Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-25 / 246. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 25. VENDÉGJEGYZET Remény, virágnyelven BERECK JÓZSEF Bevallom, munkáltató hetilapomban én az apróhirdetéseket csak akkor szoktam elolvasni, ha valami folytán munkakapcsolatba kerülök velük. Olykor ez megesik, de nem jellemző. Viszont el tudom képzelni, miféle történetnek lehet a végpontja például egy megkímélt kanapé vagy szárnyas szekrény áruba bocsátása, ezért általában nem csodálkozom, amikor ismerőseim kezében éppen ennél a rovatnál nyílik ki az újság. Az apróhirdetési rovat egy kicsit valóságshow is, hiszen benne az élet leghétköznapibb dolgai közt turkálhatunk, amelyekből rendszerint fölsejlik, hogy milyen nyomorúságos, megható, vagy éppen komikus az a nagyobb valami, ami a sok kicsiből kirajzolódik. Az is köztudott, hogy a hirdetések apró változatban legtöbbször virágnyelven szólítják meg a gyanútlan olvasót. Ezt újabban én is tanúsíthatom, segítvén egy kedves ismerősömnek, aki testhezálló állást keres már egy ideje. Naponta vásárolja a hirdetési újságokat, bújja a napi- és hetilapok apróhirdetési rovatait, s velem találkozva is mindig az első kérdése: - Találtál számomra valami jó helyet? Munkahelyet ugyan még nem sikerült neki szereznünk, tapasztalatot annál többet. Leginkább arról, hogy a hirdetésekben - legyen szó munkáról, lakásról vagy társkeresésről - rendszerint semmi sem az, aminek látszik. Például a „több nyelven beszélő titkárnőt keresünk külföldi ügyvezető mellé“ kezdetű hirdetésről már az első telefon után kiderül, hogy igazából telefonközpontosra van szükség, a „magas szintű számítógépes kiadványszerkesztői ismeretekkel rendelkező fiatalokat keresünk“ fogal- mazású szöveg mögött pedig balgaság lenne esetleg nyomdaüzemet vélni, legjobb esetben is csak egy fénymásoló „szalon“ jelentkezik, s töredelmesen bevallják, hogy mindössze betanított munkásra van szükségük, minimum két műszakra. Ismerősöm szerint, ahogy a tréningeken tanítják a munkát keresőknek, hogyan kell telefonon jelentkezni vagy miként ajánlatos felöltözni a személyes bemutatkozáshoz, ugyanúgy tanfolyam kellene az álláshirdetések virágnyelvének elsajátításához is. Ismerve irodalomszeretetét, jobb híján azt is tanácsoltam neki, próbálja úgy olvasni egy-egy újság apróhirdetési rovatát, mintha novellafüzér lenne. Mintha pár mondatos, amolyan egyperces történetek sorozata lenne. Van valami ugyanis, ami mindegyik történetből kitapintható. Egytől-egyig. S ez a remény. Amit magunkban azért nem rossz a legvégsőkig életben tartani... JEGYZET Bolygólakók első útja TALLÓSI BÉLA Először furcsa volt a helyzet, valami olyasmit érzékeltem, hogy ami történik, nem megszokott, nem természetes. A nyolcvanas számú városi buszra az egyik ligetfalui megállóban a lépcsőkorláttal leszűkített középső ajtón valakik babakocsival igyekeztek felszállni. Nagy nehezen fel is tuszkolták, de bárhogy próbálták fordítani, nem találtak neki helyet. Az utasok is csak néztek értetlenül, mint akik érzékelik, hogy valamilyen furcsa, idegen történés zavarja meg a megszokott rendet, a bevett gyakorlatot, a természetes állapotot, de az adott pillanatban nem tudják azonosítani, mi az a zavaró körülmény, ami sérti az aurájukat. Volt valami (ideg)feszültség a levegőben, és sejthető volt, hogy ebből a feszültségből nagy robbanás lesz: hangos szóváltás, esetleg csetepaté, de mindenképpen olyasmi, ami megzavarja a nyugalmat. Akkor a buszvezető kilökte a sofőrfülke ajtaját, és figyelmeztette a hölgyeket, hogy a kocsit a hátsó ajtón keresztül szíveskedjenek felhozni a járműre, s az arra kijelölt helyen, a hátsó traktusban elhelyezni. A két hölgy, akikhez a kocsi tartozott, kifejtették: életükben először utaznak babakocsival városi buszon, s nem ismerik az utazási szabályzat kocsiszállításra vonatkozó pontjait. Mivel a sofőrt nem hatották meg a tapasztalatlan utasok szavai, s kérlelhetetlen maradt, egyikük nekifeszült, gyömöszölve megpróbálta áttolni a babakocsit az ülések között a buszhátsó felé, de a túl szűk tér miatt igyekezete nem járt sikerrel. A hölgyek elnézést kértek az utasoktól, hogy feltartják őket, aztán, amilyen nehezen fel, ugyanolyan nehezen lefelé erőltették a kocsit, olyan ügyetlenül, hogy valaki meg is jegyezte: még kifordítják belőle a gyereket. Aztán könnyedén beemelték a hátsó ajtón, és elhelyezték a babakocsinak kijelölt helyen, s biztos, ami biztos, megkérdezték a sofőrtől, hogy a kocsiért kell-e jegyet kezelniük. Az elmagyarázta, hogy ha gyerek van benne, nem. Ha viszont üres a kocsi, akkor csomagnak számít, és fizetni kell érte. Aztán folytatta, hogy a gyerekkocsival való fel- és leszállást jelezni kell a sofőrnek. A leszállást két rövid csengetéssel. Aztán még arra is figyelmeztette a két hölgyet: ha kapcsolt, vagyis két kocsiból álló villamossal utaznának, csak az első szerelvényre szállhatnak fel babakocsival. A tájékoztatásadás után visszaült a sofőrülésre, rövidesen záródtak az ajtók, s pár perces késéssel folytattuk az utunkat. Kissé hihetetlennek, rejtélyesnek, mi több, abszurdnak tűnt a helyzet, hogy két szlovákul beszélő, belevaló nő Ligetfalu legsűrűjében életükben először száll babakocsival buszra, és teljesen tapasztaladannak mutatja magát, mint aki semmit sem tud a közlekedési szabályokról. Azóta is foglalkoztat, hogyan kerültek abba a megállóba, ahonnan úgy indultak útnak, mint akik épp akkor érkeztek volna egy idegen bolygóról. Ugyanakkor elégedettséggel tölt el az eset azóta is, amiért a sofőr úgy viselkedett, ahogy. Nem mint kakas a szemétdombján, hanem elfogadta, hogy van üyen a mai világban. Megtörténhet, hogy valamilyen módon idegen bolygólakók tévednek fel a ligetfalui panelerdő kellős közepén a nyolcvanas számú városi buszra, és elindulnak életük első útjára. S olyan is van még itt, ebben a városban, hogy úgy bánnak idegen bolygólakókkal, amiként illik, udvariasan. Nem ostoba, bunkó módon, hogy minél rosszabb hírünket vigyék a világba. FIGYELŐ Támogatják a csapásokat Az izraeliek többsége támogatja a palesztin terroristák elleni célzott légi csapásokat, és úgy véli, hogy a hadsereg megteszi, amit kell az ártatlan áldozatok elkerülése érdekében - ez derül ki a Jediót Ah- ronót című napüapban megjelent felmérésből. Arra a kérdésre, hogy „egyetért-e a légi csapásokkal végrehajtott likvidálások folytatásával a (megszállt) területeken“, 66 százalék válaszolt igennel, 29 százalék nemmel, és 5 százalék tartózkodott. TALLÓZÓ EXPRESSEN A biztonsági kamerák által készített felvételek antropometriai (ember- méréstani) adatai megegyeznek az Anna Lindh svéd külügyminiszter meggyilkolásával gyanúsított őrizetes adataival - írta a svéd napilap. A felvételek abban a nagyáruházban készültek, ahol a tettes megkéselte a politikus asszonyt. A rendőrség a vádirat elkészültéig nem kívánt nyilatkozni. A szeptember 10-i támadás előtt néhány perccel készített felvételeken egy férfit lehetett látni. A gyanúsítottat, a 24 éves Mihajlo Mihajlovicsot a rendőrség szeptember 14-én vettek őrizetbe, egy dán szakember által készített háromdimenziós elemzés alapján. Anna Lindh gyilkosa több bizonyítékot is hagyott maga után a helyszínen: egy kést, egy baseballsapkát és egy pólót. A késen talált DNS-minta - brit szakértők által elvégzett - vizsgálatának eredményei a nyomozók szerint megerősítik a 24 éves Mihaj- lovics elleni gyanút. Előzetes őrizetben tartását november 7-ig meghosszabbította a svéd fővárosi bíróság. Mihajlovics, aki Svédországban született szerb bevándorló családban, pszichológiai problémáktól- Lujza, olyan hideg-rideg vagy hozzám, mint a szlovák kereszténydemokraták a Rusko-féle párthoz! szenved, és büntetett előéletű: (Peter Cossányi rajza) 1997-ben elítélték, amiért konyhakéssel támadt az apjára. ■■HNHIHHIHHMHMNHMMHBMMMMMHfBMNMHHHHHNNNNHMHi Zsófika és Ákoska a parkban Pozsony, délután. A Medikus kertben újonnan megnyílt Petőfi játszótéren két leendő medikus (vagy magyar egyetemista) kertelés nélkül beszélget a gyerekkor égető kérdéseiről, cukorkát rágcsálnak, tele a gyerekszáj. JUHÁSZ LÁSZLÓ Zsófika: Ákooos! Látod, milyen hülye vagy? Én megmondtam, hogy ne másszunk fel a szoborra, anyukám mondta, hogy az újságban is benne volt, hogy letörött az a izéje... Ákoska: Ne nyíjjá má’, Zsófi! Senki se tudja, hogy mi voltunk azok. És tudd meg, hogy nem csak a Teri néni mondta, az én anyum is mondta, hogy letörött a Petőfinek a markolata. Az apu meg azt mondta, hogy aztat se lehet tudni, hogy megvan-e a kardja, mert csak a hüvelye látszik, az meg nem, hogy mi van benne. Aztán elkezdett röhögni azon, hogy hüvely. Anyu meg elvörösödött, de nem tudom, hogy miért. Anyám tyúk... Zsófika: ...ja. Petőfi írta. Ákoska: No, ne okoskodj annyit, inkább adjál má’ abból a gumicukorból! Zsófika: Nesze. De ha megint rám köpöd, megharaplak! Amúgy az én szüleim is viccesek voltak tegnap este. Apukám a gumiról beszélt valamit, de szerintem nem hiszem, hogy a cukorról. Hogy télen nem lesz kötelező a gumi. Anyukám meg közben újságot olvasott, és akkor hirtelen azt kérdezte, hogy hogyhogy, meg mondta, hogy azt télen is kell használni, mert mostan olvasta, hogy tizennégy másodpercenként lesz valaki écces, és hogy az ellen is jó a gumi. Vagy mi. Ákoska: Akkor aggyá’ még, naaa! Köszike. Figyusz, Zsófi, a te anyud az boldog? Zsófika: Nemtom. Mé’? Ákoska: Csak azért, mert ő is Teri néni, és a római pápa a Vatikában vagy hol aztat mondta, hogy a Teréz anya boldog lesz mostantól. Zsófika: Á, az én anyukám inkább dühösnek nézett ki, amikor hazajött az üzletből, mert minden drága, azt mondta. A pápáról meg apukám azt mondta, hogy már ő maga se érti, hogy mit beszél, mert hogy öreg, és ki kell cserélni. És majd fognak választani helyette egy teljesen újat. És azt én is láttam a tévében, hogy egy csomó vicces öreg bácsi, csupa piros ruhákban ott voltak a patikánban, ók a bíborok, és fehér szoknyájuk van, és láttam, hogy megcsókolták a pápának a kezét. Marha vicces volt. Ákoska: Te vagy a marha! Zsófika: Aki mondja! Ákoska: Te meg mondd, hogy ötvenhat! Zsófika: Hülyefejű! Az anyukám mondta, hogy ötvenhattal nem szabad viccelni, mert most volt az évVolt egy szózatvicc, hogy„Hazudnak rendületlenül.” forduló. De aztán apukám mondta, hogy de igen, mert akkor is voltak viccek, mondta is, hogy akkor volt egy szózatvicc, hogy „Hazudnak rendületlenül.” És eztet én is értettem, mert tanultuk az iskolában, hogy Kölcsey írta, pedig nem is látott, csak az egyik szemével. Ákoska: Csak okoskodjál. Akarod, hogy kitépjem a szemedet, mint a Kill Bili-ben? Nooo, léciléciléci, csak az egyiket... Zsófika: Téged beengedtek a moziba? Nem igazság... Ákoska: Még hogy moziba! A bátyám húzta le az internetről. Nagyon kúl, ahogy mindenütt spriccel a vér, sssss! Tök jó, tök jó... Zsófika: Fúj, olyan undorító vagy! Ákoska: Te meg hülye! Zsófika: De én meg ha nagy leszek, akkor magyar egyetemista leszek, és akkor tanulok majd ekonómiát magyarul, és aztán közgazdag leszek, te meg nem leszel, be-be-beee! Ákoska: Nem is akarok, mert én a evrópaunióba leszek vállalkozó, és megtanulok mindenféle nyelveken, nemcsak magyarul, és cukrászdát nyitok Bécsben, és neked majd jól nem adok krémest, ha majd odajársz át takarítani. Zsófika: Izéljed meg a krémese- det, pirmitív állat! És tudd meg, hogy nem játszok veled, és megyek haza. Ákoska: Hisztis pulyka. Zsófika: Aki mondja. És bekaphatod. Ákoska: Na csá. HETI GAZDA(G)SÁG Rusko: minden napra egy megváltás TUBA LAJOS Szóval mégis megtette. Már az első nyugdíjtörvényt visszaküldte a parlamentbe. Ott minden készen áll, csak egyetlen forgatókönyv lehetséges, postafordultával visszakapja. Minden más eshetőség a kormánykoalíció búcsúját jelentené. Szóval nehéz megérteni, mi is motoszkálhatott az államfő fejében, amikor így döntött. De ne is nagyon törjük magunkat, adjunk inkább igazat annak a kommentátornak, aki szerint bármit is cselekszik Rudolf Schuster, ő már legfeljebb csak múló tünemény. A kormánykoalíciónak egy igazi ellenfele van: önmaga. Mert valljuk meg, ez az egyre kiábrándítóbb társaság úgy bánik a nyugdíjreformmal, mint a mosoga- tóronggyal. Már ott tartanak, hogy ha valamelyik csúcspolitikus bal lábbal kel fel reggel, akkor bemegy a hivatalába és rúg egyet valamelyik nyugdíjtörvénybe. Utoljára ezt Rusko tette meg, aki mióta gazdasági miniszter lett, annyira eltávolodott az ő szájából eddig sem nagyon hihető liberalizmustól, hogy ha így folytatja tovább, akkor bizony egyre inkább egy ezzel a megnevezéssel extrém módon visszaélő orosz politikushoz tudjuk csak hasonlítani. Sorozatos furcsa döntései között említsük meg a Mohi Atomerőmű befejezésének felmelegítését is. Ezzel eddig csak a legalább ennyire furcsa Fico rohangált, most felváltotta őt a másik médiapolitikus. A Szlovák Villamos Művek nevű beteg óriás privatizációjának összekötése az atomerőműépítéssel nevetséges ötlet. Igaz, Rusko is nyitva hagyta a kiskaput: ha nem lesz érdeklődő, akkor leA kormánykoalíciónak egy igazi ellenfele van: önmaga. mondunk róla - jelentette ki. Márpedig ez nagy valószínűséggel így lesz, az egész egy nagy médiahumbug, csak éppen újra néhány hónappal visszaveti a privatizációs folyamatot. Egyébként pedig, ha esetleg mégis érdeklődne valamelyik orosz cég a Mohi Atomerőmű iránt, akkor is csak azt érnénk el, hogy Szlovákia beállna az olcsó áramával külföldön kopogtató Ukrajna és a hasonló, nem igazán perspektivikus országok sorába. Ez pedig nem éppen a felemelkedés legbiztosabb útja. így azután jó lenne, ha valaki szárnyát szegné az újdonsült miniszternek, aki munkanapja első felében gazdasági csodát, a második felében pedig belpolitikai zsarolásokat konstruál. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy az egyetlen fenekével egyik lovat sem tudja biztosan megülni. A parlamentben ezekben a napokban dől el, mennyi válik valósággá a külföldön is nagy érdeklődést kiváltó reformokból. A sok szép terv ellenére még van mit tenni, ezt mutatja, hogy a gazdasági szabadság szempontjából Szlovákia tizennégy posztkommunista ország közül még mindig csak a hetedik helyen van. Mert ugye a többi ország sem tétlenkedik, így még mindig nem voltunk képesek visszadolgozni magunkat a mečiarizmus legsötétebb időszaka előtt, 1995- ben elfoglalt negyedik helyre sem. Az elmaradást főleg a kormány által újraelosztott nemzeti jövedelem magas aránya és a gazdasági környezet állami szabályozásának mértéke okozza. A világszerte készített felmérés a két évvel ezelőtti állapotokat vizsgálta, így várható, hogy a helyzet javul, legalábbis, ha a kormánykoalíció képes lesz decemberig végigvinni a terveit. A héten egyébként a gazdasági sajtó kivétel nélkül foglalkozott a so- morjai ipari park létesítésének bejelentésével. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy végre nem olyan vállalatok érkezésére számíthatunk, amelyek kalkulációjában egyedül csak az összeszereléshez szükséges olcsó munkaerő játszik szerepet, és könnyűszerkezetes csarnokaikat bármikor továbbviszik kelet felé. Egy kis- és középméretű cégekből álló csoport sokkal rugalmasabban tud reagálni a piac kihívásaira és remélhetőleg a somorjaiaknak is érdekes munka- lehetőségeket képes biztosítani. Érdekes hír az is, hogy az olaszok első alkalommal próbálják meg sikeres gazdasági modelljüket más európai országba átültetni. Egyelőre ugyan nem nagyon tudjuk, mi is az a „distretto”, de nagyon drukkolunk nekik. Somorján és környékén ugyanis már nem a munkanélküliség a fő gond, hanem az, hogy a Pozsonyba ingázók hazacsábításával véget vessenek a település alvóváros jellegének. Ezt pedig csak megfelelően vonzó ajánlattal lehet elérni.
