Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-01 / 225. szám, szerda
2003. október 1., szerda 2. évfolyam, 39. szám Az Új Szó és az Est Lapok melléklete A film végtelenül unalmas és sablonos Extreme Ops AKCIÓ Egy csapatnyi extrémsportos reklámfilmkészítő (Devon Sawa, Rufus Sewell és Bridgette Wilson- Sampras) az osztrák hegyekben forgatja legújabb munkáját. Kamerájuk egy pillanat erejéig „véletlenül” eltéved, hogy rögzítsen egy meglehetősen csinos hölgye- ményt, aki éppen egy rosszarcú, szőrös, oroszos nevű egyénnel enyeleg. Figyelem, hatalmas meglepetés következik: a rosszarcú, szőrös, oroszos nevű egyént már a film elején is láttuk az újságok címlapján, mint bujkáló, körözött, közveszélyes bűnözőt (Hogy miért közveszélyes? Hát nem egyértelmű? Mert rosszarcú, szőrös és oroszos neve van!). Természetesen rosszarcú, szőrös, oroszos nevű barátunk észreveszi a turpisságot, és megparancsolja gorilláinak (akik - mondanom sem kell - egytől egyig rosszarcúak, szőrösek és oroszos nevűek!), hogy szerezzék meg az árulkodó felvételt és egyúttal nyírják ki a filmeseket... A forgatókönyvíró Michael Zaidannek ott kéne hagynia a filmszakmát. Menjen el krumplit árulni a piacra vagy akármi, de ilyen vacakkal ne kínozzon már minket. Nem igazán a történettel van baj, hanem a felépítéssel (illetve fel- nem-építéssel). Amit az előző bekezdésben írtam le, az a fűm utolsó félórájában zajlik le. „És akkor mi történik az első hatvan percben?” - szólhat a jogos kérdés. Semmi. Abszolút semmi. De komolyan! A történet meg sem mozdul! Nehéz dolga volt tehát Christian Duguay rendezőnek (Gyújtóhatás - az müyen jó kis akciófilm volt annak idején!), egy órányi semmiből kellett egy órányi celluloidanyagot előállítania. Meg is tette, ami tőle tellett: kaszkadőrparádéval próbál bennünket ébren tartani. Egy szó, mint száz: aki igazán jó hegyes filmet akar látni, annak ott a Cliffhanger, aki pedig sportközvetítést akar nézni, annak ott a Eurosport. Egy árva érvet nem tudok felhozni amellett, hogy miért is kéne bárkinek megnéznie az Extreme Opst. (mozinet) Extreme Ops, színes, amerikai film, 93 perc, R. Christian Duguay, Fsz.: Devon Sawa, Rufus Sewell, Bridgette Wilson- Sampras A szexuális frusztráció és a kisebbségi komplexus képes ennyire rossz irányba fordítani a szenvedélyeket és a kreativitást? Max DRÁMA pielberg több filmjének forgatókönyvírójaként nevet szerzett Menno Meyjes első rendezésében fiktív elemeket és valós történelmi helyzeteket, szereplőket gyúrt össze fura képzeletjátékká. Ajómódú, zsidó családból származó festő, Max Rothman, miután az első világháborúban elveszítette a jobb kezét, modern galériát nyit. A szétzilált világ avantgarde művészeinek formabontó alkotásait gyűjti, és igyekszik új tehetségeket is felfedezni. így kerül kapcsolatba egy katonaviselt, különc figurával, akinek festői ambíciói jókora önbizalomhiánnyal párosulnak. Max Rothman felkarolja a férfit, akit közben egy másik cég is kerülget: a hadsereg propagandaosztálya agitátorokat és szónokokat keresve szintén kiveti hálóját Adolf Hitlerre... Ha sikerül felszínre hozni és kordában tartani kreativitását, talán avantgarde képzőművész, a koncept art előfutára lehetett volna Hitlerből; a frusztrációk és a hatalom csábítása azonban erősebbnek bizonyultak, így-aztán művészettörténeti fordulat helyett történelmi-politikai katasztrófa következett be. Mennyiben felelős a környezet egy ember személyiségéért? A szexuális frusztráció és a kisebbségi komplexus képes ennyire rossz irányba fordítani a szenvedélyeket és a kreativitást? Hogyan lesz a film Adolf Hitleréből hisztérikus szónok, aki a beszédeivel fanatizált közönségtől kapja meg az any- nyira vágyott megerősítést? Sarkított kérdések ezek, s Menno Meyjes filmje a didaktikusság, a tények és a fikció határán táncol. A cím nem véletlenül jelzi: igazi hőse a művészet hatalmában hívő, idealista Max Rothman (John Cusack erőteljes, mégis visszafogott alakításában); miközben valószínűleg az ellenpólus, a Hitler- ábrázolás kavarja majd a legnagyobb vitákat. Noah Taylornak nem volt könnyű dolga: az azonosulás (a túlságosan emberi kihívások és frusztrációk által gyötört Hitler) és az eltávolító színészi megoldások (túljátszás, paranoid- démoni hisztéria) között kellett megtalálnia az egyensúlyt - alakítása inkább ez utóbbi felé billen, ahogy a film is a merészségből a bizarr didaktikusság felé. (est) Max, színes, kanadai-német-ma- gyar-angol film, 2002, 106 perc, Rendezte: Menno Meyjes, Szereplők: John Cusack, Noah Taylor, Leelee Sobieski, Molly Parker, Ulrich Thomsen Az írónőt nők milliói bálványozzák: végre jött valaki, aki megmutatja, a szerelem csak tündérmesékben van, valójában a férfiak számára minden pusztán a nők lefektetéséről szól Pokolba a szerelemmel! ROMANTIKUS KOMÉDIA „Pokolba a szerelemmel!” - olvasható Barbara Novak (Renée Zellweger) könyvének borítóján, mely a megfelelő marketinggel megtámogatva - Judy Garland el- énekli azonos című számát Ed Sullivan show-jában - villámgyorsan felverekszi magát a bestsellerlisták élére. Ettől kezdve az írónőt modern nők (1963-at írunk) müliói bálványozzák: végre jött valaki, aki megmutatja, hogy a szerelem csak tündérmesékben létező fogalom, és valójában a férfiak számára minden pusztán a nők lefektetéséről szól. Novakra felfigyel a New York legnagyobb nőcsábá- szának tartott Cather Block (Ewan McGregor), aki általában reggelire, ebédre és vacsorára is stewardesseket fogyaszt. Mi sem természetesebb, hogy Block a regényt, illetve az írónő ellene irányuló személyes megjegyzéseit sértésnek veszi, ezért leleplező cikk írásába kezd. Célja nem egyszerűen Novak ágyba döntése - ez túl egyszerű és a cikk szempontjából értelmetlen lenne - hanem hogy bebizonyítsa: még a feminista mozgalmak példaképe is képes a szerelemre. Már a 20th Century Fox logo feltűnésekor nyilvánvalóvá válik az alkotók koncepciója: a filmet a ‘60-as évek stílusában szerették volna leforgatni. A főcím után Peyton Reed rendező (Hajrá, csajok!) szerencsére mindvégig kitart ezen elgondolás mellett - a ragyogó színvilág, briliáns díszletek, no és persze maga a történet is teljes egészében az akkori New Yorkot idézi, ráadásul jóval nagyobb eredménnyel, mint az Austin Powers-széria esetében. A kor divatjára és mentalitására hajazó humor Mike Myerses társával ellentétben ugyanis kiválóan működik: a film inkább történelmi és társadalmi utalásokra apellál, túlnőve azon a bárgyú szinten, hogy pusztán a múltból gúnyt űzve szórakoztasson. Tetszik vagy nem, tetszik, de a romantikus komédiák igazi vonzereje a szereposztásban rejlik - ha a főszereplő páros működik, hajlandóak vagyunk a film összes kisebb-na- gyobb hibáját megbocsátani. Tulajdonképpen most is ez a helyzet, Zelly és Ewan együtt szimplán telitalálat: a tehetségéről korábban számtalanszor tanúbizonyságot adó Renée Zellweger egyszerűen mindent el tud játszani, amire kiváló bizonyíték a film végi, vágás nélkül felvett vallomása, a korai Danny Boyle-filmek felfedezettje, Ewan McGregor pedig rutinból hozza az eddig tőle idegennek hitt gavallér szerepet, (mozinet) Pokolba a szerelemmel! (Down With Love), színes, amerikai film, 2003., 101 perc, Rendezte: Peyton Reed, Szereplők: Ewan McGregor, Renée Zellweger, David Hyde Pierce, Jack Plotnick, Rachel Dratch, Sarah Paulson
