Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-04 / 228. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 4 MINDENNAPI KENYERÜNK Múlt és jövő között ÉDES ÁRPÁD Ige: „Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítom és fellegváram... Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. ” (2 Sámuel 22:2, 3, 17,18) Azt az életmódot látjuk megerősödni magunk körül, ami az éppen időszerűt helyezi a középpontba. „Carpe diem”, használd ki a pillanatot, szakaszd le a napot! Azt tedd, ami éppen a legelőnyösebb, azt vedd meg, ami éppen a legújabb, azzal törődj, ami éppen most neked a legjobb! Ha lehet, akkor ne sokat foglalkozz a múlttal, ami elmúlt, azon gyorsan tedd túl magad, ne sokat gondolj a következményekre, és bízz a rossz dolgok gyors elévülésében. A jövő miatt se rágjuk tövig a körmünket izgalmunkban, hiszen úgy még sose volt, hogy sehogy se lett volna. Most is biztos lesz majd valahogy. A lényeg, hogy a ma a legjobb legyen. Most megragadni mindent, most kihasználni minden adódó lehetőséget. Már vásárlási szokásainkat is ez a szemlélet kezdi átjárni. Szinte minden lízingre kapható, pedig apáink még nem is ismerték a szót. Már nem csupán nagy értékű munkaeszközt vagy autót lízingelünk, hanem a televíziótól a mosógépen át a mobiltelefonig minden részletre kapható, a legújabb reklámok szerint akár egy kisrepülőgép is. Mindez pedig arra ösztönöz, azt sugallja, hogy lehetőleg a mában éljem fel a holnapot is. Nem kell a dolgokat addig használni, amíg jók, gyorsan cseréljük le egy modernebbre vagy divatosabbra. És még azon panaszkodunk, hogy rohanó korban élünk! Pedig első soron mi magunk vagyunk azok, akik ilyen rohanóvá teszik. Hisz valami olyat űzünk és kergetünk, ami alig megfogható, mikorra pedig azt hisszük, hogy már elértük, divatjamúlt semmivé, múlttá változik. Megpróbáltuk már egyszer is behatárolni magunknak, mi is valójában ez a jelen? Éppen csak megfogant a gondolatunk jövőjében, s mire megragadnánk, könyörtelenül múlttá változik. A jelen ily módon egy imaginárius, szinte megfoghatatlan pillanat múlt és jövő között. S ha csupán ennek akarunk élni, akkor egy ilyen folyton eltűnő, megfoghatatlan cél űz minket egyre kilátástalanabb.ro- hanásba. Akinek elrendezett a múltja és biztos a reménysége a jövő felől, annak van igazán boldog jelenje. Dávid király az idézett imádságot élete alkonyán mondta el. Az előző fejezetben olvashattuk, hogy már ő is elfáradt (21:15). Sok győztes csatát vívott már meg a filiszteusokkal, Saullal, no meg önmagával is. Hatalma csúcsán van, ami emberileg elérhető, szinte mindent elért. Tán csak a templomépítés nem sikerült elgondolása szerint, de a prófétai szó ezzel kapcsolatban is olyan nagyszerűt ígért már a közveden utódjának. Az utókor szemével nézve Dávid nagyszerű ember volt. Igénk fényében Dávid szemével nézve azt látjuk, hogy Isten volt nagyszerű Dávid életében. Az igazán dicső dolog pedig az, ha egy ember így nézhet vissza eltelt életére. Dávid nagyszerűsége nem a bűntelenségében volt, hiszen a bűneit sem titkolja el a Szentírás. Nagyságának kulcsa az Istennel való kapcsolatában rejlik. Abban, ahogy a még pásztorfiú fölismeri, hogy az Úr az ő pásztora, ahogy a Góliáttal szembeszálló harcos tudatosítja, hogy pajzsa és szabadítója az Úr, aki az erősebb ellenségtől is meg tudta szabadítani. Aki bár tudta, hogy hatalma messze tartományokra kiterjedt, mégis oltalmazó vára és dicsőségének fellegvára az Isten. Ki bár az emberi gyöngeség és bűn mélységeit is megjárta (királyként saját maga fölött is kimondta a halálos ítéletet!), mindazonáltal tudta, hogy egyedül az isteni kegyelem tud lenyúlni a magasból, és fölemelni őt. Ha átcsapnának is feje fölött a hullámok, a nagy vizekből is Isten tudja őt kihúzni. Bár most már megöregedett, de ez a kőszikla és oltalom a jövőben is ugyanaz marad. Múlt és jövő között Dávid így tudott imádkozni, hálazsoltárt énekelni, és így lett számára megfoghatóvá a jelen. Aki csak a mának él, az örökös hiányérzettel, soha nem csillapodó szomjúsággal hajszol valami megfoghatatlant. A Szabadító Krisztus kegyelme által rendezett múlt, és az Istenbe vetett hit biztos jövendője közt található a .jelen”. A szerző református lelkész HETI BÖLCSESSÉG „Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.” (Ady) Ha eljön a gyermek az édesanyjával vagy más felnőttel, akkor mindenki egy helyen talál magának olvasnivalót Családi könyvtár Újvárott Szilágyi Márta: „Hangsúlyt fektetünk a napi sajtóra, mert tudjuk, hogy sokan vannak, akik képtelenek megfizetni, itt viszont elolvashatják" (Képarchívum) KAMONCZA MÁRTA A könyvtár az információszerzés alappillére. Idejárnak az emberek újságot olvasni, köny- mmmmm vet kölcsönözni, internetet használni. Egy felmérés szerint napjainkban a tájékozódni vágyók inkább ez utóbbit helyezik előtérbe, s a megkérdezettek mindössze egyharmada vesz a kezébe könyvet. Ez a tény hatással van a könyvtárak látogatottságára is. Az utóbbi időben azonban nemcsak az olvasók száma csökken, hanem a könyvvásárlásra fordítható összeg is. Arról, hogy milyen a helyzet az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtárban, Szilágyi Mártát, az intézmény igazgatóját kérdeztük.- Könyvtárunk nyüvános regionális intézmény, amely a városi könyvtár szerepét is betölti ezen a mintegy 43 ezer lélekszámú, zömében szlovák, magyar és roma nemzetiség által lakottjárási székhelyen. A könyvtár fő küldetését a nyitrai önkormányzat - ide 2002. április 30-tól tartozunk - által kiadott alapítólevél tartalmazd za. Ez az okmány összhangban van az UNESCO manifesztumával, amely az univerzális könyvtári állomány építésére és őrzésére, valamint az intézmény használóinak jogaival és kötelességeivel foglalkozik. A közel 140 ezer könyvtári egység tartalmazta információk évente átlagosan 4000 látogatóhoz jutnak el, akik körülbelül negyedmillió könyvet, időszakos kiadványt és más dokumentumokat kölcsönöznek ki. Fentebb már emlegettük, hogy az utóbbi időben csökken a könyvtárak látogatottsága. így van ez Önöknél is? Igen, s ez világviszonylatban is igaz. Ennek több oka van: elsősorban a kevés idő, a felgyorsult, hektikus életvitel, másodsorban pedig az anyagiak hiánya. Pénzszűkében vagyunk, ennek következtében kevés pénz jut könyvek vásárlására. Ezenkívül sok az új médium, elsősorban az internetre gondolok. Nagyon remélem, hogy a könyvtárak látogatottságának csökkenése átmeneti állapot, ez idővel javulni fog. A könyv örök érték, s ami benne rejlik, azt az internet nem adja vissza. Említette, hogy kevés pénz jut új kiadványok vásárlására. Ez évente konkrétan milyen összeget jelent? A pénzhiány valószínűleg az ország összes könyvtárának a legfájóbb pontja, de nálunk különösen rossz a helyzet e téren. Két évvel ezelőtt 100 ezer koronás juttatást kaptunk az akkori fenntartónktól, a Nyitrai Kerületi Hivataltól. Azóta csak szponzoroktól, valamint pályázatokból és a könyvtár látogatóinak éves tagdíjaiból - ami nagyon kevés -, tudunk új kiadványokat vásárolni. Sajnos, évről évre kevesebb a folyóiratunk és az új könyv is. Járásunkban egyaránt laknak szlovákok és magyarok, tehát a kiadványokat is két nyelven kell vásárolnunk. Sokat segít a Pro Hungaris, ahonnan magyar nyelvű kiadványokat kapunk. Három éve rendszeresen támogatja a könyv- vásárlást a Pro Slovakia Alap is. Szó esett a pályázatokról. Hogyan sikerült bekapcsolódniuk például a Phare-projektumokba? Úgy fogalmaznék: közepes sikert értünk el a különböző pályázatokon. Elsősorban a Pro Slovakia Alapnál pályáztunk sikerrel. Most a Soros Alapítványtól kaptunk anyagi támogatást a romák kultúrájának fejlesztésére. A Phare-projektum kapcsán elmondhatom, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket: a komáromi Duna Menti Könyvtárral és két magyarországi intézménnyel, a szentendrei Pest Megyei meg a Váci Városi Könyvtárral kapcsolódtunk be ebbe a tervezetbe, amelynek címe A Duna összeköt, alcíme pedig Könyvtárak a polgárok kultúrájáért. Ez a projektum - amelyet éppen az elmúlt hónap végéig kellett benyújtani - a közös határ menti pályázatok egyike, melynek keretében közös rendezvényeket, konferenciákat szerveznénk, sót kiadványokat adunk ki annak érdekében, hogy a mikrorégiókon belül jobban megismerjük egymás kultúráját. Novemberben értékelik ki a pályázatot. Most készül egy projektumelőzetes, amely arra irányul, hogy pénzt tudjunk szerezni különböző európai uniós alapokból egy épület megvásárlására. A könyvtárunk jelenleg az Allianz Biztosító székházában van. Bérleti díjat fizetünk, amely idővel emelkedhet, ezért mindenképpen célszerű volna, ha saját tulajdonban levő helyiségeink lennének. Az említett előzetes projektumnak A harmadik évezred könyvtára a megnevezése, ennek keretében elképzeltünk egy multifunkciós, kulturális, információs központot. Említette, hogy közösen pályáztak más hazai, illetve magyarországi intézményekkel. Müyen az együttműködés a határon túli könyvtárakkal? Elsősorban magyarországi könyvtárakkal működünk együtt. Mindenekelőtt a szentendrei Pest Megyei Könyvtárat említeném. Ők már negyedik éve folyamatosan pályáznak nekünk a Nemzeti Kulturális Alap projektumaira, amelyek tanulmányi utak, szakmai látogatások szervezésére irányulnak. Tavaly intézményünket úgynevezett családi könyvtár típusúvá alakítottuk. A struktúraváltás kapcsán szerveztünk tanulmányutat Magyarországra, ahol már régebben működik, ez az egyébként Angliában is honos modell. Ez érdekes, pontosítaná, hogy szakmai szempontból mit jelent a családikönyvtár-típus? Lényege, hogy a könyvtár állománya, a különböző részlegek egyetlen területen vannak. A gyermek-, a zene- vagy a szépirodalmi részleg egy nagy helyiségben található. Tehát, ha eljön a gyermek az édesanyjával vagy más felnőttel, akkor mindenki egy helyen talál magának olvasnivalót. Egyébként az említett Pest Megyei Könyvtárral most is van egy közös projektumunk, amely információs központ kialakítására irányul, s ennek keretében a jövőben már nemcsak mi járunk Szentendrére ta- nulmányutakra, hanem ők is jönnek hozzánk. Továbbá nagyon jó a kapcsolatunk a budapesti Órszágos Széchenyi Könyvtárral, amely mint Magyarország központi könyvtára minden kiadványt gyűjt a magyarlakta területekről. Továbbá említhetem a Katona Lajos Városi Könyvtárat Vácott. Velük közösen pályázunk a már említett Phare-projektumra. Ők főleg helytörténettel foglalkoznak. Közel van hozzánk Győr, az ottani Kisfaludy Károly Megyei Könyvtártól két évvel ezelőtt kaptunk nagyon szép gyermekkönyveket, amelyeknek ma is nagy keletjük van olvasóink körében. Á Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár évente szervez továbbképzést főleg gyermekkönyvtárosok részére, ezeken a rendezvényeken mi is rendszeresen részt veszünk. Érsekújvár testvérvárosa Fonyód, nemrégen voltam egy szemináriumon, ahol megismerkedtem az ottani könyvtár igazgatójával, és úgy tűnik, hosszú távon gyümölcsöző együttműködés alakul ki a két intézmény között. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség Budapesten a szakma területén nagyon fontos intézmény. Ők küldik nekünk az újságokat és a szakirodalmat. A romániai Kovászna megyében van Sepsi- szentgyörgy, az ott működő megyei könyvtárral baráti a kapcsolatunk, a nagy távolság miatt azonban inkább csak postai úton cserélünk kiadványokat egymás között. A könyvtárnak napjainkban az eredeti küldetésén, nevezetesen az információkhoz, a könyvekhez való hozzájutáson túl úgymond szociális szerepe is van. Hiszen egyre több az állástalan, a nyugdíjas, akik naponta betérnek újság- olvasásra. Hogyan vannak erre felkészülve? Ez így van. Egyre gyarapszik azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik használják a könyvtárat. Azt gondolom, ez nagyon fontos és jó dolog. Nálunk a tagdíj egy évre 100 korona, tíz koronát fizetnek azok, akik csak olvasni járnak a könyvtárba, de nem kölcsönöznek kiadványokat. A 2003-as esztendő a madridi deklaráció szerint a fogyatékosok és a hátrányos helyzetben élők éve, ez még jobban késztet bennünket arra, hogy segítséget nyújtsunk ezeknek az embereknek. Hangsúlyt fektetünk a napi sajtóra, mert tudjuk, hogy sokan vannak, akik képtelenek megfizetni, itt viszont hozzájuthatnak. A könyvvásárlásra fordítható kevés pénzt is olyan kiadványok beszerzésére költjük, amelyek között minden korosztály, társadalmi réteg képviselője talál hasznos olvasnivalót. A szakosztályunkon az olvasók rendelkezésére áll az internet is. Mindez csak erősíti azt a családias légkört, mely feltétlenül része kell, hogy legyen egy családi könyvtárnak. EMBERNEVELŐ Gyerekek - óvodák - iskolák — Zárszó VEKERDY TAMÁS „...a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik fígyelem- be elsősorban. ” (Egyezmény a gyermek jogairól) Gyerekek - óvodák - iskolák. Kimeríthetetlen téma. Különösen szülőknek. Itt most csak egy pillantást vethettünk azokra a főbb kérdésekre, amelyeket én a jelenlegi óvodák és iskolák szempontjából a legfontosabbnak tartok, és amelyekről azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben, sokszor döntő módon befolyásolhatják gyerekeink életét. A felvillantott összefüggéseket - igazságokat vagy tévedéseket - mindenkinek magának kellene továbbgörgetnie életében, tapasztalataiban, gondolataiban, érzelmeiben. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek - minden szülőnek, minden családnak, minden gyereknek - a maga megoldásához kellene idővel eljutnia, ehhez kellene bátorságot és erőt merítenie. Bátorságot és erőt ahhoz, hogy a megfelelő óvodát és iskolát keresse meg gyerekének - amit ő tart annak! -, vagy ha nem találja, fogjon össze másokkal, szülőkkel, szakemberekkel, és hozza létre, alapítsa meg. Ha törvényi akadályokba ütközik, kezdeményezze a törvények módosítását (ahogy ez megtörtént például a kötelező beiskolázás, illetve a rugalmas iskolakezdés esetében.) Tudnunk kell: a demokrácia és a diktatúra nem abban különböznek egymástól, hogy állam apuka, aki a diktatúrában buta és gonosz volt, a demokráciában egyszerre csak okos és jó lesz. Erről szó sincs! Az állam mindig többé- kevésbé személytelen moloch, és mint ilyen, inkább a rosszra hajlik. A diktatúra és a demokrácia abban különböznek, hogy a demokráciában kimunkált jogrendje van, és az állampolgárnak lehetősége - de úgyszólván kötelessége is - jogaival élni. Amikor a német szülők és szakemberek a német iskolarendszert megkezdték többé-kevésbé demokratikussá átépíteni a hatvanas és hetvenes években, akkor a perek egész sora zajlott. Ha nemzetközileg elismert rendszerek alapítottak iskolát - a német alkotmány hetedik paragrafusa teszi igen előkelő helyen szabaddá az iskolaalapítást -, akkor ezt a szakfelügyeletek persze engedélyezték. De ha, mondjuk, negyven szülő akart „szabad”, „zöld” vagy „tolsztojánus” iskolát alapítani, akkor a szakfelügyelet rögtön lecsapott, hogy a dolog nem elég szakszerű, és nem adta ki az indítási engedélyt. Ilyenkor a szülők pereltek. Előfordult olyan eset - például az észak-rajna-fesztfáliai Bochumban -, hogy a szülők továbbra is a nem engedélyezett iskolába járatták gyerekeiket, amelyet bezáratni nem lehetett, mert még folyt a per, de büntetést fizettettek a szülőkkel, arra hivatkozva, hogy nem tesznek eleget a gyerekek iskoláztatási kötelezettségének. A szülők ezt a pert is - mint ezeket a pereket általában, sorra - megnyerték. Az állam a közben eltelt időszak alatti legmagasabb banki kamat kamatos kamatával fizette vissza a büntetéspénzt, úgyhogy ez egész jó befektetésnek bizonyult. Nem vagyok querulans (ahogy a szakszó jelöli a folyton zsörtölődő, konok pereskedőt). Nem szeretek veszekedni. Nem szeretek pereskedni. (Nem is szoktam. Se pénzem, se időm, se kedvem hozzá...) Mégis, tudnunk kell: a működő demokráciákban is csak folytonos jogvédelemmel és jogérvényesítéssel tudják az állampolgárok a demokratikus játékszabályokat valóban fenntartani, az iskolaügyben is. A diktatúrákban az iskola valamiféle hatóság, az államnak a családokba benyújtott csápja. (Nem egyszer már az óvoda vagy a vezető óvónő is hatóságként viselkedik és rendelkezik.) A demokráciában a közoktatás: szolgáltatás, melyet az állampolgár igénybe vesz, és kívánságai, valamint érdekei szerint - lobbicsoportok közreműködésével - alakít. Ha ez a kis könyvecske csak egykét szülőben, szakemberben netán felkeltette - vagy megerősítette - a szabad, szuverén alakítás vágyát, máris többet ért el, mint amennyit szerzője, belefogva, remélhetett. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001)
