Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-07 / 230. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 7. KOMMENTÁR Szakember kerestetik PÁKOZDI GERTRÚD Szlovákiában az órabér átlaga az első félévijén meghaladta a 100 koronát - derül ki a munkapiaci történések kutatásával foglalkozó intézet felméréséből. Az áúagbérek tehát ha nem is látványosan, de nőnek. Kétségtelen ugyanakkor, hogy továbbra is tartja magát a különbség a Pozsonyban és környékén dolgozók meg e térségtől távolabb munkát vállalók keresete között. Míg a Pozsonyi kerületben 19 ezer koronán felüli átlagkereseteket mutat ki a statisztika, a Kassaiban csak nem egészen 14 500-at. Sokat elárul ugyan e két adat összevetése, de nem mindent. Az átíagkeresetek alakulásáról szóló részletesebb kimutatásból más is kiderül. Nevezetesen, hogy a szakképzett munkaerő megbecsülése egyre kevésbé üres szólam, hanem tény. Főképp azokban a térségekben, amelyek működő vállalatainál már kezd érezhetővé válni a várva várt és elengedhetetlen szerkezetváltás. A korszerű, új termelési eljárásokat bevezető cégeknél - ahogy mondani szokás - lámpással keresik a képzett szakembereket. Fontos körülmény, hogy nemcsak felső és középső szinten, hanem a szerelőszalagnál dolgozó munkások szintjén is. Szlovákiát most még egyebek között azért tartják jó beruházási területnek, mert viszonylag olcsó a munkaerő. De az itt letelepedő „nagyok” azért azt sem felejtik el hozzátenni, hogy jól képzett. Ha nem így lámák, újabban aligha épülne Nagyszombat mellett francia érdekeltségű autógyár. A tendencia nyilvánvaló: Szlovákia lassan, de biztosan kikerül az „olcsó munkaerőd’ kínáló országok sorából, tehát készülni kell a munkaerő minőség szempontjából való versenyképessé fejlesztésére. Ha elhanyagoljuk a szakemberképzést, ha a lerobbant könnyűipari és egyéb gyárakból utcára kerülőket a sorsukra hagyjuk, nem törődünk átképzésükkel, akkor megtörténhet, hogy a potenciális külföldi vevő azzal áll el valamely csődbe került gyár megvételétől, hogy környékén nem tudna olyan kétkezieket toborozni, akiket azonnal az új, versenyképes termelést garantáló gépek mellé állíthatna. Uniós csatlakozásunk küszöbén sok szó esik arról, hogy a pillanatnyi szlovákiai átlagkeresettel szegényként kerülünk az új társadalmi és gazdasági környezetbe. Nem beszélve az olyan munkanélküliek tízezreiről, akik az esetek zömében önhibájukon kívül kénytelenek már évek óta szociális segélyből tengődni. Az üyenek továbbképzésére valószínűleg már abban a térségben sem nagyon gondolnak, amelyekben élnek. Rajtuk az sem sokat segít, hogy a munkahelykeresést újabban anyagilag is támogatja az állam. Az ilyen térségekben más megoldást kell keresni a felemelkedésre. Varrnak olyan uniós alapok is, amelyek ezt is lehetővé teszik. A hírek szerint az MKP vezetői a hét végén a Bodrogközben járva ezekről is beszéltek. Félő, hogy alaposan megkésve... JEGYZET (Ľubomír Kotrha rajza) Rövid békés időszak után újra éledezik a szerb nacionalizmus a Délvidéken Vajdasági kísértetek Brummogó fűrészek SZÁSZI ZOLTÁN Egész napos eső szakadt. Tele hasú felhők súrolták a kékkői dombok szelíd íveit. Alsósztregova felett mintha megrepedtek volna, sűrű esőfüggöny dideregtette a tájat, embert. Álldogáltunk a kastély folyosóján, forró kávét szürcsölgetve, csöpögő ernyők között. Teltház a díszteremben, parkolóban, az egész faluban talán. Autók, buszok, számtalan koszorú szép sorban a falhoz téve. Némi izgalom, néhány kérdés, mennyire ázunk csutaknak a tervezett koszorúzás idején. Aztán mintegy varázsütésre elállt az eső. Szétfutottak a felhők és lelket melengetőén simogatni kezdett a nap. Elindult a menet, neves személyiségek, egyszerű érdeklődő honpolgárok, tudósok, néhány író és költő is köztük. Pár perc séta után a szem látókörébe került Madách síremléke. Délutáni ragyogó napfényben szikrázott, nyolc fáklya lángja vibrált előtte. Rigele Alajos Ádám szobra pedig mintha felnyúlt volna az égbe, hogy lerántsa a Napot, megmelengetni a tömeget. Amely méltóságteljesen és csendben állt, figyelve elcsukló hangon beszédüket mondó szónokait. Aztán az ünnepi beszéd alatt lentről, a falu felől hangokat hozott a szél. Disznók éhes visítását, olyan jó tíz percig. Etetés ideje az este hat, miért kellett hát azt megtoldani még egy félórával a kedves gazdának? Hangosítás nem lehetséges, így a szél a madáchi gondolatok és a szellemi hagyatékról szóló eszmefuttatások közé sertésvisítást kevert. Nem baj! Akinek füle van a hallásra, így is meghallgatta. Virágok, koszorúk halma támaszkodott percek alatt a napot tartó Ádám lába előtt. Nemzetiszín szalagok, dominánsan három színben pompázó virág-összeállítások. Aztán, mint ahogyan lennie kell, búcsúként a Himnusz. S hogy ez se legyen aláfestés nélkül, a kora estébe, amikor már óarany és türkizkék színek olvadtak az égen, az esthajnalcsillag pedig ragyogva nézett alá, a méltóságteljes dallamba belebrummogott egy motorfűrész. Hűvösödő estében fűteni kell. Amíg tartott az ének, addig a motor is zúgott. Kettévágva az estét. Ami mindezek ellenére minden jelenlevőnek felejthetetlen lesz így is. Rövid időn belül két ügy, és ismét felborzolva a kedélyek. Még azt sem állíthatnánk, hogy előzmények nélküliek, hiszen az év eleje óta elsza- porodóban a Vajdaságban élő magyarok bántalmazása, emlékhelyeik meggyalázása. SINKOVITS PÉTER Alapjában véve azonban nem esetekről van szó, hanem üzenetekről: az eddig viszonylagos csöndben meghúzódó szerb soviniszták most már nyíltan jelzik, szándékaik változatlanok. Tényfeltáró elemzésünket kezdhetnénk talán azzal, hogy az Újvidéki Televízió két csatornája néhány hónappal ezelőtt élesen különvált, azzal, hogy az elsőn tisztán szerb nyelvű műsorokat sugároznak, míg a második többnyire a kisebbségi nézőket szolgálja. Általános megítélés szerint az első csatorna szerkesztéspolitikájába lassacskán visszalopódzott a milosevicsi időkből nagyon is ismert hangvétel. Ennek ékes példájaként nyilatkozhatott szeptember tizedikén a nevezett csatornán - új könyve kapcsán - bizonyos Jovan Pejin nagykikindai történész (mellesleg az ultraradikális Szvetozar Müetics Népi Mozgalom tagja), aki a vajdasági magyarokat egyszerűen „szerbmagyarok”- nak titulálta, hozzátéve, hogy ez a náció, az itt élő románokkal és szlovákokkal egyetemben közönséges kolonizátor, hovatovább Árpád fejedelem orosz törzsekkel érkezett a Kárpát-medencébe, „ezért van a magyaroknak oly szép szláv arcuk”. Egy televíziós műsor lehet persze bátorító, nehezen elképzelhető azonban azonnali akciókra késztetéAzon már senki nem csodálkozik, hogy Eduard Kukán nem díjazza Kovács László javaslatát az európai alkotmány kisebbségi passzusaival kapcsolatban. Az emlékezet rövid, s miért várnánk el egy köztársasági- elnök-jelölttől, hogy ugyanazt a szolidaritást kínálja, amelyet a szlovák nemzet 1993-ban várt a vüág- tól. De hogy mi, magyarok ennyire feledékenyek legyünk... Csáky Pál ugyanis szélesebb konszenzus megteremtéséről beszélt, amikor azt magyarázta, a Magyar Koalíció Pártja miért nem tartotta magát következetesen ahhoz, hogy az európai alkotmány igenis foglalkozzon a kisebbségekkel. A „szélesebb” kontextus ugyanis ezúttal sem más, mint a saját parcellánk határáig terjedő gondolkodás ugyan szép, de ettől még mindig szűkkeblű megfogalmazása. A leendő egyesült Európa 550 millió lakosából megközelítőleg 220 mülió kisebbségben lesz. Köztük vannak az olyan kise, tény viszont, hogy szeptember 21-én hat-hét szerb fiatal agyba- főbe vert két, autóbuszra várakozó magyar diákot Temerinben. Fényes nappal. Szeptember 27-én az újvidéki Futaki úti temetőben mintegy nyolcvan síremléket döntöttek le, vandál módon - katolikus magyarokét. Állítólag két ittas fiatal volt a tettes (mindketten tizenhét évesek), rendőrségi jelentés szerint a „produkciód’ este tíztől hajnal háromig hajtották végre. Nos, aki valamit is ért a kőfaragószakmához, az tudja, hogy két (részeg) kamasznak öt óra alatt, rossz látási viszonyok közepette nyolcvan sírt ledöntenie Guin- ness-rekordként elkönyvelhető teljeA soviniszták most már nyíltan jelzik, szándékaik változatlanok. sítmény. Vezető tartományi politikusok és a különféle egyházak képviselői azonnal eh'télték a botrányos cselekedetet. A meggyalázott sírkertbe ellátogatott Eugenio Sbarba- ro szentszéki nuncius is, a Vatikán belgrádi nagykövete, aki annyit mondott, hogy negyven év alatt bejárta a fél világot, de még sehol sem találkozott ilyen civilizálatlan cselekedettel. Ugyanakkor Belgrad mintha mélyen hallgatna, az ottani politikusoknak valahogy nem keltette fel a figyelmét a temerini és az újvidéki „eseť’. E történetben Újvidék azért is jelentős, mert az évszázadok folyamán békében éltek itt szerbek, magyarok, németek, zsidók és mások, tisztelve egymás hagyományait - és egymás halottak. S még a közelmúltban is. Akkor miért éppen most? A kérdés nehezen megválasebbségek, mint a dél-tiroli németek vagy a katalánok. De köztük bizony olyanok is, mint a szerbiai magyarok, a litvániai lengyelek vagy rövidesen a bulgáriai törökök. Európa - tetszik, nem tetszik - kollektív jogoktól hangos, közben arról beszél, hogy a kollektív jogokat elutasítja. Európa nagy nemzetei nem szívesen látnák az európai alkotmányban a kisebbségvédelemmel foglalkozó, ratifikálást követően kötelező érvényű cikkelyeket. Nem csoda, hiszen van ír probléma, vannak baszkok és van még néhány csoport, amely máshogyan képzeli el a kisebbségi jogokat, mint az ott élő többség. Az MKP mint kisebbségi párt nagyon érzékenyen reagálhatna minden, a kisebbségeket érintő kérdésre. Nem elsősorban a szlovákiai magyarok miatt. A felvidéki magyarság lélek- számának okán politikailag szervezett, és kormánypozíciójából eredően hiteltelen is lenne, ha saját védelemért kiáltana Európában. A szlovákiai magyarság azonban szólható, s mindenképpen csak adalék, hogy Újvidék sem az már, ami volt: a közel 400 ezer lakosú tartományi székvárosból az elmúlt másfél évtized során a háborúk miatt mintegy 50 ezren költöztek el, viszont ugyanennyi horvátországi és boszniai szerb menekült érkezett. Azonban ez nem lehet meghatározó kútfője a bajoknak. A tolerancia hiánya egyedül az albánok iránt kifejezett (a megkérdezettek 70 százaléka viszonyult hozzájuk negatívan), aztán egy nagy űr, majd a romák és a horvátok következnek, s csak utánuk a magyarok, akikről a szerb többségnek amúgy kedvező a véleménye. A 2000. évtől pedig egyenesen csökkent a negatív érzelem a jelzett kisebbségek uránt. Akkor hát? A szerbség egy jelentős rétege máig sem tudott szembenézni a kilencvenes években lezajlott háborúk végkimeneteiével, a vereséggel, a „minden szerb egy hazában” vezérelv csődjével, s kihasználva a milosevicsi rendszert felváltó hatalmi elit botladozásait, most ismét megpróbál szerveződni. A Szerb Radikális Párt népszerűségi mutatója meredeken felfelé ível, s nyüván az sem véletlen, hogy vasárnap a korábbi rezsim bukásának harmadik évfordulóján a Seselj nélkül is erős radikálisok tízezres tömeg jelenlétében tartottak nagygyűlést Újvidék főterén. Mindeközben a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek egyöntetűen követelik az Újvidéki Televízió első csatornája műsorainak felülvizsgálását, az újvidéki temetőrombolás valódi szervezőinek felkutatását. Ám tudomásul kell venni, hogy - egyelőre - bántatlanul jelen vannak a régi korszak támogatói is. A múlt árnyainak üzenetei pedig igencsak fenyegetőek. mint kisebbség nem maradhat érzéketlen semmilyen kisebbségi sors iránt. A Csáky által emlegetett „szélesebb konszenzus” ugyanis kézlegyintéssel intézi el mindazokat a kisebbségeket, amelyek úgy várnak ma a mi szolidaritásunkra, ahogyan arra mi vártunk a hetvenesnyolcvanas években. Ha Janics, Du- ray könyveit Nyugaton adták ki, tudomásul kell vennünk, hogy más kisebbségek Duray Miklósai és Janics Kálmánjai most tőlünk (nota bene: a Nyugattól!) várják el, hogy kiadjuk könyveiket vagy szót emeljünk értük. Az európai alkotmány kisebbségi vonatkozású passzusairól bárki lemondhat, csak a kisebbség nem. Ennyivel tartozunk az albánoknak, kisebbségi sorsban élő románoknak, kúrdoknak, baszkoknak, szárdoknak és másoknak, akiknek a nevét még csak tanulni fogjuk. Ennyivel Eduard Kukán is tartozna, de ő még mindig azt hiszi, egy hatszázalékos párt támogatásával megnyerheti az elnökválasztásokat. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES . Elhúzódó, pusztító és végső soron haszontalan háború veszélyével kell számolnia Irakban az Egyesült Államoknak, olyan jellegűvel, amilyen az egykori Szovjetunió afganisztáni háborúja volt - figyelmeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnök. Úgy vélekedett a írté New York Times által hétfőn közölt nyilatkozatában, hogy most több terrorista van Irakban, mint a háború előtt volt., Az arab ország mágnesként vonzhatja magához a különféle romboló elemeket. Az Irakban állomásozó koalíciós erőknek nemcsak Szaddám Húszéin megbuktatott elnök híveivel kell szembenézniük, hanem számos terrorszervezet Szaddám Húszéin megbuktatása óta Irakba települt tagjaival is” - fejtette ki az orosz államfő az amerikai lapnak adott interjúban. Putyin abban egyetért George Bush amerikai elnökkel, hogy Szaddám bűnös rendszert működtetett, de abban nem, hogy az előző iraki kormánynak kapcsolatai lettek volna muzulmán szélsőségesekkel és a nemzetközi terrorizmussal. Épp ellenkezőleg, Szaddám Húszéin rendszere harcolt a fundamentalisták ellen: megölte, börtönbe zárta vagy száműzte őket. Irak csak a koalíciós erők bevonulása után vált a terroristák gyülekezőhelyévé - vélekedett az orosz elnök. Mint kifejtette, abban látja a megoldást, hogy gyorsan át kell adni a szuverenitást az iraki népnek. Nyilatkozata szerint olyan új ENSZ-határozatra van szükség, amely világosan lefekteti, meddig maradnak még nemzetközi erők az arab ország területén. Amíg a megszállás nem nyer nemzetközi legitimitást, nem szűnik meg az amerikai katonák elleni erőszak. Kéthavi fogság után Szabadulás Zadarbób Kéthavi fogság után szabadon engedték a horvát hatóságok azt a két nyitrai fiatalembert, akiket augusztus 5-én Zadarban tartóztattak le, mert hamis eurót akartak beváltani egy bankban. A két barát, Štefan L. és Peter B. egy még Szlovákiában vásárolt ötszázeuróst Horvátországban váltott fel apróbb címletekre, majd kétszáz euróért kunát szerettek volna vásárolni. A pénzváltó alkalmazottja azonban gyanúsnak találta a bankjegyet - azt mondta, olyan, mintha kimosták volna és továbbküldte a fiúkat egy bankba, ahol már rendőrök vártak rájuk. Mindkettőjük ellen pénzhamisítás miatt emeltek vádat, a horvát lapok hetekig úgy tálalták az ügyet, hogy egy nemzetközi bűnbanda tagjait sikerült elfogni. Az illetékes bíróság három tárgyalást elhalasztott, mire végül október 3-án ítéletet hirdetett. Közben az egyik fiú édesapja többször is megjárta Horvátországot, saját pénzén ügyvédet fogadott, és az ottani szlovák konzul segítségével próbálta sürgetni az eljárás lefolytatását. Marián Baláž zágrábi szlovák konzul kétszer is panaszt nyújtott be a horvát külügyminisztériumhoz az indokolatlan időhúzás miatt, és múlt heti horvátországi látogatása alkalmával Rudolf Schuster köztársasági elnök is szót emelt az ügy mielőbbi lezárásáért. Vélhetőleg ennek köszönhetően is pénteken végre megtartották a kitűzött tárgyalást, és a két fiú még aznap szabadult a zadari börtönből. A pénzhamisítás vádját ejtette az ügyész, a bíróság csupán a hamis bankjegy óvatlan forgalomba bocsátásáért marasztalta el a két fiatalembert, és egy évre kitiltotta az országból. Štefan L. édesapja azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, először Zágrábban kíván feljelentést tenni a fiát ért sérelmek és a börtönbeli bánásmód miatt, s ha nem jár sikerrel, akkor nemzetközi fórumhoz fordul. A huszonöt éves fiatalember ugyanis a börtönben vesegyulladást kapott, pszichikai problémái vannak, és orvosi kezelés híján rosszul nőtt össze a nemrég műtött térde. Az apa bocsánatkérést és kártérítést követel; ügyvédje szerint jó esélye van arra, hogy meg is kapja, mert a turizmusból élő Horvátország már több esetben kiegyezett a panaszt emelő külföldiekkel, hogy elkerülje a nemzetközi hírverést, (vm) FIGYELŐ MLADÁ FRONTTÁ DNES Egyre inkább a cseh főváros áll nyerésre Prága és Budapest párharcában, amelyet a két metropolis vív a közép-európai regionális központ szerepének megszerzéséért - állítja a Mladá ffonta Dnes című cseh napilap. Az újság szerint áThe Economist című londoni gazdasági hetilap, valamint az Accenture tanácsadó cég nemrég 315 jelentős nemzetközi társaság vezetőjénél érdeklődött, hogy honnan szeretné irányítani cégét az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó régió országai közül. A megkérdezettek 41 százaléka Prágát választotta, Budapest és Varsó eredménye 30 százalék alatt maradt. Prága szerepét erősíti, hogy a vállalkozói körökben komoly tekintélynek örvendő Wall Street Journal nagyon kedvező és terjedelmes írást jelentetett meg a prágai vendéglőkben bekövetkezett „konyhai forradalomról”. „Prágát nemzetközi kulturális és szórakoztató központként tartják számon. Mindenki azt mondta, hogy a Hradzsin panorámája gyönyörű. Természetesen ez is sokat segít” - nyilatkozta Martin Jahn, a külföldi beruházásokat segítő Czechninvest igazgatója. Megjegyezte: Prágát választotta regionális székhelyéül nemrég a Pfizer gyógyszeripari óriás, a világ legnagyobb leválás csomagküldő társasága, a DHL, valamint az amerikai Oracle számítógépes cég is. „Korábban az ilyen nevekért folytatott küzdelemben Prága rendszeresen alulmaradt Budapesttel szemben. Mára megváltozott a helyzet” - mutatott rá Jahn. Mivel tartozunk az albánoknak, kúrdoknak, baszkoknak, szárdoknak és másoknak? Kisebbség feledte kisebbségek LOVÁSZ ATTILA
