Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-09 / 232. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 9. Iskola utca Az érdeklődők nagy száma egyfajta bizonyítéka az eredményes tornaijai oktatói-nevelői munkának Iskola a határon SZÁSZI ZOLTÁN Az átalakulóban lévő gazdasági és oktatási rendszerben egyre nehezebb dolga lesz a peremvidéken működő iskoláknak (A szerző felvétele) nneplésre kiváltképpen alkalmas ok egy kisváros életében, ha annak magyar tannyelvű gimnáziuma fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. Szeptember 26- án meg is bolydult Tornaija, hogy méltóképpen ünnepelje meg az alma mater fennállásának kerek évfordulóját. Ha minden egykori diák és tanár eljöhetett, eljött volna, akkor valószínűleg nemcsak a művelődési központ 320 helyes színház- terme, hanem még az amfiteátrum is megtelt volna. A szép számú érdeklődő egyfajta bizonyítéka az eredményes oktatói-nevelői munkának, hiszen számos híres-neves személyiség tanult ennek az iskolának a falai között. Fennállása alatt sokszor mostohagyerekként kezelve, mindenféle ideiglenes tantermekben elhelyezve ugyan, de működött, ma már méltó és javuló körülmények között van ma is az intézmény. Ideológiailag terhes időkben, Sztálin elvtárs halálának évében született, mintegy jeleként annak, hogy az idők változnak, mert változniuk kell. Bizonyítékául annak is, hogy Gömör mindig kinevelte és remélhetőleg ki is fogja nevelni a kemény, szolgálatkész embereket, akik olykor a lehetetlent is megpróbálva kezdenek el dolgozni, teremteni, tanítani. Az egykori tanárokból mára kevesen maradtak, a néhai tanárok viszont az égi katedrán állva bizonyosan kupát emeltek a földi világban ünneplőkre. A mostaniak pedig eltűnődve az idő forgásán, abból az okból is találkoztak, hogy majd egyszer a 100. születésnapját is megünnepeljék az utódok. Ehhez azonban már nem elég az akarat. Az oktatásügy pillanatnyilag eléggé keserves helyzete, a tervezett megyei költségvetésből már most hiányzó súlyos milliók nem igazán jogosítanak fel bizakodásra. Az átalakulóban lévő gazdasági és oktatási rendszerben egyre nehezebb dolga lesz a peremvidéken működő iskoláknak. Kevesebb a gyermek, demográfiai mélypont van éppen, a vidék szegénysége, pillanatnyi elmaradottsága pedig maguknak a szülőknek szab korlátokat, ha utódjaik továbbképzéséről próbálnak gondolkodni. A mostani évforduló alkalmából megjelent évkönyvben, melyet a gimnázium tanáraiból álló szerkesztőbizottság készített, személyes hangvételű emlékezések, jelent bemutató és jövőképet vázoló írások tükre veri vissza az 50 év alatt megnemesedett ragyogást. Iskola a határon! Ez volt és még ma is ez a tornaijai gimnázium. 47 érettségizett évfolyam névsorát böngészheti az érdeklődő, keresve régi arcokat, pillanatokat. Békét köt idővel, egymással, diák, tanár, egykori és mai. Generációk változnak, új arcokkal teli az iskola, a tablók pedig szép csendesen porosodnak, mert nekik ez a dolguk. Az a dolguk, hogy az egykor ebben az iskolában végzett diákok érzéseit, emlékeit egy-egy mosolyban, kemény tekintetben, matróz- blúzosan és egyennyakkendőben megőrizzék azoknak a diákoknak, akik most rohangálnak e falak között. Jövőre új tantermek alakulnak ki a tetőtérben. Remélhetőleg lesz megint magyar érettségiző osztály, lesz magyar első osztály, lesz és megmarad a gimnázium Tornaiján. Ezt szeretnék, emiatt aggódnak egykori és mai tanárok, diákok, kik azóta maguk is szülők. Mert az országnak ebben a szegletében is szükség van jó, magas minőséget és szakmai színvonalat képviselő iskolára. Olyanra, mint eddig is volt itt. Az alapiskolás tanulók 27, a középiskolás diákok 10 százaléka válik lelki terror vagy zaklatás áldozatává Az iskolai terror természetrajza ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Iskola Utca korábbi számaiban már foglalkoztunk az iskolákban mindinkább eluralkodó agresszió jelenségeivel - itthon és külföldön egyaránt -, valamint a gyermekeket és tanáraikat sok esetben valóságosan is megbetegítő struktúra, illetve az iskolában zajló szociális történések sajátosságainak bemutatásával. Az agresszió, a lelki terror jelentés- tartalma nem mindig választható szét egyértelműen, sőt gyakran össze is mosódnak egymással; ugyanis az iskolában és a munkahelyeken meglehetős gyakorisággal elkövetett különféle erőszakos cselekményeket nem mindig könnyű megkülönböztetni a zaklatás különféle formáitól. Maga a téma, amely a csoportokban - különösen a kényszerűen összezárt csoportokban - szükségszerűen megjelenő hierarchia egyik káros kinövésének tekinthető, először (hozzávetőleg fél évszázada) a munkahelyi légkört megnehezítő, ott áldozatokat szedő jelenségekre vonatkozóan vált ismertté. Iskolai jelenlétéről a pedagógiai szakirodalom csak később, a nyolcvanas években kezdett tudomást venni. Ezt jelzi egyebek között az is, hogy az Európai Bizottság XXII-es - az ifjúság és az oktatás kérdéseivel foglalkozó - Főigazgatósága (a brit oktatási minisztérium támogatásával) e témában 1998-ban Londonban konferenciát hívott össze, amely azóta bullying konferencia néven vált ismertté a szakirodalomban. A probléma nagyságát tekintve a mobbing az iskolai életben mindeddig nem kapott nyilvánosságot, a média agyonhallgatja a témát, hacsak nem jár brutális erőszakkal. Annál jobban foglalkoztatja a közvéleményt a gazdasági életben érvényesülő lelki terror. A mai értelemben vett iskolai zaklatás veszélyeire először két norvég iskolás tragikus öngyilkossága hívta fel a szakmai közvélemény figyelmét. 1983-ban a norvég oktatási minisztérium megbízást adott egy - több mint százezer diák vizsgálatát célzó - kérdőíves felmérés elvégzésére; később aztán ugyanezt a kutatást - ugyanezzel a kérdőívvel - Svédország tanulói között is lefolytatták. Mindenesetre azóta mind több országban egymás után látnak napvilágot az iskolákban eluralkodó pszichoterrorra utaló beszámolók; Hollandiában például már 1994- ben arról beszéltek, hogy náluk évente 385 ezer gyermek esik ennek áldozatául, ezért ott évek óta szervezett kampányt is indítottak ellene. Más szakértők az iskolai zaklatás nagyságrendjét alapiskolai szinten az összlétszám 27%-ában, a középiskolákban pedig annak 10%-ában állapították meg. A zaklatás, a lelki terror iskolai jelenléte nagyon összetett problémát jelent. A szakemberek egyértelműen patológiás jelenségként értékelik, a személyek és szerepek közötti viszonylatok egyfajta szociális deformációjaként, amely - egyebek között - egyes gyermekek megalázásában, megfélemlítésében, zsarolásában és különféle kínzásokban nyilvánul meg. A zaklatás megnyilvánulhat közvetlen vagy közvetett módon. Az példája lehet a gyermekek közti gúnyolódás-csúfolódás, a piszkálódás, a lökdösés, az ellenségeskedés megannyi, ilyenformán tetten érhető helyzete. A közvetett megnyilvánulások közé soroljuk viszont azokat a szituációkat, amikor például egy gyermek kénytelen a szünetet társaitól teljesen izoláltan eltölteni, amikor különféle csoportos helyzetekben a többiek szándékosan egyáltalán nem vesznek tudomást a jelenlétéről, amikor nem választják be a csoportos játékokba, vagy amikor megrongálják a tárgyait és az öltözékét, illetve amikor rejtélyes eredetű horzsolások, sebek kerülnek a testére stb. Dán Olwens szerint „a diákot zaklatás vagy elnyomás éri, ha ismédődően és hosz- szú időn keresztül negatív cselekedeteknek teszi ki egy vagy több más diák”. A zaklatás jelenségei vagy hirtelen jelentkeznek és ugyancsak hirtelen maradnak abba, vagy pedig hosszú ideig tartó, rendszeresen is- méüődő, szándékosságot és motiváltságot is tükröző akciókról van szó. Általában megfigyelhető, hogy legtöbbször bizonyos hatalmi viszonyok is testet öltenek benne. De a mobbing meghatározható úgy is, mint egy hosszan tartó, lényegében erőszakos folyamat, amelyet egy egyén vagy egy csoport irányít olyan valaki ellen, aki nem képes az adott helyzetben magát megvédeni. Ennek lényege, hogy vagy valamilyen sértést, fenyegetést vagy ellenségeskedést közvetít irányába, vagy pedig stressznek teszi ki őt. Ez utóbbit, mármint a stresszt, okozhatja például a gúnyolódás, amely durva tréfákban is megnyilvánul, netán - a saját akarata ellenére - valamiféle harcba való belekényszerítés, vele szemben valamilyen fizikai durvasággal való fenyegetőzés stb. Szlovákiában az iskolai terrort sokan még nem veszik komolyan. Úgy tartják, hogy minden gyermeknek meg kell tudnia magát védeni, hiszen ez az erős személyiség egyik követelménye. De ki gondol azokra a diákokra, akiknek maradandó lelki sérülést okoznak az ilyen iskolai viccelődések? A minden diákot bíztatni szeretnénk, hogy ne hagyja magát megfélemlíteni, zsarolni, ám ha mégis zsarolják, forduljon bizalommal tanáraihoz. Azért, mert segítséget kér, még nem fogják pipo- gya alaknak tartani. Mivel az egyes iskolák az összes létező társadalmi probléma gyűjtőhelyének tekinthetők, az oktatási intézményekben is éppúgy a teljes demokrácia állapotának megalkotására van szükség. A tanárok és a diákok között ki kell alakítani a kétirányú kommunikációs kapcsolatot, és arra is szükség van, hogy az egyes intézményeken belül megalkotott házirendek minden esetben egyezzenek a jogi szabályozásokkal - a pedagógusok számára ezzel könnyítve meg a döntéshozást és az adekvát konfliktuskezelést. (se, he) Szlovákiában az iskolai terrornak nem szentelnek elég figyelmet (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK Mi a baj a kamaszokkal? FELDOLGOZÁS A szülőket többnyire megnyugtatja, ha látják: gyermekük testileg-lel- kileg szépen fejlődik, nincs lemaradva kortársaitól, és a könyvekben előírt módon, időben megtanul járni, beszélni, számolni és cipőt kötni. A serdüléssel azonban valahogy sokkal ambivalensebbek vagyunk. Mintha nem annyira örülnénk a serdülőkori változásnak, inkább félnénk tőlük egy kicsit. Nem csoda, hiszen az addig (viszonylag) köny- nyen kezelhető, az iskolában iparkodó, szülei véleményét, irányítását megkérdőjelezhetetlen igazságként követő kisiskolás gyermekből egyszer csak mindenen vihogó, szemtelen, engedetlen, tanulás helyett ábrándozó kamasz lesz. Ahelyett, hogy a leckével foglalkozna és a tanító néni elismeréséért versengene a többi gyerekkel, a pad alatt levelezik, iskola után a barátaival csavarog, de ha hazamegy is, órákig lóg a telefonon vagy az interneten ismerkedik. Leginkább önmagával van elfoglalva, a köldökét nézi, titkos naplót ír, meg borzalmasan rossz verseket. Gyakran szomorú, magányos, ilyenkor azt hangoztatja, hogy az élet teljesen értelmetlen. Szüleivel egyrészt bizalmatlan, elzárkózó, érzelmileg nehezen megközelíthető, másrészt követelőző és telhetetlen. Beiratkozik 25 különböző nyelv- tanfolyamra, szakkörbe és sportklubba, de pár hónap után ezek a hobbik abbamaradnak, és átadják helyüket valami újabb hóbortnak. Emellett szemtelen, a szülei bölcsességeit elavult, ostoba, képmutató hülyeségeknek tartja, miközben fekete bakancsot, lila hajat és halálfejes pólót visel. A kamaszkor új fejlődési szakasza új feladatokat és nehézségeket hoz a gyerekek életébe. A serdülőnek saját maga számára szeretne érzelmileg elfogadható, értelmes tervekkel rendelkező, önálló személynek tűnni. Ehhez azonban előbb-utóbb választ kell adnia azokra a kérdésekre, hogy pontosan ki is ő, mit akar kezdeni az életével, és talál-e magának társakat a terveihez. Olyan kérdések ezek, melyekre nem kell ugyan azonnal választ adni, évek állnak rendelkezésére önmaga kialakításához, a fiatal mégis joggal érzi, hogy az óra ketyeg: előbb-utóbb számon kérik rajta e feladatokat. Valódi krízishelyzetről van tehát szó: a kamasz sürgető, nagy feladatok előtt áll, de fogalma sincs, hogyan kezdjen nekik, hiszen az új szerepekhez új megküzdési módokat is kell találnia az elavulttá váló gyermeki működésmódok helyett. Először is, fokozatosan le kell válnia szüleiről, érzelmileg és praktikusan egyaránt. Ahogy önállósodik, (szellemi értelemben is) egyre távolabb merészkedik szüleitől. Ha a szülő beszélgetne, beleszólna a gyerek ügyeibe, goromba elutasítás a része. Ha azonban békén hagyja, a kamasz utánamegy és addig provokálja a nézeteivel, terveivel, amíg összeütközésbe (tehát kapcsolatba) nem kerülnek. Muszáj, hogy mindenről más véleménye legyen, mint a szüleinek, hiszen így lesz ő önálló személy. Ugyanakkor levert és magányos, mert őt senki nem érti meg. A gyászhoz hasonló, depresszió közeli állapot ez, hiszen a serdülőnek -el kell veszítenie, hagynia kell elmúlni azt a gyermeki személyiséget, aki ő maga korábban volt, hogy lélekben csak azt őrizze tovább, azt menekítse át a felnőttkorba, ami a gyermeki énből továbbvihető. Ez a változás eközben persze a múlandóság és a halálhoz való viszony kérdését is felveti. Innen a szomorúság, visszahúzódás, melankólia. Á veszélyek keresése és a felelőtlen vagánykodás hátterében meglepő módon ugyanez a szorongás állhat, csak saját maga ellentétébe fordítva. A kamasz sérthetetlennek, végtelenül erősnek és örökéletűnek szeremé hinni magát, ezért eszerint cselekszik. A test és a fizikai teljesítmény határainak próbálgatása ugyanakkor (akár tetoválásról, akár alvás nélkül töltött napokról vagy ejtőernyős ugrásról legyen is szó,) az Én erejének, autonómiájának próbálgatása is egyben. A botrányos kinézet hátterében az egyediségre való törekvésen túl állhat az a vágy is, hogy végre teljes egészében birtokba vegye saját, immáron szexuálisan is érett, felnőtt testét. Miközben otthon szégyenlős lesz és gondosan magára zátja a fürdőszoba ajtót, ha társaságba megy, meglepően feltűnő és keveset eltakaró ruhát választ. A serdülő szülője gyakran aggódik gyermeke álhatatlansága, csapongó irrealitása miatt is. Egyik nap még űrhajós szeretne lenni csemetéje, másnap már filmszínész vagy énekes, de ezekre a hivatásokra leginkább csak a heverőn ábrándozva készülődik. Pedig a felnőtt szerepek fantáziában való próbálgatása nem teljesen meddő, terméketlen tevékenység. A fiatal beburkolja magát a grandiózus fantáziák ködébe, és egy ideig még nem arra van szüksége, hogy mi ezt a védelmet a realitás nevében szétfújjuk. Ne nevessük ki, ne vitatkozzunk vele komolyan, az is elég, ha egy-egy újabb terv hallatán kissé kétkedőén hüm- mögünk! A serdülők útkeresése, mely néha túlzásokba, néha melankóliába vagy vakvágányra viszi őket, nekik legalább annyira nehéz. Nekik legalább annyi okuk van ebben az időszakban félni, szoronga- ni, indulatba jönni, mint a környezetükben élő felnőtteknek. Ha ezt tudjuk, talán nagyobb hasznukra lehetünk és könnyebben is viseljük el őket. (he) A serdülő saját maga számára szeretne érzelmileg elfogadható, értelmes tervekkel rendelkező, önálló személynek látszani (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) ISKOLA UTCA nr ff nrimni in rir f A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com
