Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-01 / 225. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 1 Kiállítás az Art-Ma galériában • Dunaszerdahely. Ma 17 órakor nyílik az Art-Ma galériában Vár­nagy Ildikó és Márkus Péter budapesti szobrászművészek kiállítása, melyet az érdeklődők október 11-ig tekinthetnek meg. A tárlatot Tsach Gábor művészettörténész nyitja meg. (he) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Titkár­nők 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Chihiro Szellemországban (japán) 16, 18 Pokolba a sze­relemmel (amerikai) 20.30 MLADOSŤ: A csendes amerikai (ameri­kai) 15.30, 20 Hűtlen játékok (cseh-szlovák) 18 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 16 Extreme Ops (amerikai) 18.30, 20.30 AU PARK - PALA­CE: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 16.40, 17.40, 19.30, 20.30, 22.20 Pinocchio (olasz) 14.20, 16.45 Az olasz meló (amerikai) 19.10, 21.40 Mindenóó (amerikai) 15.30, 16.35, 17.50, 19, 20, 21.10, 22.10 A Szövetség (amerikai-né­met) 14.10, 16.50, 19.20, 21.50 Extreme Ops (amerikai) 14.15, 16.25, 18.35, 20.50 Túl mindenen (amerikai) 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Hasrapacsi (cseh) 14.30, 17,19.40, 22.15 Pokolba a szerelem­mel (amerikai) 15.50, 18 Equilibrium (amerikai) 20.10, 22.30 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.30, 16.30 Chicago (amerikai) 18.55, 21.15 Chihiro Szellemországban (japán) 16.10, 21 A csendes amerikai (amerikai) 18.45 KASSA TATRA: Extreme Ops (amerikai) 16, 18, 20 CAPITOL: A Karib-ten­ger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 17, 20 ÚSMEV: Chi­hiro Szellemországban (japán) 16 A Szövetség (amerikai-német) 18.15, 20.30 IMPULZ: Kínzó mindennapok (amerikai) 17.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Isten haragja (amerikai) 19 VÁGSELLYE - VMK: A mag (angol) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Berlin felett az ég (né­met) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Mindenóó (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14,16,18,20 Boldog Születésnapot! (magyar) 19.45 Darkness - A rettegés háza (ameri­kai-spanyol) 20.30 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Az igazság órája (amerikai) 14.15,19.15 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14,16.45,19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2-Az élet bölcsője (amerikai) 14.45,17,19.30 Max (kanadai- német-magyar-angol) 15.30, 17.30, 20.15 A Mindenóó (amerikai) 13.15, 15.45, 18, 20.15 Miről álmodik a lány (amerikai) 16.30 Ovi­apu (amerikai) 13, 15.15, 17.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.30, 16.15, 18.15 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 13.30 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15,17.15,20 AZ MKKI HÍREI Ma: Kor-Zár Klub Pozsony. Ma 19 órától a Kor-Zár együttes klubestje lesz a Magyar Intézetben. Az együttes tagjai: Ma darász András - gitár, fúvós hang­szerek, dob; Andrej Fújás - basz­szusgitár; Zsapka Zsolt - gitár, tök- citera, ének; Zsapka Attila - gitár, tökcitera, ének; Pikier Attila - he­gedű; Miklósné Zsapka Mónika - ének. Vendég Sashegyi Zsófia énekmon­dó (Budapest). Helyszín: Pozsony, MKKI Komolyra sikeredett a Tiszatáj szeptemberi száma Gyorsmozi és pótlcuruc ­FOLYÓIRATSZEMLE A Szegeden megjelenő Tiszatáj szeptemberi száma szépirodalmi és irodalomtörténeti-kritikai szem­pontból egyaránt komolyra sikere­dett. A számot a Kolibri Színház drama­turgjaként is tevékenykedő Zalán Ti­bor Képelforgatás; André Kertész c. verse nyitja. Aczél Géza, az Alföld főszerkesztője a pótkuruc (sic) című prózaversét közli. Csíki László ké­szül valamire, a Tiszatáj szeptembe­ri számában is olvashatunk egy rész­letet A hideg kutya c. regényéből. Tandori Dezső - az írók Könyves­boltjában már nevével ékesített póló is kapható - három versét közli a lap. Egyébként az Arany János Ala­pítvány Kuratóriuma az elmúlt év könyvtermése alapján vers kategóri­ában az Év Könyve díjat a szerző Az Óceánban (sic) c. verseskötetének ítélte meg. Kiss Ottónak- aki nemré­giben Pozsonyban és Somorján is vi­haros sikert aratott -, a Bárka mun­katársának Gyorsmozi c. novelláját olvashatjuk, mely humoros életké­pek füzére a múlt rendszerből. Az Előretolt Helyőrség körül felbuk­kant, 2000-ben első önálló kötetével jelentkező Nagy Koppány Zsolt a Kö­zönséges történet és Frédi és Irénke c. novelláit közli. A Közönséges tör­ténet nem nélkülözi azt a fajta meg­hökkentő befejezést, mely az első, Arról, hogy milyen nehéz c. kötet több darabjának is sajátja. A számot Lipták György grafikái díszítik, a művész munkásságát Juhász Ferenc és a pályatárs Kass János méltatja. Varsa Mátyás A legrégibb magyar mítosz c. terjedelmes tanulmányá­nak második részét közli. Mint írja: „A totemős egyesíti a nemzetséget. A törzs tagjai mindannyian a nagy­medve, a sas, a szarvas stb. fiainak tekintik magukat. Ezért a kiválasz­tott állat szentté válik, és szigorú szabályok írják elő, mikor szabad rá vadászni. Általában csak rituális al­kalmakkor ejtik el, olyankor úgy ál­lítják be az eseményt, mintha az ős­apa fia maga áldozná fel önmagát.” A szlovákiai magyar irodalom kiváló ismerője, Fried István Sziklay László - a fáradhatadan kultúrmunkás Sziklay Ferenc fiának - pályaképét rajzolja meg, a tőle megszokott ta­náros precizitással és komparatisz- tikai kitekintéssel. Egyébként Fried Istvánnak ez a tizedik tanulmánya Sziklayról. A debreceni egyetemen oktató Dobos István az Önéletrajz a XX. századi magyar irodalomban címmel készülő monográfiájából közöl részletet, ezúttal Móricz Zsig- mond Életem regénye c. családtörté­netével foglalkozik. A kritikai rovatban Ágh István, Ácsai Roland, Sándor Iván és Madarász Imre köteteiről olvashatunk bírála­tokat. (K. L.) Játszik, forgat, ír. Tizenhárom év után visszatért a színpadra. Ferenczy Anna hetvenéves Már hiányzott a közönség tapsa Egy fotót mutatok neki az Új Szó ez évi június 16-ai számá­nak címlapján. A Helytállásért Díjat veszi át éppen, amit idén a Komáromi Jókai Színház kapott, Tóth Tibor színház- igazgató társaságában. BÁRÁNY JÁNOS Mindig öröm, ha az embert ilyen szép ünnep éri, mondta a Komáromi Magyar Területi Színház alapító tag­ja, majd hozzátette, valamennyien megérdemlik, akik ennél a színház­nál ötven évet eltöltöttek. Ferenczy Anna tizenhárom év után ismét színpadon. My Fair Lady, Higginsné. A professzor édesanyja. Egy jelenet az első felvonás végén, egy hosszabb a másodikban. A musical egyik pró­bája után beszélgettünk. Nehéz volt meghozni a döntést, hogy vállalja ezt a szerepet? Nem először hívtak a színházhoz, de mindig nemet mondtam. Negy­ven év után lezártam a pályám me­netét, azt mondtam, itt vannak ezek a csodálatos fiatalok, hadd játsszanak, hadd szárnyaljanak. Egy asszonynak, akinek még nem nősültek meg a gyermekei, van mit tennie a háztartásban. Azután hús­véthétfőn itt hagyott bennünket a drága férjem. Azóta nehezebb az élet. Azt kellett mondanom, hogy igen, köszönöm a megtiszteltetést, jövök. Szívesen jöttem. Szeretem a színházat, már hiányzott a közön­ség tapsa. Most már furcsa érzések kavarognak bennem, hogy miképp tudok majd helytállni, mert nem mindegy. Nyolcvannyolcban men­tem nyugdíjba, kilencvenig még a színpadra szólított a szerepem, az­óta nem játszottam. Tizenhárom év hosszú idő. Minden felgyorsult, nem találom a helyem, még segít­ségre van szükségem, hogy eliga­zodjam. Az öltözője a régi? Nem a régi, de nem az öltözőn mú­lik. Kaptam egy öltözőt a régi mel­lett, de még nem megyek be. Elva­gyok a folyosón. Nézem a fiatalo­kat, ismerkedem velük, mert az ar­cok mind idegenek. Jó gyönyörköd­ni bennük, a fiatalság csodásán szép adomány. Harsányi Súlyom László rendező munkáját milyennek ítéli meg? Vele még nem dolgoztam eddig. Az olyan rendezőt szeretem, akinek van koncepciója, tudja, mit akar. Harsányi Súlyom László ilyen ren­dező. Lendvay Ferencre emlékez­tet. Ó is nyüzsgött, átlátta az egész előadást. Egészséges munkalégkör alakult ki a színházban a My Fair Lady próbái során, ami nekem na­gyon tetszik. Visszalopódzott vala­mi a régi próbák hangulatából. És ez nagyonjó. Higginsné nem énekel. Nem baj. Énekelnek mások. Mert ezek a fiatalok tudnak énekelni! Majd a fináléban, ahol mindenki dalra fakad, hallatom a hangom. A musical próbái közben forga­tott is, Pozsonyban. Vénségemre talált meg a film. Nem mondom, megtehette volna koráb­ban is. Egy pressburger nagymamát alakítok, áld faluról indult, és most sem szlovákul, sem németül, sem magyarul nem tud. Nehéz szöveg. Már tavaly megtanultam, mert úgy volt, hogy akkor forgatunk, azután áttették idénre. A film alkotói Nagy Annának, egykori kolléganőmnek a lányai. Nagy Anna a Mateszban kezdte, de a főiskoláról nem jött vissza, férjhez ment Nagyszombat­ba. Most a lányai filmet készítenek. Az egyik írta a forgatókönyvet, fé- lig-meddig családregényt, és díjat nyert vele Párizsban. A másik lány a rendező, egyben az unokámat is játssza. Találkoztam Annával, aki azt mondta, azonnal rám gondoltak a szereppel, amit innen is köszönök neki. Ézt a nyakatekert szöveget szlovák színész meg sem tudta vol­na tanulni. Én meg mondtam, ahogy jött. Hoztam a figurát. A színház és a film mellett ír is. A Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelent két új könyvét láttam a kirakatban. Zoboraljai népmesék. Sajnáltam volna, ha ez a csoda elveszik. Annak idején, amikor még fosztottak, fon­tak, szőttek, hímeztek, arra szolgál­tak, hogy ne aludjanak el a fiatalok. Pikánsak és rémítgetősek a mesék. Olyan szép gyermekkori emlékeim fűződnek hozzájuk! Ültünk a ke­mence tetején, közben főtt a kukori­ca, aszalódon a szilva, a körte, az al­ma. Lógattuk a lábunkat, és kigú- vadt szemmel figyeltük a mesemon­dót, akit azért hívtak, mert olyan­kor gyorsabban forgott az orsó. Amikor rémisztő dologhoz ért, min­denkinek elállt a lélegzete, hogy most mi lesz. Nagyon örülök, hogy Méry Gábor megkeresett, és elkérte ezeket a meséket. Közel ötvenet ad tam neki, elhatározta, hogy háron vagy négy részben jelenteti meg így született a Zoboralji mesék és < Csintalan mesék. Ha nem jön Mér) Gábor, ott maradtak volna a több írás között a fiók alján. Van még, lesz még kézirat? Negyvenévesen írtam a Pitypang koszorút, melyben édesanyám élete bukkan fel, mint a búvópatak. Nap raforgók címmel megírtam a folyta tást, de nem adták ki. A Nő szer kesztőségében, ahol megrendelték s ahol a Pitypangkoszorú folytató sokban megjelent, azt mondták cselekménytelen. Pedig rólam szól és mégsem csak rólam, minder olyan falusi gyermekről, akik szá mára megadatott a lehetőség, elme hettek világot látni, kiszakadhatta! a közegükből. Sokan nem mentek én megpróbáltam. Vitt a nyugtalan ság! Nem tetszett a falusi embei életformája. Hogy mást tesz, é: mást mond. Meg az az örök huzavo na a földekkel! Ha bárhová hívna! és nem a színházhoz, akkor is el mentem volna otthonról. A Pitypangkoszorú honoráriumá ból díj lett, a Ferenczy Anna Díj amit idén immár tizedszer adotl át, ezúttal Fabó Tibor színmű­vésznek. A műkedvelők munkáját szeretteir volna megköszönni a díjjal, hiszer én is műkedvelőként kezdtem Azután felmerült, hogy a színészei is kapják meg, negyvenéves korig Beadtam tíz esztendeje a kis pén zemet, amin egy autót vehettem volna. Kevés az a pénz, még ma i: nagyon sovány a kamat. Az a ter­vem, hogy hamarosan összehívón: a kuratóriumi tagokat, hogy gyűjt- sünk közösen pénzt a díj jelenleg: összegéhez. Én meg majd, amíj; erőt ad a Jóisten, „elsántikálok”, éí átadom a műkedvelőknek a Jóka: Napokon, a kollégáknak pedig £ színházi évadzárón. Az idén hetvenéves. Nem figyelem a koromat. Nem ér­dekelnek a kilóim, az sem, hogy né­zek ki. Jöjjön, aminek jönnie kell! Mivel természetimádó vagyok, kez­dem a tavasszal, amikor még bolon­dos vágyakkal szárnyal az ember azután vagy eljut valahová, vagy nem. Majd jön a gyümölcsérés, csa­ládot alapítunk, és neveljük gyer­mekeinket. Ősszel betakarítunk, és kirepülnek a gyermekek. A télelő fe­hérre festi a hajunkat, és jelzi, hogy készülni kell. Mint a madaraknak Nyaranta nézem a Dunát, az ősö! nyomát Dunaradványon. Jó helyen vagyok, visszakerültem a termé­szetbe. Semmi sem zavar. Csak bé­kesség legyen körülöttem. A többi! majd elrendezi az élet. A kassai Csermely kórus nagy név a szakmában, komoly eredményekkel, színes, egyre bővülő repertoárral Fejfájás elleni hangverseny JUHÁSZ KATALIN A zenének bizonyos esetekben gyó­gyító hatása lehet, és „ha sok ember képes fokozni ezt a hatást, ha külön­böző színű, jellegű emberi hangok­ból képesek harmóniát, vagy akár a harmóniát előkészítő, feszültséget keltő diszharmóniát gerjeszteni, szinte a Teremtő műve folytatódik” - írja Csáky Pál fővédnök a 30 éves Csermely kórusnak szánt születés- napi köszöntőben, amely az ízléses műsorfüzetben kapott helyet. Ezzel egyet lehet érteni, mint ahogy azzal is, hogy „Száguldó világunkban gyakran képesek vagyunk elmenni a csodák mellett. A huszonegyedik század emberének is sokkal inkább zenére, mint pszichiáterre van szük­sége.” És mivel mindenki önmagából indul ki, el kell árulnom, hogy enyhe fejfá­jással és jókora szombat délutáni rosszkedvvel érkeztem a kassai Mű­vészetek Házába. Afféle kötelezően abszolválandó programnak tekin­tettem a koncertet, előre láttam az unatkozó protokoll-közönséget és az órájukat nézegető hozzátartozó­kat. Ráadásul rögtön az elején kap­tam egy letolást a szervezőktől, hogy tudniillik félreértettem valamit a beharangozó sajtótájékoztatón: nem is a helyi Csemadokra harag­szik a kórus, hanem az országosra, ami nagy különbség, haladéktalanul igazítsam helyre a dolgot. (Nos, íme.) Harminc-egynéhány ember egy színpadon impozáns látvány és kel­lemes akusztikus élmény, gyakran még akkor is, ha egyszerű falusi da­lárdáról van szó. A Csermely kórus viszont nagy név a szakmában, ko­moly eredmények vannak mögöt­tük, és még ha manapság lasszóval kell is toborozni az új tagokat, töret­lenül próbálnak-fďlépnek-próbál- nak-fellépnek, repertoárjuk folya­matosan bővül és színesedik. Szom­bat este például megismertették ve­lem Juan del Encina 16. századi spa­nyol szerző nevét, valamint meg­győztek arról, hogy néger spirituálét Veronika Janušková felvétele elő lehet adni „klasszikus” kórusmű­ként. A Csermely kórus nyolc nyel­ven énekelt, és nemcsak ők, hanem a vendég Csengettyű gyermekkórus tagjai is megtanultak egy dalt finnül erre az estére. A finn vendégkórus viszonzásul rázendített az „Érik a szőlő, hajlik a vessző” című örök­zöldre, sőt eldaloltak egy Kodály- művet is. A közönség pedig minder­re spontánul és lelkesen reagált, unatkozásnak nyoma sem volt, kö­szönhető ez annak a frappáns meg­oldásnak is, hogy nem volt konfe­ranszié, ettől pergőbbé, egységeseb­bé vált a koncert. A messzi Loi- maanból érkezett nyelvrokonod karnagya egyébként magyar, de ezen már meg sem lepődtem, elvég­re a Nokia csúcsmenedzsmentjében is találni magyarokat, miért pont egy finn férfikórusban ne lenne be­lőlünk?! Bonusz-gyönyörként meg­kaptuk még a Mindszenty bíboros nevét viselő miskolci kórust, akiktől a Kodály-féle Norvég lányok örökké a fülemben marad. Fejfájásom a jól szerkesztett koncert közepére nyomtalanul elmúlt, úgyhogy Aspi­rin helyett ezentúl Csermely-cédét teszek majd a lejátszóba. „Nem figyelem a koromat. Csak békesség legyen körülöttem. A többit el­rendezi az élet." (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents