­lőle, ha a kellő időben a megfelelő oldalra áll. A város legmagasabb pontján álló Tisztelt Házban a honatyák közben arról döntenek, kinek van joga rendelkezni a még meg sem született élet fölött, ki legyen minden titkok tudója, és még számos fontos dologról. Egyenes adás­ban köpik szemközt egymást, majd a színfalak mögötti büfében újra kibékülnek. így van ez rendjén... Nem is olyan távol még áll az emelvény, melyről Szent Péter földi hely­tartója néhány napja megáldotta a tömeget; némelyik templomon még a Vatikán zászlaját lobogtatja a szél - egykedvűen, mint akinek mindegy, milyen zászlót lobogtat. A téren elhangzó érvek súlyába be­lereccsen a pápa trónja, de ő ezt nem veszi észre. Aztán mások jönnek - akiknek az fáj, hogy még ember él a Földön, hogy még merünk lélegezni, alkotni és gyarapítani. Ők is meghallga­tásra találnak, majd békésen távoznak.'A közelben cirkáló rendőrök elnéző mosollyal nyugtázzák a csődület fegyelmezettségét; ugyanúgy a talapzatáról a semmibe meredő partizán is, aki annyi mindent látott már, hogy fel sem figyel a történésekre. Ő majd akkor lép le onnan, ha ismét megannyi szolga nép...! Janót, a stratégát a külföldi közönség mindannyiszor finom cigarettá­val jutalmazza, és általában összejön az esti „csúcsúra” való, meg kifli­re is marad. A Nap pályájának legmagasabb pontjára ér; az egyház és a hitoktatás ellen szónoklók szavait elnyomja a székesegyház tornyának harangja. Az életkörnyezet szennyezése ellen szót emelők szavát pedig a lóerők dübörgése. Senki sem gondolja komolyan az egészet; így leg­alább nem lesz belőle baj. Hogy valaha tankok, forradalmak zúgtak végig ezeken az utcákon, majd elmondja az esti híradó. Fő, hogy bár­milyen formában is, de tombol a demokrácia, így minden a legna­gyobb rendben. íme Pozsony, a Krisztus utáni harmadik évezred kü­szöbén,tizennégy évvel a kulcsrázás után. MIT IS ÜNNEPLÜNK? József atillában TÓTH FERENC Ez amolyan nyámmogó megemlékezés lett volna, ha nincs ott a fekete atillás, mokány magyar. Tudják: afféle presztízsrendezvény, szép hosz- szú és unalmas szónoklatokkal, melyek tartalma légiesen fennkölt és módfelett hazafias. Ez okból kifolyólag a nézőtéren egyre több fej bukik előre. Látszatmagyar-összeröffenés, diákokkal gazdagon kipárnázott közönséggel, kik természetesen mind önként jöttek s dalolva. S adatik elő forradalmi vers, közelebbről nézvést mondhatnánk forradalminak, nagy férfias nekibuzdulásokkal, lánglelkű lobogással, tépett, füstös és véres forradalmi lobogókkal, mik alatt meghalni becsület s dicsőség dolga. Mármint az eredetiben, ahogy az a szegény szerencséden költő megírta volt, s ki költeményeinek ilyetén lágymeleg szavalata hallatán nyilván motollaként pörög sírjában. Lehet harcra hívni félénken dadog­va? Lehet gyújtani lagymatag pátosszal, silánnyal, mesterkélttel? Mind több fej bukik előre a nézőtéren, mind többen gondolják, hogy ta­lán mégis inkább otthon kellett volna maradni, megnézni azt a soroza­tot. (Hogy melyiket, az mindegy, mert úgyis tök egyformák.) S ekkor jön a József, feketében. Az „atmoszférateremtés egy szál gitár­ral” felavatott nagymestere. Kinek hangja zengő érc és pengő cimba­lom, ki 1 db szárazfával + 1 db önmagával képes betölteni bármekkora színpadot és lekötni bármekkora közönség figyelmét. S hozzá - láss csudát! - még érthetően is beszél. És hogy müyen igazán forradalmi tud lenni ez a kissé már megtestesedett, immáron szemüve­get viselő lázadó... Szavalhat Utassy Józsefet, Török Elemért, Tőzsért és egyéb, a szélesebb nagyközönség számára ismereüen költőket - bár ta­lán a szélesebb nagyközönség számára a költészet maga is eléggé isme- reden - mindegy. Neki elhisszük, becsszóra, hogy igenis vannak dol­gok, amelyekért érdemes és amelyekért meg kell halni, mert ez az egyeden emberhez méltó megoldás, bár ha lehetséges, erre azért ne ke­rüljön sor, isten őrizz. Jobb a hazáért élni, mint meghalni, igazán. És elhisszük, tényleg, hogy van magyarok istene, tán még azt is, hogy vi­gyáz reánk. Es elhisszük, hogy van haza - csakazértis, ebben a fene nagy multivilágban - és ez fontos, és elhisszük, hogy most ugyan rabok vagyunk, de ha kell, bármely pülanatban kirántjuk őseink immár jócs­kán berozsdásodott kardját. Neki, a fekete atillás, mokány magyarnak elhisszük, még most, a bársonyos tizennégy év után is. IIP 1075

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents