Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-31 / 251. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 31. KOMMENTÁR A titkos szavazás bája TÓTH MIHÁLY A hét végén még úgy véltem, nincs a világon olyan aranyszájú politikai agitátor, aki el tudja velem hitetni, hogy Pavol Rusko pártja (ANO) létének és Ľubomír Lintner parlamenti alelnökjelöltté válásának van kézzel fogható haszna az ország számára. Valljuk be, ha nincs Rusko, főképp pedig ha Lintnemek nem szíve vágya a házelnök-helyettessé válás, talán még hónapokig kétségek között gyötrődhetnénk a koalíciós többség létét-nem létét illetően. Talán még karácsonykor is találgathatnánk, azoknak van-e igazuk, akik szatócsmatematikával kiszámították, hogy a koalíció parlamenti többsége már a múlté, vagy a miniszterelnöknek, aki határozottan cáfolja a kormány kisebbségbe kerülésének tényét. Sőt, olyan abszurd helyzetbe kerültünk, hogy a politikai erőviszonyok tisztázása szempontjából még annak is van haszna, hogy az ellenzék egyik Lintner-szavazáskor se mutatott hajlandóságot véleményt nyüvánítani. A kormánykoalíció négy pártja ezt követően - a titkos szavazás lehetőségeitől megrészegülve - pőrére vetkőzött ország-vüág előtt. A közélet iránt még érdeklődő kevesek most felsorolhatják a miniszterelnök közelmúltban közzétett derűlátó és önigazoló megnyilvánulásait. Ahogy állást foglalt a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének menesztése, vagy a védelmi miniszter eltávolítása ügyében. Ahogy most hangsúlyozza, a SIS vezetője mennyire mélységesen bírja bizalmát. Azóta, hogy a titkos „káderszavazásnál” megtudtuk, mennyire csak idézőjelben létező többséggel rendelkezik a koalíció, már azt is kételkedve fogadja az ember, ha Dzurinda azt állítja: a fű zöld, az égbolt azúrkék. A szerdai és a csütörtöki szavazás előzménye és eredménye a pártokon belüli demokráciáról is sokat elárul. Nemkülönben az egyes politikusokról. Ha nem ismernénk az ANO elnökének módszereit, övön aluli ütéseit, a közvélemény a szószegésből eredő erkölcsi fertő egész özönét vaktában csak az SDKÚ, az MKP és a KDH nyakába zúdíthatná, találgatva, hogy titkos szavazás közben ki mert őszinte lenni. Lévén, hogy soha nem derül ki, melyik koalíciós párt hány képviselője dobott „fekete” golyót az „agyagkorsóba”, örökre titok marad, maga Rusko hozzájárult-e és milyen mértékben pártbelije leégetéséhez. Az állás- foglalások névtelenségének köszönhetően a Untner-szavazás során kiderült, mennyire futóhomokon áll ez a kormánykoalíció. Ez bátorítás is lehet a változást igénylők számára. A lassan már a választási küszöb ostromlására kényszerülő SDKÚ vezetőjétől dőreség lenne azt várni, hogy rászánja magát a megmérettetésre. Tudja, nem ismétlődik meg a tavaly őszi sztori. Vajon rá tudja-e venni koalíciós társait, hogy vele együtt süllyedjenek el a cselekvésképtelenség mocsarában? Odajutott ez a koalíció, hogy a mostani miniszterelnök vezetésével már összeom- lani se képes. szólják, hanem mert így van ez rendszerben nála, mióta magának kell gondolnia ezzel is. Végigtipeg a városon, alig ismer rá néhány utcára, ritkán jár be. Nincs miért, ami kell haza, az a falusi boltban mind kapható. Ruha már nem kell, ha még száz évig élne se nyúzná el, ami van, igaz, tán egy jó metszőolló, azt lehetne nézni egyet, de drága, inkább majd kölcsönkéri a szomszédtól. Elmegy a nap a városbeli járká- lással. Meleg ebéd már nem lesz, már meleg vacsorához sincs kedve. Elfelejtette lezárni az öreg cserépkályhát, mire hazaért, ellobbant benne minden tűz. Hűvös a ház és csendes. Rádióhoz nincs kedve, olvasni már szemüveggel se nagyon tud, marad hát a csendességben való üldögélés. Szét- ralg'a a virágokat a padlón. Kire milyet tegyen, azon morfondírozik. Holnap fenyőágat kéne vágni, drótot keresni a kamrában, valahogy összerakni a csokrokat. A polcra téved a tekintete. A porosodó fényképalbumra. Lassú mozdulattal üti fel, a korai alkony vörös fényeiben olyan szokatlanul élettel teli, pirulok az arcok a fényképeken. Az öreg, ahogy feltett lábbal szunyókál a méhesben, mama a kútnál, sógor meg a Lajcsi barát, amikor a patakhidat építették, keresztanya a templom újraszentelésekor, a tanító úr, aki elveszett a háborúban, meg az asszony. Főkötősen, szégyenlősen, ahogy éppen a kötényét igazítja. A haja koszorúba fonva, a szemében némi korholó szeretet, mintha csak mondaná, minek fényképeztek már egy üyen öregasszonyt. Pedig alig volt még hatvanéves, mikor a kép készült. Lassan olyan sötét lesz, hogy csak a kályhából kisurranó vörös fénynyalábok vülanásától lehet látni. Túl nagy a csend. Csak a papírvirágok mosolyognak a padlón. Csendesség SZÁSZI ZOLTÁN Az egyedüllét csendességével kelni fel reggelente. Dér húzott hamvas csíkokat a kertre. Néhány kócos őszike dacol még kései virágaival, himbálódznak a gyenge napsütésben. Szépek. Valami élő még ebben a süvítő egyedüllétben. Feltápászkodni, odamenni az öreg cserépkályhához, egy tenyérnyi meleget kérni tőle, aztán jön a szokott mozdulatsor. Hamut ki, gyújtóst be, gyufaserce- nés, pár pillanatig nézni a lobogó lángot, mintha volna értelme még mindennek. Aztán mosdás, hidegvízben, ugyanúgy, mint hetvenöt éven át mindennap. Ajtónyikorgás, spájz, alsó polc, szil- vórium, egy kupica, szelet kenyér, kétujjnyi szalonna, egy kis korcs zöldpaprika, még a kert utolsó terméséből. Olcsó fekete tea egy jó bögrével, meg hozzá a rádió, csak olyan háttérzajnak. Hogy meg ne bolonduljon az ember a nagy csendességtől. így megy ez, immár három éve. A délelőtti buszhoz fel kéne öltözni. De sem az ing, sem a városjáró nadrág nem olyan, mint korábban volt. Pedig mosni, vasalni megtanult már. De valahogy mégse. Elő az aprót, meg aztán kell még papírvirágra is. Számoljunk csak. Apó, anyó, a bátyó, szegény sógor, hej bizony ő is tíz éve oda van már, aztán néne, keresztanya, meg... Meg ő. Aki három éve még vele együtt számolgatta üyentájt, mennyi virágot is kéne venni. Hogy is van? Most páros számút kell tenni, hát be kell szorozni nyolccal, az bizony, ha csak mindenkire négyet akar venni, akkor is harminckettő. Éppen annyi, mint amennyi éves volt, amikor nősült. Hát vesz annyit, nem azért hogy meg ne FIGYELŐ Lettország és Szlovákia ellenzi Csak Szlovákia és Lettország ellenzi azt a magyar javaslatot, amely szerint az EU alkotmányának a nemzeti kisebbségek jogairól is említést kellene tennie, írta a brit Financial Times. A javaslatot az EU egyes tagállamai támogatják, a lap Ausztriát és Olaszországot említi, Franciaország viszont Szlovákia oldalán áll.- Öregem, ma én se kukázók, hanem a haverokkal átugrok lottózni! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Oroszországnak nem érdeke a NA- TO-csatlakozás, mert minden szükséges forrással rendelkezik ahhoz, hogy önmaga megoldja a biztonságával kapcsolatos kérdéseket - nyilatkozott Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az orosz napilapnak. Solana szerint a NATO és Oroszország közti kapcsolatok olyan szorossá váltak, hogy Moszkvának egyszerűen nincs szüksége a formális tagságra. A legfontosabb kérdés nem az orosz NATO- tagság, hanem hogy Moszkva és Brüsszel minél szorosabban együttműködjön a stratégiai területeken. Solana, a NATO korábbi főtitkára azt mondta, érti, Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter miképp akarja megreformálni az orosz fegyveres erőket, és törekvései nagyon hasonlítanak a NATO reformjához. Úgy vélte, hogy a NATO ma jóval erősebb, mint korábban. Milyen más összefüggés, mint politikai üzletelés lehet két egymástól teljesen független funkció betöltése között? A kompromisszum eleganciája Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke szerint nem folyik üzletelés a parlamentben és a kormánypártok között. A politikai üzletkötésekről közölt feltételezések pedig csak erőszakolt, az újságírók által kitalált konstrukciók. Nézőpont kérdése. B. SZENTCÁLI ANIKÓ Minden párt szeretne minél többet megvalósítani saját választási programjából, ez természetes. Mivel nem egyedül kormányoz, figyelembe kell vennie a többiek prioritásait is. Politikusaink lépten-nyomon hangoztatják, hogy az egyes döntések kompromisszumok eredményei, az már csak játék a szavakkal, hogy az üzlet helyett a finomabb és elegánsabb kompromisszum szót használják. Ám legyen, tegyünk különbséget a kompromisszum és az üzletelés között. Tekintsünk el az elfogult ellenzéki kirohanásoktól is, vizsgáljuk meg az utóbbi hónapok történéseit, a politikusok kijelentéseit. Tavaly decemberben a Keresztény- demokrata Mozgalom nem szavazta meg az államfő által visszaadott, az egészségügyi reform szempontjából is fontos közalkalmazotti törvényt. A KDH így fejezte ki nemtetszését az ANO-s gazdasági miniszterrel szemben, aki nem volt hajlandó kereszténydemokratákat ültetni néhány funkcióba a magánosítás előtt álló villamos műveknél. Az ANO erre úgy reagált, hogy felkínálta a KDH- nak az egészségügyi és a gazdasági minisztériumot, cserébe a bel- és igazságügyet kérték. „A KDH egyértelműen tudtunkra adta, hogy a villamos művek irányításából ki akarják venni a részüket, engem viszont a villamos művek nem érdekelnek, az egészségügyet pedig ne ejtsék túszul” - mondta az Új Szónak Rudolf Zajac egészségügyi miniszter. Közben kiderült, hogy Pavol Rusko minden áron saját embert akart ültetni a pénzügyőrségbe, a KDH-s František Mikloško pedig elismerte, hogy pártja valóban ellenőrizni akarja a magánosítást. Mi ez, ha nem politikai adok-kapok, sőt zsarolás? A közalkalmazotti törvény elutasítása a költségvetésben néhány milliárdos kiesést jelentett, a pénzügyőrségnek a nevében is szerepel a pénz, és a magánosítás is a pénzről szól. Mi másra, ha nem üzletelésre lehet következtetni, ha még koalíciós válság is kerekedett abból, hogy e kérdésekben nem az egyes pártok szája íze szerinti megállapodás született? Az SDKÚ-val kapcsolatban időről időre felmerül egy-egy korrupciós botrány, és az előző ciklusban a motorvonatos botrány miatt olyannyira megrendült az MKP bizalma is Mikuláš Dzurindában, hogy a parlamenti bizalmi szavazáskor a magyar frakció tartózkodott. Bugár Bélának biztosan megvolt az oka, hogy nem támogatta vakon a miniszterelnököt, akivel szemben az utóbbi időben megint csak felmerülnek különböző gyanúk és vádak. A legutóbbi sms-históriáról nem is beszélve. Bugár olyan üzenetet kapott, melyben az áll: a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) igazgatói posztján kívül mást már nem kapsz! Az sms-t Dzurinda írta, Ruskónak címezte, tévedésből az MKP elnökének küldte. Lehet, hogy tréfa, lehet, hogy üzletelés. Az újságíró csak kérdez, a politikusok megnyilvánulásait e- lemzó politológusok és szociológusok pedig csak elmondják véleményüket. De a spekulációk és újságírói magyarázatok helyett lássuk csak a további tényeket: egyetlen nagyobb botrány sem zárult le úgy, hogy a valódi bűnösöket felelősségre vonták volna - gondoljunk a motorvonatokra, Badžgoňra, a lehallgatási ügyre, a vasműrészvények körüli botrányra, a Szlovák Távközlési Vállalat privatizációjára, a mobiltelefon-hálózat homályos tendereire, a lehallgatási botrányra, Rusko mentelmi jogának meg nem vonására, legutóbb pedig a Mojžiš-úgyre... Annyi gyanús, vagy legalábbis furcsa döntés született az ügyészség részéről, hogy legitim a kérdés: véletlen egybeesés, vagy valami más, valamilyen üzlet húzódhat a háttérben? Az ANO képviselői nemegyszer hangsúlyozták: az NBÚ új igazgatójának a kiválasztása összefügg az új főügyész személyével. Milyen más összefüggés, mint valamilyen politikai üzletelés lehet két egymástól teljesen független funkció betöltése között? „Csak azt mondom: sikerült elérni, hogy a rendőrség politikai funkcióra és irányultságra való tekintet nélkül nyomozást indít bárki ellen, és ezt a szabadságot nagy Politikusaink természetesen nem ismerik el a háttérben folyó üzletelést. felelőtlenség lenne korlátozni. Eddig Pavol Rusko mentelmi joga volt a téma, és miniszterként már nem lesz immunitása. De nincs is rá szüksége, elég figyelmesen hallgatni, mennyire védi a főügyészséget és a legfelsőbb bíróságot. Biztosan nem naivitásból kardoskodik e két intézmény mellett. Hamarosan új főügyészt és legfelsőbb bírót kell választani. Az ANO-SDKÚ párossal szembeni MKP-magatartás mutatja, hogy számunkra az igazság és a korrektség elvi kérdés, nem üzletelünk. Számunkra is kellemetlen, hogy a koalíció képtelen megegyezni, de nem tiszta dolgokat nem tudunk támogatni, bármennyire szépen kérnek, bárhogyan környékeznek is meg minket” - nyilatkozta a közelmúltban lapunknak Bárdos Gyula, aki aktív résztvevője a Koalíciós Tanács üléseinek. Vagyis nem tiszta dolgokkal a Magyar Koalíció Pártját is meg szokták környékezni. Nem helyénvaló-e akkor a kérdés: az MKP számára fontos dolgokban esetleg nem hajlik-e valami üzletecskére, pardon: kompromisszumra, például az agrártámogatások megemelése érdekében, azért a hiányzó 5 százalékért cserébe... Ez nem spekuláció, hiszen Bugár Béla ugyancsak a közelmúltban nyilatkozta: ....ha a három párt ezt megteh ette, bennünket sem akadályozhat meg senki és semmi abban, hogy jó és számunkra különösen fontos ügyhöz kellő számú támogatót szerezzünk.” Az MKP elnöke az idén október 13-án megjelent interjúban a költségvetéssel kapcsolatban mondta, azaz nem zárta ki, hogy akár az ellenzékkel is hajlandó szövetkezni. Pedig ez a koalíciós szerződés megsértése lenne, és korábban, amikor az ANO ugyanezt tette az abortuszügyben, a magyarok élesen bírálták Ruskóékat. Pedig az ANO is azt állította: számukra a művi terhességmegszakítás fontos és elvi kérdés. Persze, akkor másról volt szó. És ha a koalíciós szerződés megsértését nem zárják ki, miért spekuláció azt fejtegetni, vajon az esetleges üzletelésben nem vehet-e részt a magyar párt is? Miközben ugyanebben az interjúban Bugár maga is elismerte, hogy Dzurinda a Mojžiš-tigyben az MKP-t is megkörnyékezte: „Konkrét ajánlatot nem tett, alig félreérthető célzásokkal viszont kecsegtetett.” Politikusaink természetesen nem ismerik el a háttérben folyó üzletelést, ez kényes téma, inkább kompromisszumokról beszélnek, de alig félreérthető célzásaik, megjegyzéseik, sokszor ellentmondásos nyilatkozataik önmagukért beszélnek. Az eddig észlelt legnagyobb napkitörés 2001. április 2-án volt, de lökéshulláma nem irányult a Föld felé Rossz kedve van a Napnak FODOR GYÖRGY GYÜKERI MERCÉDESZ Mint egy elszabadult kozmikus tehervonat, úgy száguldott a Föld felé a keddi napkitörés által kivetett hatalmas tömegű gáz- és részecskehalmaz. Ez minden idők harmadik legerősebb napvihara, már amióta a jelenséget egyáltalán megfigyelik. A napkitörés első hulláma szerdán, közép-európai idő szerint reggel hét órakor elérte a Földet, illetve annak mágneses mezejét. Akár súlyos károkat is okozhat, de - mai tudásunk szerint - az emberre a Föld felszínén nem veszélyes. Az eddig észlelt legnagyobb napkitörésre 2001. április 2-án került sor, de annak lökéshulláma nem irányult a Föld felé. Tizennégy évvel ezelőtt, 1989 márciusában azonban Kanada megszenvedte a Nap kedélyhullámzásait: a napvihar energiája szinte szétpukkasztotta az ország északi részének energiahálózatát, műholdakban okozott károkat. A nagy hidegben emberek milliói maradtak elektromos energia nélkül. A napkitörés voltaképpen a Nap koronáját alkotó anyag tömeges kilökődése. A szuperforró gáz- és anyagtömeg most másodpercenként 2100 küo- métert meghaladó (óránként csaknem nyolcmillió kilométer) sebességgel száguld. Ha ez a „kozmikus tehervonati’ telibe találja a Földet, akkor az elektromos töltésű részecskék mágneses vihart kavarnak. Kiüthetik az elektromos távvezetékeket, megvadíthatják a műholdak műszereit, tönkretehetik érzékeny áramköreiket, zavarhatják a navigációs rendszereket - a Föld felszínén pedig megbéníthatják a távközlő rendszereket, a rádió- és tévéadókat, a mobü- és a műholdas telefonokat. Ez a veszély akár napokig fennáll. Hatásai leginkább Alaszkában, Kanadában és a Távol-Keleten lesznek érzékelhetők. Elérhet hozzánk a sarki fény. A napkitörések igen gyakoriak, de a mostani rendkívül erős - mondta Mizser Attila. A Magyar Csülagászati Egyesület főtitkára szerint a kidobott anyag látványos jelenségeket produkálhat, de tőlünk északra. Az északi mágneses tevékenységet zavaró „viharok” hatása Magyarország szélességi körén már nem érezhető. Legfeljebb a sarki fény délebbre húzódását érzékelhetjük. Az üyenkor a sarkkörtől távolabb, Lengyelország magasságában is látható jelenséget halványan nálunk is látni lehet. Ez legutóbb a múlt hét végén fordult elő Magyarországon. Éppen az 1989-es napkitörés okozta bajokon okulva, azóta már a műholdak és az elektromos távvezetékek üzemeltetői biztonsági berendezéseket építettek be rendszereikbe. Ennek ellenére Japánból tegnap jelentették, hogy a Ko- dama távközlési műhold előbb „megbolondult”, értelmetlen adattömeget továbbított, majd megszakadt vele a kapcsolat. Ilyenkor nem tanácsos az űrséta sem: a sugárzásba bele lehet halni. A Föld légkörébe becsapódó részecskék miatt az is megeshet, hogy a sarki fények délebbre vagy északabbra „költöznek”: a gázatomokkal ütköző elektromos töltésű anyag olyan fényt gerjeszt, amely még Európa egyes részein is látható lesz. A hatalmas napfoltok kialakulásában, a napviharokban semmi szokatlan vagy abnormális nincs. A nap már csak így működik: bármikor gerjeszthet mágneses viharokat és sarki fényeket.
