Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-13 / 261. szám, csütörtök
HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 13. \ magyarellenes kolozsvári polgármester és hivatalának több alkalmazottja az elmúlt három év leforgása alatt összesen 634 millió lejnyi jogtalan prémiumot és más juttatást vett fel Funar nyeregben érzi magát, népszerűsége egyelőre töretlen TIBORI SZABÓ ZOLTÁN izorul a hurok Gheorghe Funar íyaka körül. A nagyszebeni számvevőszék döntése alapján jelzálog :erült a szélsőséges, magyarellen- :s kolozsvári polgármester Monosor lakótelepi lakására, és a kolozsvári pénzügyi igazgatóság a politics fizetését is zárolta. Lm aki azt hiszi, hogy a több száz >erbe belekeveredett Funar utolsó ártyáját is kijátszotta, téved. A zámvevőszék már szeptember kö- ;epén megállapította, hogy a pol- ,ármester és hivatalának több al- ;almazottja az elmúlt három év le- orgása alatt összesen 634 millió ejnyi jogtalan prémiumot és más uttatást vett fel. A kifizetésekért a mtóság Funar mellett Olimpia áoigradeant, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatóját tartja elelősnek. dihai Costin Kolozs megyei pénz- igyi igazgató szerint a juttatásoktól Mircea Gavrila parasztpárti és Soros János RMDSZ-es polgár- nester is részesült. Utóbbi kéziéitől fogva kijelentette: a rá eső isszeget kész visszafizetni. Funar és a többi alkalmazott erre azonban nem hajlandó, így került a lakására jelzálog. A polgármester megfellebbezte a döntést a legfelsőbb bíróságon, s abban reménykedik, hogy felmentik, mert belátják: az ügy hátterében politikai megfontolások állnak. Gheorghe Funar* fizetését viszont amiatt zárolták, mert a helyi bíróság már több alkalommal is kötelezte őt arra, hogy hívja össze a kolozsvári képviselő-testületet, véglegesítse a városi vagyonleltárt, de a polgármester mindezt elszabotálta. A kolozsvári helyhatósági háború több mint kétéves múltra tekint vissza. Funar 2001-ben azzal az indoklással kérte a helyi tanács feloszlásának megállapítását, mert a testület három egymást követő ülésén egyetlen határozatot sem fogadott el. A törvény betűje szerint igaza volt. A tanács - amely többségben nem a Nagy-Románia Párt embereiből áll - azonban azzal védekezett: a polgármester csak olyan határozattervezeteket terjesztett elő, amelyek elfogadása lehetetlen volt. Ezt követően Funar megtagadta a tanács összehívását, a tanácsosok pedig több alkalommal a polgármester nélkül üléseztek. Ez utóbbi tanácskozásokat a városvezető egyszerű „„aráti össze- jöveteleknek“”tekintette. A kolozsvári bíróság csaknem egyéves huzavona után kimondta: a tanács jogszerűen működik. Funart pedig az idén már kétszer is bírósági elnöki rendelettel kötelezték arra, hogy a tanácsülést összehívja. A Funar - elyi tanács háborúskodás valódi oka az, hogy a kolozsvári polgármester rádöbbent: a A perek százaiba belekeveredett Funar nem játszotta ki utolsó kártyáját. 2000. júniusi választások nyomán létrejött városi testületben pártja kisebbségbe szorult. A kormányzó Szociáldemokrata Párt és az őt támogató RMDSZ helyi szinten összefogott a parlamentben egyébként ellenzékben lévő liberálisokkal és demokratákkal. A maga nemében egyedülálló kolozsvári koalíció pedig rendre leszavazza Funar bizarr ötleteinek megvalósítását. A magyarellenes kirohanásairól elhíresült politikus ezért úgy gondolta, sokkal előnyösebb, ha a tanács működését valamilyen módon ellehetetleníti, jogszerűségét megkérdőjelezi. A város költségkiadásait pedig majd utólag hagyatja jóvá a testülettel. Funar az elmúlt években minden alkalmat megragadott, hogy borsot törjön a szociáldemokrata prefektus és így a kormánypárt orra alá. Megtagadta a nyugalomba vonult Titus Jude városi jegyző helyett a prefektus által jelölt hivatalnok elfogadását, majd a posztra kiírt pályázat elbírálását többször is úgy irányította, hogy saját emberét hozza helyzetbe. Perek hosszú sora keletkezett ez ügyből is. Végül Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus kimondta: Funar a jogrendet lábbal tiporja, ezért a hatóságoknak mérlegelniük kell letartóztatását. Persze erre nem került sor. Gheorghe Funarra Romániának még ma is szüksége van. Mással nem magyarázható ugyanis az, hogy a több mint hatszáz büntetőjogi és polgári pert, amelyet indított, vagy amelyet ellene indítottak, a ko.- lozsvári polgármester szárazon megúszta. Egyesek úgy vélik talán, hogy Funar leköti a magyarellenes erdélyi román nacionalisták figyelmét, s ellentételként még az sem túl drága, ha négyévenként ismét elnyeri a polgármesterséget. A román hatalom tudja, hogy Gheorghe Funar veszített korábbi népszerűségéből, ám azt is látja, hogy nem eleget. Ezt egyébként a közvélemény-kutatások is tanúsítják. Miközben az egyik októberi felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 1,1 százaléka állította azt, hogy Románia elnöki tisztségébe Funart kellene megválasztani, s ugyanakkor a kolozsvári polgármester országos bizalmatlansági indexe 72 százalékos volt, idén augusztusban a kolozsváriak 32,6 százaléka vélte, hogy ő a legalkalmasabb a polgármesteri szék újbóli elfoglalására. Funar ezzel bebizonyította: továbbra is az első helyen áll Erdély fővárosában, a demokrata párti Emil Bocra csupán a megkérdezettek 14,6, loan Rus jelenlegi belügyminiszterre - aki egyébként kolozsvári egyetemi tanár és vállalkozó - pedig mindössze 10,7 százaléknyian voksolnának a jövő júniusi helyhatósági választáson. Arról nem is szólva, hogy a kiegyensúlyozott, megfontolt és a magyarokkal szemben is korrekt módon viselkedő Vasile Soporan prefektus, ha indulna a polgár- mesteri választáson, csak a szavazatok 6,1 százalékát kapná meg. Funar nyeregben érzi magát. Azt reméli, hogy a Nagy-Románia Párt, amelynek főtitkára, megnyeri a jövő évi választásokat, s őt a kormányfői szék várja. Azért talán lemondana a kolozsvári polgár- mesterségről. Híveinek köre bizonyos mértékben csökkent az elmúlt években. Hogy még mindig akadnak azonban feltétlen támogatói, ezt legutóbb az is bizonyította, hogy születésnapjára a polgármesteri hivatal alkalmazottaitól piros-sárga-kék tortát kapott. Tetején Avram láncú móc- vezér állott - marcipánváltozatban. Kolozsvár, 2003. november állami prémium PRVÁ STAVEBNA SPORITEĽŇA \ zsidók kiirtására használt Zyklon B gázt is az IG Farben gyártotta, a.nely azonban csődbe ment, így aligha lesz hajlandó kielégíteni részvényeseit, akiknek egy része kártérítést szeretne Fizetésképtelenné vált a Holocaust legfőbb haszonélvezője SZEGŐ IVÁN MIKLÓS Csődeljárás indult az IG Farben eien. A náci idők leghírhedtebb vál- alata létesítette az első „privát” concentrációs tábort, és termelte a Lsidók kiirtására használt Zyklon 3 gázt is. ^z időpont csupán véletlen - nondja Otto Bernhardt, az IG Farién AG felszámolója, „civilben” lémet kereszténydemokrata par- amenti képviselő. A 61 éves üzlet- :mber-politikus ezzel arra utalt, íogy nem szándékosan jelentették >e a cég fizetésképtelenségét és elszámolását éppen 2003. novem- ier 10-én, pontosan 65 évvel az- ítán, hogy a nácik lángba borítot- ák Németországban a zsinagógá- cat. A likvidálás, a pénz kifogyása i cégnél 78 évvel követi az aiapí- ást, és 52 évvel a feldarabolást. Az G Farbent ugyanis a második vi- ágháború után a győztes szövetségek gyakorlatilag megszüntet- ék, három utódvállalatba vitték ki i vagyontárgyakat. Most viszont a :ég benyújtotta a fizetésképtelenég megállapítására irányuló ké- elmét a frankfurti cégbírósághoz. L csőd közvetlen oka egy másik lajbajutott vállalkozás, a szintén rankfurti székhelyű holdingtáraság, a WCM. Bernhardt szerint a VCM nem teljesítette az IG Far- lennel szembeni fizetési kötele- ;ettségeit, és így immár a nyugdí- akat sem képes fizetni az IG Farién. Ez a fizetési kötelezettség ■gyébként hatezer márkát tettek ki lavonta, de már ennyi is sok volt a negtépázott konszernnek. V fizetésképtelenség megállapítását célzó eljárás nyomán az eddigi felszámolók helyét a bíróság által kijelölt csődmenedzser veszi át. Az eddigi két felszámoló egyébként csak 2001-ben 483 ezer márkát kasszírozott az IG Farben likvidálásán. Most vehetik kalapjukat, és még zsírosabb falatok után kell nézniük a jövőben... A részvényesek egy része viszont kártérítést szeretne, amit persze Bernhardt és társa, Volker Pollehn hevesen visszautasít. Mindenesetre a felszámolás jó üzlet lehetett, miután gyakorlatilag 52 éve tartott a cégnél, és sokan gazdagodtak is belőle időközben. A legnagyobb német vállalat neve nem véletlenül kapcsolódott össze a legszorosabban a nácik terrorjával. Ahhoz, hogy ezt megértsük, azonban időben még hátrébb kell ugranunk: 1925. december másodikén fuzionáltak ugyanis az Agfa, a BASF, a Bayer, a Griesheim- Electron vegyipari gyár, a Fabrik Uerdingen vegyijiari cég, továbbá a Hoechst festékgyár. Az egyesülés a gazdasági helyzet miatt vált szükségessé. Az első világháború Utáni győztes hatalmak által elszigetelt, és hiperinflációtól sújtott Németországban kényszerű volta cégek összeolvadása. Mindezt ma már szebben fogalmazzák meg a vállalatok, és szinergiákról, szinergia-potenciálról beszélnek... Ezután az IG Farben története akár sikersztorinak is tekinthető (persze csak nézőpont kérdése a dolog), a konszern növekedési rátái lenyűgözőek voltak: 1928 után megkezdte a külföldi terjeszkedést is. A Frankfurt nyugati részén lévő új cégközpont pedig 1930-ban készült el. A „bűnbeesés“ 1933 decemberében következik be. Az úgynevezett „benzinszerződésről“ van szó. E szerint a nemzetiszocialista kormány garantálta a veszteséges Leuna Művek számára, hogy felvásárolja termékeit, így például a szén cseppfolyósításával előállított benzint is. Ezzel egyidejűleg kezdődik Carl Krauch karrierje is: az egykori BASF menedzsere ekkor jut egyre nagyobb befolyásoshoz a konszern egészében, és hamarosan a Harmadik Birodalom egyik legfontosabb gazdasági vezetőjévé válik. 1940-ben éri el csúcspontját pályafutása: a felügyelőbizottság és ezáltal az egész cég vezére lesz, s ezért majd 1945-ben Nürnbergben a győztes szövetségesek bírósága elé kell állnia. Ekkor, 1940 után, egészen pontosan 1941-től kezdődik az IG Farben legsötétebb időszaka. Auschwitz közelében ekkor kezdenek egy hatalmas ipari komplexum kialakításába. Ez a létesítmény eredetileg a Wehrmacht ellátását szolgálta volna szintetikus üzemanyaggal. A Monowitz Művek bizonyult a nemzetiszocialista gazdaságpolitika egyik legnagyobb beruházásának. „Természetesen” a szomszédos koncentrációs tábor foglyai kényszermunkásai építették fel az üzemet, és az is magától értetődött, hogy az SS és a gyár közötti ,jó együttműködés“ alakult ki. Ez azt jelentette, hogy ha az IG Farben- nek munkásokra volt szüksége, azonnal foglyokat vezényeltek át a táborból az iparvállalathoz. Mindez egyébként a BASF vállalati történésze, a hivatalos verziót író Raymond Stokes tollából származik, vagyis még az IG Farben előd- és utódvállalatához lojális szerző sem tagadja le a letagadhatatlant. Ám az IG Farben számára komoly gondot okozott, hogy a „normál“ auschwitzi foglvok közül túl sokan haltak még, eze. t a cég „magánfinanszírozásban“ hozott létre egy saját koncentraci lort (KZ) Auschwitz mellett. Ez volt az első nagy láger, a íelyet magánpénzből építettek. Ezek után nem véletlen, hogy arámét kapituláció után győz: s szövetséges hatalmak a vegyipari szörnyszülött 'feldarabolása mellett döntöttek. A négy megszállási övezetnek megfelelően osztották szét a cég üzemeltetését, a társaság vezetőit pedig letartóztatták. A nürnbergi perben 13 felsővezetőt ítéltek hosszú börtönbüntetésre, ugyanakkor sokan „jó magaviseletük miatt“ korábban szabadultak. 1951 végére a német szövetségi kormány és a szövetségesek végül egyezségre jutottak a konszern fel- darabolásáról. Ennek nyomán T952. január 30-án Nyugat-Né- metországban létrejöttek a BASF, a Bayer, a Hoechst, a Cassella és a Chemie-Verwaltungs-AG nevű utódvállalatok, a maradék vagyon pedig a felszámolás alatt álló (i. A.) IG Farbenindustrie AG i. A.-hoz került. A bejelentés helyszíne is szimbolikus a Handelsblatt tudósítója szerint. Egy lecsúszófélben lévő, Frankfurt északi részén fekvő polgári lakóházban hozták ugyanis nyilvánosságra a hírt. Bernhardt itt nyitotta meg Németország egykori legnagyobb és leghírhedtebb iparvállalatának számító IG Farben történetének utolsó fejezetét, a felszámolást. A Leuna Művek utóélete is zűrzavaros volt: az NDK idején államosított, a kelet-német állam megszűnése után pedig franciáknak privatizált vállalat körüli botrányokba a párizsi és a berlinibonni politikai elit számos tagja bukott bele. Többek között a CDU vezetői, így Kohl ex-kancellár szerepe is vitatott volt a magánosítás során, amikor az 1990-es években egy francia olajmulti kezébe került az egykori IG Farben tagvállalat, amely ma már a TotalFinaElf csoporthoz tartozik. Az IG Farben borzalmas híréhez az is hozzájárult, hogy a cégcsoport érdekelt volt a Degesch nevű társaságban, amely a zsidók és más lágerlakók elpusztítására használt Zyklon B gázt termelte. Zyklon B, a haláltáborokban használt gáz (Képarchívum)
