Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-22 / 243. szám, szerda
H aj szál ró l-h aj szál ra, szinte már tökéletesen össze van rakva - a Rekviem egy álomért rendezőjének filmje Birkanyírás VÍGJÁTÉK Amióta az amerikai filmgyártók felismerték, milyen hatalmas üzleti lehetőségek rejlenek abban, ha kifeje- zetten'a fekete bőrű lakosságnak is készítenek filmeket, új alfejezet kezdődött az amerikai film történetében. A kezdetek aljakommerszei után az utóbbi évekre e filmtípus komollyá érett, súlyos társadalmi üzeneteket vett a vállára, de azért ne higgyük, hogy a humor távol állna tőle. A komolykodásnak és a viccelődésnek egészséges keveréke valósult meg a Birkanyírás című vígjátékban, amely egy dél-chicagói kis borbélyüzlet egy drámai napjának krónikája. A tulaj, Calvin apjától örökölte a szakmát és az üzletet, és teljes szívvel dolgozik azon, hogy menjen a szekér, de az mégsem megy úgy, ahogy kellene. Calvinnak családja van, a csőd nem vicc, különösen, hogy az asszonyon és a gyereken kívül még egy rakás alkalmazottról is gondoskodnia kell. A helyi uzsorás és ingatlanspekuláns, Lester Wallace ajánlattal áll elő, fekete Luciferként mézesmázos mosolyával arra próbálja meg rávenni Calvint, adja el neki az üzlethelyiséget. Miközben Calvin fejében az érvek és ellenérvek csatája zajlik, addig a kollégáknak fogalmuk sincs a válságról, és úgy perlekednek, pletykálkodnak, poénkodnak és pimaszkodnak a nőkkel, mint minden rendes munkanapon. A főszerepet a Fekete vidék című kulcsműből ismert Ice Cube játsz- sza, akit azóta már számtalan nagyköltségvetésű akciófümben is láthattunk. Mellette pompás komédiástársulat gyűlt össze a borbélyüzletben, akik olyan jó hangulatot teremtenek saját maguk számára, hogy még azt is el lehet képzelni, a film nélkül is jól elmúlatnák az időt. A Birkanyírás mindenesetre akkora siker volt, hogy Amerikában a jövő év elején mutálják be a folytatását, (est) Birkanyírás (Barbershop), 2002 Színes, feliratos amerikai vígjáték, 102 perc, Rendezte: Tim Story, Szereplők: Anthony Anderson, Cedric the Entertainer, Ice Cube, Eve, Keith David, Sean Patrick Thomas Győr, Cinema City Pi DRÁMA Ä zseniket egy hajszál A választja el az őrülettői. Filmekkel kapcso- / ^ latban is alkalmazhaJjj—jjr tó ez az igen elmés megállapítás, hiszen a jó filmet is csak egy hajszál választja el a rossz, esetleg kevésbé nézhető alkotásoktól. Ebben az esetben persze egy hajszál általában a rendezőt, a történetet, vagy éppen a színészt jelentheti, és még sorolhatnánk az esetenként jelentéktelennek tűnő, de igen fontos tényezőket, melyek jobb esetben igazán kiemelkedővé, vagy éppen klasszikussá képesek varázsolni egy elsőre nem sokat sejtető alkotást. Amikor pedig az a sok kis hajszál mind passzol, akkor születnek az igazán jó, emlékezetes mozik. Márpedig ezúttal bizony ilyen filmről van szó, olyan alkotásról, ami „hajszálról-hajszálra” szinte már tökéletesen össze van rakva. Aki esetleg a külsőségekből szeret kiindulni, azt ne riassza el a film fekete-fehér volta, hiszen a történet és annak elmesélése szinte megköveteli a régebbi időket idéző stílust, és kellően borzongató hangulattal ruházza fel az alkotást. Másvégről pedig - a történeten belül maradva -, a színek nem is illenek egy olyan megszállott matematikushoz, aki csupán a számokkal igyekszik leírni a körülötte lévő világot, és megérteni annak működését. Max (Sean Gullette) a világtól elzárkózó, saját feltörő őrületével is küszködő zseni, akinek egyedüli életcélja, hogy megtalálja az egyeden ismétlődő, mindennek az alapját képező formát a természetben, aminek segítségével megérthető lesz az univerzum és maga az élet. Miközben pedig egyre közelebb kerül a váratlan veszélyeket rejtő megoldáshoz, úgy tárul fel körülötte a saját érdekeit érvényesíteni akaró emberek világa, és mélyül el az őrülete. Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért) nem bízta a véletlenre a dolgot, mind a rendezést, mind az írást felvállalta, és az összhang a képek és a történet között hamar szembe is tűnik mindenkinek. A szürrealista jelenetek, az ébrenlét és a hasadozó tudat képei, a furcsa, elszigetelt vüág bemutatása, a meg- bomló elme térnyerésének mozzanatai teljesen magukkal ragadják a nézőt és segítenek elmélyülni a nem mindennapi történetben, mely lerántja a leplet a körülöttünk dolgozó világról. Arról a világról, ahol nincsenek szívességek, mindennek megvan a mozgatórugója: a hatalom. Melynek kulcsához maga Max egyre közelebb és közelebb jut. A kép természetesen nem túl hízelgő a mindennapokról. Ezúttal a két véglet, az egyház, azaz a misztikum, és a tőzsde, a számok világa kerül pellengérre, megmutatván, mindennek ugyanaz az alapja. Darren Aronofsky nevét a Rekviem egy álomért kapcsán ismerte meg a közönség, a fillérekből forgatott Pi is elkerül hozzánk. A világot mozgató erők, a Tudomány, a Vallás és a Pénz titkait feszegető Pi igen-igen obskúrus munka, a szuggesztivitásig (túl)feszített sci-fi - agyalós teóriái, karcos fekete-fehér képei és masszív (attack) zenéi azonban a vetítés után egy ideig még fogva tartják a nézőt, (mozinet, est) Pi (Pi), fekete-fehér, amerikai film, 1998, 84 perc, Rendezte: Darren Aronofsky, Szereplők: Mark Margolis, Sean Gullette, Ben Shenkman, Pamela Hart, Stephen Pearlman Miskolc, Kossuth mozi A válóperes ügyvéd fényűző életét üresnek érzi, nem tudja, mivel foglalhatná el magát - amíg meg nem ismerkedik egy nővel, aki gazdag pasik megkopasztásával tengeti napjait Kegyetlen bánásmód VÍGJÁTÉK Miles Massey (George Clooney) az első számú Los Angeles-i válóperes ügyvéd, egyben a milliomosok védőszentje: soha egyetlen ügyet sem veszít el, legyen bármilyen kilátástalan is a helyzet. Fényűző életét mégis üresnek érzi, egész egyszerűen nem tudja elképzelni, mivel foglalhatná el magát - mindaddig, míg meg nem ismerkedik egy igazi femme fatale-al, Marylinnal (Catherine ZetaJones), aki gazdag pasik megkopasztásával tengeti mindennapjait. A Kegyetlen bánásmód hosszú utat járt be a megfilmesítésig: eredetileg Julia Roberts és Richard Gere játszotta volna a főszerepet, de végül az Oltári nőre szerződtek le. A színészek jöttek-mentek (Tea Leoni, Will Smith, Hugh Grant és ismételten Roberts is szóba került), majd közelebb kerülve a megvalósításhoz Jonathan Demme rendező (A bárányok hallgatnak, Philadelphia és a rosszemlékű Charlie kettős élete) hagyta faképnél a projectet. Végül beléptek a képbe Coenék, akik a saját szájízük szerint dolgozták át a forgatókönyvet és rendezték meg a filmet - a megvalósítás nehézségei viszont alaposan rányomják a bélyeget a végeredményre. Az, hogy a legkommerszebb Coen- filmmel van dolgunk, már Brian Grazer producer (Egy csodálatos elme, 8 mérföld) miatt sem lehet vitás, de egyben sajnos a leggyengébbel is: a Kegyetlen bánásmódról ugyanis lerí, hogy egy teljesen szimpla, hollywoodi romantikus komédiára erőszakolta rá saját elképzeléseit az alkotópáros. Csakhogy hiába tűnik fel itt is egy texasi suttyó Billy Bob Thornton személyében, hiába fehéríti megszállottan George Clooney a fogát (pont úgy, ahogy a haját igazgatta az Ó testvérben) és retteg a fél lábon a sírban lévő főnöktől, az egész a bérgyilkos telitalálat figuráját leszámítva valahogy nem illik a képbe. Ráadásul bármennyire hihetetlen, de a Clooney-Zeta- Jones páros sem igazán működik, köszönhetően a teljesen sótlan (ám szó se róla, rendkívül szexi) Mrs. Douglas-nak. Egy habkönnyű „egymásra találós” film reményében a Kegyetlen bánásmód még akár egész szórakoztató, morbid kikapcsolódás lehet. Coenéktől azonban ez kevés az üdvösséghez. (mozinet) Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty), színes, amerikai film, 2003,100 perc, R.: Joel Coen, Sz.: Catherine Zeta-Jones, George Clooney, Billy Bob Thornton, Geoffrey Rush, Richard Jenkins Eger; Győr, Cinema City; Miskolc, Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex E filmtípus súlyos társadalmi üzeneteket vett a vállára
