Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-28 / 248. szám, kedd
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 28. v kommentár Kié lesz a termőföld? PÁKOZDI GERTRÚD Ismét földtörvényt fogadott el a parlament. E jogszabály értelmében januártól egy éven át visszaigényelhetik jogosnak vélt föld-, illetve erdőtulajdonukat mindazok, akik annak idején lekésték a restitúció- ra meghatározott 1992-es határidőt. Közel 600 ezer hektárnyi földterületről van szó. Egyelőre ennyinek ismeretlen a tulajdonosa. A kérdés rendezése fölöttébb fontos, és ezzel most már a törvényt előterjesztő MKP-n kívül szinte minden parlamenti párt tisztában van. Erre utal, hogy ezúttal elmaradtak azok a magyarellenes kirohanások, amelyek szinte már megszokott kísérőjelenségévé váltak minden olyan jogszabálytervezet megvitatásának, amelynek jóváhagyásában kisebbségünk előnyösebb helyzetbejuttatását vélték felfedezni. Jóllehet, az eredeti tervezet a törvényalkotási folyamatban csonkult, változott, a kompromisszumként megszületett végeredmény még mindig a tulajdonbiztonságot, a polgári társadalom működésének e fontos tényezőjét erősíti. A restitúció után is nevesí- tetlen kategóriában maradó földek ugyanis ily módon az állam kezéből községi tulajdonba kerülhetnek, gyarapítva ezzel az önkormányzati vagyont. Érthető, hogy két részre szakadt a földtörvényt megítélők tábora. A községek, önkormányzatok örülnek, noha többnyire tisztában vannak vele: nem ajándékot kapnak, hanem a föld kezelésével, művelésével járó jókora felelősség is a nyakukba szakad. Igaz, lesz még egy évtizedük rá, hogy felkészüljenek a tulajdonukba kerülő vagyon kezelésére, arra, hogy bebizonyítsák: jobb tulajdonosok az államnál. A Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Társulásában azonban nem mindenld örül az új törvénynek. E társulás elnöke szerint a restitúció lezárása után megmaradó nevesítetlen földeket (várhatóan mintegy 450 ezer hektárt) nem a községeknek kellene adni, hanem előnyös áron magángazdáknak, így erősítve ezt a vállalkozói réteget. Ilyen lehetőség hiányában sokan attól tartanak, hogy az önkormányzatok - amint erre lehetőségük nyílik - főképp tehetős külföldieknek adják majd el a tulajdonukba kerülő földeket. Ez a lehetőség, persze, nem kizárt, mint ahogy az sem, hogy esetleg a község fog bele intenzív mezőgazdasági termelésbe. Már ha lesz rá pénze. Ha nem lesz, a földeket bérbe adhatja, de 10 év elteltével akár el is adhatja. A gazdálkodási elképzeléseket - akár község, akár külföldi vagy hazai tulajdonos a gazda - végül is az unióban kialakuló verseny formálja majd. Az erre való felkészülésünk eredményességén múlik elsősorban, egy-egy térség mit tud kihozni a földből. A földtulajdonosok döntésébe - eladja-e, bérbe adja-e pár hektárját, vagy a meglevőhöz további területeket bérel, esetleg vásárol - az állam nem szólhat bele. Legfeljebb olyan intézkedéseket - adózási, támogatási, hitelezési stb. - hozhat, amelyek révén a lerobbant vidéken újra többen próbálnak mezőgazdaságból megélni. JEGYZET Hatvan hajléktalan SZÁZ ILDIKÓ Nem tudom, hogy a negyvenva- lahány ezer lakosú települést tekintve soknak vagy kevésnek számít-e hatvan hajléktalan. A helyi rendőrök szerint közülük csupán húsz származhat a városból, a többiek a környező falvakból jöttek nyáron szerencsét próbálni. Alkalmi munkákból őszig meg is éltek valahogy, de most, hogy egyre komiszabbak az esték, néhányan beadták a derekukat, és a megyei menhelyre mentek. Már aki meg tudta fizetni segélyéből a havi hatszázharminc koronás albérletet, ami egyikük számára sem csekélység. A legtöbbjüknek van valahol állandó lakhelye, ezért hivatalosan még hajléktalannak sem tekinthetők. Ica és Dodi sem voltak azok, egyikük elvált és apósa kitessékelte a falusi családi házból, Ica meg egyszerűen megszökött vele otthonról. A városban nem ismerte őket senki, tavaly télen egy lakatlan ház padlásterében, később egy fűtetlen hétvégi házban, majd a folyóparton húzták meg magukat. A megyei menhe- lyen ugyanis csak férfiak lakhatnak. A helyi rendőrök látták, Dodi nem mond le kedveséről, tovább rója az utcákat, reggel deres szakálla és bajusza közé beilleszti a csavart cigarettát és gyűjtöget. Ócskavasat, papírt, amiből jutott mindkettejüknek enni és innivalóra. Egyszer a kelleténél jobban felöntött a garatra, és a kertváros egyik járda- szegélyén elaludt. Álmában, talán hajnaltájban érte őt a fagyhalál. Kedvese egy vidéki anyaotthonban neveli az időközben megszületett utódot. Egyre hűvösebbek a reggelek, és a híd alatt görnyedő komor kis emberek hátát keményebben ropogtatja a fagy. Legtöbbjüknek iratai ugyan vannak, de lakáscímük rég nincs. „Nem létező” személyként valószínűleg ugyanolyan elutasítás várna rájuk a kórházban, mint a nemrég elhunyt nagyszombati hajléktalanra. A helyi kolostorban időnként leveshez, kenyérhez jutnak, olykor-olykor betérnek imádkozni, hogy a fényes hom- lokú angyal szobránál választ kapjanak arra, mi lesz velük holnap és holnapután... Különös, fanyar élettörténetüket nem adják tovább senkinek, pedig egy szendvics, egy forró tea megoldaná nyelvüket. Félő, hogy segítség nélkül egyesek rendőrségi jelentésként végzik. Fagyhalálra tavaly akadt példa, korábban pedig egy föld alatti rejtekhelyen vált néhány sorstársuk a tűz martalékává. FIGYELŐ OROSZ SAJTÓ Oroszországban folytatódik a politikai és gazdasági élet legjelentősebb függeden szereplőinek likvidálása - kommentálta Mihaü Hodorkovszkij Jukosz-elnök letartóztatását a Nyezaviszimaja Gazeta. A legnagyobb orosz vállalat, a Jukosz olajcég ellen négy hónapja indított főügyészségi vizsgálatsorozat után szombaton őrizetbe vették Mihaü Hodor- kovszkijt, és hétrendbeli törvény- sértés - egyebek között csalás, okirat-hamisítás, sikkasztás és adócsalás - miatt vádat emeltek ellene. Minden moszkvai napüap címoldalán foglalkozott az üggyel. A sajtó többsége riasztó hatalmi fordulatot emleget. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint Hodorkovszkij letartóztatása egyértelműen megfélemlítési akció, amely megmutatta az orosz kapitalizmus sztálini arcát. A The Moscow Times szerint senki sem hiszi, hogy Vlagyimir Putyin elnök barátai a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnál az elnök beleegyezése nélkül döntöttek Hodorkovszkij elhurcolásáról. A cikkíró úgy értékeli, hogy az akció a Kreml irányítására törő váll- lapos érdekcsoport közönséges erőfitogtatása. Esti idill (Kocsis Ernő rajza) Csehország: kényes bírósági tárgyalás közvetítését határozta el a közszolgálati televízió Srba - egyenes adásban Hatalmas politikai bombaként robbant Prágában a Cseh Televízió bejelentése, hogy a közszolgálati médium október 30-án és 31-én - csütörtökön és pénteken - egyenes adásban közvetíti a Karel Srba és három társa elleni fellebbviteli pert. KOKES JÁNOS Srba, aki Jan Káván külügyminisz- tersége idején másfél évig a tárca főtitkára volt, ami igen befolyásos gazdasági-adminisztratív főigazgatói tisztségnek felel meg, azzal a váddal kerül bíróság elé, hogy tavaly megpróbálta meggyilkoltami Sabina Slonkovát, a Mladá fronta Dnes riporterét, aki korábban lapja hasábjain megszellőztette a tárca tulajdonában levő moszkvai Cseh Ház szálló körüli nagy pénzekről szóló zavaros ügyeket, s állítólagos visszaéléseket. Míg a prágai fővárosi bíróság illetékesei egyetértettek a per nyilvánosság előtti lezajlásával, addig a vezető cseh politikusok élesen bírálják a döntést, s egybehangzóan azt állítják, hogy ezzel a büntetőeljárás - s azzal együtt az egész ügy is - politikai színezetet, hátteret kap. „Számomra, valamint munkatársaim számára a televíziós közvetítésről szóló hír derült égből villám- csapásként hatott. Egy ideig azt hittük, viccről van szó, s hogy ez nem lehet igaz” - jelentette ki Václav Klaus a Mladá fronta Dnes hétfői számában közölt interjúban. Az államfő megjegyezte: Csehországban az utolsó nyilvános perekre a kommunizmus idején került sor. „Arra számítok, hogy ez a színpadi játék a bírósággal politikai színezetűvé teszi a pen” - állítja Klaus, aki úgy véli, hogy a taláros testület semmiképpen sem fogja tudni magát kivonni a sajtóban közölt anyagok befolyása alól. Vladimír Špidla kormányfő felháborodásának adott hangot, s kijelentette, hogy a per közvetítése szerinte etikátlan, erkölcstelen, s ő semmiképpen sem fogja nézni. A vádlott, Karel Srba nincs ellene a per televíziós közvetítésének. Az azonban már nem tetszik neki, hogy a közvetítést a televízió szakértők, kommentátorok nyüatkozataival, vagy az utca emberének a véleményével tarkítaná. „Ez az egész ügyet negatív módon befolyásolhatja” - mondta újságíróknak Vít Široký, a vádlott ügyvédje. Ha lesz televíziós közvetítés, amelyet a hatóságoknak és a politikusoknak egyébként nincs módjukban közvedenül betiltani, a cseh közszolgálati televízió történetében ez lesz az első Uyen jellegű adás. Nyilvánvaló, hogy nem egyszerű dologról van szó, hiszen a nagy nyüvá- nosság előtt a per folyamán olyan dolgok is elhangozhatnak, amelyek nem lesznek kedvesek bizonyos személyeknek, politikusoknak, s nem fogják éppen kellemes színűre festeNem fogják éppen kellemes színűre festeni Csehországot. ni Csehországot. A Cseh Televízió vezetése a bírálatok ellenére is egyelőre kitart elhatározása mellett,. Karel Srbát, a volt magas rangú külügyi tisztviselőt az alsóbb szintű bíróság nyolc évre ítélte bérgyilkosság előkészítése miatt. „Az ügy társadalmilag nagyon veszélyes, ezért helyesnek tartjuk, hogy egy ilyen dolog tisztázása a nagy nyilvánosság előtt játszódjon le. Számunkra ez a közszolgálat” - nyilatkozta Zde- nék Sárnál, a televízió hírműsorainak főszerkesztője. Ugyanakkor a televízió tíz pontban összegezve, s éppen az előbbiekre hivatkozva nyilvánosan meg is indokolta a közvetítés megalapozottságát. A sajtó jelentős része itt-ott bizonyos aggályokkal ugyan, de lényegében üdvözölte a köztelevízió döntését. Petr Uhl, a volt MUoš Zeman-kormány emberi jogi biztosa, a Právo hasábjain bírálta Špidlát a per kérdésében tett nyilatkozatáért. Uhl kifejtette: vezető politikusoknak bizonyos dolgokban nem szabadna elhamarkodottan személyes véleményt nyilvánítaniuk, mert azzal befolyásolják az alsóbb döntéshozó szférát függetlenül attól, hogy állítólag magánemberként nyüatkoznak, nem pedig politikusként. Példaként megemlítette, hogy Nyikita Hruscsov, az egykori szovjet legfelső vezető a hatvanas évek elején egyszer azt nyilatkozta, hogy nem megy el megnézni a modem absztrakt szovjet festők kiállítását, mert a képeken a különféle érthetetlen alakzatok helyett inkább az orosz erdő ábrázolását szereti. Bár Hruscsov hangsúlyozta, hogy ez nem politikusi, hanem magánvélemény, nyüatkozata mégis hosszú időre negatívan befolyásolta a modern művészet és a művészek megítélését a Szovjetunióban. Egyébként a világban nem ismeretlen fogalom bizonyos, a közvélemény széles érdeklődésére számot tartó bírósági perek közvetítése. Az egyes jugoszláv utódállamok televíziói például közvetítik Szlobodan Milosevics volt jugoszláv vezetőnek a hágai nemzetközi bíróságon zajló perét. Az is igaz, hogy a volt Csehszlovákiában legutóbb az ötvenes évek elején volt rádiós közvetítés az úgynevezett szocialistaellenes, felforgató elemek pereiről. A kirakatperek története ma már ismert, akárcsak a rádiós közvetítések háttere, illetve propagandisztikus célja. Az is azonban nyilvánvaló, hogy a mostani tervezett televíziós közvetítést az ötvenes évek kirakatpereinek közvetítésével összehasonlítani semmiképpen sem helytálló. A közszolgálati televízió felelőssége is azonban az ilyen esetekben nyüvánvaló- an igencsak nagy. TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY Csehország jelenlegi legnagyobb nemzeti ünnepe, október 28-a, Csehszlovákia megalakulásának (1918) évfordulója ma már halott történelmi dátum, ezért inkább egy másik eseményt, a kommunista rendszer megdöntésének dátumát (1989. november 17.), kellene megtenni legfőbb nemzeti ünneppé - írta a prágai Lidové noviny. Október 28-a azért a legfőbb cseh nemzeti ünnep, mert 1918-ban ezen a napon kiáltották ki Csehszlovákiát. Az érvelés tehát logikus. Nem kevésbé logikus azonban az a kérdés is, hogy miért kell ünnepelni egy már megszűnt államot - olvasható a lapban, amely a cseh újságok közül egyedüliként szentelt nagyobb figyelmet a nemzeti ünnepnek. Az esemény felemásságára jellemző, hogy Vladimír Špidla kormányfő a mai délelőttöt szlovákiai látogatással tölti. Szlovákia egykor része volt ugyan Csehszlovákiának, de annak megszületését már nemigen ünnepli. Ez is jelzi, miért olyan furcsa, hogy a cseh nemzeti ünnepek sorában éppen október 28- ra helyeződik a legnagyobb hangsúly - jegyzi meg a Lidové noviny. Mai szemmel nézve ugyanis ez az évforduló már szinte halottnak tekinthető. Az 1968-as szovjet bevonulásnak vagy az 1948-as kommunista puccsnak ugyanis ma sokkal nagyobb a visszhangja a közvéleményben, mint a Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulásának. Néhány szakértőn és történészen kívül ma már senki sem vitatkozik azon, hogy helyes volt „szétverni” az Osztrák-Magyar Monarchiát. A Monarchia megszűnése és Csehszlovákia megalakulása ma már történelem. Nem helytálló az a megjegyzés, hogy másutt sokkal régebbi eseményeket tettek meg nemzeti ünneppé. Ez ugyan igaz, de sehol se nemzeti ünnep egy ma már nem létező állam megszületésének évfordulója. A mai Csehország számára más történelmi dátumok a meghatározóak. Jogilag az állam 1993. január elsején alakult meg. A mai rendszerhez, a több évtizedes diktatúrából a demokráciához vezető utat pedig egy másik dátum, 1989. november 17-e jelölte ki. Jogos lenne tehát, ha nem október 28- a, hanem november 17-e, a bársonyos forradalom évfordulója lenne Csehország legfőbb politikai nemzeti ünnepe - véli a lap. (-kés) PRAVDA Csehszlovákia megalakulásának pillanata, 1918. október 28-a nemcsak az örömünnep, hanem a szabadrablás napja is volt nagyon sok szlovák számára, állítják sokan, akik még megélték azt a pillanatot. A ma már 102 éves Milada Rozsypalová tisztán emlékszik, hogy Óturában miképp rohamozták meg az emberek a boltokat. Ezt azért tehették meg, mert a városból eltűntek a magyar csendőrök, de pár nap múlva csehek érkeztek helyettük, akik mindenkit az ellopott tárgyak visszaadására köteleztek. Anton Rašla híres jogász is emlékszik az eseményekre, amikor falujukban, Pavlicében a helyi parasztok csákánnyal csaptak agyon két bikát, és azonnal szét is osztották egymás között a húst. Az idős jogász öt forradalmat élt meg, és tisztán látja, hogy minden rezsimváltás során rabolni kezdenek az emberek, csak egyre rafináltabb módszerekkel. Akik a közös republiká(k)ban járták iskoláikat, egyszerre emlegették október 28-át és október 30-át Fordulatok a nemzeti emlékezetben KORPÁS ÁRPÁD Az azóta már nem létező ország létesítői szerint éppen nyolcvanöt évvel ezelőtt alakult meg Csehszlovákia. Bár 1918. október 28-át Csehszlovákia létesítői utólag határozták meg az ország megalakulásának időpontjaként, köztudott, hogy az állam létrehozása lényegesen hosszabb, bonyolultabb és ellentmondásosabb hadászati, diplomáciai és gazdaságpolitikai folyamat volt, nem egyetlen nap „gyümölcse”. Ha a létesítők szemszögéből nézzük, érthető, hogy október hu- szonnyolcadika kiemelésével emblémát, jelképet kerestek az új államnak, mintegy mérföldkőnek, új időszámítás kezdetének szánták azt. így is funkcionált; elég, ha a korabeli cseh-szlovák „predprevratový”, tehát fordulat előtti, illetve „poprev- ratový”, vagyis fordulat utáni közéleti „viszonyszókra” gondolunk. (A fordulatot természetesen maga a prágai 1918. október 28. jelentette.) Ajelképalkotás minden nemzet legitim joga, még akkor is, ha tudjuk, hogy más kisebbségekkel együtt a Csehszlovákiába került magyarság - főként nemzeti létében - inkább elszenvedője volt az új államnak, mint haszonélvezője. (Az árnyalt kép érdekében ugyanis a masaryki köztársaság kisebbségünk számára is hasznot hajtó vívmányaira is emlékeztetni kell.) Az új országnak azonban két fordulat kellett az önlegitimációhoz, hiszen Csehszlovákia deklarative a csehek és a szlovákok közös állama volt. A szlovák fordulat 1918. október 30. A Szlovák Nemzeti Tanács ekkor fogadta el a turócszentmárto- ni nyilatkozatot, amely - bár ezt a szlovák autonómiát követelők utóbb manipulációt emlegetve tagadták - a szlovákság nevében csatlakozott az új csehszlovák államhoz. Azoknak, akik a közös republiká(k)ban járták iskoláikat, egyszerre emlegették október 28-át és október 30-át. Lehet, hogy nem egy hangsúllyal, de egyszerre. Azóta azonban, hogy Szlovákia egy évtizeddel ezelőtt önállósult, a fordulatok megítélése is változni látszik. Mintha október 28- a háttérbe szorulna, október 30-ával kapcsolatban pedig úgy tűnik, mintha a szlovák politikai és társadalmi élet egy meghatározó része inkább csak a szlovák önrendelkezési szándék korabeli megnyilvánulását domborítaná ki. Igaz, hivatalosan október 28-a emléknap, de az évforduló nyüvános, közéleti megítélése ettől még lehet másmilyen. A jelképformálás is minden nemzet legitim joga, a szelektív emlékezet azonban nem vezet jóra. Ha ugyanis október 30-ra emlékezik Szlovákia, október 28-ra viszont nem, kérdés, mit kezdjünk az ugyancsak a csehekkel közösen megélt 1989. november 17-ével, amely jelenleg államünnep.
