Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-02 / 226. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 2. Iskola utca A sérült gyermekek integrálása szakmai felkészültséget igényel, a pedagógus ezt csak továbbképzéseken sajátíthatja el A média is felelős a fogyatékosok beilleszkedéséért A személyiségfejlődés együttműködő közeget igényel (Képarchívum) Hiányzik a szolidaritás ÖSSZEÁLLÍTÁS STREDL TERÉZIA anapság sokat hal­M j lünk olyan problé­más gyerekekről, f akik a szokványos mmmmmmjii pedagógiai folya­matból „kilógnak“. Mivel a szakirodalom kezelhetet­len esetként nagy számban jegyzi őket, s korunk iskolája már nem tud minden feladattal megbirkóz­ni, szükség van háttértámogatásra, amelyet egyebek között a gyógype­dagógia és a gyógypedagógus nyújthat. A szakirodalom 5-15%-ban hatá­rozza meg a kezelhetetlen gyereke­ket - ők azok, akiknél nemcsak a tünet, hanem az ok is ismert. A gyakorlat ellenben 30-35%-os arányt mutat. Ez egyértelműen jel­zi: olyan gondról van szó, amit ke­zelni kell. Sajnos ezek csak tüneti esetek, ha foglalkoznak is velük, a kiváltó ok megmarad, nem vesszük észre, lebecsüljük vagy képtelenek vagyunk orvosolni. A fogyatékos gyerekek aránya ha­zánkban 4-5%. Az esetükben ér­zékszervi, értelmi vagy mozgás- szervi egészségkárosultakról be­szélünk. A tanulási, magatartásbe­li és beszédzavarral küzdő gyere­kek aránya 15-20%. A gyógypedagógia társpedagógiai irányzatként részben éppen eze­ken a fiatalokon segít ügy, hogy megfelelően felkészíti a pedagógi­ai-pszichológiai és speciális peda­gógiai tanácsadókban, a speciális iskolákban és néhány alapiskolá­ban tevékenykedő, valamint a szo­ciális intézetekben dolgozó gyógy­pedagógusokat. Tény, hogy az egészségkárosultak száma megnőtt az alapiskolákban. Azt azonban fontos tudnunk: lehe­tőség van az integrálásukra. Ez persze szakmai felkészültséget igé­nyel, amelyet manapság a pedagó­gus csupán továbbképzéssel, tan­folyamokon szerezhet meg. A fogyatékosság okai különbözőek lehetnek: öröklött, magzati, szülés körüli problémák, avagy közvetle­nül a születést követő hónapok­ban, esetleg valamilyen későbbi betegség szövődményeként, bal­eset során bekövetkezett sérülések. A fogyatékosok legnagyobb cso­portját az értelmi fogyatékosok al­kotják. Az érzékszervi fogyatékos­ság esetében megkülönböztetünk látási, hallási, valamint beszédza­varokat. Különböző betegségek is akadályozhatják a gyermek zavar­talan fejlődését, ilyenek az aller­gia, az epilepszia, vese- vagy szív­rendellenességek, cukorbaj, liszt- érzékenység stb. A gyerekek egy csoportját tanulási zavarok jellem­zik, a legismertebb közülük az írás- , a számolási és az olvasászavar. Az 1980-as évek végén került elő­térbe a különböző fogyatékosságú gyerekek integrálásának a kérdése. Eszerint az óvoda is fogadhatja őket, az alap- és középiskolákban az egészséges társaikkal együtt le­het oktatni az egészségkárosulta­kat. Maga a szemlélet abból indul ki: a fogyatékos gyermek számára fontos, hogy egészséges gyerekek között legyen, mert az egészsége­sek világának megtapasztalása gazdagítja őt. Persze, ez fordítva is érvényes: az egészséges gyerme­kek megtanulják a másság elfoga­dását, segíteni tudnak fogyatékos társuknak, ezáltal növekszik a tole­ranciakészségük és emberségeseb­bek lesznek. Ahhoz azonban, hogy az integráció eredményes legyen, az oktató-nevelő intézménynek meg kell teremtenie a feltételeket, melyek lehetővé teszik a gyerekek számára a speciális képzést. Gon­doljunk csak a fogadó iskola embe­ri, szakmai, műszaki felkészültsé­gére. Az enyhén fogyatékos gyer­mekek oktatása nagyobb gondok nélkül megvalósítható az alapisko­lákban, de közepesen vagy súlyo­san fogyatékos gyermekeknek megfelelőbb a speciális iskolai kép­zés. Természetesen nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az adott iskola a család lakhelyétől számí­tott távolságát, valamint oktatási nyelvét. Egy osztályban három individuá­lisan integrálható egészségkáro­sult gyermek lehet, akik létszám­ban többet jelentenek (egy integ­rált tanuló kettőnek számít), négy tanuló esetében pedig az iskolá­ban speciális osztály alakíthatnak ki. A szűkös anyagi körülmények azonban nem mindig teszik lehe­tővé a leginkább kedvező megol­dást. A probléma rövid távú keze­lését gyakran a sérült gyermekek sínylik meg. A szomszédos orszá­gokban ezt úgy oldják meg, hogy az integrált gyermekek nevelésé- re-oktatására több pénzt fordít az állam. Az optimális személyiség- fejlődés együttműködő, kooperá­ló közeget igényel, mind az osz­tályban, mind a tantestületben. Az egészségkárosult gyerekek ese­tében fokozottan érvényes az együttműködés, amelyből nem szabad kivonni a szakembert és a szülőt sem. Senki sincs egyedül a problémájával, ha azt képes meg­osztani másokkal. Jean Vanier, az értelmi fogyaté­kos emberek számára otthont te­remtő Bárka közösség alapítója Hazatérésünk című könyvében az embert, mint „szeretetre képes lény“-t határozza meg, szemben a szűkebb jelentésű, arisztotelészi „gondolkodó lény“ fogalmával. Ez az „antropológiai fordulat“ je­lentős társadalmi szemléletválto­zások alapja lehetne, többek közt a különféle fogyatékossággal élő embertársaink megítélésével - pontosabban szólva: elfogadásá­val - kapcsolatban. Aki a másik embert szeretetre képes lénynek tekinti, annak számára magától értetődik a szolidaritás egyete­messége, vagyis, hogy azt min­denkivel kapcsolatban érvényesí­teni kell. Szlovákiában a fogyaté­kos személyek zavartalan joggya­korlása sok esetben nem valósul meg. A jogfosztottság hátterében az a múltból származó előítélet húzódik meg, ami a fogyatékossá­got valamiféle társadalmon kívüli állapotnak tekinti. Az előítéletek megszüntetéséért a sajtó és az elektronikus médiu­mok sokat tehetnek. Gondoljunk csak arra, hogy az információhoz jutás szabadsága mennyire korlá­tozott a nagyothallók esetében, akikhez jelnyelvi tolmács, vagy feliratozás hiányában nem jutnak el a televíziós hírek. A tájékoztató műsorok és híradások pedig sok­szor egyoldalú, torz képet feste­nek a fogyatékos emberek életé­ről. A média képviselőinek a bő­vebb információáramlás érdeké­ben szorosabbra kellene fűzniük a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteivel való rendszeresebb kapcsolatot. Magyarországon a sérült emberek társadalmi beil­leszkedését segíti elő például a gyerekműsorokat sugárzó Mini Max televízió kezdeményezése. A Mini Max ugyanis a Magyarorszá­gi Krízis Intervenciós Központ Egyesülettel hosszú távú megálla­podást kötött, melynek értelmé­ben a jövőben nagyobb hangsúlyt helyeznek a fogyatékos emberek többiekkel való közös szerepelte­tésére. Ez a kezdeményezés gyö­kerénél kezeli a problémát, hi­szen e műsorok láttán a gyerekek­ben könnyen és idejében kialakul­hat a másik ember iránti segítő hozzáállás, elfogadás. Természetesen a média mellett a helyi közösségek és az egyházak is sokat tehetnek a fogyatékosok társadalmi beilleszkedéséért. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a sérült személyekkel való segítő együttlétet már a kis­gyermek korban „tanítani“ lehet. Az anyaországban gyerekfoglal- koztató-hitoktatók is tevékeny­kednek. Tapasztalatairól egyikük el­mondta, hogy a kórházi játszó­szobában a gyerekek naponta ta­lálkoznak fogyatékos társaikkal és egy kis gyakorlati „eligazítás“ után hamar elfogadják őket, segí­tőkészekké válnak a közös játé­kok során. Némely kórház nyári tábort is szervez, ahol a gyerekek megtanulnak együtt élni sérült barátaikkal. A táborban szerzett élmények segítenek majd felnőtt korukban szembehelyezkedni az­zal a kirekesztő, idegenkedő ma­gatartással, melyet a fogyasztói társadalom emberképe sugall a sérült személyekkel kapcsolat­ban. (ki) Az apa helye a sérült gyermeket nevelő családban Miért történt ez velem? Megfelelő lapolvasó segítségével lehetséges a képek szöveggé átírása, majd pedig hanggá való átalakítása Tanulás speciális számítógépekkel A sérültek közül sokan reménytelennek tartják az egyetemi felvételit (Veronika Janušková felvétele) JUHÁSZ KATALIN Kassa. Hazánkban eddig csak Po­zsonyban és a kassai Műszaki Egye­temen férnek hozzá a testi fogyaté­kos diákok olyan korszerű, speciális számítógépekhez, amelyek nem­csak megkönnyítik számukra az is­meretszerzést, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek az egyetemi ta­nulmányok során. A műegyetem ve­zetése három évvel ezelőtt létesítet­te a központot, az anyagi támogatás az európai uniós Phare alap Tempus programjának köszönhetően érke­zett, a szakmai tanácsok pedig a bristoli egyetemről, illetve egy müá- nói kutatóközpontból. „Vakok, gyengén látók és mozgássé­rültek számára kialakított compute­reket vásároltunk, amelyek kezelé­sét természetesen nem csak a diá­koknak, hanem a pedagógusoknak is meg kell tanulniuk. Egy konkrét hallgató esetében ez annyit jelent, hogy valamennyi őt tanító pedagó­gus köteles hozzáférhetővé tenni számára a tananyagot speciális for­mában is“ - magyarázta Dušan Šimšík, a központ vezetője. A kassai egyetemen nagy súlyt fektetnek az integrált oktatásra, azaz a testi fo­gyatékos hallgatók egészséges társa­ikkal együtt vesznek részt az előadá­sokon, ám mivel sem jegyzetelni, sem utánaolvasni nem tudnak a hal­lottaknak, a továbbiakban a speciá­lis központ munkatársaihoz fordul­nak. A számítógépes tantermet nem csak ők, hanem a Šafárik Egyetem és az Állatorvos-tudományi Egyetem hallgatói is látogathatják, sőt a kö­zépiskolások előtt is nyitva áll a köz­pont. Dušan Šimšík szerint a megyé­ben hozzávetőleg háromszáz fogya­tékos középiskolás tanul, és fontos lenne, hogy idejében megismerked­jenek a rendelkezésre álló speciális számítógépekkel. Sokan közülük ugyanis eleve reménytelennek tart­ják az egyetemi felvételit, ezért hiá­ba tehetségesek, nem kerülnek fel­sőoktatási intézménybe. A modem és méregdrága szoftverek valóban sokat tudnak. Egy speciális szkenner segítségével lehetséges például a képek szöveggé való kon­vertálása, majd pedig hanggá való átalakítása. A gyengén látók így szó szerint a fülükkel láthatnak. Egy másik számítógépnek olyan moni- totja van, amelyen Braille írással je­lenik meg a szöveg, így a képernyő­ről tapintással lehet olvasni. A Lunar nevű program fő feladata a nagyí­tás, akár harminckétszeres nagyság­ban is meg tudja jeleníteni a képer­nyőn olvasható szöveget, így az internetezés a gyengén látók számá­ra is lehetségessé válik. Olyan prog­ram is rendelkezésükre áll, amely hanggá alakítja át a betűket, azaz felolvassa a szöveget. A mozgássé­rült hallgatók olyan szoftverek segít­ségével tanulhatnak, amelyek nem igényelnek kézi manipulációt, azaz csupán fejmozgással irányítható a számítógép kurzorja. Ugyancsak egy fejmozdulattal indítható el a speciális nyomtató, illetve a szken­ner. A kassai központ szolgáltatásait egyelőre csupán tizenkét diák veszi rendszeresen igénybe, sokan közü­lük hosszú délutánokat töltenek el a gépek előtt. Az igazgató szerint a vi­szonylag gyér érdeklődésnek az alulinformáltság az oka, egyelőre kevesen tudnak erről a lehetőségről. A számítástechnikához nem értő ér­deklődőknek egyébként nem kell at­tól tartaniuk, hogy segítség nélkül maradnak, a központ munkatársai ugyanis mindenkivel külön foglal­koznak, megtanítják őket az egyes programok használatára, és állandó ügyeletet biztosítanak a teremben. Bővebb tájékoztatást a www.tuke.sk honlapon, valamint a 055/602210- es telefonszámon kaphatnak az ér­deklődők. ÖSSZEFOGLALÓ A közlés vagy felismerés, hogy gyermekül sérült, megingathatja a család egyensúlyát. A család fel­készületlenül találja magát ebben a helyzetben, amit még súlyosbít a magányosság érzése. Az anya viselkedését általában az anyai ösztönök határozzák meg, az apa fogyatékosnak, sőt bűnösnek érzi magát, mert nem tudta megvéde­ni családját. Gyakran ráhárul, hogy a környezettel, sőt az anyá­val ő közölje a rossz hírt. Össze­omlanak az álmok, a beteg gyer­meket kudarcként élik meg a szü­lők. A nyugati kultúrában a férfi­ak erőteljesebben élik meg a tár­sadalmi kudarcokat. Az apának el kellene végezni a képzeletbeli, egészséges gyermek elvesztésének gyászmunkáját, hogy nárcisztikus sebe gyógyul­hasson. Sokan nem végzik el azt a munkát: akik a munkába mene­külnek, vagy elhagyják az ottho­nukat, ami még inkább erősíti a bűntudatukat. A sérült gyermek születése sebezhetőbbé teszi a családot, a helyzetből adódó konf­liktus források mellett korábban nem sejtett törésvonalakat tesz láthatóvá. A leggyakrabban az anya marad, az apa megy. Az apa, aki elmegy nem automatikusan szökevény. Az apák, akik maradnak, esetleg megpróbálnak nem tudomást venni gyermekük fogyatékosságá­ról vagy intellektuálisan közelíte­nek: keresik a bűnöst vagy könyv­tárakban kutakodnak. De általá­ban nincs válasz a fő kérdésre: Mi­ért történt ez velem? A találkozás az apa és sérült gyer­meke között nem előre meghatá­rozott. Jelenthet legyőzhetetlen akadályt. A szülőnek nehéz azo­nosulni sérült gyermekével, de az anya gondozza és közben megis­meri. Az apák tétován lépnek fizi­kai és érzelmi kontaktusba sérült gyermekükkel, aki idegennek tű­nik számukra. Ezt erősíti, hogy le­hetőségük van belevetni magukat az otthonon kívüli tevékenysé­gekbe. Az apáknak ez az attitűdje leginkább azzal a a magányosság­gal magyarázgató, amelyben a családok találják magukat. Pedig megfelelő segítséggel az apák megtalálhatják helyüket és gon­dozhatják gyermeküket az első naptól kezdve. Segítség nélkül időre és szeren­csére van szükség, hogy az apa­gyermek kapcsolat kialakuljon. Egyes anyák öntudatlanul igye­keznek kizárni az apát a gyerek életéből. Előfordulhat, hogy az anya ki akarja sajátítani a gyer­mekkel való foglalkozást, akár bűntudatból, akár azért hogy kí­mélje az apát. Vagy az anya meg­próbálja meghosszabbítani a gyermekkel való nagyon szoros szimbiózist. Általában az apa az, aki engedi, hogy gyermeke meg­találja saját helyét, önállóságát. Hány anyával fordul elő, hogy el­tolja gyermekét a beteg gyermek­től. A sérült gyermek úgy tűnik, hogy megerősíti a szereposztást a há­zastársak között. Áz anyára ma­rad a konkrét gondozás, terápia, az apára a társadalmi feladatok, egyesületek. A szülői egyesüle­tekben az apák aktívak, és végül másról beszélve magukról beszél­nek. Sérült gyermeket nemzeni sérti a férfi férfiasságát, társadal­mi presztízsét. A társadalmi akti­vitás kompenzálhatja ezeket a sé­relmeket. A legsürgősebb, hogy az érintett szülők keressenek egy szakem­bert, akinek beszélhetnek, mert nagyon nehéz ebből a helyzetből egyedül kimászni. A szülők nehe­zen teszik meg ezt a lépést, hiszen a helyzet egyik tünetet éppen az a meggyőződés, hogy senki nem értheti meg őket. Mégis szükség van segítségre, hogy a szülők felül tudjanak emelkedni nárcisztikus fájdalmukon és azo­nosulási pontokat találni gyerme­kükkel. (o) GYERMEKEK A SPECIÁLIS ISKOLÁKBAN Ország A fogyatékos gyermekek aránya (%-ban) Anglia 1,3 Ausztria 2,6 Belgium 3,0 Csehország 3,8 Szlovákia 4 Dánia 0,6 Finnország 0,8 Franciaország 1,2 Hollandia 3,6 Magyarország 4 Németország 3,6 Olaszország 0,4 Spanyolország 0,8 Forrás: Fejlesztő pedagógia ISKOLA UTCA AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLET* A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com A probléma kezelhető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents