Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-11 / 259. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 11. KOMMENTAR Egészségügyi kórkép PÁKOZDI GERTRÚD Rudolf Zajac nevének hallatán talán még az is megcsóválja a fejét, aki őszintén drukkol a nyakig adósságokban ülő egészségügy gazdálkodá­sának rendbe tételéért. Eddigi intézkedéseivel egyelőre annyit sikerült elérnie, hogy az átlagember azonnal zsebéhez kap, mihelyt a minisz­ter újabb reformintézkedést helyez kilátásba. Nehezen hiszik el, ha ki­jelenti, a páciensnek a mainál alig kerül majd többe némely betegsé­gek gyógyíttatása, ha azok felkerülnek a fizetendő kórok kezelésének listájára. Ha megfeszül, se hiszik el neki, nem akar mást, csak annyit, . hogy az emberek törődjenek többet a betegségmegelőzéssel; oltassák be magukat náthaláz ellen, használják ki az ingyenes megelőző kivizs­gálásokat stb. Hangzatos érvek, de nyilvánvalóan maga a miniszter sem hiszi, hogy a 28 milliárd koronás adósságállományt maga előtt görgető egészségügy összeomlástól való megmentésének pillanatnyi­lag ez lenne a leghatásosabb módja. A gyógyszerészek se hisznek a miniszternek. Hiába biztatja őket, hogy bízzanak az adósságaik rendezésére létrehozott Veriteľ Részvénytársa­ságban. Kevés gyógyszertár élt eddig a lehetőséggel, hogy összeszedje az egészségbiztosító által megtéríteden számláit, és elküldje az emlí­tett részvénytársaságnak. Mivel ebben az országban az utóbbi, közel másfél évtizedben már annyi volt az átverés, hogy követni is nehéz, a politikusok mind gyakrabban bizonyított megvesztegethetőségéről nem is beszélve, a gyógyszertárakat üzemeltetők részéről megnyilvá­nuló bizalmaüanságon valószínűleg már csak a kormány csodálkozik. Ez ugyan nagy dérrel-dúrral küzd a korrupció ellen, de az újabb és újabb botrányok kapcsán egy-egy tagja valahogy mindig gyanúba ke­veredik. így nem csoda, hogy bizalmaüan a számláinak kifizetésére váró gyógyszerész, bizalmatlan az ádagpolgár, de a kormánypárti par­lamenti képviselők közül is egyre többen. A miniszter a napokban be­ismerte, jobban is megmagyarázhatta volna a közvéleménynek - főleg pedig a patikusoknak -, hogy miként is képzelte el kiegyenlíteden számláik lehető leggyorsabb rendezését. Az utólagos magyarázkodás mindig gyanús, és a kételkedőket azok a kevesek se győzik meg, akik eredményesen igénybe vették a szóban forgó rt. szolgáltatásait. Tegnap országszerte sok patika tartott zárva, hogy így is rámutassa­nak, amit mindenki tud: az állam és az egészségbiztosítók tartozásai miatt a padkák zöme már képtelen újabb készleteket vásárolni. Hogy tiltakozó akciójuknak lesz-e eredménye, egyelőre kétséges, de remél­hetőleg meggyorsítják a Veriteľ Részvénytársaságon kívül az egészség­ügy gazdálkodásának átíáthatóvá, hatékonyabbá tételét. Az olykor be­tegellátásra szoruló adófizetőnek ez éppúgy érdeke, mint Zajac mi­niszteré, aki üy módon talán eredményesebb adósságbehajtónak bizo­nyulna az állammal szemben. Mert e nélkül marad az örökös körbe­tartozás - betegek és egészségesek rovására. JEGYZET Szlovák-zsidó kapcsolat NAGY ANDRÁS Tegnap Szlovákia megalakulása óta először utazott hivatalos láto­gatásra szlovák miniszterelnök Izraelbe. Mit ad Isten, pont Miku­láš Dzurinda ez a kormányfő. Utazásának dátuma is érdekes, hiszen 65 év telt el éppen az elhí- resült kristályéjszaka óta, amikor a nácik közel 7500 zsidó tulaj­donban lévő boltot és 400 zsina­gógát gyújtottak fel, romboltak szét. Azon az éjszakán 91 zsidó halt meg és hamarosan 20 ezret deportáltak a koncentrációs tábo­rokba. Biztos vagyok abban, hogy a mi kormányfőnk is megemlíti majd valamelyik ottani hivatalos beszédében ezek a tényeket, s ki­tér arra is, hogy Szlovákia milyen mélyen elítéli az antiszemitiz­must, a xenofóbiát, s általában mindennemű rasszista megnyil­vánulást. Nyilván biztosítani fog­ja az ottani politikusokat, hogy Szlovákiában a törvény legna­gyobb szigorával lépnek fel a kü­lönböző neonáci, vagy más faj­gyűlölő csoportok ellen. Remé­lem, arról is beszámol majd, hogy ebben a munkában a rendőrsé­gen kívül a titkosszolgálat is ko­moly erőkkel vesz részt, adatokat gyűjt mindennemű ilyen csoport­ról, hogy esetleg időben riasztani tudja az igazságszolgáltatás kü­lönböző szerveit, ha a demokrá­cia, az emberi jogok védelmében kell fellépni. A feljegyzésekben biztos ilyen dolgok szerepelnek. XY szlovák, katolikus, enyhén zsi­dógyűlölő, minden évben márci­us 14-én megjelenik az elnöki pa­lota előtt fekete egyenruhában (a múltkor Komáromban is ott volt). A nővére szintén szlovák, katoli­kus. Na mindegy, ezt hagyjuk, in­kább nézzük meg, mit is mondott pontosan a kormányfő. Dzurinda kerek perec kijelentette, látogatá­sának egyik fő célja erősíteni a szlovák-izraeli gazdasági kapcso­latokat. Ezt nyilván a követ­kezőképpen képzeli el: kimon­dottan jó kapcsolatokat ápol a szlovák-izraeli gazdasági társa­ság itteni vezetőivel, gyakran meghívja őket egy csoportos ebédre. Müos Žiak a társaság el­nöke meg nyilván azok között volt, akik előkészítették az útját, így szóba sem jöhet, hogy a SIS róla feljegyzéseket készítsen, s ha mégis, akkor meg csak azért, hogy a miniszterelnököt segítsék. A róla szóló mondat eredetileg nyilván így szólt: sokan készítik elő az Ön útját, köztük Müos Žiak, aki a zsidó-szlovák gazda­sági társaság elnöke, és van egy felesége, Marina, aki szintén se­gíthet, főleg az orosz zsidó kér­désekben. Ha bármelyik politi­kus, vagy sajtótermék véletlenül az ország érdekei ellen lobbizók­nak nevezné ennek a társaság­nak a tagjait, ő lenne az első, aki tiltakozna ellene. Másik nagyon szép mondata az volt, amikor ki­jelentette: szeretne segíteni a kö­zel-keleti béke megteremtésé­ben. Az egész szlovákiai zsidó csoport ügyében abban remény­kedem, hogy az izraeli diploma­ták közül egy sem dolgozik ren­desen és senki sem küldött anya­gokat a hazai kormánynak arról, mi történik itt valójában. FIGYELŐ Feszültség a kapcsolatokban Új feszültségek keletkeztek az USA és legfőbb szövetségese, Nagy-Britannia kapcsolataiban - állítja a Wall Street Journal. „Az Irakból érkező rossz hírek csak még több britet késztemek arra, hogy megkérdőjelezze Blair dön­tését Szaddám megdöntésének támogatásáról“ - írja a lap, hoz­zátéve, hogy Bush jövő heti, nagy-britanniai látogatása még jobban előtérbe helyezi a témát. A Stop the War (Állítsd meg a há­borút) koalíció százezer fős tüta- kozó gyűlést tervez. A londoni média szerint immár a két ország katonai vezetése között is nézet- eltérések vannak Irak kapcsán.- Nem tehetek semmit, asszonyom. A főnök azt mondta, hogy nincs kivétel, e héten minden nagykutyát is el­lenőrizzünk a közutakon! (Peter Gossányi rajza) Rudolf Zajac a reformot védendő azt állítja, egyedül ő védi a betegek érdekeit Sántít a forma és sántít az érvelés is Az utóbbi napokban a víz­csapból is az egészségügyi miniszter folyik. Nem mond­hatja, hogy mellőzik a médi­ák, elegendő teret adnak ne­ki a magyarázkodásra. És mert jó beszélőkével áldotta meg a teremtő, ember le­gyen a talpán, aki képes tel­jes egészében felfogni szó­áradatát. Mert reformját vé­dendő minden eszközt meg­ragad annak bizonyítására, hogy egyedül ő az, aki jót tesz a beteggel. PÉTERFI szonya Egyre kevesebben hisznek neki, holott mindent megtesz annak ér­dekében, hogy féligazságaival, csúsztatásaival meggyőzze az em­bereket. A múlt héten többször is szerepelt a képernyőn, s bár egy­szer sem volt méltó ellenfele, gyen­gén teljesített. Sokat beszélt, de ke­veset mondott. Ebben hasonlít Mečiar volt kormányfőhöz. „Ural­kodása” idején felhívtam egy HZDS-pozitív szlovák kolléga fi­gyelmét arra, rögzítse szalagra ve­zére beszédét, majd lassítva hall­gassa vissza. Utaltam arra, hogy a nagy szónoktól nem fog hallani egyetlen befejezett mondatot sem. Rudolf Zajacot hallgatva ugyanez a helyzet, száját egyetlen egy ép­kézláb mondat sem hagyja el. Es úgy mint Mečiarnál, nem csak a forma, a tartalom is sántít. Vasár­nap többek között azzal etette a jó népet, hogy a minisztérium hatás­körébe tartozó „állami” kórházak vannak rossz anyagi helyzetben, főleg a túlfoglalkoztatás okán. Állí­totta, hogy ezt a gondot már ma­guk mögött tudják a kisebb me­gyei, kisvárosi egészségügyi inté­zetek, holott tudnia kell, hogy or­szágos viszonylatban a kórházak zöme halódik. Lehet, hogy a túl­foglalkoztatás is nyomasztja őket, de legfőbb gondjuk az, hogy az ál­lam elodázza a felhalmozódott adósságaik rég ígért rendezését. A Veriteľ Rt. létjogosultságát azzal bizonygatta, hogy a múltban a kór­házak másra használták fel, vagy eltüntették az adósságrendezés cí­mén kapott milliárdokat. Arról, hogy mely intézetekben történtek üyen visszaélések, nem beszélt, pe­dig tettesek nélkül nincs hitele állí­tásának. Felháborító, ahogy Zajac az egész­ségügyi szolgáltatásokat nyújtók Miért várják a patiku­soktól, hogy hitelt nyújt­sanak az államnak? anyagi követeléseire reagál, de az is, hogy a lényeget hallgatja el: a patikusok a kiadott gyógyszere­kért, az orvosok az elvégzett vizs­gálatokért, a kórházak a betegek ellátásáért (a minőségről ne be­széljünk, mert tájainkon ez nem befolyásolja a juttatás nagyságát!) nem kapják meg pénzüket az egészségbiztosítóktól. Amelyek vi­szont azzal érvelnek, hogy a bizto­sítási illetékekből nem tudják állni a dráguló betegellátást. És hogy vannak állami és magáncégek, amelyek nem fizetik a társadalom- biztosítást. Nem tegnaptól, évek óta. És a kormány az általa biztosí­tottakért a tényleges kiadások ele­nyésző részét fizeti csak. De erről Rudolf Zajac szemérmesen hall­gat, mert miért piszkálja a kor­mányt, melynek tagja?! Ügy tűnik, hirtelen megfeledkezett arról, hogy nem is olyan régen egészség- ügyi magáncége ugyancsak köve­telte a számlák időbeni térítését! Egészen biztos abban, hogy a „fele­lőtlennek” tartott kórházigazgatók tartozásaik rendezésekor - a bár­sonyszékbe kerülő miniszternek nyalva - nem (volt) cégének szám­láit fizették ki soron kívül? Nem vitás, rendet kell teremteni az ágazatban, a pazarlás megszün­tetésével együtt. Ha igaz a híresz­telés, hogy a miniszter tanácsadóit eddig 25 millió koronás juttatás­ban részesítette, hogy „kedvence” megkapja az éves átlagkeresetet - havonta, hogy a sokat bírált törvény(ek) megalkotójának mun­kadíja néhány millió korona (mel­lesleg a megbízatást a tárca nem pályáztatta meg) , akkor milyen takarékossági megszorításokról beszél a tárcavezető? Miért várja a patikusoktól, orvosoktól, egész­ségügyi intézetektől, hogy hitelt nyújtsanak az államnak, ráadásul késedelmi kamatok nélkül? Ho­gyan kötelezhet bennünket, hogy a különféle hozzájárulások mellett még nagyobb arányban vállaljuk át a betegellátás anyagi terheit? Hol a határ?! TALLÓZÓ TÝDEN Ami nemrégiben még elképzelhetet­len lett volna, most megtörtént: a szlovák kormány és a parlament jó­váhagyta egy magyar egyetem létre­hozását Komáromban. A döntés két­ségtelenül a magyar kisebbség irá­nyába tett pozitív lépés, a kérdés azonban az, hogy emellett racioná­lis-e - vezeti be a révkomáromi ma­gyar egyetemről szóló írását a Týden című cseh politikai hetilap legújabb száma. A cikkíró kifejti, hogy az egyetem létesítése már évek óta egyik prioritása a Magyar Koalíció Pártjának, de a kormánykoalíció csak most tette magáévá. A parla­menti vita megmutatta, hogy politi­kai szinten továbbra is sok az ellen­fele a magyar egyetemnek. Ugyan­akkor szakértői fenntartások is lé­teznek. Úgy tűnik ugyanis, hogy a magyar egyetem létrehozása nem más, mint annak a szlovákiai hagyo­mánynak a folytatása, miszerint felsőoktatási intézményeket hoznak létre politikai megrendelésre. Volt ilyen a Mečiar-kormányzat, s van a Dzurinda-kormányzat idején is. A magyar egyetem létesítésének okai érthetőek: az egyetemi végzett­ségűek aránya a szlovákiai magya­rok között ugyanis csak alig fele az azonos végzettségű szlovákokénak. A nagy kérdés az, hogy megoldja-e ezt a problémát a komáromi egye­tem, s lesz-e iránta érdeklődés a szlovákiai magyar fiatalok között, akik akadálytalanul tanulhatnak más egyetemeken is, például Nyit- rán a Konstantin Filozófus Egyete­men. Sokak számára vonzó lehet az a tény, hogy az egyetemen magyarul tanulhatnak. Ez esélyt ad azoknak, akiknek problémájuk lenne a szlo­vák nyelvvel más egyetemeken, s ez a magyar környezetben gyakori je­lenség. Másrészt az egyetem olyan szakembereket ad, akik csak a „ma­gyar“ régiókban érvényesülhetnek - ezt azonban maguknak a magyarok­nak kell mérlegelniük. Bármiféle ar­ra irányuló adminisztratív nyomás, hogy a magyarok jobban elsajátítsák a szlovák nyelvet, hibás és ered­ménytelenségre van ítélve. Minden­esetre tény, hogy Szlovákia fejlődése annyira előrehaladt, hogy a magyar egyetem létrehozását nemzeti elő­ítéletek már nem akadályozzák. Ott azonban egyelőre még nem tartunk, hogy a szakmai érvek legyőzzék a politikai érveket. THE MOSCOW TIMES Mihail Hodorkovszkij volt Yukos-el- nök azért ül börtönben, mert nem félt nyíltan szembeszállni Vlagyimir Putyin elnökkel - írta Vlagyimir Gu- szinszkij volt orosz sajtómágnás az orosz napilapban. A Putyin üldözte­tése elől évekkel ezelőtt külföldre menekült Guszinszkij megállapítja: a Hodorkovszkij elleni kirakatper nyomán Oroszországban erősödni fog az egyre többeket bénító félelem. Félnek az üzletemberek és a politi­kusok Putyintól, az elnök pedig at­tól, hogy a közvélemény számon ké­ri rajta a csecsenföldi háborút, a sza­bad sajtó felszámolását, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat és az ügyészek inkvizíciós módszereit, az alkot­mány lábbal tiprását. S minél erősebb lesz a félelem, annál na­gyobb lesz Putyin késztetése arra, hogy diktátorrá váljon. A téves csonkolások után a minisztérium mindössze egy bocsánatkérő levelet küldött az áldozatoknak Szaddám alatt megcsonkított irakiak egyesülete MTI-HÁTTÉR Érdekvédelmi egyesületet alakítot­tak a Szaddám Húszéin megbukta­tott iraki elnök rendszerében meg­csonkított irakiak, akiknek bünte­tésből lemetszették egyik fülét, ki­vágták a nyelvét vagy tetoválták a homlokát. A megcsonkítottak egyesületének köszönhetően, amely több mint 3600 tagot számlál, a 28 éves Szaad Kázim Abdelvahid sem érzi már magát másodrendű állampol­gárnak. A forradalmi parancsnok­ság tanácsának, az összeomlott re­zsim legfelsőbb hatalmi szervének rendeletével összhangban 1994. október 10-én metszették le jobb fülét, mert dezertált a hadsereg­ből. „Megpróbáltam elmenekülni, de az őrök leütöttek és elkábítot­tak. Amikor magamhoz tértem a zárkában, egyik fülem már nem volt meg“ - számolt be könnybe lá­badt szemmel az amputáció rette­netes pillanatairól. „Nem azért szöktünk meg, hogy eláruljuk hazánkat és népünket, hanem azért, mert elleneztük Szaddám politikáját, és nem lel­kesedtünk a háborúért“ - mondta a szervezet 36 éves elnöke, aki ha­sonló sorsa jutott. „A katonaszökevényeknek nem­csak jobb fülét vágták le, de meg­vonták élelmiszerjegyeit is. Sze­mélyazonossági iratait egyetlen okmánnyal helyettesítették, amelyre bevésték: „dezertálás mi­att jobb füle levágva“ - mesélte Szaadin Nádim, az egyesület egy másik tagja. Néhány iraki tévedésből vesztette el fülét, mert papírjai nélkül járkált vagy már a közkegyelem kihirdeté­se után csonkolták. Ilyen esetek­ben a védelmi minisztérium mind­össze egy bocsánatkérő levelet kül­dött a túlkapások áldozatainak. Másoknak egy nagy X-et vagy a „becstelen“ szót tetoválták a hom­lokára. A nyelvkivágás mindazok Néhány irakinak csak azért vágták le a fülét, mert papír nélkül járkált. büntetése volt, akik akárcsak egy bíráló szóval merték illetni a rend­szert, az elnököt vagy családját, hogy soha többé ne ismételhessék meg - folytatta Nádim. Az egyesület célja, hogy visszaadja méltóságukat a megcsonkítottak­nak. A kereskedelmi minisztérium­tól havi fejadagokat, az egészség- ügyi minisztériumtól plasztikai műtétet, az átmeneti kormányzó- tanácstól kártérítést kértek tagjaik számára, a munkaügyi minisztéri­umhoz pedig azért folyamodtak, hogy segítsenek állást találni a homlokukon tetováltaknak. „A ha­tóságok nem tudják, hogy ezeknek az iraki fiatalembereknek a zöme nem tud megházasodni, mert az iraki családok nem adják hozzájuk lányaikat“ - tette hozzá. Az AFP francia hírügynökségnek Szaad Kázim Abdelvahid elmond­ta, hogy a csonkolás napja volt tra­gédiája kezdete. „Minden reggel belenézek a tükörbe, és az elém tá­ruló látvány miatt még az utcára sem megyek ki“ - mondta.

Next

/
Thumbnails
Contents