Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-12 / 260. szám, szerda

Első osztályú színészgárda egy bájosan lökött vígjátékban Balhé Lilját anyja magára hagyja, mivel sikerül elintéznie, hogy Amerikába mehessen egy férfivel, lányát viszont nem akarja KRIMIViGJÁTÉK Kétbalkezes francia bűnözők félel­metes csoportja Chicagóba megy főnökük megbízásából elintézni valami sima ékszerrablást. Ám rossz címre törnek be, mégpedig a helyi maffiavezér otthonába (Harvey Keitel kincstári rutinnal hozza a figurát), akiről csak azután tudják meg, hogy kicsoda, miután már hozzáragasztózták a karos­székéhez. A helyzetet csak súlyos­bítja, hogy a szemközti házban ta­nyázó FBI-nyomozók távcsövön nézik végig az egészet. Hőseinknek innen még sikerül meglépniük, azonban csakhamar nyomukban a város teljes alvilága, és persze még egy-két vaskos árulás is benne van a pakliban. Első osztályú színészgárda egy bá­josan lökött vígjátékban, amely nem szégyell kijátszani minden szóba jöhető ziccerhelyzetet. Pél­dául találjuk ki, mi történik, ami­kor rosszarcú, francia gengsztere­inkre rá akar ijeszteni egy néger bicskásbanda? Brad Mirman amerikai író-rendező (a Gyilkosság lólépésben és A tanú teste írója) idéz mindenhonnan, ami csak az eszébe jut. Megidéztet­nek a klasszikus olasz-amerikai gengszterfilmek, de paródiaként visszájukra is fordítja az idézge- tést. Az ihletők közt mindenképp meg kell emlékezni Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című remekéről, illetve Guy Ritchie A Ravasz, az Agy és két füstölgő pus­kacső című nem kevésbé sziporká­zó művéről. Az előbbivel a nehézfi­úk jellegzetes dögös stílusa, az utóbbival a burleszkszerű humor rokonítja. Ultraposztmodern bóvli a Balhé, de ritka közönségbarát fajta. A poénok egy része tucatnyi korábbi filmből ismerős, de - egy jól megírt vígjá­tékhoz méltóan - ügyes csattintás­sal varija el végül a szálakat, és így a jót mulató néző egy csepp csaló­dás nélkül, fülig érő szájjal távoz­hat végül a moziból, (est) Balhé (Crime Spree), színes, kana­dai-angol film, 2003.96 perc, Ren­dezte: Brad Mirman, Szereplők: Gérard Depardieu, Harvey Keitel, Johnny Hallyday, Renaud, Said Taghmaoui, Stéphane Freiss Lilja 4-ever FILMDRÁMA film rendezőjét, a svéd Lukas Moodyssont a Titanic Fesztivál kö­zönsége már jól is­merheti. Kurva Amal és Együttlét cí­mű munkáit nagy sikerrel vetítette ugyanis a fesztivál. A svéd fűm fiatal és máris nemzetközi sikerű képvise­lője, akiről maga a svéd atyamester, Ingmar Bergman is igen elismerően nyilatkozik, ezúttal komoly és meg­rázó drámát készített egy orosz ka­maszlány sorsáról. Lilja 16 éves, valahol Oroszország­ban él, ahol úgy tűnik mindenki ar­ról álmodik, hogy elmehessen va­lami jobb vidékre, ahol több nap­fény és jobb élet várja. Lilját anyja magára hagyja, mivel sikerül elin­téznie, hogy Amerikába mehessen egy férfivel, lányát viszont nem akarja kölöncként a nyakára venni az új életben. Lilja egyedül marad, egy ideig még várja, hogy anyja küldje a megígért repülőjegyet, amivel utána mehetne. Amikor végleg kiderül, anyja nem tart igényt rá, egy lerobbant lakásban kell meghúznia magát, s egyetlen igaz barátja egy 11 éves kisfiú lesz. Egy napon aztán beköszönt a remélt szerencse egy jóképű, (gyanúsan) nyájas fiatalember képében, aki cso­dálatos közös életet ígér a lánynak, ha elmegy vele Svédországba. Lilja elindul, felszáll a repülőre, és egy teljesen idegen világba érkezik, ki­szolgáltatottan és védtelenül. Ami ezután következik az a gyermek és leánykereskedelem legmélyebb bugyraiba vezet, de mégsem mentes a szépségtől. Okszana Akinsina igen figyelemre méltó a főszerepben, Artyom Bogucsarszkij pedig a 11 éves Vologyát alakítja remekül. A film zenéi (Rammstein és T.A.T.U.) nagyszerűen követik a film „dallamvezetését”, (est) Lilja 4-ever (Lilja 4-ever / Lilya 4- ever), színes, dán-svéd film (2002), 109 perc, Rendezte: Lu­kas Moodysson, Szereplők: Artyom Bogucharsky, Oksana Akinshina, Elina Benenson, Liliya Shinkaryova, Lyubov Agapova A történet szerint egy ősi tibeti tekercs ember- és világfeletti hatalommal ruházza fel azt, aki a tekercsen lévő szöveget végigolvassa Golyóálló szerzetes AKCIÓFILM Akik előítélettel közelítenek egyes filmekhez, azok számára a Golyó­álló szerzetes halvaszületett pró­bálkozás: egyrészt képregény­adaptáció, és az utóbbi években ezek nem szoktak túl jól sikerülni, másrészt a direktor úr korábbi munkássága kimerül néhány Mariah Carey-klipben, harmad­részt a forgatókönyvíró-páros ezt megelőző legnívósabb munkája egy Dolph Lundgren-film forgató- könyve volt (közben már hallom is a gonosz kérdést a tudatalattimtól: miért, egy Dolph Lundgren- filmnek egyáltalán van forgató- könyve?). Akik viszont félreteszik az esetleges előítéleteiket, és re­ménykednek, hogy a Golyóálló szerzetes akár jó is lehet... azok a film megtekintése után jönnek csak rá, hogy mekkorát tévedtek. A történet szerint egy ősi tibeti te­kercs ember- és világfeletti hatalom­mal ruházza fel azt, aki a tekercsen lévő szöveget végigolvassa. Épp ezért egy szerzetesrend tagjai hat­vanévenként átadják egymásnak a tekercset, hogy így őrizzék az ille­téktelen megalománok elől, s a te­kercs cserébe hatvan évig megőrzi a szerzetes fiatalságát és testi épségét. Most a Chow Yun-Fat által alakított Névtelen Szerzetes (az angol szöveg szerint The Monk With No Name ­ezek szerint Tibetben is van kultusza Clint Eastwoodnak, nagyon helyes!) őrzi a kincset érő pergament, de a nácik épp ekkor szállják meg Tibe- tet. A Névtelen Szerzetes Amerikába menekül, hogy a hatvan év leteltével átadja, a tekercset egy arra méltó személynek. Választása a harcművé­szetekben is jártas New York-i zseb­tolvajra, Karra esik (Seann William Scott, az Amerikai pite Stifleije). Hogy a dolog még bonyolultabb le­gyen, az életben maradt nácik és azok unokái még hatvan év eltelté­vel is üldözik szegény Névtelen Szerzetest, mert hát a tekercsre és vüághatalomra fáj a foguk... A Golyóálló Szerzetes tipikusan olyan alapanyag, ami jó rendezők és forgatókönyvírók kezében működ­ne. Paul Hunter és az Ethan Reiff - Cyrus Voris-párostól azonban ne váljunk tőlük csodát. A méregdrága, mégis bűnrossz speciális effektusok, a bölcs tanító és a rakoncátlan tanít­vány ezerszer elmondott meséje, az agyonvágott verekedések, az egy­mást érő koppintások (Tigris és sár­kány, Metró, Dobermann és persze az Indiana Jones-trilógia) hatására még a legoptimistább néző is cirka húsz perc után feladja a reményt, hogy ebből az egészből valami értel­mes is kikerekedhet. Indy, gyere vissza! (mozinet) Golyóálló szerzetes (Bulletproof Monk), színes, amerikai film, 104 perc, Rendezte: Paul Hunter, Szereplők: Chow Yun- Fat, Seann William Scott, Jaime King, Mako, Marcus J. Pirae, Victoria Smurf it s .1» ;i <

Next

/
Thumbnails
Contents