Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-07 / 230. szám, kedd

Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 7. A kínai nyitási politika tündöklő sztárja, Sanghaj kíméletlen biztonsággal szerzi vissza a térségben eredeti pozícióját, s igyekszik minden tekintetben domináns szerepbe jutni Itt mindenki alszik ebéd után A fák teljesen elhajoltak, ága­ik egymásba gabalyodtak, ro­pogva törtek a gallyak, a szél hangja fülrepesztő volt. A dús zöldtömeg között zubo­gó vízesés egyre több vizet hozott, robaja már szinte el­viselhetetlen volt. A hídra ve­zető út egy bányajáratból ér­kezett, ahogy rajta egy moto­ros is, aki éppen akkor futott a hídra, amikor a már pár perce erőlködő folyónak ép­pen sikerült azt elsodornia. KRAJCZÁR GYULA ' Mindeközben én nagyjából nyolc méterre álltam, fejemen sapka az őrült erejű nap miatt, rajtam pedig mindegy, mi, mert a magas pára mi­att úgyis olyan volt, mintha vízben lettem volna. A venezuelai trópusi vihart Dél-Kínában, pontosabban Shenzhenben tapasztaltam meg. Nem a nap hevítette fel a fejemben a folyadékot, valóban venezuelai tró­pusi vihar volt, műszéllel, műesővel, műhíddal. Témapark, vagy mi. Olyan, mint Disneyland, csak a tárgy nem Donald kacsa. Azért első­re mindent még így sem értettem (s hajói emlékszem, másodikra sem). Egy héttel rá, hogy a Dujuan nevű tájfun végigsöpört a városon, har­minckét halottat hagyva maga után. Legtöbb beszélgetőtársam húsz-hu­szonkettőre teszi az évente ebben a térségben támadó tájfunok számát, mire a gyerek akkora lesz, hogy té­maparkba megy, nyolcvan-száz tró­pusi vihart is megnézhetett az ab­lakból. Mert az ablakok sem törnek be természetesen. Shenzhenben minden úgy van megépítve, hogy bírja a megpróbáltatásokat. HONGKONG-ALSÓ A témapark viszont nagyon nagy di­vat errefelé. A piac is kiterjedt, hi­szen csak Shenzhenben öt is találha­tó. De mit is tehetnének szegények? A turizmus nagy üzlet, hozná a pénzt, ha éppen lenne mit megmu­tatni. Shenzhen óvárosában azon­ban a legeslegrégibb házak is csak huszonhárom évesek. Akkor kezd­ték el építeni a várost, s az előtte ott található halászfalu nyomtalanul el­tűnt. Felhőkarcolók között pedig a jelek szerint témaparkok szoktak a turisztikai szakembereknek eszébe jutni, s ha elég pénz van rá, mint Shenzhenben, kíméletlenül meg is valósítják őket. Az egyikben például bemutatják a világ nagy látványos­ságait. Vannak kicsinyített, de azért nagyon nagy piramisok, száznégy méteres Eiffel-torony, életnagyságú Diadalív, szobányira összehúzódott Téli palota (semmi Auróra cirkáló), s a menedzsment egy egész lübecki vagy brémai háztömbben dolgozik. Shenzhen két évtized alatt nyolcmil­liós várossá nőtt, a kínai számítás- technikai ipar fellegvára. Csupa felhőkarcoló, csupa park, pálma, felporszívózva az utcák - s csupa ki­sebbségi érzés. A határon túl ott van Hongkong. A népességét tekintve már kisebb, mint Shenzhen, üdvös hatása azonban sok szempontból nyomasztó is. Szinte nem hangzik el mondat, hogy ne lenne benne a nagy szomszéd. Bármit kérdezek-Shenzhenről, azonnal elmondják azt is, az hogy van Hongkongban. Itt 450 dollár a havi átlagkereset (a legmagasabb Kínában), ott azon­ban 1500. Itt mindenki alszik ebéd után, s tényleg, fotelben, szófán, asztalra dőlve, ott azonban senki (ezt meg nem hiszem el). Itt lassú az élet, a hongkongiak viszont min­dent gyorsan csinálnak, gyorsan mennek, gyorsan esznek, gyorsan dolgoznak. Van tehát még mit fej­lődni a gazdagodáshoz, látom a szemekből, s a taszítóbb életformá­hoz, látják a szememből. A kínai tengerpart merő verseny, merő pozícióharc. Az elmúlt évek küzdelmeinek eddig egy igazi vesz­tese van, az éppen Hongkong. A kí­nai nyitási politika tündöklő sztárja, Sanghaj kíméleden biztonsággal szerzi vissza a térségben eredeti po­zícióját, s igyekszik minden tekintet­ben domináns szerepbe jutni. Hong­kong - ha így megy tovább - szépen, lassan elveszíti azokat az előnyeit, melyek pénzügyi és kommunikációs centrummá tették. S ma már sző­kébb pátriájában, a Gyöngy-folyó deltájában sem olyan egyértelmű a szerepe. Az ottani lapok nagyon so­kat emlegetik, hogy az egész deltá­nak össze kell fognia. A riválisok kö­zött pedig már nem csak Hongkong- alsót, Shenzhent kell emlegetnünk. Az utóbbi évtizedben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a delta eredeti központja, legnagyobb váro­sa, a tíz és fél milliós Kanton. CIBETMACSKA Nem szép dolog, de Kantonról ne­kem lassan fél éve mindig a cibet- macska jut az eszembe. Hogy még mindig nem ettem cibetmacskát. S aztán már huszonnégy órája koptat­tam a várost, s nemhogy nem ettem, de még hallani is csak akkor hallot­tam a nevét, ha én mondtam. A ci- betmacska egyes számú közellenség lett az atípusos tüdőgyulladás óta. Még mindig senki nem bizonyította be, hogy ettől az állattól származna a vírus, de a gyanú itt is elég, nem­csak a politikai sárdagasztásban. Lassan kifejlődött bennem egy sej­tés: ahogy beteszem a lábam egy kantoni kerületbe, onnan eltakarít­ják az összes macskát, kutyát, kí­gyót, békát, bogarat, mindazt, amit én meg akarok kóstolni. Nem mon­dom, nagyon finomakat ettem, he­gyekben álltak az asztalon a külön­böző rákok, halak, csirkék, malacok, de én tudom, hogy nem ez az igazi tapasztalat. Főleg, hogy közben hal­lom a hagyományos reklámszövege­ket, hogy a kantoniak mindent meg­esznek, hogy Kantonban mindig le­het enni, hogy Kantonban minden­hol lehet enni. Nem volt más választásom, xiuxi időben, ezt hívja a művelt kínai szi­esztának, beugrottam egy taxiba, s irány a Qingping piac. Rengeteg ké­pet, filmet láttam már erről a világ­hírű, nyüzsgő, pezsgő piacról, ahol többek között mindazt meg lehet vásárolni, amit a kantoniak meg­esznek, vagyis mindent. Ehhez ké­pest minden három üzletből kettő be volt zárva, s hiába kerestem az áhított macskákat, kutyákat, többi­eket, alig akadt valami. Nyitva volt néhány teknősbékás, egy-két skor- piós, s ennyi. A Qingping halódásának valóban az atípusos tüdőgyulladás a magyará­zata. Az új szabályozás szerint a va­don élő állatok csak akkor árusítha­tók, ha igazolható az eredetük. Nem elégséges igazolás az, hogy a vadon­ból származnak. Ez nem jelent mást, mint hogy a cibetmacskának és társainak csak azok a példányai kerülhetnek tányérba, amelyeket speciális telepeken tenyésztenek, vagyis csak a távoli őseik voltak va­don élő állatok. Az ilyen telepeken termelt félkész termékek viszont már nem a piacokra kerülnek, ha­nem vagy közvetlenül az éttermek­be, vagy a szupermarketekbe. Az atípusos tüdőgyulladás egyébként teljesen elbizonytalanította a reklám mestereit is. Egyszerűen nem lehet kiszámítani - mondják -, hogy azzal taszítanak-e el turistákat, ha propa­gálják a kantoni étkezési szokáso­kat, vagy azzal, ha elhallgatják. Ná­lam főképp csirkével próbálkoztak. Kanton egyébként nagy felüdülés Shenzhen után, mert bár felhőkar­coló itt is van bőven, itt azért ember- léptékűbb részeket is találunk. Jó sokat kell értük utazni, főképp, ha mondjuk kettőt is meg akar nézni az ember. Márpedig ha véletlenül a Chen család őseinek szentelt temp­lommal kezdi, utána biztos mindent meg akar nézni. Az 1890-es években találta ki valaki, hogyuztu Lemplo-~ mot meg kellene építeni. Mivel erre­felé gyakorlatilag mindenkit Chen- nek hívnak, elég tisztességes összeg jött be az adakozásból, amelyből pá­ratlan, 13 ezer négyzetméteres épü­letkomplexumot ütöttek össze. A kí­nai életnek roppant sajátos terepei ezek a konfuciánus templomok. Az eredeti funkciójuk talán az volt, hogy az ősöknek mutassanak be ál­dozatot. Ez azonban önmagában nem köti le a templom kapacitásait. A konfucianizmus egyébként sem igazán vallás, inkább határeset, s a kínaiak a történelem tanúsága sze­rint nem is nagyon favorizálják azo­kat a vallásokat, amelyek világi for­májukban macerásak. Ha Kantonból a Gyöngy-folyó jobb partján indulunk vissza a tenger fe­lé, egy újabb kirakatvárosba, Zhu- haiba jutunk. Különleges gazdasági övezetnek jelölték ki, ma is megvan a határállomás, ahol kérték a bel­épésre feljogosító dokumentumot. A halászfalu helyén aztán, ha nem is olyan nagy, de mégiscsak egy másfél milliós város született, köz­vetlenül Makaó határában. Zhuhai különlegessége, hogy olyan tenger­partiváros, amely valóban a tenger­parton is van, nem egy kicsit bel­jebb, feljebb, durcásan elfordulva, mint sokan mások Ázsiában. S ettől mindjárt minden más lesz, plázsok, sétányok, parti éttermek teszik tu­ristaparadicsommá a helyet. Illetve tennék, mert a helyiek azt javasol­ják, használjuk a szálloda medencé­jét. Az örök probléma a szennyezett víz. Az egész kínai parton, s másutt is Ázsiában. Thaiföld már történeti időket töltött el a turizmus fejleszté­sével, Pattayánál mégis nagy vak­merőség belemenni a vízbe. A helyzet az, hogy a kínai alap­vetően nem egy strandolós társaság. Ez annyiban függ össze a problémá­val, hogy önmagában nem tette sür­getővé az ügyet. Nem azt mondom, hogy mocskos a víz, sokan fürödtek is benne. Sőt, ha kontaktusok nélkül mentem volna oda, s nem lett volna, aki figyelmeztessen, ránézésre való­színűleg én is belementem volna, de inkább emlékeztet a Balatonra, mint Bahra. A kínai kormány már régen foglalkozik a kérdéssel, csak ez nem üyen egyszerű. Évtizedek alatt kié­pített szennyezési struktúrákat nem lehet gyors rendeletekkel kiváltani. Pénz és idő. Pedig Zhuhainak és szá­mos egyéb dél-kínai partnak min­den adottsága megvan ahhoz, hogy . fclsyrakozzon Ázsia híres üdülőhe­lyei, Bali,1Míüket, Boracay mögé. Zhuhai vadonatúj város, a szokásos vadonatúj kutyaszorítóval: ha für­deni nem lehet, akkor... Egyrészt ott van a szomszédos Makaó, ame­lyet körül lehet hajózniv IlletVettna már ez így nem pontos, mert a nyár óta, kísérletképpen, Pekingből, Sanghajból és Guangdong tarto­mányból egyénileg is be lehet utaz­ni a kínaiaknak ide is, Hongkongba is. ^Másrészt pedig vannak a téma­parkok, melyeknek itt új mélyréte­gei találhatók. A tradicionális gyó­gyászattal foglalkozó témapark például egy fürdő, kórház, drogéria és szanatórium keveréke több száz hektáron, világszínvonalon. Az iga­zi nagy szám azonban a Yuanmin- gyuan. Ez egy császári park, amely Pekingben található, de épületei­nek egy részét a második ópiumhá­borúban a francia-angol csapatok lerombolták, s a kínaiak mementó- ként meghagyták a romokat. Guanzhou, 2003. október A trópusi vihar elárasztotta Kanton tartomány nagy részét Szereltesse be a vezetékes telefonvonalat és 3 hónapig nem fizet átalányt! Ha most rendel vezetékes telefonvonalat a Szlovák Távközlési Vállalatnál, az első 3 hónapban nem kell átalányt fizetnie. Élvezze Ön is a telefonbeszélgetéseket vezetékes vonalon keresztül! A kínálat 2003. XII. 31-ig tart, az ST Mini, ST Standard, ST Maxi hívóprogramokra, és 12 hónapra megkötött szerződéssel érvényes. 0800 123 456 ■ www.telecom.sk UP 1299 A papírlámpások az őszi fesztivált köszöntik (China Photo-felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents