Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-24 / 245. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 24. KOMMENTÁR Lexa krajcáros önérzete TÓTH MIHÁLY A rendszerváltást követően több újdemokráciában is felmerült a kérdés: rendjén való-e, hogy a vezető állami tisztségeket betöltő politikusok személyiségi jogaikat illetően kiemelt, a közönséges halandókéhoz képest különleges védelemben részesülnek. A pártállam uralmának évtizedei alatt annyira megszoktuk a törvénykönyv „felségsértési” paragrafusainak érvényesülését, hogy például még a következetes demokraták egy része is napirendre tért afölött, hogy köztársasági elnökünk úgyszólván kettétörte egy újságíró karrierjét, mert az illető epésen kommentálta az ország első polgárának egy megnyilvánulását. Államfői kezdeményezésre az újságírót szabályosan elítélték, a sajtószabadság és a szolidaritás nagyobb dicsőségére a lapkiadó és a főszerkesztő az ületőt elmarasztalta. Kollégám még ma is a mellőzöttség keserű kenyerét majszolná, ha később - magasabb szintjén az igazságszolgáltatásnak- nem születik állásfoglalás, amely kimondja: közéleti személyiségeknek számolniuk kell azzal, hogy - mivel állandóan az érdeklődés középpontjában állnak - tetteiket a sajtó, a közvélemény kritikusabban ítéli meg. Magyarán: a közönséges halandóknál „gyűrésállóbbaknak” illik lenniük. Mondani se kell, hogy az újságíróknak az a része, amely idegenkedik a szolgalelkűség minden megnyilvánulásától, örömmel fogadta ezt az igazságszolgáltatási állásfoglalást. Ugyanez távolról se mondható el minden miniszterről, az összes parlamenti képviselőről, a köztársasági elnökről - az előzményekből adódóan - már nem is beszélve. Ivan Lexa, a titkosszolgálat évekkel ezelőtti igazgatója se lelkesedett a „felségsértési törvény” hatályon kívül helyezéséért. Sőt, úgy tett, mintha a paragrafus módosítása a politikai vezetők kiemelt védelmét erősítette volna. Miután Dél-Afrikából hazazsuppolták, majd titkosszolgálati működéséről vizsgálati fogságban próbálták őt elszámoltatni, majd szabadlábra helyezték, felfedezte, hogy személyét a Domino fórum „gazemberként” emlegette, j’ert indított a hetilap ellen, és a bíróság az újságot egymillió korona kártérítésre és bocsánatkérésre kötelezte. Valahogy úgy vagyunk a Lexa működését kísérő eseményekkel, mint a színházlátogató ókori görögök a tragédiák történéseivel. Hellasz polgárai ismerték az előzményeket, így ezek felsorolása teljesen felesleges lett volna. Hasonlóképpen merő szószaporítás lenne e kommentárban azt részletezni, hogy Lexa titkosszolgálati főnöksége idején mi minden megeshetett Szlovákiában. A köztársasági elnök fiának elrablása, Róbert Remiás, a potenciális koronatanú felrobbantása, a nyomozásban eredményeket elérő detektívek sorozatos leváltása, stb., stb. Működésére azzal tette fel a koronát, hogy a felelősségre vonás elől külföldre szökött, gondoskodva arról, hogy közben vastag por lepi be a nyomokat. Lexa működéséről a világ legjobb drámaírója ha megfeszülne se tudna tragédiát írni, pedig tragikus, ami körülötte történik. Legfeljebb dél-amerikai típusú szappanoperát, amelynek slusszpoénját a szlovák bírói kar egyik bírája írta, ítéletével fikcióvá téve a hazai bíráskodás függedenségét. Sokszor idézett a megfogalmazás, mely szerint a sajtó a demokrácia házőrző kutyája. A Lexa-sztori azt bizonyítja, hogy kis hazánkban van némi igyekezet e derék jószág metszőfogainak eltávolítására. JEGYZET Igazolvány ide-oda NAGY ANDRÁS A parlamentben 2002-ben elfogadott felsőoktatási törvény nálunk is hivatalosan bevezette a diákigazolványt, de szokás szerint nem voltak teljesen következetesek a honatyák. Emlékészem, amikor a kilencvenes évek második felében Magyarországra mentem középiskolába, az egyik legfontosabb dolog számomra pont a diákigazolvány lett, hiszen bár csak egy egyszerű fényképes fü- zetecske volt egy-két pecséttel, mégis mindenhol elfogadták, erre adták a kedvezményes vasúti jegyet, de bérletként is szolgált, sőt gyakran megesett, hogy ha egyéb igazolvány nem volt nálunk, még az igazoltató rendőrök is rábólintottak. Múzeum, uszoda, kulturális rendezvény; soha sehol nem volt gond, hogy mivel igazoljam diáklétemet. Amikor otthon egyetemre kerültem, nem és nem bírtam megérteni, miért is nincs itt semmilyen füzet, lapocska vagy bármi, amivel bizonyíthatom, diák vagyok. Biztos vagyok benne, hogy sok diáktársammal esett meg, hogy az indexüket, a legfontosabb egyetemi dokumentumukat kellett állandóan magukkal cipelniük, hogy bizonyítani tudják, ők valóban diákok. Most úgy tűnik, megoldódott nálunk is a dolog, de nem olyan egyszerű, ahogy első hallásra tűnik. Míg Magyarországon egységes diákigazolvány van az általános iskoláktól a középiskolákon keresztül a felsőoktatási intézményekig, nálunk még az egyetemek, sőt néhol a karok sem tudták egységesíteni a dolgot. így fordulhatott elő, hogy valakinek bankkártyaként, ebédjegyként, fénymásoló kártyaként, egyetemi belépőként és nemzetközi diákigazolványként működik a kártya, más csak az egyetemen belül tudja használni, s ott sem mindenre, mivel a kiszolgálórendszereket még nem vásárolták meg. A vasúttal és a távolsági buszjáratokat üzemeltető vállalatokkal egyáltalán nem sikerült megegyezni, így náluk továbbra is külön igazolványt kell kiállítatni, hogy az ember olcsóbban utazhasson az iskola és otthona között. Annyi előrelépés azért történt, hogy a fővárosban a tömegközlekedési vállalat elfogadja az új műanyag lapocskát. Hogy az egész rendszer beválik- e, majd az idő megmutatja, de egy biztos, ezzel is egy kicsit közelebb jutottunk az ideális megoldáshoz. Talán a legnagyobb előnye az itteni kártyáknak a magyarországiakéhoz képest, hogy ISIC-ként, azaz nemzetközi diák- igazolványként is működnek, de - sajnos - ez sem érvényes az összes egyetemre. FIGYELŐ Hallgatni kell a hallgatást Meg kell szoknunk, hogy ezentúl a pápa hallgatására kell odafigyelnünk-jelentette ki az olasz televízióban Tadeusz Styczen, a lublini katolikus egyetem rektora, II. János Pál személyes jó barátja. A szavak ideje lejárt, ezentúl a hallgatásával fog kommunikálni. Erre volt példa a keddi bíborosavatás is, amikor a szentatya csak a ceremónia elején és végén mondott néhány szót, üzenetét már Sodano bíboros olvasta fel. Az orvosok szerint a Parkinson- kór egyre inkább elhatalmasodik a pápán, aki egyre kevésbé bír mozogni, beszélni. Időről időre felbukkannak a spekulációk esetleges visszavonulásáról, de a Vatikán minden ilyen hírt cáfol.- Én mindig ünnepelt színésznő akartam lenni. Ezért ha szeretsz, akkor karácsonyra megveszed nekem a félbehagyott új Szlovák Nemzeti Színházat! (Peter Gossányi rajza) Januárban feltehetően sok állami kórház igazgatója kényszerül elhagyni posztját Szabálytalan szabályok Rudof Zajac egészségügyi miniszternek nincs sok sikerélménye. Bár a bársonyszék elfoglalása óta többnyire optimistára veszi mondandóját, sőt legújabban az ágazat eladósodása mértékének csökkentésével dicsekszik, a valóság más. PÉTERFI SZONYA Az ország szinte valamennyi egészségügyi intézménye - állami, városi, megyei - havonta többmilliós veszteséget termel. Ezért a tárcavezető - feltehetően a busásan megfizetett tanácsosa ajánlatára - gondolt egyet, és a hatáskörébe tartozó 50 kórház- igazgatónak szerződést ajánlott. (Az „ajánlott” kifejezés túlzás - kényszerből írták alá, a kemény feltételekkel együtt.) A játékszabályokat kigondoló miniszter kötelezte őket, hogy a feladatokat az év végéig teljesítsék. Hogy mit rejt a szerződés? A kiadások, bér- és energiaköltségek, stb. 10 százalékos csökkentése, a gyógyszerek, a segédeszközök, az étkeztetés, a szállítás, stb. esetében a költségek stabilizálása, az eladósodás azonnali megállítása, valamint az adott intézet 2006-ig szóló fejlődési stratégiájának kidolgozása. És hogy komolyan vegyék a feladatot, a munkatörvénykönyvre hivatkozva kilátásba helyezte büntetésüket éppúgy, mint anyagi jutalmazásukat. A szerződés négy pontjának teljesítését (az év végéig!) százezer koronával díjazza a miniszter. Bármennyire szorítok az igazgatóknak, félő, hogy nem lesznek sikeresek. Vagy ha igen, annak a beteg, a kórházi ellátásra szoruló szerencsétlen polgár látja a kárát. Mert ha az igazgató elbocsátja az alkalmazottak tíz százalékát, a maradéknak pedig csökkenti a bérét, megvonja a túlórákért járó A szerződés négy pontjának teljesítését százezer koronával díjazza. anyagiakat, vajon kiken csapódik le a fehérköpenyesek haragja?! Ráadásul, hogy kötelezhet egy kormánytag valakit arra, hogy törvényt sértő módon megvonja az egészségügyi dolgozók juttatását?! Mi lesz a beteggel, ha a kórházban takarékossági okokból nem fűtenek majd, korlátozzák a melegvíz-szolgáltatást, s a minimumra csökkentik a rászorulók gyógyszerezését?! Persze jó, ha a tárcavezető az igazgatók körmére néz, mert biztosan akadnak kórházak, ahol nem megfelelően kezelik az anyagiakat. De hogy egy kalap alá vegye azokat is, akik évek óta harcolnak az egészség- biztosítókkal, akik eddig is fájdalmas ésszerűsítésekkel - összevonásokkal, elbocsátásokkal, - takarékoskodtak, mégiscsak túlzás. Nem titok, hogy januárban tömeges igazgatóleváltásokra kerül sor, többen állítják, a magánosítás lehet a háttérben, miközben kételkednek abban is, hogy van anyagi fedezet a jutalmakra. Felsorolni is sok, mi mindent helyezett már kilátásba a tárcavezető - állítják. Utalnak a miniszternek arra az ígéretére, hogy azelőtt rendezi a kórházak régi adósságait, mielőtt átvennék őket a városok, a megyék. Nem tette a mai napig, sőt, a rendelkezésre álló 3,45 milliárd koronát egy részvénytársaság számláján „pihenteti”. Miközben a közvélemény azt sem tudja, hogy - az rt. alapítólevele szerint - az adósságok rendezésére alakuló Veriteľ egy magán-részvénytársaság. De ez egy másik történet. TALLÓZÓ OBERÖSTERR. NACHRICHTEN Az osztrák külügyminiszter véleménye szerint szavazati jogú képviseletet kellene kapnia az Európai Uniónak az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Benita Ferrero-Wald- ner ezt az Oberösterreichische Nachrichten című lapban tegnap megjelent interjúban jelentette ki. A külügyminiszter asszony a világszervezet biztonsági tanácsának a megreformálása mellett szállt síkra, s kijelentette, hogy az Európai Unió akkor válna globális szinten is valódi külpolitikai tényezővé, ha képviseletet kapna a világszervezet biztonsági testületében. Benita Ferrero-Waldner az Egyesült Államok és Európa viszonyáról szólva leszögezte, hogy a közöttük kialakult érdek- és értékazonosság alapján csak együttműködni tudnak egymással. Megerősítette, hogy továbbra is szükségét látná az Európai Unió szintjén az egységes diplomáciai szolgálat kialakításának európai uniós külügyminiszteri poszt megteremtésével, ami nem jelentené azt, hogy megszűnnének a tagországokban a nemzeti diplomáciai szolgálatok, illetve a külügyminiszteri posztok. Óvatosabban képzeli el viszont Európa jövendőbeli világpolitikai szerep- vállalását Madeleine Albright. A volt amerikai külügyminiszter asszony, aki életrajzi könyvének a bemutatójára érkezett Bécsbe, az APA osztrák hírügynökségnek nyilatkozva egyebek között kiemelte, hogy Amerika és Európa között az együttműködésben rejlik az erő, nem pedig bármiféle ki- egyensúlyozási vagy ellensúlyozási koncepcióban. „Nem gondolom, hogy Európa olyan helyzetben lenne, hogy kiegyensúlyozhatná Amerikát. Amerika nagyon erős” - fűzte hozzá az egykori külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió fontos szerepet játszhat - és kell is játszania - a nemzetközi porondon. Példaként nevezte meg, hogy az EU nagyobb szerepet játszhat Koszovóban, Boszniában és a Közel-Keleten is. Nemleges választ adott viszont arra a kérdésre, hogy Európa „globális játékossá” válhat-e a Távol-Keleten az Egyesült Államok mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyelőre még az is kérdéses, hogy az EU hogyan határozza meg saját szerepét. Nincs egység az EU tagállamai között abban a kérdésben sem, hogy mi a szervezet fő feladata: egyensúlyozó szerep az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben, illetve a béke biztosítása Európában, és a kontinens problémáinak a megoldása - fejtette ki. A lélekvesztőkön érkezők jelentős része nem éli túl a sokszor hetekig tartó tengeri hányódást és nélkülözést Másfél millió afrikai menekült Itáliában? ÖSSZEFOGLALÓ Másfél millió afrikai menekült kész arra, hogy az első adandó alkalommal megpróbáljon átjutni az olasz partokra - írta tegnap a La Repubblica című római lap, titkosszolgálati adatokat idézve. Az olasz közvélemény és tömegtájékoztatás figyelme azt követően összpontosult ismét a bevándorlás problémáira, hogy vasárnap este Lampedusa szigetének közelében 13 halottat találtak egy hetek óta hányódó, Líbiából indult túlzsúfolt bárkán, s a sodródó hajóról több mint félszáz holttestet dobáltak a tengerbe. A 13 Szomáliái halottat tegnap temették el Rómában muzulmán előírások szerint, miközben szerdán - alig 24 óra leforgása alatt - három hajót tartoztatott fel az olasz parti őrség a Szicíliai-csatornában, csaknem kétszáz menekülttel a fedélzetén. Szerencsére most nem volt halálos áldozata az exodusnak. Az utóbbi évekre jellemző menekült- hullám során a lélekvesztőkön érkezők jelentős része nem éli túl a sokszor hetekig tartó hányódást és nélkülözést a tengeren, évente átlagosan ötszáz afrikai menekült veszti életét Líbia és Olaszország partjai között. A SISMI, az olasz katonai hírszerzés bécslése szerint legalább másfél millió az Olaszországba emigrálni szándékozó afrikaiak száma, s a titkosszolgálat folyamatos és fokozott figyelmet szentel ennek a problémának. Az olasz politikusok nagyobb része nemzetközi megállapodások keretében, az európai kvótarendszerben szeretne megoldást találni, egyeztetve a menekültek származási országaival. Ugyanis a bevándorlás nemcsak fenyegetést jelent, hanem - ellenőrzött keretek között - jelentős erőforrást a gazdasági fejlődéshez - írta a La Repubblica. A Corriere della Sera című milánói lap a líbiai biztonsági minisztert idézte. A tárcavezető szerint Tripoli jelenleg nem képes megakadályozni a menekültáradatot: ehhez pénzügyi segítséget, helikoptereket, radarokat és más eszközöket is kér Olaszországtól, (m) LEVÉLBONTÁS Mi lesz veled, mezőgazdaság? Az agrárszféra dolgozóit az aszálykárok enyhítésére megítélt alacsony összeg és a közvetlen agrártámogatások mértéke aggasztja leginkább. A kemény tél és a hosszan tartó szárazság következtében több mint 2,1 milliárd korona kiesés érte a mezőgazdaságot, és a 20 százalékos vállalkozói kockázatot is leszámítva legalább 1,7 milliárd korona kárpódás illette volna meg a termelőket. Helyette a pénzügyminisztérium mindössze 400 milliót szán az aszálykárok enyhítésére. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a korábban beígért 55 százalékos agrártámogatással szemben csak 50 százalékot kapna az agrárium. A termelők mindenütt egyre elégedetlenebbek, fogytán a türelmük. A jelenlegi gazdaságpolitika és támogatási rendszer a mezőgazdasági üzemek tucatját viszi csődbe. A termelők adóssága növekszik, a mélyülő válság miatt várhatóan újabbak ellen indul majd csődeljárás. Erre utalnak a szféra 9 hónapos eredményei. Tovább csökken a nyereséggel gazdálkodó vállalatok aránya. Többségük nem képes fizetni a kötelezettségeit a bankokkal és a szállítókkal szemben, illetve a bérek időben történő folyósítása is egyre több problémába ütközik. A gazdaságok anyagi helyzetét csak rontja, hogy több helyen az idei termés egy része már zálogba került a tavaszi munkálatokra folyósított előlegek fejében. így a vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket és gázolajat forgalmazó cégek már rajta tartják a kezüket a betakarítandó termésen. Nem beszélve arról, változatlanul hiányzik a megfelelő forgótőke, a piacszabályozási és védelmi rendtartások sem felelnek meg a termelők érdekeinek. Nem csoda, ha a termelők végső elkeseredésükben a különböző tiltakozások, országos akciók lehetőségeit mérlegelik. Krascsenics Géza Nyárasd
