Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-04 / 228. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 4. FÓKUSZBAN: A KITELEPÍTÉSEK Bizarr ötlet emléktalálkozót tartani abban az országban, amely befogadta a kitelepítetteket, még ha a lakosságcsere-egyezményt aláíró kormány asszisztált is e lator tetthez „...ennek az egésznek a Beneš volt a kitalálója...” Olyan sokan - gyakran meghatározó közéleti és politikai személyiségek is - olyan sokszor és sok helyen hangoztatják, hogy a kitelepítések, kitoloncolások, deportálások ma már csak „néhány tucat” embert érintenek közvetlenül, hogy azok, akik nem rendelkeznek megélt élményekkel, tapasztalatokkal hajlamosak hinni ezeknek a nagyvonalú megállapításoknak. SOÓKY LÁSZLÓ A valósággal akkor szembesülhetünk megborzongva, amikor a szemünk előtt találkoznak immáron több mint ötven év távlatából, akik megélték a beneši skizofrénia velőig ható önkényét. A közelmúltban tartották a Monostori erődben a kitelepítetek második országos találkozóját, melynek idei vendége a felvidéld Hetény község volt. HETÉNY Lucza Sára, Hetény polgármester asszonya elmondta, Hetényről 1948 áprilisában vitték el a negyvennyolc családot, a tragédiában az volt a szerencse, hogy mindegyiküket egy helyre, mégpedig Mórra szállították. A Mórra kerültek jószerével egytől egyig hazajárók, amint azt a két ország közötti egyezkedések lehetővé tették, azonnal hazalátogattak a szülőföldre. Az idők folyamán a kitelepí- tetteknek több mint a fele átköltözött Komáromba és Ószőnybe, hogy közelebb lehessenek a falujukhoz. A Hetényről kitelepültek- kel akkor került szorosabb kapcsolatba, amikor 1998-ban ötven évvel a kitelepítés után hazahívták a kitelepített családokat, és egy kivételével minden család megjelent a hetényi református templomban. Lucza Sára szerint már az előkészítő levelezések is döbbenetesek voltak, hiszen mindenki arról írt, hogy mióta és mennyire vágyódtak Lucza Sára polgármester asszony arra, hogy a szülőföld egyszer csak megszólítja őket és hazajöhetnek. Ugyanakkor olyan esettel is találkozott, hogy az Ószőnyben élő Kocsis Dezső bácsi, aki a mai napig nem tud hazajönni, csak a Halottak napjára, és akkor is elfordítja a fejét, amikor a saját házuk előtt elmennek, s a mostani megemlékezésre sem jött el, mert nem tud megbékélni a vele történtekkel. KOPPÁNYMONOSTOR Koppánymonostorból egyeden személyt sem telepítettek ki a lakosságcsere-egyezmény, vagy a Beneš-dekrétumok alapján, mivel a település mindig Magyarország részét képezte. Immáron másodízben mégis a Monostori erődben rendezik meg a kitelepítettek országos találkozóját. Nemes And- rásné, a Kecskés László Társaság elnök asszonya ezzel kapcsolatban kifejtette, sokáig csak magukban foglalkoztak a kérdéssel, de a Kecskés László Társaság, mint Orbán Viktor baráti köre úgy vélte, hogy valakinek vállalnia kell ezt a feladatot, mert egyébként elsikkad, és a baloldali agymosás feledésre kényszeríti még azokat is, akik egyébként szenvedői voltak a Fekete Andrásné Gál Eszter kitelepítés szégyenteljes eseményeinek. Nem munkának, hanem küldetésnek tekintik a tevékenységüket, olyannak, amelyet valamilyen okból a Felvidéken senki nem vállal magára. A mostani találkozás előkészítésének folyamata idején döbbent rá ő is arra, hogy mennyire bizarr ötlet egy emlékművet, vagy emléktalálkozót megtartani abban az országban, amely befogadta a kitelepítetteket, még ha a lakosságcsere-egyezményt aláíró akkori kormány kiszolgáltatott helyzetben lévén maga is csak asszisztált a lator ténykedéséhez. Az elnök asszony elmondta azt is, hogy a Társaság feladatának tekinti a még élő kitelepítettek visszaemlékezéseinek írásos rögzítését is, amelynek első szemelvényei épp most jelentek meg dr. Szarka László szerkesztésében, A szlovákiai magyarok kényszertelepítéseinek emlékezete 1945-1948 címen. MÓR, TATA Fekete Andrásné Gál Esztert családjával együtt 1944 áprilisában telepítették ki Hetényből Mórra. Elmondta, a telepítéskor 21 éves volt, férjezett, de különváltan élő, így ő a szüleivel jött el, a férje otthon maradt. Tizenöt évet éltek Móron, majd átköltöztek Tatára, ahol ma is élnek, azért, hogy közelebb legyenek az otthonhoz. A csomagolásra mindössze három napot kaptak, Ógyallán vagonírozták be őket, majd Szobon keresztül, nagy kerülővel vitték Mórra. Móron régi, öreg sváb házat kaptak, összehasonlítva az otthonhagyott házzal, ez egy nagyon szegényes, régi épület volt. Nehezen illeszkedtek be, mert a móri svábok leköpdösték őket a határban. Eszter néni elmondta azt is, „ennek az egésznek a Beneš volt a kitalálója”, de ilyen gyalázatot annak a népnek sem kíván, amely Benešt a világnak adta. ZARÁNDOKHELY HÍJÁN A Felvidékről kitelepítettek második országos találkozóján egyeden felvidéki polgármester jelent meg, Keszegh Béla, Marcelházát képviselve. A Kecskés László társaság egyezséget kötött Nagy János szobrászművésszel a kitelepítettek emlékművének a megalkotására, amelyet a jövő évben a Monostori erőd déli falánál avatnak fel. A magam részéről végtelenül szomorúnak tartom azt, hogy Szlovákia magyarsága, az önkormányzatok, s a politikai képviselők nem találtak helyszínt, pénzt a felvidéki kitelepítettek országos emlékhelyének létrehozására, mely zarándokhelyül szolgálhatna a kitelepítettek, a deportáltak, de a nyugati diaszpórába kényszerültek még élőinek, s az ő utódaiknak is. A mai Szlovákia területén a kitelepítés mintegy 200 települést érintett. A legtöbb családot Negyedről, 446-ot, Révkomáromból 336-ot, Nasz- vadról 362-tőt, Vágfarkasdról 330-at, Felsőszeliből 320-at, Alsószeliből 197-et, Udvardról 164-et, Szencről 193-at, Deákiból 192, Komárom- szentpéterről pedig 166 családot telepítettek át Magyarországra. A MAGYARTALANÍTÁS SÁTÁNI FORGATÓKÖNYVE „A lakosságcsere gyakorlatilag 1947. április 12-én kezdődött, s 1948. június 10-én ért véget, bár néhány kitelepítetteket szállító tehervonat még később is elhagyta Csehszlovákiát. A tényleges lakosságcsere 1949. június 5-én fejeződött be: ezen a napon lépte át Párkány és Szob között a csehszlovák-magyar határt az utolsó család. (...) A Csehszlovákiából áttelepítésre kijelölt magyarok száma elérte a 105 047-et, de közülük csak 68 407 személyt szállítottak Magyarországra. Családi körülményei megváltozása, a deportálások és a kilátástalan jövő miatt mintegy 6000 magyar települt át „önként”, vagy talán még több is. (...) 1946. november 19. és 1947. február 25. között összesen 41 640 magyart deportáltak a cseh országrészekbe, majd 2154 magyar család önként szegődött el mező- gazdasági cselédnek. Mindent egybevetve: Dél-Szlovákia 17 járásának 393 helységéből 44129 családtaggal összesen 11 764 magyar család települt át Cseh- és Morvaországba, engedve az erőszaknak, vagy önként. (...) a nyitrai székhelyű nyugat-szlovákiai katonai parancsnokság 1945. május 4-i felhívása a dél-szlovákiai járási nemzeti bizottságokhoz, amely szerint minden magyar nemzetiségű személyt, vallási, politikai vagy faji hovatartozáshoz való tekintet nélkül, tehát a cigányokat és a zsidókat is, (az antifasiszták kivételével) arra kell kényszeríteni, hogy 24 órán belül hagyja el az országot. A fellelhető adatok szerint 1945. június 30-ig 31 780 személy, idős és fiatal hagyta el ilyen módon Szlovákia területét. A tényleges szám ellenőrizhetetlen. (...) Beneš 1945. október 1-jén újabb jogszabályt írt alá, a hírhedt 88. számú köztársasági elnöki dekrétumot. Ennek alapján Csehszlovákiában minden férfit és nőt munkára kell kötelezni: a férfiakat lótól 55, a nőket 18-tól 45 éves korukig. A pokol 1945. november 4- én indult el, amikor a Szlovák Telepítési Hivatal kiadta az ide vonatkozó irányelveket. (...) Ekkor -- kezdődött meg a legkönyörtelenebb, legembertelenebb magyar- ellenes akció, amely fizikai megsemmisítéssel fenyegette az egész csehszlovákiai magyarságot. Kezdetét vette az etnikai tisztogatás.” Részletek Gyönyör József: A KASSAI KORMÁNYPROGRAMTÓL A JOGTIPRÓ BENEŠI DEKRÉTUMOKIG avagy a magyar- talanítás sátáni „forgatókönyve” című munkájából. FÜTYÜLTEK A VAGYONI KÖLCSÖNÖSSÉGRE „A lakosságcsere a szükséges szervezeti előkészítések gyors megtörténte ellenére csak 1947 áprilisában a dél-alföldi szlovákok és a mátyusföldi magyarok cseréjével kezdődött. A magyar fél kezdettől fogva nagy súlyt helyezett a magyar szempontból előnytelen szerződés végrehajtása során a személyi és a vagyoni paritás betartására, így kívánván megelőzni azt a csehszlovák szándékot, hogy különböző eszközökkel a lakosságcserét a szlovákiai magyarság teljes felszámolására használja fel. A paritás megsértése elleni állandó magyar tiltakozások ellenére a vagyoni kölcsönösséget nem sikerült betartani: a lakosságcsere keretében szülőföldjét elhagyni kényszerülő 76 616 szlovákiai magyar kitelepített után összesen 16 ezer hold föld és 15 700 lakóház maradt, a 60 257 szlovák áttelepülős után Magyarországon viszont mindössze 15 ezer hold föld és 4400 lakóház. (...) A lakosságcsere során kialakult vagyoni különbözet rendezésére az 1949. július 25-én aláírt csorba-tói jegyzőkönyvben került sor. A jegyzőkönyvben a lakosságcseréből származó magyar követelést a csehszlovák kormány követeléseit (...) a felek azonos nagyságúnak tekintették, s kölcsönösen lemondtak azok kiegyenlítéséről.” Szarka László: A szlovákiai magyarok kényszertelepítéseinek emlékezete 1945-1948. 1. megjegyzés: A vagyoni kártérítésről való lemondás esetében a magyar kormány alkotmányos mulasztást követett el, amelynek felülvizsgálata szükséges. 2. megjegyzés: A csorba-tói jegyzőkönyv XV. cikkének függelékében a szerződő felek egy külön vegyes bizottság megalapításában egyeztek meg. Ez a különleges bizottság' 1950. június 29-én ült össze Pozsonyban, s az itt készült jegyzőkönyv 4. cikkének 2. bekezdésében az alábbit olvashatjuk: „A csorba-tói jegyzőkönyv XV. cikkének határozata nem vonatkozik azokra a személyekre, akik a csehszlovák 1945/33 dekrétum alapján elveszítették a csehszlovák állampolgárságukat és nem kapták meg a magyart.” A jegyzőkönyv aláírásakor Magyarország azonosult a 33. számú Beneš-dekrétummal, sőt, 1964-ben a jegyzőkönyv, mint kormányhatározat megjelent a közlönyben is. (Soóky L.) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS ÉG, SOK HELYEN ESŐ, 16-20 FOK A Nap kel 06.56-kor - nyugszik 18.25-kor A Hold kel 16.31-kor - nyugszik - A Duna vízállása - Pozsony: 275, árad; Medve: 120, árad; Komárom: 105, árad; Párkány: 45, árad. ELŐREJELZÉS * 20 Egy hidegfront érte el a Kárpát-medence térségét, nyomában hűvös levegő áramlik nyugat felől. Országszerte borult, csapadékos idő várható, ma délután legfeljebb 1620 fokra számíthatunk. Megélénkül, helyenként viharossá fokozódik a nyugati szél. Éjszaka országszerte eshet, 9-14 fokig süllyed a hőmérő higanyszála. Holnap napközben tovább csökken a levegő hőmérséklete, mindössze 10-15 fok várható. A Tátrában már havazást is jósolnak. A jövő hét elején sem várható lényeges változás, marad az esős idő. ORVOSMETEOROLÓGIA Erősödik az időjárás negatív hatása. Különösen a mozgásszervi be- tegségekben szenvedők vigyázzanak, főleg a reumások számítsanak rohamra. Mindenkinél előfordulhat átmeneti fejfájás, múló rosszullét, enyhe depresszió, fáradságérzet. A szívbetegek is pontosan tartsák meg a kezelőorvos utasításait. Általánosan csökken a teljesítmény, ma ne kezdjünk nagyobb összpontosítást igénylő munkához. Emiatt a balesetveszély is megnövekszik. Holnap sem várható lényeges változás, marad a negatív hatás. (Somogyi Tibor felvételei)
