Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-18 / 240. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 18. ÖTLET-TÁR Minden hasznosítható! TIPPEK N mindössze egyszer használtuk arra, amire való... (akkor is minek). A pia­con finomabbat árulnak, és a köz­ponti fűtéses lakásban megposhad a káposzta. De a nyakunkon maradt a hordó, csak kerülgetjük, nem tudjuk agy DuzgatmunKDan sok éve megvettük a káposztasavanyító ke­rámiahordót (azt tar­tottuk, ennyiért csak nem hagyjuk ott), de mire használni. Kidobni viszont saj­náljuk. Nem is szabad! Alkalmassá kell tenni valamire. Tárolható benne mosópor, tisztítószerek, akár a szennyes is. Hogy ne legyen azonnal szembetűnő az eredeti rendeltetése, alakítsuk át! A tetejét (főleg akkor, ha lecsorbult), csinosítsuk ki. Jól mosható anyagból (amit nem kell vasalni) szabjunk ki a tetejénél kb. tíz centivel nagyobb kört. A művelet egyszerű: az anyagra ráhelyezzük a tetőt, körülrajzoljuk, ráhagyunk tíz centit, és körbevágjuk. A szélét visz­Tekerjük, csomózzuk - és teteje lesz a hordónak (Képek: Vári) Káposztáshordó fodros fityulával szahajtjuk, hogy gumit vagy zsinórt fűzhessünk bele. Ezt a végére hagy­juk. Előtte azonban megjelöljük a kör közepét, és az anyagra újabb kö­röket rajzolunk, kisebbeket és na­gyobbakat, attól függően, hány sor fodrot akarunk a „fejfedőre” varrni. A fodor szélét beendlizzük, behúz­zuk és az előrajzolt körökre varrjuk. (Öreg függöny például kiváló erre a célra.) Amikor készen vagyunk, be­fűzzük a gumit, és ráhúzzuk a sap­kát a fedőre. Az oldalára masnit is varrhatunk ugyanabból az anyag­ból. Ha időközben eltörött a hordó teteje, semmi baj! Minden háztartás­ban akad olyan fedő, amely már megérett a kidobásra, de nincs szí­vünk megválni a nagymama hagya­tékától. Varrótudományunk meg jó, ha a gombvarrásig teljed... Akkor sem kell megijedni! Egy megunt ken­dő (vagy maradék anyag) minden­hol akad. A fedőt helyezzük rá a ken­dőre (a nagyobb méretű anyag szeb­ben formálható), majd fogjuk össze, tekerjük meg, egyik csücskét húzzuk át a fedő fülén, kössük csomóra vagy masnira, és máris kész a hordó tete­je. (köp) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kér­déseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szó­rakozik, kis szerencsével a Fó­rum Intézet ajándékát is meg­nyerheti. Beküldési határidő: október 22. 1. Miért érzi magát meg­alázva Galyás Zoltán? a) mert roma b) mert nem szolgálták ki a kávéházban c) mert elbocsátották 2. Miért szökött meg a di­ák? a) mert bukásra állt b) mert rossz társaságba keveredett c) mert követte szerelmét 3. Mi a Romano nevo ľil? a) eperjesi roma-szlovák újság b) komáromi roma lap c) roma tankönyv 4. Ki dolgozta föl Varjú Kata­lin romaélményeit irodalmi szinten? a) maga a szerző b) a Fórum Kisebbségkutató In­tézet c) Hizsnyai Zoltán 5. Mitől hatódott meg az al­más roma ember? a) hogy adtak neki egy pohár vi­zet b) hogy üvegpohárban adtak neki vizet c) hogy vizet adtak neki a po­hárban V«Rj Miaun „Pénteken délig nyitva van az ég!“ Október 11-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2a, 3a, 4a, 5a. Az Új Nő III. receptkönyvét Filkó Judit, komáromi kedves olva­sónk nyerte. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Hímzett terítő Kopogós hideg volt. Reggel fél nyolc felé járhatott az idő. A gyerekek most szállingóztak iskolába. Ahogy kipillantottam a jól fűtött irodából, egy elsős kislányra lettem figyelmes, aki épp most érkezett az anyjával. A gyermek eléggé lengén volt felöltöztetve, a térdig érő gyűrött szoknyácska alatt csak egy vékony, lyuk hátán lyuk harisnyanadrágot viselt. Igaz, az anyjának sem lehetett melege abban a szakadt pántú szandálszerűségben, amihez rikító zöld térdzoknit húzott. És a tarka nyári ing fölött kabát helyett csak valami könnyű pulóver volt rajtuk, a sál és a sapka pedig - hogy már a kesztyűről ne is beszéljünk - termé­szetesen mindkettőről hiányzott. Az irodám mellett van egy raktár, mely már egy ideje olyan, mint a használtruha-üzlet. Az ismerőseim tudják, semmit sem szabad kidobni, én mindennek, még a legdivatja­múltabb ruhaneműnek is találok új gazdát. Most is mindjárt kapcsol­tam: magamhoz vettem a kulcsot, és elindultam, hogy az anyának és gyermekének mind méretre, mind pedig színre megfelelő ruhadarabo­kat válasszak ki a készletből. Hamarosan sikerült is összeválogat­nom számukra egy szerényebb ru­határra való téli holmit, de amikorra kikeveredtem a raktárból, az as­szony már nem volt sehol. No de hát különben is tudtam, a gyerekek előtt hiába is próbálnám rátukmálni, hi­szen a romáknál nincs szokásban az ajándékozás, és egy paraszttól nyil­vánosan talán még inkább szégyell­ne ajándékot elfogadni. Meg keli hát várnom a megfelelő alkalmat, gon­doltam. Valami azonban azt súgta, nem kell sokáig várakoznom. Ren­geteg mindent elosztogattam az utóbbi években, az ingyenruha­raktárnak valószínűleg híre mehe­tett már a péróban, s még az sem kizárt, az asszony titkon számol is ezzel a lehetőséggel, s próbálja majd úgy intézni a dolgot, hogy négy- szemközt lehessünk. A kiválasztott ruhákat és cipőket reklámszatyrok­ba pakoltam hát bele - még arra is ügyeltem, hogy a szatyrok nehogy átlátszóak legyenek -, és elindultam az első órára. Az anya a nagyszünetre vissza is ér­kezett. Valami intéznivalója van, magyarázta, ami miatt nem tudna időben visszajönni a kislányért, így inkább már most magával vinné. - Meg osztán, tuggya, ez a nagy hideg is! - tette hozzá rosszul palástolt vá­rakozással a szemében.- Tessék velem jönni az irodába - szóltam neki halkan, miközben kör- bepislantottam a gyerekektől zsúfolt folyosón. Az asszony szó nélkül kö­vetett. - Ezt a ruhát adja a gyerekre, ezt meg vegye magára, és menjenek, nem kell beköszönni az osztályba, úgy senki sem fogja észrevenni. Később, amikor újabb rájuk való ru­hadarabokhoz jutottam, még meg is toldottam az ajándékot. Valóban hi­deg idők jártak... Eltelt néhány hét, és már majdnem meg is feledkeztem az ajándékozás­ról. Aznap éppen névnapom volt. Nem esett szó róla az osztályban. Egyszer csak jött az anya a gyerme­kéért. Felfigyeltem rá, hogy mind­ketten a tőlem kapott meleg ruhák­ba voltak felöltözködve. Pedig a fa­gyás akkorra már megszűnt, sőt az évszaknak megfelelő átlaghőmér­séklettől kissé talán melegebb is volt. És most, visszagondolva, úgy rémlett, az utóbbi napokban már ők is félretették az ajándékba kapott nagykabátokat. De nem tulajdoní­tottam különösebb jelentőséget en­nek a túlöltözködésnek. Elbúcsúztak és elmentek, de egy percre rá az asszony visszaszaladt, hogy valamit még elfelejtett, ugor­jak már ki vele az udvarra. Amikor kiléptem az ajtón, elém top­pant a kislány, és a kezében tartott csomaggal felköszöntött.- Ne csináljon ilyet, nem fogadom el! - mondtam az asszonynak megilletődve, egyszersmind kicsit bosszúsan, hogy költségbe verték magukat miattam.- Nem került pénzembe, a saját ke­zemmel csinátam. Nézze meg! Egy asszonytó tanútam a kórházba. Most fejeztem be, magának készűt - mondta mélyen a szemembe nézve. Aztán egy kis szünet után, kissé této­vázva folytatta: - Tuggya, hímezni is parasztaszszonytó tanútam... Meg ajándékozni is... - tette még hozzá bólogatva, majd kézen fogta a kislányt, és kiléptek a kapun. A kislány még visszamosolygott rám az utcáról. Én meg álltam ott az ajtóban, mint akinek gyökeret vert a lába. Úgy éreztem, most talán valami ben­nük is gyökeret vert, valami, amitől egyszer könnyebb lesz a romák és a „parasztok” együttélése. (Varjú Katalin: „Pénteken délig nyitva van az ég!”, Fórum Kisebb­ségkutató Intézet - Lilium Aurum, 2003) A MAGYAR FESTÉSZET NAPJA Tihanyi Lajos: Cigányasszony gyermekkel A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Folttisztítás Leggyakrabban előforduló foltok és tisztításuk: Sötét gyapjúszövet tisztítása. Két liter nem túlságosan meleg, a kéz­nekjóleső vízhez egy deci szalmi­ákszeszt öntünk. Ezt az arányt sokszorozzuk úgy, hogy bő vízben moshassuk az anyagot. A szappant - finom mosószappant - meleg vízben oldjuk fel, s ezt is hozzáönt­jük. A szövetet ebben a lében mos­suk, de csak nyomogatni szabad, dörzsölni nem. Ha kifényesedett, régi szövetet mosunk, tiszta alko­holt is öntünk a vízbe. Jól kiöblít­jük, könnyedén kinyomogatjuk, felakasztjuk, még pedig szál men­tében, nehogy kihúzódjék. Szalmakalap fehérítése. A kala­pot erősen szappanos vízzel és ke­fével alaposan kimossuk, jócskán öblítjük, azután 100 gramm vízbe 5 gramm citromsavat oldunk fel és ebbe az oldatba mártott szivaccsal mossuk jól át a kalapot. Utána ala­posan öblítjük és formára húzzuk. A szappanos vízbe tehetünk pár kanál szalmiákszeszt is. Sárga szal­makalapot megfehérítünk, ha kén­port citromlével keverünk, ezzel bekenjük a kalapot, 12 óra hosszat zárt helyen száradni hagyjuk, azu­tán lekeféljük tiszta kefével. Kalap bőrbélését langyos szalmi- ákszeszes vízzel dörzsöljük át. Fehér szalmakalap tisztítása. He­resót feloldunk forró vízben, s ez­zel átkeféljük a kalapot, utána öb­lítjük és kissé nedvesen vasaljuk, ruhán keresztül, formán. Szalmiákszesz vagy szóda okoz­ta foltokat többnyire eltüntethet­jük, ha a foltos helyet citromlével vagy ecettel nedvesítjük meg. Fi­nom ecetet vegyünk! Szárítóköteleket nyáron kell ki­mosni, nehogy sárga csíkot hagy­janak a fehérneműn. Szappanból és szódából gyenge lúgot főzünk, s a kötelet negyedóráig áztatjuk benne. Gyapjúronggyal a lúgban jól megdörzsöljük, azután tiszta szappanos vizet öntünk rá, s végül tiszta, meleg vízben jól kiöblítjük. Kifeszítjük a napra, de pornak nem szabad érni. Színes fehérnemű mosása. Mos­hatjuk finom háziszappannal vagy Lux-mosószerrel. Az eljárás ugyan­az. A szappant kevés forró vízben feloldjuk, habosra verjük, azután langyosra hűtjük. Ebben nyomo­gatjuk a fehérneműt. Dörzsölni fe­lesleges. Azután langyos vízben öblítjük, árnyékos helyen szárítjuk és nem forró vassal vasaljuk Szőnyegek tisztítása. Először is alaposan lekeféljük, amihez leg­jobb a kisseprő. Csak egy irányban szabad seperni! Azután savanyú káposztával dörzsöljük végig csí­konként, szintén csak szál menté­ben, egy irányban. Utána burgo­nyavízbe mártott ronggyal mossuk végig csíkonként. A burgonyavíz úgy készül, hogy nyers burgonyát megreszelünk, vízzel elkeverjük és állni hagyjuk. A burgonya leülep­szik, a levet pedig felhasználjuk. Tarka selyemkendőt és szövetet langyos teaoldatban mosunk, többször váltogatva az oldatot. Alkoholos vízben öblítjük. Tintafoltok. Háromféle alapanya­gú tintát különböztetünk meg: anilintintát, alizarintintát és cser-' tintát. Mindegyiknek a foltját más­ként kell kezelni. Anilintinta-foltot eltüntethetünk néha már szappanos vízben való mosással is, vagy az ismert fehérí­tőanyagok egyikével, vagy ecetes alkohollal. Selyemnél előbb pró­bát kell tenni. Csertintafoltot sokkal nehezebb eltávolítani. Ha nem nagyon régi, fehérneműből fehérítőfolyadékkal vagy klórmészoldattal vehetjük ki. Többszöri, alapos vízöblítés után még nátrium-tioszulfát-oldattal is öblítsük. Oxálsav, bórsav, sósav tömény ol­datai, továbbá 10 százalékos cit­romsav vagy heresó forró oldata is eltünteti a tintafoltot. Alaposan, meleg vízzel, rögtön és többször kell öblíteni. Ha gyapjúra cseppent a tinta, for­ró gyertyafaggyút cseppentünk a foltra és tömény pirofoszforsavas nátronoldatban mossuk ki. Selyemnél nincs segítség. Szőnyegekből a friss tintafoltot édes tej rácsöpögtetésével vesszük ki. 5 percig hagyjuk a folton, azu­tán tiszta vattával itatjuk fel. Többször ismételjük, végül szap­panos vízzel, majd tiszta vízzel mossuk át, és tiszta ronggyal töröl­jük szárazra. Festetlen padlóról a fekete tinta- foltot kétszeresére hígított sósav­val vagy kénsavval vehetjük ki. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents