Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-13 / 261. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 13. Iskola utca Természetes dolog, hogy miközben a serdülő keresi az élet értelmét, körüljárja a halál gondolatát is Mitől félnek a gyerekek? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A szorongás természetéhez tarto­zik, hogy az elképzelt veszély való­di tartalma könnyen elfelejtődik, míg a hozzá tartozó félelem a valós élet jól megfogható, konkrét tár­gyaira vetül, illetve a dolgok tet­szőlegesen tág körére szétterjed. Bizonyára minden szülő tapasztal­ta már, milyen szívesen játszanak az apróságok „kukucs”, a kicsit na­gyobbak bújócska játékot. A „Hol vagyok? Keress meg!” típusú játé­kok hihetetlen népszerűsége ab­ban rejlik, hogy az anyától való el­A szorongás természetéhez tartozik, hogy az elképzelt veszély valódi tartalma könnyen elfelejtődik, míg a hoz­zá tartozó félelem a valós élet jól megfogható, konkrét tárgyaira vetül, illetve a dolgok tetszőlegesen tág körére terjed szét (Képarchívum) kisgyermek fokozódó A önállósodása, ismer­kedése a világgal, mi- 5 közben még olyany- j'SMMMbb nyira gyámoltalan és védtelen, elkerülhetet- lenhé teszi, hogy időről-időre ak­kor is szorongást éljen át, ha szülei a legkörültekintőbben védelmezik is lelki nyugalmát, és semmilyen ijesztő, rendkívüli esemény nem történik körülötte. Bizonyára sokunk által tapasztalt jelenség, hogy miután a gyermeket valamilyen lelki megpróbáltatás, pl. kórház, ijedtség, kényszerű tá­voliét, stb. érte, egy idő után mint­ha már nem ennek a negatív él­ménynek az újra bekövetkezésétől félne. Nem azt panaszolná, hogy „nem kell injekció!”, hanem látszó­lag érthetetlen módon, egyszer csak elkezd félni a sötéttől, a dara­zsaktól, vagy az egyenruhás embe­rektől. A SZORONGÁS TERMÉSZETRAJZA RETTEGÉS A SÖTÉTSÉGTŐL A serdülők halálfélelme leginkább az élet bizonyos aspektusaitól való szo­rongást fejezi ki (Képarchívum) Olyannyira így van ez, hogy a gyer­mekkori félelmek tulajdonképpen hozzá is tartoznak a normális lelki fejlődéshez, mintegy szükséges ve­lejárói bizonyos belső érési folya­matoknak. Emiatt a kisgyermeket egyfajta szorongásos készenlét jel­lemzi, mely a félelem tárgyait ugyan a külvilágból választja ki, a veszélyérzet valódi forrása azon­ban többnyire a belső fantáziavilág területén keresendő. GYERMEKNEURÓZIS Ha a gyermek félelmeinek valami­lyen néven nevezhető, konkrét tár­gyat talál, (pl. kutyák, villámlás, be­gipszelt karú emberek, stb.), akkor szorongása csak akkor kerül felszín­re, ha ezzel a félelmetes dologgal vé­letlenül éppen találkozik. Ha kike­rülheti, mindenféle óvintézkedése­ket tehet ellene, akkor nem szorong. Ha ezek a félelmek nagyon hevesek, szinte pánikszerű menekülést válta­nak ki a kicsiből, megnehezítve ez­zel a mindennapi élet normális me­netét (pl. nem mer elaludni, buszra szállni, az iskolában maradni, stb.) akkor fóbiáról, egyfajta gyermekne­urózisról beszélhetünk, melynek gyógyítása pszichológus feladata. A félelem enyhébb, nem kimondottan beteges formáira is igaz azonban, hogy a szorongás tárgya valójában sokszor nem az, amit a gyerek néven nevez, hanem valamely más belső konfliktus. A félelem eltűnése tehát csak ennek az eredeti oknak a meg­szűnésével vagy megszüntetésével valósulhat meg. De lássuk, mitől fél­nek a gyerekek leggyakrabban: szakadás izgalmát vegyítik az egy­másra találás megkönnyebbülésé­vel és örömével. Nemcsak a szem- behunyás vagy az elbújás, de az éj­szakai sötétség is szimbolizálhatja a gyermek számára a szeparációt, önmaga vagy a szülő eltűnését, ez »pedig - ha nem maga szabályoz­hatja, mint a játék során - a legfé­lelmetesebb dolgok egyike a kicsik számára. HALÁLFÉLELEM 8-10 éves kor táján, amikor a gyer­mek már van annyira értelmes, hogy kezdi megérteni a halál visz- szafordíthatatlanságát, a sötéttől való félelmet gyakran váltja fel a halálfélelem. Az ilyen korú gyere­kek az elmúlást valahogy úgy kép­zelik el, hogy .a halott, bár nem mozdulhat, senkivel sem érintkez­het, és sötétben fekszik, de tudata, konkrét dolgoktól, pl. a szomszéd­ban lakó kutyától vagy a villogó­zörgő kukásautótól szoktak meg­ijedni. Három éves korától azután, ahogy egyre otthonosabban mozog a világban, sokkal kevesebb hét­köznapi dologtól ijed meg, félelmei inkább elképzelt vagy mesebeli szörnyekre, veszedelmekre (pl. bo­szorkány, sárkány, stb.) tevődnek át, a fényképén vagy állatkertben látott vadállatoktól nem fél többé. Ha valamely állattól való ódzkodá­sa mégis fennáll, esetleg rettegéssé fokozódik, akkor szimbolikus féle­lemről van szó: a szorongás valódi tárgya nem az állat, hanem valami vagy valaki, akit a rettegett állat jelképez. (Különösen valószínű ez egzotikus állatoknál, melyekkel személyes rossz tapasztalata sem­miképp sem lehetett a gyereknek.) Lehet ez egy agresszív nevelő, akit a harapós farkas helyettesít, vagy valamilyen szexualitással kapcso­latos félelmetes fantázia, amit pél­dául a kígyó jelenít meg gyakran a kicsik képzeletvilágában. TERMÉSZETI JELENSÉGEK, KATASZTRÓFÁK A szeretet elvesztésének félelme mellett, a gyerekek szorongását sa­ját szüleikkel kapcsolatos ambiva­lenciájuk is fokozhatja. Nemcsak a felnőtt haragja lehet félelmetes, de az is, amit maga a gyermek érez. A dühüket nehezen megfékező, in­dulataiknak kiszolgáltatottabb gyerekek gyakran tapasztalják a kontrollvesztéstől való félelmet: azt az érzést, hogy nem tudnak uralkodni magukon, mindjárt fel­robbannak, kárt tesznek másban vagy magukban. Ezt a fajta szoron­gást kiválthatja, szimbolikusan he­lyettesítheti bizonyos természeti jelenségektől való félelem. A tűz, az árvíz, a villámcsapás vagy a vul­kánkitörés mind-mind hordoznak valami olyan tulajdonságot, ami rokon lehet az önkontroll elveszté­sével. CSIP-CSUP DOLGOK? A kicsik tehát a legkülönbözőbb, a felnőtt számára nevetségesnek tűnő csip-csup dologtól félhetnek szinte betegesen. A szülő dolga, hogy - miközben persze elmagya­rázza, hogy a függöny mögött egészen biztosan nincsenek sár­kányok, még éjszaka sem - azért villanyt gyújtson, vagy megfogja a gyerek kezét, amíg a kicsi meg nem nyugszik. Ha azonban ezek az irracionális félelmek felerő­södnek, ' és a gyerek ahelyett, hogy játékában, rajzaiban feldol­gozná, inkább megadja magát szorongásainak, és egyre gyámol­talanabbá válik, forduljunk pszi­chológushoz, hogy a feszültséget okozó belső konfliktusok felszín­re kerülhessenek! (gya, he) érzékelése és emlékezete továbbra is van. így a meghalás olyan ször­nyű magánynak tűnik, melyben az ember minden kapcsolatát elveszti a külvilággal. A haláltól való féle­lemben tulajdonképpen továbbra is a szeparációs szorongás szimbo­lizálod ik. SERDÜLŐKORBAN A haláltól, mint a személyiség tö­kéletes megsemmisülésétől való félelem csak a serdülőkorban jele­nik meg. Ez az időszak az önálló Én fejlődésének, külvilágtól való elhatárolásának, megszilárdításá­nak időszaka. Ezek azok a felada­tok, melyek a legnagyobb kihí­vást, s egyben a legintenzívebb szorongás forrását is jelentik. A haláltól való rettegés sokszor ép­pen az életben tett első független lépések, az egyedi, múlandó és megismételhetetlen személyiség és életút felvállalásának krízisét fejezi ki. Természetes dolog, hogy miközben a serdülő keresi az élet értelmét, körüljárja a halál gondo­latát is. Szakemberhez csak akkor kell fordulnunk, ha a halállal való foglalkozás az életben való rész­vétel intenzitását csökkenti: ha a fiatal nem készül a jövőre, ha mindig csak az elmúlással foglal­kozik, pánikrohamai vannak, vagy esetleg rejtélyes betegségek felbukkanásától fél. Egy biztos: a serdülők halálfélelme leginkább az élet bizonyos aspektusaitól va­ló szorongást fejezi ki, követke­zésképp nem szüntethető meg úgy, hogy félelem értelmetlensé­géről beszélünk neki. A személyi­ség fejlődésével ezt a szorongást ki lehet ugyan nőni, de az is lehet, hogy egy kicsit segítenünk kell gyermekünket abban, hogy job­ban megismerje és elfogadja ön­magát, és a világban elfoglalt he­lyét. VESZÉLYES ÁLLATOK Az egészen pici, három év alatti gyermekek gyakran félénkek, ije­dősek. Ők azonban többnyire Nemcsak a felnőtt haragja lehet félelmetes, hanem az is, amit maga a gyermek érez (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK A szorongás FELDOLGOZÁS A szorongás egyes formáit mindnyájan ismerjük saját tapasztalata­inkból. Ilyen például a fogorvosi váróban vagy a vizsga előtt érzett szorongás. Könnyen felismerjük azt is, ha valaki fél a kutyáktól vagy a repülőgépen való utazástól. Vannak azonban a szorongásnak olyan megjelenési formái, melyek felismerése nem könnyű, speciális isme­reteket igénylő. Még nehezebb a felismerés, ha a páciensnek elsősor­ban testi tünetei vannak. A szorongásnak különböző fajtáit különböztetjük meg. Ezek a fóbiák, a szociális fóbia, a pánik szindróma, a generalizált szorongás, a kevert szorongásos-depressziós szindróma, kényszerbetegség, akut stressz reakció, poszttraumás stressz szindróma, alkalmazkodási zavarok. Az elmúlt években hazánkban is több figyelem fordult a pszichiátria, köztük a szorongásos betegségek felé, mint korábban. A nyomtatott sajtóban, a rádióban és a televízióban vezető szakemberek ismertet­ték a szorongásos, a pánikbetegség vagy a depresszió tüneteit. Sze­rencsére a szaklapokban is gyakoribbá váltak a szorongásos betegsé­gekkel foglalkozó közlemények és kisebb-nagyobb kötetek is megje­lentek e témában. DEPRESSZIÓ Világszerte a családorvosoknál jelentkező betegek 30-40 százaléka szorongásos betegségben szenved, s ezt a számot hazai adatok is alá­támasztják. A szorongásos tünetek hatékony kezelés nélkül gyorsan járnak szövődményekkel. Érthető, hogy a szorongás kellemetlen él­ményétől szabadulni igyekszünk. Azonban a szorongás nem megfele­lő oldása újabb problémákat eredményezhet és tüneteket okozhat, melyek megnehezítik azt, hogy a szorongásos kórképet a beteg és környezete felismerje és orvosi segítséget kéijen. Kezelés nélkül gyakoriak a szorongásos kórképek szövődményei: de­presszió, alkoholizmus, valamint az ún. pszichoszomatikus kórképek. A nem megfelelő kezelés vagy a kezelés elmaradása növeli az igen kedvezőtlen kimenetel valószínűségét, mint az öngyilkosság, a kere­sőképtelenség és a rokkantság. A legsúlyosabb szövődmény azonban az öngyilkosság. A szorongásos betegségben szenvedők öngyilkossági kockázata az áüag lakosság rizikójának kb. 30-szorosa! A szövődmén­nyel társuló szorongásos betegségek öngyilkossági rizikója extrémen magas. PÁNIKBETEGSÉG A pánikbetegségben szenvedők 20%-ának anamnézisében fordul elő öngyilkossági kísérlet. Amennyiben a pánikbetegséghez az alkoholiz­mus és a depresszió közül egy társul, a kockázat 50%-ra emelkedik, ha mind az alkoholizmus, mind a depresszió társul (ami sajnos nem ritkaság), akkor az öngyilkossági kísérlet már a betegek 70%-nak anamnézisében szerepel. A fel nem ismert szorongás okozta tünetek miatt a betegek sokszor költséges és felesleges vizsgálatokon esnek át, leggyakrabban belgyó­gyászati és neurológiai vizsgálatokon. A szorongásos kórképek egy je­lentős százaléka sajnos - ellentétben a gyakori hiedelemmel - króni­kus lefolyású. A nagyközönség tájékoztatása e betegségekről elősegíti a korai felismerést és kezelést, mely jelentősen javítja a prognózist és komoly költségmegtakarítást is eredményez. A szorongás tüneteit pszichés, szomatikus/vegetatív és viselkedési tü­netekre oszthatjuk fel. Előfordul, hogy mindhárom tünetcsoport egy­szerre jelenik meg. Pl. az aggodalmaskodás, mint a szorongás jelleg­zetes tünete jelen lehet vegetatív tünetek nélkül is. A fóbiások pszi­chés tünetei között akkor is jelen lehet a félelem fóbiájuk tárgyától, amikor annak nincsenek kitéve, vegetatív és viselkedési tünetek azon­ban csak akkor jelennek meg, ha a fóbia tárgyát képező helyzetbe ke­rülnek. FIGYELEMZAVAR Igen gyakori pszichés tünete a szorongásnak a figyelemzavar. Vannak emberek, akiknek a vegetatív idegrendszere labilis: náluk már az eny­he szorongás is jelentős vegetatív tünetekkel jár, mint az arc kipirulá­sa, szájszárazság, izzadás, vizelési inger. A súlyosabb szorongást mell­kasi fájdalom és fulladásérzés is kíséri. Gyakori a szorongáshoz társu­ló súlyingadozás. Általában egyénileg jellemző, hogy a szorongás az étvágy csökkenésével vagy az étvágy növekedésével társul - vannak, akik idegességükben esznek, s vannak, akik egy falatot sem tudnak lenyelni. A szorongásos szindrómák részét képezik alvás- és szexuális zavarok is. A súlyos szorongás viselkedési tüneteit könnyű felismerni: rémült arckifejezés, nyugtalanság, pl. az egyén fel-alá járkál, kezeit tördeli vagy a szék karfáját szorítja. Nehezebb érzékelni a szorongást a türel­metlenség, az agresszív vagy az elutasító viselkedés mögött, pedig ez igen gyakori. Nehezen besorolható tünet a fáradékonyság, ami akár önmagában is keresőképtelenné teheti az embert, (n, he) Érthető, hogy a szorongás kellemetlen élményétől szabadulni igyek­szünk (Képarchívum) ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents