Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-30 / 250. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 30. KOMMENTÁR MHM Rettenetes harminchat LŐRINCZ ADRIÁN Nem tagadom - ijedtében majd’ megállt bennem az ütő, amikor tudtomra adták: kereken harminchat, mindenre elszánt bajkeverő munkálkodik azon, hogy lejárassa ezt a fiatal, a rügyfakadás boldog révületében már több mint egy évtizede tobzódó köztársaságot. Mert a rügyből lesz ám a virág, abból meg az édes gyümölcs - hacsak valahol félúton el nem szúrjuk. Most megjön három tucatnyi gazember, és - Mikulásunk szavaival élve - „lejáratja az országot’. Az értesülés vételét követően azonnal lázas kutatásba fogtam a harminchatok kilétét illetően. Hol, merre keressem őket? Művészek, újságírók körében netán? (Utóbbiakról tudni kell, hogy mindenre képesek ám.) Vagy a jégkorong-válogatottban? (Mi volt az idei bronzérem, he?!) Esedeg a fiatal értelmiségiek között, akik bébi- és dédiszitterként járják a nyugati államokat, ezzel is demonstrálva, hogy ebben az országban nincs szükség az észbeli kapacitásra? Vagy... És sorolhatnám tovább a „hihetetlenül gyanús” kategóriát fenékig kimerítő, potenciális veszélyforrások felsorolását. Ekképp morfondírozva végül rá kellett jönnöm, hogy annak a nem túl széles rétegnek, amelyik dolgozik, hat, alkot és gyara- pít - miközben a többi nagyokat derül -, a mindennapi meló mellett nem sok ideje maradhat az államfelforgató tevékenységre. Ilyesmit csakis az az állami alkalmazott tehet, aki az adófizetőkből él, fenntartva azt a látszatot, hogy az általa jól-rosszul eljátszott szerep mérhetetlenül fontos, miáltal léte teljes indoklást nyer. Mivel az ilyen funkciókat a politikai megbízhatóság alapján osztják (ez az egykor használt „párthűség” kifejezés mai szinonimája), az állam lejáratói abba a körbe tartozhatnak, akiket a mezei polgár az ország dolgainak rendezésével bízott meg a legutóbbi urnába való pottyantás alkalmával. Kiindulva abból az örökérvényű igazságból, hogy a jó „titkosszolga” nem vész el, csak átalakul, a fennálló rendszer ellenségeinek a köre tovább bővül azzal a néhány tízezer személlyel, akiknek a neve a Cibulka-féle „estébés” listán szerepel. Hogy a lejáratást lehet-e fokozni, annak eldöntését a nyelvészekre bíznám; én a miniszterelnök helyében ezentúl mindenesetre a „még lejjebb járatást” alkalmaznám, ami lényegesen többet mond a jelenlegi szlovákiai helyzetről. Mert bár a legfelsőbb ügyész tisztázta a helyzetet azzal, hogy kijelentette: nem történt törvénysértés a lista ide-oda toloncolása során, azért nem ártana tájékoztatni a plebset a részletekről is. Azt, hogy a káoszteremtés és ködösítés mennyiben minősül rendezésnek, már a metafizikusokra bízom - a transz áldott állapotában hátha kimondják a nagy igazságot, hogy - Alan Ginsberget idézve - míg „őrültek igazgatják börtönünket”, a rügyfakadás fölötti idült örömünk csupán kínos, torz mosoly. JEGYZET Ebek a házból JUHÁSZ KATALIN Tarzant, a gyönyörű, bölcs és nyílt szívű németjuhászkutyát tizenöt évvel ezelőtt lopták el tőlem. Nem hibáztatom, amiért az első jöttmenttel elment, én is bárkivel elmennék, ha többhetes udvarfogság után egyiptomi nyaralást ígérne nekem. Az a pár év, amelyet kutyatulajdonosként éltem le, elegendő volt az állatfaj alapos megismeréséhez. Minden dicsekvés nélkül mondom, hogy a lakótelep bármelyik vi- csorgó-csaholó kutyusát egy-két szóval le tudom csendesíteni, il- letve azonnal felmérem, ha igyekezetem reménytelen. Van, akivel baráti, van, akivel hideg elvtársi viszonyt táplálunk, Heki pedig valamiért ki nem állhat. Láncát tépő vadállattá változik, ha meglát. Talán azért, mert ide- költözésem másnapján megjegyzést tettem rá a gazdijának, aki egy termetes matricát ragasztott ki az ajtajára, azzal a vészjósló fenyegetéssel, hogy „Én is itt lakom!” Elképzeltem a betörőt, amint az ajtót felfeszítve szembe találja magát a tengerimalac nagyságú Hekivel. Lakótelepen kutyát tartani csak nagyon magányos, nagyon elvetemült, vagy nagyon ráérős emberek tudnak. Ez utóbbi kategóriába tartozik új ismerősöm, aki Rambóval, a komondorral él egy háztartásban. A csengetésre a kis kutyuli-pu- tyuli nyomja le a kilincset, ám amíg a gazdi fel nem bukkan, a küszöbön várakoztatja a látogatót. Ez úgy történik, hogy mellső lábait az illető vállára helyezi, és biztatóan mosolyog rá. Ő szerencsére csak egyetlen lakást őriz ilyen módszerrel, Ajo viszont az egész tömbházra vigyáz. A zöldfülű snaucert gazdái nem tájékoztattak arról, hogy nem az egész ház az övék, csupán egy háromszobás lakás, és a bejárati ajtón belépő többi lakót nem kell megugatni. A múltkor zoknimhoz dugta hideg orrocskáját, alapos szagmintát vett, amelyet bizonyára valahol leghátul raktározott el, ahol a semleges szagokat tárolja a kutyaemlékezet. Azóta nem ugat meg. Mindennap háromszor viszik le, nagyon helyesen, mert így sosem fogja elhagyni gazdáját egy ismeretlennel, kiadós séta reményében. Zsizsi sem. Meg nem mondom, milyen fajtájú hófehér szépség. Ügyet sem vet a külvilágra. Köszönök neki, nem fogadja. Levegőnek néz. Egyszer mordult csak rám, amikor gazdija új sálját érintettem meg elismerően. Ő az egyetlen a házban, aki után gondosan feltakarítják és kis zacskóba gyűjtik a kakit. A városi rendőrök ugyanis állítólag feladták a mobiltelefon-tolvajok elleni harcot, ehelyett most a kutyapórázokat és a kakieltakarítást ellenőrzik. Komoly büntetéseket lehet kapni, nem árt vigyázni... FIGYELŐ FRANCIA SAJTÓ A pünkösdhétfői ünnepnap eltörlésének felvetése vitát provokált a francia sajtóban és a politika köreiben, miután a France-Soir bulvárlap és a tekintélyes gazdasági szaklap, a Les Echos kormányforrásból származó biztos értesülésként beharangozta, hogy küszöbön áll a döntés hivatalos bejelentése. A baloldali Libération tegnapi számának címoldalán baklövésnek minősítette az állítólagos kormánydöntést, amely az idősellátási rendszer finanszírozását a pünkösdhétfő munkanappá alakításával kívánná biztosítani. A konzervatív tábor vezető lapja, a Le Figaro szintén első oldalas összeállításban számolt be all francia hivatalos ünnepnap egyikének megszüntetéséről szóló híresztelés nyomán megfogalmazott ellentétes vélemények hangzavaráról. A legszélsőségesebb ítéletek szembesültek egymással a „szemfényvesztés”, „botrány”, „bűntudatkeltés”, illetve a ,jó ötlet” és „pozitív elképzelés” közötti skálán. A miniszterelnök környezetében lázasan keresik, ki juttatta el a sajtóhoz a kényelmetlen információt.- Nem loptam semmit, őrmester úr, csak a negyvennyolc után elkobzott földemet viszem haza... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Több mint tízezer szlovákiai magyar által megírt levelet gyűjtött össze a belgiumi Közép-európai Emberi Jogi Bizottság. Ezekben a szerzők arról beszélnek, hogy még most is a be- neši dekrétumok áldozatainak tarják magukat. Tarnay Mária, a szervezet főtitkára jelezte, a levélírók képviselőiként a legmagasabb európai fórumokon is hallatni kívánják hangjukat. A bizottság néhány példát a strasbourgi emberjogi bírósághoz is el kíván juttatni, sőt Romano Prodit, az Európai Bizottság főtitkárát is informálni akarják a múltban elkövetett, s helyenként még most is tartó jogsértésekről. A beneši dekrétumok kárvallottjai számára teljes anyagi jóvátételt követelnek, jelentette be Mihajlovics József. A Magyar Föderalista Párt elnöke szerint a közelmúltban romlott a határon túli magyarok életminősége, és Szlovákia csak akkor léphet be az EU-ba, ha tiszteletben tartja az önkormányzatokat és a szubszidiaritás elvét. Johannes Rau és Aleksander Kwasniewski szeretné, ha a visegrádi államfők elítélnék a szudétanémetek kitelepítését Német-lengyel kezdeményezés A Lidové noviny című cseh konzervatív lap információi szerint a német és a lengyel köztársasági elnök azt szeretné, ha a visegrádi négyek jövő hétfői budapesti államfői csúcstalálkozóján elítélnék a szudétanémetek II. világháború utáni kitelepítését Csehszlovákiából. KOKES JÁNOS Az újság úgy értesült, hogy Johannes Rau és Aleksander Kwasniewski ezzel kapcsolatos levelét a hét elején akkor kapta meg Prága, amikor Vladimír Špidla miniszterelnök éppen hivatalos látogatáson Szlovákiában tartózkodott. A cseheket a javaslat szövege állítólag felháborította. .Állandóan az önkényes elűzetésről van benne (levélben) szó. A háborúról és a háború alatti borzalmakról pedig egy szó sem esik” - idézi a lap névtelenül egy cseh diplomata véleményét. A levél szövege egyelőre nem ismeretes, így nem tudni, hogy szó van-e benne a csehszlovákiai magyar kisebbséget a II. világháború után ért jogfosztásokról is. Vladimír Špidla cseh kormányfőt a hír nagyon meglepte, ezért még Pozsonyból azonnal telefonon kapcsolatba lépett Václav Klaus államfővel. „Beszéltem vele egy bizonyos levélről, amelyet Rau és Kwasniewski államfő javasol. Tudomására hoztam (Václav Klausnak), hogy a szöveget kiegyensúlyozadannak tartom, és komoly fenntartásaim vannak vele szemben” - mondta Špidla a Lidové novinynek a telefonbeszélgetés kapcsán. Tegnap esti közlés szerint Václav Klaus nem ért egyet kezdeményezéssel. A cseh államfő felhívta a figyelmet arra, hogy a múlt kényes kérdéseinek bolygatása komoly veszélyeket rejt magában. Petr Hájék, az'elnök szóvivője elmondta: Klaus az utóbbi napokban intenzív telefonbeszélgetéseket folytatott a lengyel, a magyar és a szlovák kollégájával, hogy megismerje véleményüket a kérdésről. A beszélgetések során kétségét fejezte ki a múlt már többször lezárt és érzékeny kérdéseinek ilyesfajta feszegetése felett. „Az elnök meg van győződve arról, hogy a II. vüágháború következményei a cseh-német, a lengyel-német, esetleg a szlovák-magyar kétoldalú viszony problémái. Nincs szó európai, sem nemzetközi problémáról, ezért felelődén lenne a kibővített Európai Uniót mindjárt a kezdetben megterhelni ezzel a robbanásveszélyes problémával, amely nem hozhat kielégítő eredményt” - tolmácsolta Klaus véleményét Hájek. Klaushoz hasonlóan Rudolf Schuster is visszautasítja a német-lengyel javaslatot. A szlovák államfő szerencsétlennek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Budapesten tárgyaljanak róla. A Lidové noviny szerint egyelőre nem tudni, hogyan született meg a német-lengyel javaslat, mert Rau és Kwasniewski már régebben nem találkoztak. Ugyanakkor Prága emlékeztet arra, hogy Rau korábban úgy nyilatkozott: a háború utáni eseményeket már „meghaladottnak” tekinti. AII. vüágháború után a Beneš-dek- rétumok alapján a csehszlovákiai németeket és magyarokat - az aktív antifasiszták kivételével - kollektív háborús bűnösnek nyüvánították, megfosztották állampolgárságuktól és vagyonuktól. Mintegy hárommil- lió szudétanémetet kitelepítettek az országból. A magyarok kitelepítését viszont a potsdami nagyhatalmi konferencia nem hagyta jóvá. A visegrádi csoport - Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia - államfői csúcstalálkozójára jövő hétfőn kerül sor Budapesten Mádl Ferenc régebbi kezdeményezésére. Václav Klaus, aki október elején hivatalos látogatást tett Magyarországon, megerősítette, hogy részt vesz a találkozón. VISSZHANG Ad: Üzletelés a parlamentben; Új Szó, 2003. október 29., Szereptévesztések a szlovákiai újságírásban BUGÁR BÉLA Az utóbbi időben gyakran jelennek meg különböző spekulációk azzal kapcsolatosan, hogy a kormánykoalíción belül milyen üzletelések, adok-kapok egyezségek születnek az egyes fontos posztok betöltéséről. Szembetűnő ez a jelenség az Új Szó szerdai számának 5. oldalán megjelent interjúban, ahol az újságíró az MKP-val kapcsolatosan is találgatásokba bocsátkozik, hogy „ha az MKP-nak sikerül elfogadtatnia saját jelöltjét Ján Mojžiš helyére, a magyar párt támogatná Abe- lovskýt”, sőt mivel hogy Abelovský megszavazta a magyar egyetemről szóló törvényt, „cserébe az MKP esedeg támogatja a megválasztását”. Ezek a találgatások már olyan méreteket öltöttek, hogy az emberekben joggal keltik azt a benyomást, mintha a kormánykoalíció már csak üzletkötésen alapulna. Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék leszögezni. Az egyik, hogy a kormánykoalíció két alapvető dokumentum alapján működik: az egyik a koalíciós szerződés, a másik a kormányprogram. Ez a két dokumentum az, amely meghatározza az együttműködés korlátáit. A másik megállapításom az, hogy a sajtóban megjelent spekulációk az ilyenfajta politikai üzletkötésekről csupán erőszakolt, gyakran az újságírók és publicisták által kitalált konstrukciók. A politikusok komoly energiát fektetnek abba, hogy ezeket a művileg gyártott elméleteket helyre tegyék, visszautasítsák, hogy ne adódjanak még ebből is fölösleges torzsalkodások a koalíción belül. Szomorú tény, hogy a szlovákiai újságírás szerep- tévesztésben szenved: ahelyett, hogy a politikai folyamatok lényegére összpontosítana, részt akar venni a politikacsinálásban, s ezzel nem hogy használna a helyzetek tisztázásában, hanem fölösleges feszültségeket gerjeszt és manipulálja a közvéleményt. Nem szívesen értékelem a sajtó hozzáállását, a lehető legritkább esetben fordulok ehhez az eszközhöz, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy az utóbbi időszakban komolyan sérül az objektív tájékoztatás aíapelve, amely nem magyarázatokat és újságírói spekulációkat igyekszik az olvasóra erőszakolni, hanem a tények ismertetésével, a valódi összefüggésekre való rámutatással hagyja, hogy maga az olvasó alkosson véleményt az adott eseményekről, jelenségekről. Őszintén remélem, hogy ez az újságírói stílus csak átmeneti zavar a szlovákiai publicisztikában. Meggyőződésem, hogy az olvasók megfelelően fogják értékelni az ilyen megnyilvánulásokat, és nem hagyják magukat manipulálni. A szerző az MKP elnöke LEVÉLBONTÁS Béke a hősi halottaknak Az erőtlen sugarú nap még küzd az egyre sűrűsödő felhőkkel, de már érezhető, ezen a napon csatát vesztett. A megvadult szellő mint győztes nagyhatalom rohan gászik a sírkeresztek között, belesüvít a temetőben szorgoskodók fülébe, mintha azt súgná, ő itt, a nyugalom, az örök megbékélés birodalmában az úr. A temetői szorgoskodók dacolva az elemek játékával, rendezgetik a sírokat, hisz ünnep lesz. Ünnep. Mindenszentek ünnepe. Halottak napja. A lelkek, élők és holtak leikeinek találkozója. Ilyenkor mindenkit megérint az elmúlás szele. Az elmúlásé, amely nem tudjuk, mikor és hol érint meg. Csak szép legyen a sír - igyekeznek az élők, csak lélekben legyetek velünk- suttogják tán a holtak. Állok az ismeretlen sírnál, melyre a gondos szülői gondviselés ezt vésette: „1902-1945 hősi halált halt fiunknak, aki idegen hant alatt várja a dicső feltámadást”. Hol a Te sírod, magyar katona, tesz-e rád virágot valaki messze a szülőföldtől - tolulnak elő akaratlanul is a gondolatok. Fiatal életed letetted a haza oltárán. Elmentél, mert szólított a haza, itt hagytad szülőfalud, szüleid, rokonaid, s tetted, amit megkívántak tőled. Elbúcsúztál, s búcsúd örökre szólt. Értékeli ezt még ma valaki? Tán ismeretien sírod felett ma a napsugár éppúgy csatát vesztett, mint szülőfaludban, tán a szellő éppúgy tépázza fejfádat, mint a hazai temetőben, csak Te fekszel messze a szeretteidtől. De lehet, hogy ismeretlen kezek az ünnepek alkalmával imára kul- csolódnak sírod felett. Talán. De került e sírkereszt mindazon magyar katonák sírja fölé, akik az orosz frontokon, a Don-kanyar- ban vagy a keleti harctereken hősként életüket adták a hazáért, a vélt vagy valós igazságokért, szenvedtek halált származásuk miatt, másságukért. Ti, hősi halottak, akiket a múlt rendszer még elsiratni sem engedett, lélekben velünk vagytok-e? Ti, elesettek, meghaltak, meggyilkoltak és örökre eltűntek, valamennyien ennek a háznak voltatok a gyermekei, tudtok-e annyi erőt adni, hogy ebből lelki táplálékot merítsünk? Áldozatotok, helytállásotok példa lehet-e még? Igaz! Példa kell, hogy legyen! Mert nincs földi hatalom, amely megkérdőjelezheti, hogy hősök vagytok. A mi hőseink! Sírjaitokra már koszorút nem tehetünk, de lélekben találkozhatunk. S a lélek nagysága hatalom minden földi hatalom felett. Az utókor nem szabad, hogy elfeledjen egyet sem közületek. A véreitek vagyunk! Büszkék, dacosok, megalkuvást nem tűrök és hazaszeretők mint ti voltatok, hát nyugodjatok békében idegen földben is. Bencze István Tardoskedd
