Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-10 / 233. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 10. Nagyszünet 11 Aki megszívleli a tanácsokat és eredeti pályázattal el tudja adni képzettségét, általában veszi az első akadályt Tanulj a saját hibáidból! Szakértők azt tanácsolják, hogy a pályázó ne kezdjen el fecsegni, mert akkor a tapasztalat szerint előbb-utóbb értelmetlen butaságokat beszél (Képarchívum) Ha a legjobb képzettséggel és szakmai ismeretekkel rendelkezel, akkor is elbuk­hatsz a felvételi beszélgeté­sen. Egy unalmas önélet­rajz, a hibás hozzáállás, a fölösleges beszéd kedvezőt­len benyomást alakíthat ki a cégvezetőben, személy­ügyi igazgatóban. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az álláskeresőknek nincs fájdalma­sabb, mint a „Sajnálattal közöljük, hogy...” kezdetű, száraz, érzéketlen mondatot olvasni, amelyet többnyi­re egyennyomtatványba csomagol­va fogalmaznak meg. Ha a pályázó a legjobb érettségivel, diplomával, referenciákkal rendel­kezik, meg van győződve, hogy al­kalmas a munkakör betöltésére és ennek ellenére a „gálád” cégvezető mégsem mondja ki a boldogító igent, el kell kezdem a hibákat ke­resni. A SIKER ELŐFELTÉTELEI Minden előfeltételt teljesítek? Eredeti, személyhez és céghez szabott a motivációs levél? Töké­letes a helyesírás? Mindenképpen olvastasd át be­adandó papírjaidat másokkal is, hogy elkerüld a bosszantó, kisebb hibákat. Gondolj arra is, hogy ál­landóan frissítened kell önéletraj­zodat, amelynek szinte a beadás napjával kell lezárulnia. Aki megszívleli a tanácsokat és eredeti pályázattal el tudja adni képzettségét, általában veszi az első akadályt és hamarosan meg­hívást kap egy felvételi elbeszél­getésre. NE FECSEGJ FELESLEGESEN! Szakértők azt tanácsolják, hogy a pályázó ne kezdjen el fecsegni, mert akkor a tapasztalat szerint előbb-utóbb értelmetlen butasá­gokat beszél. A sikertelen beszél­getések után hasznos feltenni a következő kérdéseket: Mit akart a beszélgetőpartner tudni? Mi nem tetszett a személyügyi asszisz­tensnek? Sikertelen interjúk után nyugodtan megkérdezheted a „felvételiztetőtől”, hogy miért utasítottak el, mit nem csináltál jól, mely kérdésekre adtál nekik nem tetsző válaszokat. Aki a felvételi beszélgetés előtt nem tisztázza magában, hogy melyek erős és gyenge oldalai, az interjún nem fogja tudni előadni, zavarban lesz és mindent össze­kever. Aki pedig a hirdetés olva­sása után nem gondolkodik el azon, hogy miért éppen ő alkal­mas erre a munkára, inkább ne is adja bejelentkezését, (h, he) FELHÍVÁS Új ságíró-tanfolyam AJÁNLÓ A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület (MESE) a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségével (MÚOSZ) közösen a 2003/2004-es tanévben újra újságíró-tanfolyamot szervez! A képzés tanfolyam jel­leggel, októbertől áprilisig, havi egy alkalommal lesz Budapesten a MÚOSZ székházában, távoktatás formájában pedig a világhálón ke­resztül. Idén a kezdő mellett haladó kurzus is indul. A kezdő kurzusra bárki beiratkozhat, tematikája az újságírás alapfogalmait tisztázza. Ahaladó/EU kurzus általános EU képzést is magában foglal, ahol azok vehetnek részt, akik elvégezték a tavalyi képzést, vagy igazolni tudják, hogy legalább egy éve (hallgatói vagy más) újságírói tevékenységet folytatnak. A MESE tagszerkesztőségeinek újságírói (max. 2 fő szerkesztőségen­ként) kedvezményes tandíj ellenében vehetnek részt a tanfolyamon. Minden résztvevő egy 2 000 forint értékű bont kap, amelyet a Sajtóház Kiadó Kft. kiadványainak megvásárlásánál válthat be! Kurzusonként a legjobb résztvevő tandíj-, és felvételi mentességgel, a második és harmadik helyezett felvételi mentességgel bejut a Bálint György Újságíró Akadémiára. Aki a követelményeknek legalább 60%- ban eleget tesz, a képzésről oklevelet kap, és automatikusan a MÚOSZ tagjává válik! Az előadásokat az akadémia oktatói, illetve a MÚOSZ neves újságírói tartják. A jelentkezési lapokat a 0036/1 273-33-73-as faxszámra kell vissza­küldeni! Képzés időpontja: 2003. október, november, 2004. február, március, április, péntekenként 10.00-16.00 óráig. Képzés helyszíne: Magyar Sajtó Háza (1062 Bp., Andrássy út 101.) Képzés célja Alap kurzus: az egyetemi és főiskolai lapok szerkesztőink és újságíró­inak, valamint az újságírás iránt érdeklődő felsőoktatási hallgatóknak, a szakmai minimum átadása - megmutatása -, a szakmai igényesség iránti érdeklődés felkeltése. Haladó kurzus: az egyetemi és főiskolai lapok szerkesztőinek és új­ságíróinak (illetve más „kezdő” újságíróknak) műfajismereti tudásá­nak elmélyítése, továbbá Európai Uniós alapismeretek átadása. Hallgatók létszáma kurzusonként maximum 60 fő. Alap kurzus: elsősorban nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hall­gatók, főleg azok, akik valamelyik hallgatói lap munkatársai. Haladó kurzus: elsősorban olyan hallgatók, akik az előző tanévben si­keresen elvégezték az alap kurzust, illetve legalább egy éves újságírói gyakorlatot tudnak igazolni. A képzés tematikája A képzés 5x6 óra elméleti képzésre, valamint internetes távoktatásra épül. A távoktatás 4+1 feladat önálló megoldása, internetes támogatással. A feladatok minden alkalommal az előző elméleti oktatás anyagához kötődnek: (Hír, Inteijú, Riport, Jegyzet). Az ötödik feladat egy - elmé­leti vagy gyakorlati - záródolgozat elkészítése. Az eredményeket interneten, illetve a következő foglalkozáson ismertetik. Haladó kurzus képzése 5x2 óra Európai Uniós alapismeretekből (elő­adás), 5x2 óra műfajismeretből (előadás) és 5x2 óra műfajismeret gyakorlatból (szeminárium) áll, valamint internetes távoktatás egészí­ti ki. A kurzusok hallgatói minden alkalommal közismereti tesztet is ki­töltenek. Hallgatók értékelése A közismereti tesztek és a távoktatási munka alapján a hallgatókat fo­lyamatosan értékelik. A kurzusok során a hallgatók maximum 200 pontot szerezhetnek. A kurzus sikeres elvégzéséről szóló oklevél kiállításának feltétele a mi­nimum 101 pont megszerzése. 120 ponttól a hallgató felvételt nyer a MÚOSZ-ba, A kurzusok legtöbb pontot gyűjtő hallgatója felvételi- és tandíjmentességgel, a második és harmadik helyezettek, pedig felvéte­li nélkül kerülnek be a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia 2004/2005-ös tanévének felsőfokú újságíró tanfolyamára, (he) A kutyáért mindent! (vicclap.hu) VIGYORGÓ Vakvezető Egy férfi sétáltatja vérengző ku­tyáját a parkban, mikor csatla­kozik hozzá a barátja, aki a fele­sége pincsijével van. Elhatároz­zák, hogy legyen valami élvezet is a dologban, beugranak egy sörre a sarki bárba. Az egyik azonban felveti, hogy kutyával nem fogják őket beengedni, mi­re a másik megnyugtatja, hogy csak jöjjön utána, és csinálja azt, amit ő. Feltesz egy sötét szemüveget és belép a bárba. Mire a csapos:- Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.- Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezető kutya. -Vérengző kutyákat is alkal­maznak már?- Igen, nagyon alkalmasak erre. Praktikusan berendezett lakás, ki­tűnően kihasznált belső térrel el­adó, Jelige: Otthon (funpic.hu)- Rendben, akkor természete­sen jöhet. Látja a másik is, hogyan megy a dolog, de gondolja, hogy azért az ő kutyájával ez hihetetle­nebb, mégis felteszi a sötét szemüveget és belép. Mire a csapos:- Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.- Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezető kutya.- Pincsiket is alkalmaznak már?- Micsoda? Ezek egy pincsit sóztak rám?! Hiány Tanárnő kérdi az iskolában:- Gyerek, kinek mi hiányzik ott­hon?- Nekünk még nincs autónk. - mondja Ferike.- Nekünk még nincs videónk! - válaszolja Józsika.- Nekünk már megvan minde­nünk! - hencegi Móricka.- Tényleg? - csodálkozik a ta­nárnő. - Hát az meg hogyan le­het?- Úgy, hogy múltkor hazajött apukám, és mondta, hogy kirúg­ták az állásából. - mondja Móric­ka. - Anyukám meg azt kiabálta: hogy már csak ez hiányzott... Madár- Hogy hívják az antarktiszi énekesmadarat?-???- Frigó. Skót A skót fiú kéri az apját:- Papa, adjál két pennyt, hogy megnézhessem a mutatványos­nál az óriáskígyót!- Felesleges fiam! Itt van egy nagyító, nézegess vele egy földi- gilisztát! DIÁKPRÓZA Bélával történt valami JIM Béla felnézett. Túl sokáig feküdt egyhelyben, már ez is fárasztotta. Nem találta a helyét, talán azért mert nem is volt helye, de ez nem változtatott a tényen. Unatkozott. Bekapcsolta a tévét. Ez a mozdulat sokkal inkább volt ösztönös mintsem tudatos. Zavarta a csend, és különben is mindig a tévében reménykedett, ha szórakozni vágyott. Bekapcsolta. Nem elő­ször, és nem utoljára nyomta meg azt a bizonyos gombot, amelyik üzembe helyezte a dobozt. A dobozt, ami eltompította mindenét. Bélával ekkor történt valami, valami egészen különleges, bár erről ő maga sem tudott. Az agyában felütötte a fejét egy gondolat, miszerint a TV nézés nem hasznos, és csak butítani próbálják. De a gondolat nem érhetett el Béla tudatáig. Szegény gondolatnak esélye sem volt, azokkal a foton nyalábokkal szemben, amelyek éppen Bélát manipu­lálták. Tényleg nem volt esélye. Béla túlságosan rutinos tévénéző volt. Nem tetszett neki az adás. Kapcsolgatott a csatornák között, legalább telt valamivel az idő. Egészen véletlenül olyan, csatornára talált, ahol egy híres államférfi tartott beszédet élőben. Bélát - maga sem tudta miért - hirtelen heves érzelmi kitörések rázták meg. Vadul kalimpált az öklével, éltette az államférfit, mert tudta, (nem tudta csak érezte,) hogy annak az államférfinak igaza van! Gyuri felkelt. Nem tudott tovább aludni. Nagyon sok gondolat ciká­zott agytekervényeiben. Nem volt ideje mindet átgondolni, csak a leg­fontosabbakra koncentrált. Lehúzta a rolót. Állt egyenesen merev te­kintettel. Csendet akart. Végig gondolta a legfontosobbakat. Ismerte a helyzetét. Tudta mit tehet meg (arról, amit nem tehetett meg, arról ál­talában nem vett tudomást). Ez a nyilvános beszéd, amit a világon mindenhol látnak majd, kicsit megrettentette, de mégis csak elnök volt (bár ő inkább félistennek képzelete magát). Tudta jól. Pontosan tudta mekkora súlya van mindannak, amit mondani fog, minden szó­nak és lélegzetvételnek. Gyuri tudta hogyan kell a tömeg elé állnia. Ezért volt jó politikus, mindig el tudta bűvölni a tömeget, mindig tud­ta mit kell ahhoz mondania, hogy elvarázsolja a hallgatóit. És erre rendkívül büszke volt. Most sem volt ez másképp. Nemcsak az Egye­sült Játékgyártók Szövetsége tudta, hogy a bergengóc játékgyártók­nak nincsenek nukleáris fegyverei, tudta ezt maga Gyuri is, de őt sok­kal jobban érdekelték a bergengóciai málnaszörp lelőhelyek. Hazája volt világ legnagyobb málnaszörpfogyasztó állam a Földön. Már nem izgult. Még ha az EJSZ nem is ad neki felhatalmazást Bergengócia le- rohanására, ő akkor is megteszi. Nem csak azért, mert tudta, hogy Já­tékgyártók Szövetsége tehetetlen, Gyuri sokkal inkább a legyőzhetet­lenség érzésére alapozta döntéseit, tudta, hogy a tömegek mögötte állnak, azok, akik átláttak a szitán túlságosan kevesen voltak ahhoz, hogy bármit is eléljenek. Néhányan közülük most is tüntetnek az el­nöki palota előtt. „Ha nincs jobb dolguk!” - vigyorgott magában Gyu­ri. Nem ez lesz az első állam, amit megtámad a málnaszörpért, és még ha ki is derül, hogy a bergengóc játékgyártók nem rendelkeznek semmiféle nukleáris fegyverrel, ő akkor is kimagyarázza magát (mint tette azt már oly sokszor). Eljött az idő. Gyuri megigazította a nyakkendőjét, felvette az elmúlt évek alatt tö­kéletesre csiszolt, elnöki protokoll mosolyt, beült az íróasztala mögé, a kameraman intett, és Gyuri belekezdett a beszédébe. Béla érezte, hogy az államférfinak a TV-ben mindenben igaza van. Érezte, hogy a bergengócok mind gonoszok, és katonai beavatkozásra, háborúra és pusztításra lesz szükség, hogy fenntarthassák a világ békéjét. Elhitte. Gyuri érezte, hogy a tömegek a képernyők előtt miden szavát isszák. Retorikai képességei melyet most kiegészített pozitivista szókincsével (béke, hazaszeretet stb.) elérte célját. Amikor megnyomta a gombot, amelyik elindította az első rakétát, győztes volt. Legalábbis ezt hitte. Csend volt, halálos csend. Gyuri tudta, mi történt. Nyugodtan ült az atombunkerében. Gyuri elszámította magát. Mégis csak volt a bergengócoknak nuldeáris fegyvere, amelyeket nem féltek használni. Az történt ugyanis, hogy a nuldeáris támadásra nukleáris támadás volt a válasz. Három perc múlva már az egész világ hadban állt egy­mással. A biológiai és nukleáris fegyverarzenáloknak köszönhetően a Föld lakosságának 99,99%-a elpusztulni. Gyuri nyugodt volt. Nem esett pánikba, mert volt nála egy törülköző. (Ki tudja miért, őt ez megnyugtatta.) Egyetlen dolog bántotta csak, most már sohasem tud­hatta meg vajon bajnok lett-e volna a Lakers abban az idényben. „De legalább csend van!” - rebegte magában, és egészen mélyen, tudata alatt rendkívül boldog volt, mert nyilvánvaló volt, hogy nem vonják majd felelőségre, illetve nem lesz, aki ezt megtehetné. Töltött magá­nak egy pohár málnaszörpöt. Béla körülnézett. Nem látott maga körül semmit (mert nem is volt kö­rülötte semmi). Ez nem izgatta. Tulajdonképpen nem is tűnt fel neki hogy körülötte minden romokban hever. Inkábba úgy döntött, bekap­csolja a tévét. Hoppá! A „Varázsdoboz”! Az sem volt meg. Nem csak a falak, az ablakok, az euzin váza hiányzott, hanem a tévé is. Pánikba esett. Ez túl sok volt neki egy napra. „Mi lesz Jose Rosával? Ki nyeri az új valóságshow-t? Nem láthatja többé a tévés pereket!” hasonló gon­dolatok cikáztak agyában, miközben pulzusa egyre hevesebben vert, levegőért kapkodott, az iszonyatos csend majdnem összeroppantotta agyát, hirtelen rosszul lett, és felébredt! Béla az ágyában feküdt. Ott volt körülötte minden a maga megszokott helyén. Áz egész csak álom volt, fáradt agya morbid játéka. „Pedig olyan valós volt!” - tűnődött magában. Felnézett. Túl sokáig feküdt egyhelyben, ez fárasztotta, unatkozott. Nem találta a helyét, nyilván azért, mert nem is volt neki. Zavarta a csend. Bekapcsolta a tévét. (Hátha van valami jó műsor!) Bélát manipulálják (Képarchívum) i i

Next

/
Thumbnails
Contents