Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-23 / 244. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA AZ UJ SZÓ MELLÉKLETE 2003. október 23., csütörtök 1. évfolyam, 9. szám A fiatalok életfelfogására leginkább a szórakoztatóipar hat Arra a diákra, aki tanulási nehézségekkel küzd, az jellemző, hogy nem tudja társai szintjét elérni A techno-house szubkultúra és az iskola FELDOLGOZÁS Napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy növekszik a fiatalok és a felnőtt-társadalom közötti konfliktus. Valószínűleg e folyamatok következménye egy korábbinál sokszínűbb, önálló ifjúsági kultúra kialakulása, amelyet azonban egyoldalúan a fogyasztói szemlélet határoz meg. Ennek térnyerése világosan kimutatható a fiatalabb generációk körében. A fiatalok életfelfogására, értékeire a legnagyobb hatással a szórakoztatóipar van. Ennek következtében a család és az iskola értékközvetítő szerepe erősen meggyengült. Innen a csoportstílusok, szubkultúrák kiemeltjelentősége is. Az iskola az érvényesülés és a fejlődésfejlesztés kötelező tere. A modemitással együtt az ész, a művelődés és a tudás jelentőségét vallja tevékenységével. Érdekes paradoxont teremt az a helyzet, hogy ez az iskola elvárt, előírt kulturális érték- rendszere (s ezt általában a tanárok közvetítik), amelybe olyan személyek lépnek, akik gyakran, nem egészen ezt követik (diákok). így a hatalmi-kisebbségi kultúra mellett szüntelenül jelen van egy többségi ellenkultúra a maga szokás- és normarendszerével. Az iskola kulturális hagyomány-, érték- és szokásrepertoáijának egyik legfontosabb eleme a tanulás. Érdekes, hogy az iskolák jó része „reklámozva önmagád’ nem a tanulási tevékenységet emeli ki, pedig idejének és tevékenységének nagy részét egyértelműen a tanítás-tanulási folyamat tölti ki. Vajon a középiskolás fiatal, aki a szubkultúra tagja és az iskolát is látogatja, milyen módon tudja fejlődése során feldolgozni e feszültséget? A szubkultúrához tartozás milyen értékek mentén fejleszti őt - ha elfogadjuk, hogy a szubkultúra világa szocializációs-pedagógiai folyamatokba von be, - s e fejlesztés nem áll- e szemben az iskolai nevelés értékeivel? Vajon ennek értékközvetítő funkciója hogyan tud érvényesülni a „techno-house-os” fiatal esetében? Végül a tanulási motivációját milyen módon befolyásolja a szubkultúrához tartozása? A feszültség nem feltédenül negatív hatású. Különösen abban az esetben nem, ha a fiatal kapcsolódása a techno-house-hoz csak perifériális, nincs az életének centrumában, nem játja azt át. Az össztársadalmi normáktól, teljesítménykényszertől való időleges megszabadulás mintegy erőt adhat a hétköznapok célirányos, eredményorientált „munkájához”, mely számára a tanulás. A normák áthágásával való kontrollált játék, az élettartalmakat, konfliktusokat eljátszó szent dráma pont a normák interiorizálását segítheti elő. A kulturális feszültség negatívan is befolyásolhatja a tanuló fejlődését és az iskolai nevelés fejlesztő hatását. Ez különösen azoknál a tanulóknál jelenthet problémát, akinél a szubkultúra az élet szerves, centrális része, meghatározza értékrendjüket, viselkedésüket, nézeteiket. A virtualitás olyan hangsúlyt kaphat a tanuló életében, hogy elveszítheti a „reális” iránti vonzódását. A közvetlenül elnyert fogyasztói élmény egyeduralma megnehezíti a közvetlen kielégítést nem nyújtó erőfeszítés gyakorlását. Ez tartós életérzéssé, életmóddá válhat, az iskolai tudás gyakorlati értékének elfogadása károsodhat. A „csak a hétvégéig húzzuk ki” határozottan demotiváló hatású lehet, az „iskolai túlélésre” berendezkedést jelenti. Az eseüeg föllépő deviáns, normátlan magatartás pedig megnehezíti az értékek közvetítésének lehetőségét, a külső motiváció alkalmazását is. A kötődés szintén nehezen aktivizálódik a prófétaszerepű tanárral, (of) KÖNYVAJÁNLÓ Csanádi Gabriella: Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe HLAVÁCS JUDIT A sérült gyermek születésére senki sem készül fel, mindannyian egészséges kisbabát szeretnénk. Egy „beteg“ kisgyerek nevelése óriási lelki és fizikai terhet ró a családra és az iskolára. Ebben segít Csanádi Gabriella könyve. „A valódi beilleszkedés azt jelenti, ha emberi kapcsolatait nem sérülése, hanem érdeklődése határozza meg.” (Schmid-Giovannini) Mindenki számára ismert tény, hogy vannak közöttünk olyan gyermekek, felnőttek, kiknek fejlődése, személyisége eltér az ádagostól, a „tőlünk” megszokottól. Az élet első időszaka (0-8 év) különösen fontos a sérült gyermekek számára, hiszen ebben a korban még fogékonyabbak, kezelhetőbbek. Ezt az időszakot kell kihasználnunk, ha azt szeretnénk, hogy a sérült, speciális szükségletű gyerekek jobban, eredményesebben fejlődjenek! A korai fejlesztés segíti a szülőket gyermekük elfogadásában, kapcsolatuk alakításában, reményt ad, növeli önbizalmukat. Ehhez viszont sokféle segítségre van szükség! Csanádi Gabriella nagyszerű szöveggyűjteménye - Bevezetés a korai fejlesztés témaköreibe - rengeteg információt, kapaszkodót nyújt szülőknek és pedagógusoknak ahhoz, hogy: felismerjék a „korai fejlesztésre szoruló” gyerekeket és megismerkedjenek a szakemberek ezt szolgáló munkáival. A könyv bemutatja hogyan, milyen eredményekkel jár a korai fejlesztés bizonyos esetekben, pl., a beszédfejlődési rendellenesség, hallássérülés esetén, mozgáskorlátozottságnál. Ezen kívül megismerkedhetünk azokkal a fogyatékosságokkal, amelyek leggyakrabban érintik gyermekeinket: ilyenek például a Down- szindróma, az olvasási, számolási, tanulási és magatartás-zavarok, az autizmus. Ha nagyon sok türelemmel, erővel, kitartással és szeretettel foglalkozunk velük, nem reménytelen egyetlen kisgyermek állapota sem, mert igen jó eredményeket érhetünk el. A könyv ezt elősegítendő betekintést nyújt a különböző fejlesztőeljárások lényegébe, menetébe. Ezek a következők: Sindelar-féle komplex fejlesztő eljárás; összehangolt vízi és szárazföldi fejlesztés; testséma fejlesztés; HRG-módszer; zeneterápia; a játék, mint terápiás módszer. Remélem, sikerült sok pedagógus és szülő figyelmét fölkeltenem a téma iránt, hiszen ez a mű igazán azt közvetíti, hogy a másság nem szétválaszt, hanem összeköt minket, embereket. Miért nem tanul a gyerek? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS tanárok és a szülők A időnként bajban lehet- nek, ha azt tapasztalják diákjaiknál, gyermeke- iknél, hogy tanulási nehézségekkel küzdenek. Keresik az okokat, esetenként saját magukat is hibáztathatják. Megoldást találni nem egyszerű, de semmiképpen nem lehetetlen. Aki tanulási nehézségekkel küzd, és gondolunk itt nem kizárólag az iskolai tanulásra, hanem már egészen a kezdetektől, arra az a jellemző, hogy nem tudja társai szintjét elérni. Különbséget teszünk általános nehézségek között, amelyek minden tanulási területre kiterjednek és speciális nehézségek között, amelyek csak bizonyos tevékenységekre korlátozódnak, mint pl. AZ OLVASÁS ÉS AZ ÍRÁS. Az általános tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknek gyakran egy testi fogyatékosságuk van (pl. spasztikus bénulás, mint agysérülés következménye). Lehetnek ennek genetikai okai, mint pl. a mongolidiotizmus vagy a fenilketonuria. Ez utóbbi egy veleszületett enzimhiány, ami károsan befolyásolja az idegrendszert, és szellemi visszamaradottságot okoz. Felismerhető egyebek között a vizelet speciális szagáról, a bőr pigmentációjáról és különböző idegrendszeri eltérésekről. A fenüketonuriát hazánkban újszülöttkorban mindenkinél szűrik, és a betegeket speciális diétára állítják az életük első napjaitól kezdve. Ily módon az említett károsodások megelőzhetők. Ezenkívül okok lehetnek még a látás- és hallászavarok vagy egy perinatalis (szülés körüli) agysérülés. Mint már céloztunk rá, vannak gyerekek, akiknél a születésük utáni 2-3 évben már felismerhetővé válik, hogy problémákkal, nehézségekkel küzd, pl: az ülés, járás késői megtanulása, szóban nehezen történő kifejezés, hallászavarok, figyelemzavarok és magatartási problémák. A legtöbb kisdiák, aki speciális oktatásban vesz részt, jelentős haladást ér el A SPECIÁLIS NEHÉZSÉGEKKEL KÜZDŐK fejlődése normális, csupán egy-két terület van, ahol nehézségekkel kell megküzdenie: olvasás, írás és a beszédfejlődés (diszlexia) előfordulásánál a gyerek lassan, nehezen olvas, elveszítheti az írás képességét, ha a hang és a jel nem egyezik. Beszédfejlődés csak fáradságosan halad, rosszul képezi a szavakat, a hosszabb, bonyolultabb mondatokkal problémái lehetnek. A számolással (diszkalkulia) küszködök részére kis történetekben elmesélve lehet megtanítani a számolást, a koncentrációs képességek miatt. A KONCENTRÁCIÓS NEHÉZSÉGEKNÉL a dekoncentrált diák gyakran nem tudnak elkezdeni egy munkát, nem dolgoznak tökéletesen, és nem tudják ellenőrizni az eredményt. Ezeket a gyerekeket könnyen el lehet terelni, ki lehet zökkenteni, mert igen érzékenyek a külső benyomásokra. Impulzívan reagálnak, néha hiperaktívak, azaz nem tudnak nyugodtan ülni és sokáig magukkal foglalkozni - ezzel szemben mások a saját álomvilágukba menekülnek. Tanácsos a gyermeket állandóan ösztönözni és képességeit kiemelni. Ha úgy véljük, hogy a gyermeknek speciális tanulási nehézségei vannak, akkor a tanítóhoz és orvoshoz kell fordulni. SZÜKSÉGES AZ ORVOSI VIZSGÁLAT Ennél ugyanúgy szó lehet egy orvosi vizsgálatról (látás,- hallásvizsgálat, neurológia stb.), mint a motori(Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) kus képességekről, intelligenciáról, logopédiáról, emocionális szempontokról. Magatartászavarok esetén az esetleges orvosi kezelés iskolai segítséggel és pszichoterápiával bővíthető: Olyan speciális tevékenységekkel, amelyekben az olvasás, írás, számolás fontos szerepet játszanak, a gyermek ösztönözhető és önbizalma erősíthető. A PROBLÉMA SÚLYOSSÁGA és az életkor, amelyben azt felismerik, döntő lehet a gyermek későbbi fejlődésében. Ha a zavart, pl. a látóvagy hallóképesség csökkenését megszüntetik, a diák igen gyorsan behozza elmaradását. A legtöbb gyermek, aki speciális oktatásban vesz részt, jelentős haladást ér el. Másoknak ezzel szemben sokkal nehezebb ezeket a tanulási nehézségeket leküzdeniük, (s, he) Európai uniós átlagban a tanárok több mint 30%-a 50 év feletti, ugyanennyien vannak a 40-49 évesek is Hiány és felesleg az oktatási rendszerben ISMERTETÉS Az Európai Unió országainak némelyikében eddig ismeretlen méretű a pedagógushiány. Más országokban - főleg a kelet-európai országok esetében - ennek éppen az ellenkezője okoz nem kevés gondot: sok itteni tanár ugyanis képtelen képzettségének megfelelő munkát találni. A különböző oktatási rendszerek különbözőképpen próbálják kezelni ezt a fajta diszharmóniát, mint ahogy a problémák sajátosságai is mindenütt más módon jelentkeznek. A pedagógushiánynak két típusa van: a nyílt hiány, ami azt jelenti, hogy tanári státusok bizonyos időn keresztül betöltetlenek maradnak, valamint a rejtett hiány; ez utóbbi esetben a megüresedett pedagógusállásokba - az illetékesek reményei szerint, persze csak átmenetileg - képesítés nélküli vagy alulképzett munkaerő kerül. A pedagógusfelesleg pedig olyan helyzetet jelenít meg, amelyben a szakképzett tanárok iránti kereslet jóval alacsonyabb, mint az adott időben rendelkezésre álló létszám. Emiatt újabban ismertté vált néhány olyan kezdeményezés is, amely a tantestületek aktív tagjainak megadja a tartós „távoliét” vagy korai nyugdíjba menetel jogát - csak azért, hogy az így megürült posztot a „felesleg” tagjaiból tölthessék be. Hiány és felesleg azonban egyidejűleg is jelen lehet ugyanabban az oktatási rendszerben, amelynek szintén több oka van: lehet csak bizonyos képzettségtípusokból hiány, másokból pedig túlkínálat, de ugyanez a kettőség megmutatkozhat pusztán földrajzi-területi egyenetlenségekben is: abban, hogy az egyik helyre - gazdasági, szociális és kulturális okok miatt - szívesebben megy a munkaerő, a másik helyre pedig nem. A tanárok iránti keresletet elsősorban demográfiai trendek alakítják. Ezek egyike a tanárok életkora; korábbi beszámolóinkban is hivatkoztunk már arra, hogy a tanári pálya „szürkül”, azaz elöregedőben van; sok európai országban már-már vészreakciókat vált ki a tanárok „korfájának” alakulása. Nem csoda: európai uniós átlagban a tanárok több mint 30%-a 50 év feletti, ugyanennyien vannak közöttük a 40-49 éves korúak is. Rájuk tehát nem sokáig lehet már számítani - de hol az utánpótlás? Ezzel a problémával függ össze a nyugdíjba vonulás kérdése is; az erre vonatkozó szabályozók ugyan némileg változóak az európai országokban, a tanárok elöregedése sok helyütt mégis komoly szociális problémákat okoz. Egyébként ők is viszonylag hosszú időn át tanulnak, kortársaikhoz képest tehát évekkel később lépnek a munkaerőpiacra; ezért a tanári életpálya voltaképpen rövidebb is az átlagnál. Az országonkénti különbségek itt is jelentékenyek. A nyugdíjba meneteli életkor viszonylag stabil, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, de ideszámíthatjuk még Norvégiát, Máltát és Romániát is, mert a variációs lehetőségek ezekben az országokban meglehetősen leszűkítettek. A második csoportot azok az országok alkotják - köztük Portugália, Lettország, Szlovénia -, amelyekben középtávon az elöregedés még nem okoz igazán gondot; s ha ezekben az országokban előrelátóan terveznek, talán sikerül megelőzniük a problémák kialakulását. A harmadik csoportba pedig azok az országok sorolhatók, amelyekben a nyugdíjhoz közeli korosztályok aránya máris nagyon magas: Németország, Finnország, Svédország. A demográfiai indikátorok harmadik csoportját az oktatásban való tanulói részvétel trendjei alkotják; mivel pedig ma már minden országban kötelezővé tették az alsó szintű középfokú oktatásban való részvételt is, ez a döntés néhány országban - köztük Dániában, Hollandiában és Luxemburgban - a tanárok iránti kereslet folyamatos növekedését is magával hozta. Bulgária, Észtország és Lettország esetében például 2005-ig nagy, 2010-ig - a születések drámai mértékű csökkenése miatt - minden eddiginél nagyobb méretű tanulói létszámcsökkenést prognosztizálnak. Azokban az országokban, ahol a jövőben tanárhiányra lehet számítani, mielőbb meg kell kezdeni új pedagógusjelöltek toborzását; ahol pedig felesleg várható, ott - a munkanélküliség elkerülése érdekében - elsősorban az oktatás minőségi tényezőinek javítására kell törekedni (az osztályok létszámának csökkentése például levezetheti a felesleg nagy részét). A csatlakozásra váró országok közül ez idáig Lettország, Litvánia és Szlovénia alapozta meg az aktuális politikai eseményekhez igazodó tervezés perspektíváját; de Norvégia 1998, Belgium pedig 2000 óta szintén odafigyel arra, miként léphetnek fel a pedagógushiány aktuális következményei ellen, (o, he)
