Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-29 / 249. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 29. KOMMENTÁR Iszlám mea culpa? MALINÁK ISTVÁN Egy éve porosodik a polcon Huntíngtonnak a civilizációk összecsapá­sáról szóló új könyve. Nem illik őt idéznie annak, aki a demokrácia el­kötelezett hívének tartja magát, bírálni lehet. 2001. szeptember 11-e óta a nyugatiak mintha folyamatos demokráciabizonygatási kényszer­ben szenvednének, a legnyakatekertebb megfogalmazásokhoz folya­modnak, nehogy megsértsék az iszlám érzékenységét. Tényleg nem kell, nem szabad megsértem. Amerika az első pillanattól fogva hajto­gatja: a terrorizmus ellen visel háborút, nem az iszlám ellen. Ami rendjén való, így tisztességes. Egészen addig, amíg a fogalmi zavar, ta­nácstalanság le nem csapódik a napi politikai döntésekben, a hibás döntésekben. A muzulmán országok tiltakoznak az iszlám és a terro­rizmus fogalmának összekapcsolása ellen, mondván: az iszlám békés vallás, az egymilliárd iszlám hívő nem terrorista. Ez is igaz. De az is, hogy ha valami ellen harcolni akarunk, akkor legalább az alapdolgo­kat nevesíteni kell. Ez a terrorizmus nem valami lebegő, gyökértelen terrorizmus. Nem az elálló fülűek vagy a piszék hirdettek szent hábo­rút a Nyugat ellen. Tetszik vagy sem, ez a terrorizmus az iszlámból táplálkozik, arra vezeti vissza ideológiáját, mondhatjuk: attól hajlott (ferdült) el. A fasizmust is nevesítettük, német fasizmusról beszélünk, annak ellenére, hogy a németek többsége sem volt gyilkos fasiszta. És a németek bocsánatot is kértek a világtól. Rettenetesen megkésve ugyan, de II. János Pál is megkövette a vüágot és más vallásokat a ke­reszténység, a katolikus egyház nevében elkövetett bűnökért, annak ellenére, hogy a jámbor hívők százmilliós tömegeihez képest ele­nyésző volt a kegyetlen inkvizítorok, a kérlelhetetlen jezsuiták aránya. Mert a lelkiismerettel, a bűnökkel egyszer el kell számolni. Tovább is lehetne folytatni a sort, akár a még meg nem történt bocsá­natkérésekkel is, egészen közeli példákkal tarkítva. Tehát: senki sem vonja kétségbe, hogy az iszlám eredendően békés, emberközpontú vallás. Ez az érem egyik oldala, de hozzátartozik a másik oldala, az, amit a nevében elkövetnek. Igaz a Liberális Intemacionálé legutóbbi megállapítása, miszerint a történelem folyamán már sokszor visszaél­tek a vallásokkal, s ez történik most az iszlámmal is. Viszont az iszlám­nak is önvizsgálatot kellene tartania és kivetnie magából a salakot, és­pedig nagyon gyorsan, mivel az események is felgyorsultak, nincs annyi idő, mint az elmúlt századokban. Nem a hivatásos politikusok, államférfiak, egy-két vallási vezető hivatalos nyilatkozatairól van itt szó. Miként lehet az, hogy az egymilliárd békeszeretó muzulmánból legalább pár ezer még egyszer sem emelte fel a szavát béketüntetésen valamely rendkívül brutális terrorakciót elítélve, mint amilyen például a bagdadi vöröskereszt elleni hétfői, vagy korábban az ENSZ-központ elleni merénylet volt? Amerika ellen vagy a zsidók ellen bármikor százezres tömegeket tudnak az utcákra vinni. Az USA-ban a múlt hét végén több tízezren tüntettek az iraki háború ellen, a demokratikus ér­tékek védelmében. Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) múlt heti értekezletén Mahathir Mohammed malajziai kormányfő minősíthetetlen zsidóellenes kirohanásokat tett, amelyek közvetve az Izrael elleni terrorakciókról elhíresült palesztin szélsőségeseket támogatták. A résztvevők közül többen elítélték őt, mire a miniszterelnök két nap múlva megismételte ugyanazt, mond­ván: nem vonja vissza szavait. Nem kell magyarázni, hogy az iszlám terroristák Amerika mellett a zsidó államot tekintik fő ellenségüknek. Azon az APEC-tanácskozáson mások mellett részt vett az amerikai, az orosz és a kínai elnök is. Elvárható lett volna, hogy a három nagyhata­lom egységesen, rendkívül keményen fellép a jelenség ellen, beleértve akár a Malajzia elleni szankciókat is. Talán - egyebek mellett - az isz­lám érzékenységére voltak tekintettel. JEGYZET Ágyban, párnák közt PÉTERFI SZONYA Annak ellenére, hogy Rudof Za­jac miniszter leváltotta a nagy- szombati kórház igazgatóját, pontosan nem tudni, mi okozta a korábban oda beszállított hajlék­talan halálát: az orvosi segítség elmulasztása, avagy a szerencsét­len sorsú férfi alkoholizáló élet­módja. Mert továbbra is mást állí­tanak a nagyszombati orvosok, mást az egészségügyi miniszter. Csak a lényegről hallgat minden­ki: hogy nem az első esetről van szó, illetve arról, hamarosan ilyesmi bárhol előfordulhat. És nem csupán a hajléktalanokkal. Valószínűleg nem ilyen draszti­kus módon fejezik be életüket, hanem „finomabban”. Például úgy, hogy ugyan bent tartják őket a kórházban, de takarékossági okokból nem kapják meg a szük­séges, ám drága orvosságokat. (Gyakran most sem jutnak hoz­zá.) Vagy anyagiak hiányában ké­sik a szívműtétük, húzódik a szervátültetés és sorolhatnánk. Manapság is előfordul, hogy a be­teg nem éli meg az operáció időpontját. Nem egy panasz érke­zett a rákos betegektől, hogy a kórházakban, pénz- és gyógyszer­hiány miatt késve kapják a kemo­terápiát, nem jutnak hozzá a rosszullétet, hányingert csök­kentő orvossághoz. Hogy a ke­moterápia után busszal mennek haza, mert a táppénzből, rok­kantsági járulékból, nem tudják állni a mentő költségeit. Félő, hogy januártól a kórházba utalt betegre még rosszabb ellá­tás vár, ennek oka a tárcavezető által szorgalmazott kötelező ta­karékoskodás. Hiába állítja, javul majd a helyzet, s hiába dicsekszik azzal, hogy az ágazat eladósodá­sa az év végéig 4 milliárd koroná­val csökkenn. Illene tudnia, hogy ez nem a tárca érdeme. A betegek járnak kevesebbet orvoshoz, fo­gyasztanak kevesebb orvosságot. Főleg az idősebbek. Nem mintha hirtelen egészségesebbek lenné­nek, pusztán azért, mert nem bu­ják állni a húszkoronás illetéke­ket, a tetemes gyógyszerköltsége­ket. Ők nem hajléktalanként, ha­nem ágyban, párnák közt halnak majd meg, és senki nem foglalko­zik majd azzal, miért?! Talán mégsem csak a kórházigazgatót kellene leváltani... FIGYELŐ Az arab világ Amerikát okolja Az Egyesült Államokat hibáztatta az iraki fővárosban elkövetett ön­gyilkos merényletek miatt az arab napüapok nagy része, mondván kudarcot vallott a bagdadi köz­biztonság helyreállításában. Az arab hírmagyarázók párhuzamot vonnak az irakiak amerikai meg­szállás elleni harca és a paleszti­nok izraeli megszállás elleni küz­delme között, és még az USA-ba- rát államokban, Egyiptomban és Jordániában sem habozott a sajtó „iraki ellenállást“ emlegetni. TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Mesterségesen létrehozott előőrsök helyett az EU-nak a már meglévő válságkezelési képességeit kellene továbbfejlesztenie - írta a finn kül­ügyminiszter a brit lapban. Erkki Tu- omioja elemzésében fejtette ki, mi­ért nem ért egyet az alkotmányozó konventnek a közös kül- és bizton­ságpolitikára (CFSP) vonatkozó egyes javaslataival, szerinte ezek az­zal a veszéllyel járnak, hogy meg­osztják és gyengítik az Uniót. A kon­vent többek között javasolta, hogy azok a tagállamok, amelyek a védel­mi képességeket illetően magasabb szintű követelményeknek is eleget tesznek, hozhassanak létre úgyneve­zett strukturált együttműködéseket. Ezeket az országokat kölcsönös vé­delmi kötelezettségvállalás kömé egymáshoz. Tuomioja sem vitatja, hogy Európának tovább kellene lép­nie a védelmi képességek fejlesztésé­ben, de„nincs szükség arra, hogy bármelyik tagállamot kizárjuk ebből a döntéshozatali folyamatból“. Az már világos, hogy mit nem fizet, de még mindig nem világos, mit fizethet az egészségbiztosító Ide a jobb biztosítókkal! Aki elolvasta, hogy jövőre mi mindenért kell majd az or­vosnál fizetni, feltehetően hi­deglelést kapott. Alig maradt valami a listán azon művele­tek között, amelyeket teljes mértékben a biztosító áll majd, az úgymond hétközna­pi bajaink jelentős része az 50 százalékos kategóriában lesz. Tehát a kezelés felét mi álljuk. Hideglelést azonban nem ettől kellene kapni. LOVÁSZ ATTILA Van egy pikáns svájci vicc, amely­ben az orvostanhallgatók a viziten egy önkielégítést végző páciens lát­tán csodálkozva néznek az öreg professzorra. „Ugyan, uraim, a di­agnózis kielégíthetetlen nemi vágy, ezt a műveletet pótkezelésként ír­tam elő.” A másik szobában fekvő páciensnek ugyanezen műveletben viszont egy csinos fiatal nővérke se­gít. Az öreg profnak szeme sem rebben: „Uraim, a diagnózis az előző páciensével azonos, csak en­nek itt jobb a biztosítója.” Nos, ez az a vicc, amely Szlovákiá­ban évtizedek óta nem érvényes. 1996-ig nem is érthettük, azóta vi­szont hiába a több biztosító, az egészségügy pénzelése továbbra úgy maradt szocialista, mint ál­lamfőnk lelke. Teljesen fölöslegesen alakult annak idején egy tucatnyi (mára már csak öt) egészségbiztosí­tó, ha azok pontosan ugyanolyan el­vonások mellett pontosan ugyana­zokat a szolgáltatásokat pénzelték, ugyanolyan feltételek mellett. Az egész rendszerben teljesen fölösle­gesen finanszíroztuk a biztosítók öt hivatalnoki állományát és egy átuta­lásos állami újraelosztó rendszert, amelynek szépségeit terjedelem okán képtelenek vagyunk megis­mertetni az Olvasóval. 2003 végén ott tartunk, hogy a tava­lyi választások előtt megfogalma­zott Zajac-Pažitný modellből már látni, mit NEM PÉNZEL az eddigi egyenbiztosítás. Azt viszont még nem látja a polgár, és főleg nem a páciens, miként lehet adósok börtö­ne nélkül megúszni egy fülműtétet. Az egészségbiztosítást, az egészség- ügyi ellátást és a gyógyszerpiacot a lakosság általában egy kalap alá vé­ve amolyan szolidáris vagy köte­lezően erkölcsi alapú szolgáltatás­nak tekinti. Pedig nem az. Vagy nem csak az. Az egészségügyi ellátás alapvetően kiváló biznisz. E szolgáltatást csak képzett, több hatósági jogosít­vánnyal rendelkező szakembergár­dával és műszakilag haladó techno­lógiákkal lehet végezni. Ebből kö­vetkezően magas a szolgáltatás hoz­záadott értéke, közgazdasági szak- kifejezéssel élve: szofisztikáit ter­méket nyújt. Az egészségbiztosítás ugyancsak kiváló biznisz. Az immár 150 éve létező, s valóban a szolidaritásra épülő biztosítási rendszer lényege az, hogy előre nem látható ese­ményre felkészülve a társadalom gazdaságilag aktív tagjai egy (vagy több) nagy pénzalaphoz járulnak hozzá, amely aztán, szükség esetén állja a gyógyítás költségeit. A szoli­daritás ennél a megfogalmazásnál véget is ér, hiszen a biztosító érde­ke, hogy jövedelmező legyen - a biztosítási szakemberek között ne keressünk irgalmas szamaritánuso­kat. A gyógyszerellátástól - lévén szó speciális üzletágról - e cikkben tekintsünk el. Szlovákiában évente 60 milliárd korona folyik az egészségügybe. Óriási pénz! Mégsem elég. Nem elég, mert a szocializmusból örö­költ intézményes trehányság olyan pénzeket emészt fel, amelyek a gyógyításban hiányoznak. A ma­gyar kórházi törvény kapcsán ren­getegen vették szájukra a pácienst, mint leendő károsultat, miközben az intézményt védték. Pedig az in­tézmény nem érdekes, amennyiben nem a páciensről szól. A hanyagul elvégzett CT-vizsgálat, RTG-felvé- tel, vérképanalízis ismétlésre szo­rul és ez pénzbe kerül. De pénzbe kerül a rendelő előszobájában el­töltött néhány óra, több kivizsgálás esetén néhányszor néhány óra is. Kórházépületek megalomániásán megtervezett, hatalmas folyosóit kell kifűteni, de hordágy csak egyetlen lift ajtaján fér be. A mentőkocsi 1203-as, ami önmagá­A körzetesítés kripto- kommunista modellje mi­att nincs konkurencia. ban vészhelyzet az utakon, épüle­tek sorát takarítják és fűtik néhány- százalékos kihasználtsági rátával, miközben vannak intézmények, ahol kórházi beutalóhoz csak kenőpénzzel lehet jutni. Nem az a baj, hogy Zajac mindezt átláthatóvá és nyereségessé óhajtja tenni. Nem is az a baj, hogy beve­zette a „húszkoronás” rendszert. A bajok a következők: 1. Nincs kon­kurencia a biztosítók között, tehát nincs verseny, csak egy rejtett mo­nopólium. Végeredmény a gyakori hanyagság és a pazarlás. 2. A kör­zetesítés kriptokommunista mo­dellje miatt nincs konkurencia a kórházak között. Végeredmény? Protekciós beutaló a jó helyre, üres­ségtől kongó vacak, de drága intéz­mények. 3. Nincs határozottan el­választva az alapellátás biztosítása a polgárok döntése alapján válasz­tott biztosítási szintektől. Ered­mény? Egyenbiztosítás, egyenká- osz, felelősség teljes hiánya. 4. A betegállomány a kissé jobban ke­resőknél legatyásodást eredmé­nyez. A betegállomány a fusimun- kára szükséges szabadságtól a munkahelyi felmondás kikerülésé­ig mindenre jó, csak gyógyításra nem. 5. Nincsenek műhibaperek, az orvosok a társadalom szemé­ben inkább tévedhetetlen sámá­nok, mintsem szakképzett szolgál­tatást nyújtó, drága szakemberek. 6. Jelenleg még nem is sejtjük, hogy mindaz, amiért majd fizetni fogunk, tulajdonképpen mennyi­be is kerül. Nincs tehát lehetőség az alkudozásra, az árak diktált árak lesznek. Summa summárum: Legyen alap- biztosítás (kevesebbért, mint ma). Legyen pótbiztosítás konkurens biztosítókkal. Legyen egy alapárlis­ta a kezelések költségeiről. Az alap- biztosítás az állami biztosítottak és a gazdaságilag aktívak esetében va­lóban legyen azonos - ne az adófi­zetőkkel fizettessünk átláthatatlan rendszerben mindent. S főleg: le­gyen merszünk a társfinanszírozás esetében számlát kérni (a doktor úr zsebe nem adóalany) és műhiba esetén perelni. Majd ha a svájci vicc valósággá vá­lik, akkor nem kell infarktus közeli állapotba kerülni a gondolattól, hogy az influenza kezelési költsége­inek 50 százalékát nem állja a bizto­sító. Hiszen keresünk egy jobbat. A befektetők már sokkal inkább különbséget tudnak tenni a térségbeli országok hitelkockázatai között A Jukosz-ügy nem terjed át Közép-Európára MTI-HÁTTÉR Londoni feltörekvő piaci elemzők nem tartanak attól, hogy az orosz Jukosz olajcég vezetőjének, Mihail Hodorkovszkijnak a letartóztatása az egész térségben befektetői bizal­mi válságot okozna, mert szerintük a befektetők megtanultak különb­séget tenni az egyes térségbeli or­szágok adóskockázatai között. Charles Robertson, az ING pénz­ügyi csoport londoni befektetési irodájának feltörekvő piaci vezető elemzője tegnap azt mondta: az eset éppen azt emeli ki, hogy mek­kora a különbség befektetői szem­pontból Oroszország, vagy például Magyarország, Lengyelország és Csehország között. Robertson sze­rint az Oroszországban történtek kontrasztjában „Kelet- és Közép- Európa többi része még jobb szín­ben tűnik fel” a befektetők szemé­ben. „A Jukosz-botrány megmutat­ja, hogy a csatlakozó országok mi­lyenjó (befektetői) pozícióban van­nak Oroszországhoz képest”. Az ING elemzője szerint nagyon kevés ok lenne arra, hogy a Jukosz- ügy bármiféle oroszországi befek­tetői hatása átgyűrűzzék a közép­európai csatlakozó országokra. Ár­ra a kérdésre, hogy a Jukosz-bot­rány ismeretében nem tartja-e elsi­etett lépésnek a Moody’s Investors Service részéről az orosz szuverén adósság befektetői fokozatra eme­lését, Robertson azt mondta: a há­zat már Hodorkovszkij letartózta­tása előtt, az osztályzatjavítás beje­lentésekor meglepte a nemzetközi hitelminősítő lépése. A cég tovább­ra is azzal számol, hogy a másik két nagy hitelminősítő ház, a Standard and Poor’s és a Fitch Ratings meg­várja a hasonló lépéssel az oroszor­szági parlamenti és elnökválasztá­sok kimenetelét. A felminősítés fő indoka a megfontolt orosz költség- vetési és adósságpolitika, valamint a csökkenő politikai kockázat volt. A piac annak idején üdvözölte az úttörő lépést; londoni forgalmazók szerint az orosz adósság már addig is befektetői fokozatoknak megfe­lelő kockázati felárakon forgott a londoni másodlagos piacon. Jeff Gable, a Deutsche Bank londo­ni befektetési üzletágának feltö­rekvő piacokért felelős alelnöke azt mondta: az már hónapok, sőt évek óta látszik, hogy a piac sokkal inkább különbséget tud tenni az egyes térségbeli országok hitelkoc­kázatai között, mint például az 1998-as orosz pénzügyi összeom­lás idején. A feltörekvő Közép-Eu- rópát ráadásul a most már küszö­bönálló EU-csatlakozás is egész más befektetői pozícióba helyezi, mint amilyenben Oroszország van - tette hozzá. Gable szerint az oroszországi befektetői klímát mindazonáltal ronthatja a Jukosz- botrány, és jó esély van arra, hogy a Moody’s-felminósítés óta nekiló­dult tőkebeáramlás ismét lelassul, amíg ki nem tisztul a politikai lát­kép. Drámai piaci következménye­ket azonban Oroszországban sem vár a DB fő térségbeli londoni elemzője. Az amerikai külügyminisztérium hétfőn aggodalmát fejezte ki Miha­il Hodorkovszkij orosz olajmilliár­dos letartóztatásával kapcsolat­ban. A tárca szóvivője, Richard Boucher közölte, Washingtont főleg az ügynek az orosz jogállam­iságra, valamint az egészséges üz­leti és beruházási légkör kifejlődé­sére való esetleges negatív kihatá­sai nyugtalanítják. - A legfrissebb fejlemények kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy esetleg szelektíven alkalmazzák a törvényt Oroszországban - tette hozzá Bou­cher anélkül, hogy kommentálni akarná az orosz jogi helyzetet. Ho- dorkovszkijt szombaton tartóztat­ták le, az orosz főügyészség csalás­sal, sikkasztással és adócsalással vádolja.

Next

/
Thumbnails
Contents