Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-28 / 248. szám, kedd

Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 28. SZÍNHÁZ __________________POZSONY________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár 11 POZSONY HVIEZDA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Órák (amerikai) 15.15, 17.30, 20 AU PARK - PALACE: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.40,15.40,16.50,17.50,19, 20,21.10,22.10 Oviapu (amerikai) 14.55,15.50,17.10,18 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.10,19.10,20.15 Kill Bill (ame­rikai) 15.15,17.30,19.50, 22.15 Hasrapacsi (cseh) 19.20, 22 Köztünk marad (szlovák) 22.20 Doktor Szöszi 2 (amerikai) 14.20,16.40,18.50 A Szövetség (amerikai-német) 15.30 Vágta (amerikai) 18.10, 21 Pi­nocchio (olasz) 14.30 Trükkös fiúk (amerikai) 17, 19.30, 22 Órák (amerikai) 19.40, 22.05 David Gale élete (amerikai) 18.10, 20.45 KASSA CAPITOL: Órák (amerikai) 15.45,18, 20.30 ÚSMEV: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 16,18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - VMK: Merülés a félelembe (amerikai) 20 PÁRKÁNY- DANUBIUS: Extreme Ops (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Több a sokknál (amerikai) 16.30, 19 IPOLYSÁG - IPOLY: Equilibrium (amerikai) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: David Gale élete (ameri­kai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 11.45, 14.15, 16.15, 18.30, 20.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45, 16.30,19.15 Birkanyírás (amerikai) 16.15,18.15, 20.30 A Karib-ten- ger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.45,19.30 Kegyet­len bánásmód (amerikai) 14,16,18, 20.15 Kill Bill (amerikai) 13.15, 14.30, 15.30, 16.45, 17.45, 19, 20 A Mindenóó (amerikai) 13.30, 17.30 Az olasz meló (amerikai) 13,17.15,19.30 Pokolba a szerelem­mel (amerikai) 15.30, 20.15 A Szövetség (amerikai-német) 15.45, 18, 20.15 Trükkös fiúk (amerikai) 15.15 AZ MKKI HÍREI Nyelvészeti Műhely Október 28.14.00 Pozsony, MKKI, Palisády 54. Október 29.10.15 Nyitrai Konstantin Filozófus Egye­tem, Magyar Tanszék Dr. Hoffnann István (Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debre­ceni Egyetem) és Dr. Kiss Jenő (EL­TE, Budapest) előadása. Társszervezésben a Gramma Nyel­vi Irodával. Szőttes Játszó- és Táncház Október 29. 15.00-18.00 Pozsony, Duna Utcai Magyar Tan­nyelvű Alapiskola Játszóház - tárgyak készítése ku­koricacsuhából. Október 29.19.00-23.00 Pozsony, Csemadok, Május 1. tér 10-12. Táncház - mezőségi táncok a Szőt­tes táncosai vezetésével. Közreműködik Cseh Tamás és ze­nekara. A születésnapos Katedra folyóirat ünnepségéről Emlékezés a jubileumra LAPAJÁNLÓ A Katedra októberi számában szá­mos egyéb mellett a folyóirat tízéves jubileuma kapcsán tartott ünnepség eseményeiről olvashatnak összefog­lalót. Bodnár Gyula vezércikkben emlékezik meg a folyóirat elmúlt tíz évéről. A lap közli mindazon szemé­lyek, intézmények és szervezetek nevét, akik a folyóiratnak nyújtott támogatásukért cserébe emléklapot vehettek át a Katedra kiadójától, a Lüium Aurumtól. Az olvasók köze­lebbről is megismerkedhetnek Lacz- kóné Erdélyi Margittal, Tóth Eriká­val és Tóth Valériával, az idei Kated­ra Díjasokkal. A lap diákok számára meghirdetett Szépírói pályázatán részt vett költő- és írópalántákról, ü- letve alkotásaikról Zalán Tibor Jó­zsef Attüa-díjas költő, a zsűri elnöke osztja meg gondolatait. Dobos Lász­ló író alma matereire emlékezik vissza, Vajda Barnabás középiskolai tanár a Katedra folyóiratról írott ta­nulmányából készített összefoglalót közöl a lap hasábjain. Az érdeklődők a novemberre tervezett II. Gramma Nyelvészeti Napokról is olvashatnak beharangozót. Jakab István nyugal­mazott egyetemi tanár nyelvművelő írásában ez alkalommal néhány ik- telen ige nyelvileg formális helyzet­ben helytelennek minősülő ikes használatára hívja fel a figyelmet. Csáky Károly néprajzkutató A ter­mészetrajz tudora című írásában Cserey Adolf botanikus alakját idézi fel. Pintér Vera egyetemi oktató az uniós oktatáspolitikáról nyújt rövid áttekintést. Nagy Erzsébet középis­kolai tanár a számítógépet és annak használatát ismerteti, Kiss László in­formatika szakos pedagógus néhány hasznos, a tanárok munkáját segítő honlapot mutat be. Gecsei Edit ma­gyarországi közoktatási szakértő a regionális irodalom- és művelődés- történet integrált tanításának mód­szereit ismerteti. Pénzes István alap­iskolai tanár Petőfi Sándor Szeptem­ber végén című költeményének taní­tásához nyújt nélkülözhetetlen se­gítséget. A lap ezenkívül tartalmaz felhívásokat, kulturális program- ajánlót, a Katedra-versenyek fel­adatlapjait és művelődéstörténeti posztert is. (érvé) 4eacher Dobos LészJd oIrkj materei Szeptember végén ünnepek ö Kdkuréa Várak, kastélyok, kúriák „Azt tartom, hogy jobb lesz nékem a munkát szem előtt tartani, mint a koszorút..." Száz éve halt meg Fadrusz János Az ifjú Fadrusz János Korának, a 19. század utolsó évtizedeinek és a 20. század elejének egyik legjelentősebb magyar emlékműszobrásza, Fadrusz János Pozsonyban, az egykori Vártelek utca Pálffy-udvarában látta meg a napvilágot 1858. szeptember 2-án, szülővárosában, Zay- Ugrócon és Bécsben tanult, Pozsony külvárosában, a Vi­rágvölgyben élte le élete na­gyobb részét és Budapesten hunyt el, fiatalon, 45. életévét épp betöltve, 1903 október végén (egyes források szerint a hónap 28., mások szerint 26. napján). FUKÁRI VALÉRIA Ő maga, valamikor az 1880-as évek végén, egy, a származása és életpá­lyája felől tudakozó kérdésre, így foglalta össze életrajzát: „Apám sző­lőkapás, anyám szatócsasszony. Mindketten szegények. Jómagam már többre vittem. Voltam Pozsony­ban lakatosinas meg -legény, több helyütt baka, Prágában úszómester, Zay-Ugrócon fafaragó, Bécsben szobrászsegéd, és leszek valamikor magyar művész, ha megsegít az Is­ten, és olyat csinálok, amivel Buda­pestre bekukkanthatok.” (Idézi Prém József, Pesti Hírlap, 1902. ok­tóber 12.) Gazdag érzésvilágát állítólag mor­vaországi eredetű édesapjától, szí­vós akaratát pozsonyi szőlőműves családból származó édesanyjától örökölte. Szerencsés lelki alkatánál fogva so­hasem riadt vissza a nehézségektől és küzdelmektől, amelyek egyszerű, szegény származása okán vártak rá. De akadtak mindig pártfogói, támo­gatói is, akik segítették rendkívüli képességei kibontakoztatásában. Először a pozsonyi ipartanonc isko­lában - ahol lakatosnak készült - tűnt ki rajzaival. Oktatója, Engel Károly rajztanár és szobafestő fel­hívta rá Jágócsi Péterffy József mi­niszteri iparfelügyelő figyelmét, aki a 17 éves fiatalembert 1875-ben be­juttatta a négyéves zay-ugróci műfa­ragó iskolába. A továbbfejlődés és beérkezés döntő lehetősége 28 éves korában érte, amikor a pozsonyi származású bécsi szobrászművész és tanár, Tilgner Viktor egy homokkőből faragott kis szoborcsoportja láttán beajánlotta őt a jótékonyságáról közismert, a közhasznú és humánus érdekek mellett tehetségek támogatásában is szerepet vállaló Pozsonyi Első Taka­rékpénztár tanulmányi ösztöndíj­ára. Ennek elnyerésével lett Fadrusz 1886-ban a Bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója, és két évig Tügner, majd három évig Edmund Hellmer tanár műtermében tanult, dolgozott. 1891-ben készítette el Hellmernél életnagyságban „Krisz­tus a kereszten” című diplomamun­káját, amellyel egy csapásra híressé vált. Az akkoriban dívó merev, az élettől elszakadt akadémikus művé­szeti irányzat ellenében a „Krisztus a kereszten” a természetesség revelá- ciójaként hatott, a szakma Mun­kácsy természetes erejét emlegette vele kapcsolatban, és a mű a buda­pesti Műcsarnok téli kiállításán el­nyerte a Képzőművészeti Társulat nagydíját. Eredeti példányát, vala­mint a Műcsarnokban szerepelt, könnyebb kivitelű másodpéldányát Fadrusz a szülővárosának adta: az előbbit a város evangélikus egyhá­zának, az utóbbit szűkebb pátriája, a Virágvölgy katolikus templomának (ma is ott látható). A szobor nagy közkedveltségnek örvendett, ké­sőbb számos reprodukció készült belőle szene az országban. Fad- rusznak a Kerepesi temetőben lévő síremlékére is ennek a szobrának egy bronzból készült másolata ke­rült. A nagy siker után Fadrusz Budapest­re költözött, ahol előbb a kormány­tól kapott műteremben, később a Naphegyen épített saját házában dolgozott. Pozsonyban számos kisebb szobrá­szati alkotása maradt. Ezekből leg­utóbb 1997-ben, a Mária Terézia- szobor felavatásának századik évé­ben láthattunk szülővárosában kiál­lítást, amelyen megcsodálhattuk Fadrusz kitűnő rajzkészségének ko­rai termékeit is. S itt a helye, hogy megemlítsem, ami tán kevéssé is­mert: Fadrusztól figyelemre méltó levelek is maradtak fönn (Pozsony­ban is). Ezek úgyszintén hozzátar­toznak személyisége, tehetsége, mű­ve megismeréséhez; megkapó ter­mészetességgel tanúskodnak művé­szi felfogásáról, meglepően átfogó, egyetemes, az irodalmi művekre is kiterjedő formaérzékéről s nem utolsósorban emberi kvalitásairól. Személyes és alkotói kapcsolata szü­lővárosával szoros, folyamatos ma­radt az elköltözése utáni időkben is. S a kapcsolattartás kölcsönös volt. Pozsony városa 1892-ben megbízta egy, eredetileg a millennium alkal­mából felállítani tervezett koronázá­si emlékmű, a Mária Terézia-szobor elkészítésével, amely aztán a terve­zettnél egy évvel később, 1897. má­jus 16-án került a pozsonyi Koroná­zási domb-térre. Ä bravúros tömör­séggel megalkotott Mária Terézia- emlékmű 1921 októberéig állt Po­zsonyban. Ekkor, sajnálatos módon, a már nem létező Osztrák- Magyar Monarchia elleni indulatból kivezé­nyelt cseh légionáriusok csapata a carrarai márványból öt éven át ké­szült műalkotást két nap alatt el­pusztította. Fadrusz főműve, egyben a magyar szobrászat egyik legjobb alkotása a kolozsvári Mátyás király-szobor. El­készítésének megbízatását a város­tól pályázaton nyerte el 1894-ben, és a művet 1902-ben fejezte be. (1900-ban a Mátyás-emlékmű gipszmodelljével a párizsi kiállítá­son megkapta a Grand Prix-t.) A pozsonyi líceumi könyvtár levéltá­rában kutatva nemrégiben ráakad­tam Fadrusznak egy, a kolozsvári pályázat elnyerésekor írt és a Pozso­nyi Első Takarékpénztárnak címzett - tudtommal a róla szóló irodalom­ban eddig ismeretlen - levelére, amelynek kíséretében babérkoszo­rúját küldi a pénzintézetnek. A le­vélben keresetlen, őszinte szavakkal adja kifejezését a hírneve és pályája csúcsán is megőrzött mélységei há­laérzetének és az alkotómunka irán­ti forró szeretetének: „Nagyságos Elnök Úr! Mélyen Tisz­telt Jótevőim! Ha a fiú jól végzi dolgát, akkor örö­mest viszi a hírt édes szülőházához (...) Ha szülőházról beszélek, mél­tán teszem, mert önök úgy viselték gondomat, mint az édes szülő sem jobban, és azért is első gondolatom lesz minden sikeremnél, míg élek, hogy örök hálámat kifejezzem (...) A kolozsvári eseményről már érte­sülve vannak, ezen alkalommal kap­tam ezt a szép babérkoszorút az én szeretett és geniális tanáromtól, Hellmertől, Bécsből. Ha önök megtanítottak harcolni, le­gyen hát az enyém a fegyver és a harc dicsősége, ameddig lelkem bír­ja és a jó Isten megsegít, de a babér legyen az önöké, mert önöket illeti. Azt tartom, hogy jobb lesz nékem a munkát szem előtt tartani, mint a koszorút, azért kérem, adjanak helyt ennek a koszorúnak a tanács­teremben, ahol első ösztöndíjamat megszavazták. Örökké hálás és szerető fiuk Fad- rúsz”. (Nevét így, hosszú ú-val írta alá.) Utolsó munkái közé tartozik a zilahi Wesselényi-emlékszobor és Tuhu- tum-oltár (mindkettő elpusztult), Wenckheim Béla kisbéri lovasszobra és a szegedi Tisza Lajos-szobor. 1903-ban még részt vett az Erzsé- bet-mű pályázatán, és tervezi, egye­bek közt, Petőfi megmintázását is Pozsonynak­De - mint felesége írja Pozsony le­véltárosának, Batka Jánosnak 1903. szeptember 11-én - „sokminden lel­ki és testi bajon ment keresztül ta­vasz óta”. A testi baj a szervezetében jelentkező tüdővész. A lelki bajok közé tartozott feltehetően a pozso­nyi Magtárépület sorsa miatti aggo­dalma is. Ezt a szép, kétemeletes ba­rokk épületet a 18. század egyik leg­kiválóbb osztrák építésze, J. L. von Hüdebrandt építette 1773-ban, a ki­rálynő parancsára. A mai Vigadó he­lyén állt és harmonikus hátteret nyújtott a Mária Terézia-emlékmű- nek. A város vezetősége azonban 1903-ban már hosszabb ideje a le­bontását tervezte. Ennek híre felka­varta Fadruszt. Batkához küldött le­veleiben - amelyeket ereje fogytán már nem maga ír, hanem feleségé­nek diktál - kifejti, müyen többszö­rös kárt jelentene az épület eltávolí­tása nemcsak a Mária Terézia-szo­bor hátterére, hanem a történelmi városképre nézve is. Ezért „mint Po­zsonyi polgár, aki mindent szülővá­rosának köszönheti’ újra és újra arra kéri a város vezetőségét, hogy az épületet mindenáron hagyják meg, illetve csak a nagy mester Hüde­brandt szellemében nyúljanak eset­leges átalakításához. „Pozsony nem valami tegnapelőtt keletkezett par- venü város - üzeni még mintegy tíz nappal a halála előtt is a városatyák­nak - hanem egy évszázados kultú­rájú előkelő polgárváros. Ezt az ér­tékes városképet meg kell őriznünk és olyan épségben kell átadnunk utódainknak, amüyenben régi elő­deinktől átvettük”. (Batka János po­zsonyi hagyatékából.) című szobra Batthyány-Strattmann László herceg nevét veszi fel ma a Felbári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Emlékét hűséggel akarják őrizni SVINGER ISTVÁN Amikor a felbári alapiskola tantestü­lete Felbár község önkormányzatá­val, a római katolikus plébániával, valamint a szülői szövetséggel úgy döntött, hogy az iskola Batthyány- Strattmann László nevét veszi fel, a döntés minden szempontból meg­alapozott volt. Névadónk olyan pél­dakép számunkra, akinek érték­rendjét a tantestület, a tanulók és a szülők egyaránt büszkén vállalják. A választás azért sem volt véletlen, mi­vel gyermekkorának egy részét a felbári kastélyban töltötte. Batthyány-Strattmann László élhet­te volna a gazdagok gondtalan éle­tét, de ő inkább a szegények orvosa szerepét választotta. Korát messze meghaladta szociális beállítottsága, melyet az igazság és egyenlőség ha­tott át. Az iskola és a pedagógus szerepe mindig akkor kerül az érdeklődés homlokterébe, amikor a társada­lomban jelentős változások mennek végbe. Jelenleg is jelentős változá­sok korát éljük, amikor a társadalmi átalakulás tempója gyorsabb a nem­zedékváltás ritmusánál. A Felbári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, amely ma Batthyány-Strattmann László nevét veszi fel, minden téren eleget kíván tenni a növekvő társa­dalmi és szülői elvárásoknak, vala­mint névadónk hagyatékának és ér­tékrendjének. Végzős növendékeink 70 százaléka érettségivel végződő középiskolákban folytatja tanulmá­nyait. Az oktatás minőségét bizo­nyítja az a tény is, hogy az országos felmérések során magyar nyelvből és matematikából tanulóink a szlo­vákiai átlagnál jobb eredményeket értek el. Nevelőtestületünk haté­kony munkáját dicséri, hogy a tanul­mányi versenyeken, olimpiászokon jó eredményeket érünk el. Fenntar­tónkkal, Felbár község önkormány­zatával, egyenrangú, gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk. A jó iskola legfőbb ismérve a színvo­nal. A lelkes, ambiciózus, új didakti­kai és módszertani eljárások iránt fogékony tantestületen kívül a ma­gas nívóhoz azonban a tárgyi, anya­gi-műszaki feltételeket is biztosítani kell-kellene. Mert ezen a téren is névadónk nyomdokain kívánunk , .1 _____ .... _______ haladn i, aki mindig élen járt a fej­lesztésben és újításban. Sajnos je­lenleg az üzemelési költségek fede­zésével is gondjaink vannak, a fej­lesztésről már nem is beszélve. Névadónk, a nemrég boldoggá ava­tott Batthyány-Strattmann László herceg rendkívüli ember volt: hiva­tását szerető világi hívő, mintaférj és édesapa, a szegények segítője. Az ál­tala képviselt szellemi és erkölcsi ér­tékekre nekünk is szükségünk van a megkapaszkodáshoz, a jövő építésé­hez. Nagy felelősség, ugyanakkor megtiszteltetés is ez számunkra. Emlékét és hagyományát hűséggel és szeretettel megőrizzük. A szerző a felbári alapiskola igaz­gatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents