Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-06 / 229. szám, hétfő

10 Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER € Ha a többség véleményével ellentétesen nyilatkozol, bomlasztó elem, érthetetlen felforgató vagy, s ha ehhez ráadásul még nő is, legjobb lenne eltűnnöd a süllyesztőben Az új gondolat félelmetes és kiirtandó Csaknem valamennyi nép ismeri a termékeny anyaistennőről szóló mí­toszt. Csak az apajogú vallások (zsidó, iszlám, protestantizmus) nem is­merik el a női istenséget. A Földanya, Föld méhe fogalmak mégis élnek. Igazán nem mondhatom el magamról, hogy a feminista gondolkodásmódot széles körben terjeszteném, annak ellenére, hogy szívesen ten­ném ezt. Sajnos egyelőre nincs rá módom. BOLEMANT LILLA A feminizmus különféle területeit érintve ezen az egy oldalon próbá­lom bemutatni a másféle (a férfiaké­tól eltérő) női látásmódot. A valódi női látásmódot, amely az évszázad­okon át rárakódott patriarchális szemlélettől, berögzött, mélyen a tudattalanban létező „világrendtől“ eltérő. Történelem órán mindenki megta­nulta, hogy patriarchális, férfiköz­pontú társadalomban élünk sok-sok évszázada. Hogy ez mit is jelent, összeállításunk rendszeres olvasói számára kitűnhetett az egyes szöve­gekből. A férfiközpontú társadalom­ban természetesen a férfi uralkodik a nő felett. A nőnek semmilyen joga nem volt sokáig, teljesen kiszolgál­tatott életet élt, sem saját, sem gyer­mekei sorsáról nem dönthetett. És amit sokáig ismételgetnek, törvény­be, rendeletekbe foglalnak, az erő­sebb jogán érvelve elhallgattatják a kételyeket, az egy idő után termé­szetessé válik. Ezért érzik ma sokan, a nők közül is, a világ természetes rendje elleni érthetetlen támadás­nak a feminizmust. A nők minden korban megpróbáltak kitömi, könnyíteni helyzetükön, ki- sebb-nagyobb sikerrel. Hol jelenik meg ez a törekvés a történelemtaní­tásban, a könyvekben, a társada­lomtudományokban? Észrevéüenül kigyomlálnak mindent, ami női. A nő ne akaijon társadalmi, művészi, szakmai sikereket elérni, mert akkor nem tudja magát teljes mértékben egyetlen szent küldetésének, az anyaságnak, és a férfi kiszolgálásá­nak szentelni. Sajnos ezt a gondolat­menetet olyan férfiak is képviselik, akik egyébként valóban szakmájuk­ban elismertek, intelligensek, és ma­gasröptű beszélgetéseket folytathat velük az ember lánya, de ha a női té­ma szóba kerül, azonnal bőszült oroszlánokká válnak vagy lekicsiny­lő mosollyal kérdezik: Mi a fenét akarnak még a nők? A férfiak féltik a hatalmukat és elbizonytalanítja őket az a gondolat, hogy a nők egyenran­gú partnereik akarnak lenni az élet minden területén, nem csak kiszol­gáló személyzet és passzív szemlélő. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy mások elképzelése szerint él­jen. A toleranciát kevéssé ismerő vi­lágunkban viszont nem ártana egy olyan tantárgy, amelynek keretében a másság elfogadását tanítanák. A másféle gondolkodás, másféle érzel­mi világ, más bőrszín, nemzet, sze­xuális beállítottság, politikai, vallási hovatartozás. Persze ez a meglévő tantárgyakon belül is megoldható, de a gyakorlat az, hogy egész vilá­gunk egyértelműen egy központi alak köré épül. A társadalom közpotni alakja a fehér bőrű, hetero­szexuális, az aktuális ország nemze­ti többségéhez tartozó férfi. Min­dent rászabnak, neki szolgál a világ. Az alábbiakban néhány olyan for­rást szeretnék bemutatni, amely se­gíthet a feminizmus, a férfi és női gondolkodás és igények eltérő és ha­sonló voltának megértésében. Ha nyitott szívvel és ésszel közeledünk az újhoz, megláthatjuk a lényegét, s ekkor eldönthetjük, kérünk-e belőle vagy nem. De amíg az emberek nagy részének fogalma sincs róla, mit akarnak a nők, mi a feminizmus, és milyen egyéb női mozgalmak lé­teznek, ne ítélkezzen és ne küldje máglyára az „eltévelyedett eretnekeket“, mint Giodano Brúnót küldték azon „hazug, eretnek“ állí­tása miatt, hogy a föld kerek és rá­adásul forog. S a föld azóta is to­vább kering, egyre újabb tapasztala­tokkal és tudással. Hírnők Az Eötvös Loránd Tudományegye­tem weboladalán találhatjuk meg a Hírnők forrásgyűjteményt (tfk.elte.hu), amely szakszerű tájé­koztatást kíván nyújtani a társadal­mi nemi szerepek témájában. A be­vezetőben célként leszögezik: fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy a férfi és női szerepekről - általában a nemi identitásról - a világ kultúrá­jában ma már elfogadottan, számta­lan gondolkodási irányzat és tudo­mányos megfigyeléseken alapuló elemzés létezik. „Szeretnénk ezeket csokorba szedni, de ugyanúgy be­mutatni a magyar „származású” fej­leményeket is e kérdéskörben. Sze­retnénk bemutatni, milyen gazdag a magyar kultúra története a feminiz­mus témájában. Szeretnénk „bebi­zonyítani”, hogy történetileg a ma­gyar köz- és tudományos gondolko­dástól nem idegen a nőtudomány gondolata.” A weboldalon továbbá megismer­kedhetünk az ELTE ehhez a témá­hoz kapcsolódó akkreditált kurzusa­ival: bevezetés a társadalmi nemek tudományába, valamint a nemek tu­dományának alkalmazása az okta­tásban. Az előbbi kurzus célja annak belát­ta tása, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálata csak nemspecifikus meg­közelítésben valósítható meg. A kur­zus konkrét célja a társadalmi ne­mekkel kapcsolatos alapismeretek átadása, a társadalmi nemek elhe­lyezése a közgondolkodásban és ezek elemzése feminista módszerta­ni megközelítésből. Az utóbbi kurzus pedig így foglalha­tó össze: „a társadalomtudományok interdiszciplináris jellegének és ösz- szetett voltának felismerése és az azokba való alapvető jártasság egyik legfontosabb előfeltétele egy tanár szakmai képzettségének. A kurzus olyan gyakorlati módszerekre sze­retné felhívni a leendő tanár hallga­tók figyelmét, amelyeket pedagógiai munkájuk során sikerrel alkalmaz­hatnának, olyan társadalmi és kul­turális eredetű konfliktusok megol­dására (etnikai és nemi hovatarto­zás), melyek állandó kísérői szak­májuk gyakorlatának.” Nőitan-kör Ha tovább haladunk az ELTE weboldalán, egy női közösség anya­gaival találkozhatunk, amely a le­írás szerint „olyan nők közössége, akik fontosnak tartják a női kérdés- felvetések és problémamegoldások­ról való együttgondolkodást és cse­lekvést. Minőségileg új típusú társa­dalomismereti tudás létrehozását, átadását és továbbadását célozza meg. A nők társadalmi és kulturális helyzetéről való gondolkodásmód­ok és életvezetési módok változatos­ságának a tudatosságát helyezi elő­térbe. Feladatának tartja olyan tár­sadalmi szemlélet kialakítását, amely az egyéni és társadalmi fele­lősségérzet (szociális érzékenység) kérdésköreinek felvetésére és civil megoldási módokra teszi a hang­súlyt.” Érdekesebbnél érdekesebb anyago­kat, szövegeket találunk itt a régebbi irodalomtól kezdve a mai beszélge­tésekig. Az egyik például Mihancsik Zsófia: Magyar nők filmen. A látha- tadan nem című beszélgetése Mé­száros Márta filmrendezővel és Neményi Mária szociológussal, amely a Filmvilág 1999-es évfolya­mában jelent meg. Mészáros Márta elmondja, hogy a hetvenes években azért kezdett el filmjeiben a nők problémáival fog­lalkozni, men úgy látta, hogy „Ma­gyarországon baj van a nőkkel. Az áldemokrácia, az álszabadság csak arra volt jó, hogy megnövelje a nők terheit: ezentúl otthon is, a munka­helyükön is dolgozniuk kellett.” Az Örökbefogadás című filmje egy munkásnőről szólt, és Berlinben nagydíjat nyert, ő volt az első nő, aki nagydíjat nyert. „Magyarországon rossz filmnek tartották, amely ha­mis képet fest a munkásosztályról, mert a munkásnő nem magányos, nem szerencséden, nem szomorú. Egy önálló nő teljesen elfogadhatat­lan volt Magyarországon.” Neményi Mária szerint „ez ma sincs másként, a nőkérdéssel kapcsolatos vakság ma is jellemző a magyar tár­sadalomra. Még azokban a nőkben is, akik foglalkoznak a nőkérdéssel, van némi távolságtartás, és szüksé­gesnek tartják kijelenteni, hogy nem feministák. A feminista irodalomból kiderül, hogy a nők alárendeltsége és háttér­be szorítása világjelenség. Azért nem jelenik meg a nők helyzete problémaként az irodalomban, a te­levízióban, a nyilvánosságban, mert a domináns csoport kisajátítja azt a beszédmódot, azokat a témákat, amelyek számára fontosak, a többit pedig marginalizálja. A nők ugyan­olyan preifériára került csoport, mint a cigányok, mert csak bizonyos módon jelenhetnek meg: kéjtárgy­ként, reklámhordozóként, de nem ők cselekszenek.” Egy következő cikk, amely az Al­föld 2000. októberi számában je­lent meg Menyhért Anna: Kaland és kánon. Feminizmus és irodalom című írása, melyből csupán egy részletet emelnék ki, mely valószí­nűleg olvasóink nagy részét megle­pi. Mégpedig azt, hogy Ignotus, akiről tanulunk ugyan a Nyugato- sok között, de tulajdonképpen egy elfelejtett író, 1893 és 1906 között fiktív leveleket publikált Emma ál­néven A Hétben. „Emma pesti pol­gárasszony, férjezett, két gyerek­kel, vezeti a háztartást, de részt vesz a pesti kulturális életben is, színházba jár, olvas, kiállításokat néz meg, időnként utazik, még Amerikába is. Színes egyéniség, emancipált gondolkodású nő, s egyre inkább a nőmozgalom mellé áll, feminista lesz, tiltakozik a nők társadalmi elnyomása ellen, felhív­ja a figyelmet kiszolgáltatottságuk­ra.” Egy nőimitátor a nőemancipá­cióért címen 1985-ben adta ki a le­veleket a Magvető kiadó. Maradjunk még az interneten, bár bizonyára nem mindenki keresgél­het itt naponta, de ha lehetőségük van rá, látogassanak el a feminet.sk címre, ez ugyanis a szlovák feminis­ta weboldal, amelyen minden elkép­zelhető témáról olvashatnak az ak­tualitásoktól kezdve (Amina Lawal megkövezésre ítéltetése) a történel­mi elemzésekig. Témaként szerepel a nők elleni erőszak, a feminista tör­ténelem, a nők művészete, a vallás, a politika, és még rengeteg egyéb. Az oldalról ellátogathatunk még né­hány rokon címre is, mint az Aspekt feminista kulturális egyesület, a Vá­lasztás lehetősége (Moznost volby) civü szervezet, a Szlovákiai Nők Egyesülete (Aliancia žien Slo­venska) oldala stb. Az ELTÉ-hez hasonlóan a Pozsonyi Komensky Egyetem Filozófia Tan­székén is találkozhatunk a Beveze­tés a feminizmus elméletébe elneve­zésű akkreditált kurzussal, a tan­szék mellett pedig a feminista filo­zófusnők klubja működik, melyről egyik korábbi számunkban írtunk. És ne feledkezzünk el az egyetlen szlovákiai magyar női internet­oldalról, a Netbarátnőről, amely nem olyan régen működik ugyan, ezért még nem is lehet tökéletes, de a legjobb úton van afelé, hogy a ha­zai nők találkozási helye legyen. Honnan szerezhetnénk még infor­mációkat a feminizmusról, a nőket érdeklő témák nem sablonos feldol­gozásáról? Vannak még természete­sen cseh és angol nyelvű weboldalak, amelyek igazán kimerí­tően dolgozzák fel a témát, de meg kell mondanom, hogy szinte sehol sem találunk a magyar nyelvű elekt­ronikus éš nyomtatott sajtóban olyan helyet, amely egyértelműen a feminista gondolkodást képviseli, és nem csak a próbálkozások szint­jén marad, s megijedve egy-egy szókimondóbb anyagtól gyorsan besorol egy enyhítő, hagyományos női témát a gondoskodó nőről, aki háztartásával és szépségével törő­dik elsősorban. Ha feminista szö­vegeket szeretnénk olvasni magyar nyelven, marad az említett Hírnők- weblap, a nyomtatott sajtóban pe­dig a Magyar Narancs Tűsarok cí­mű melléklete, amelyet a mancs.hu weboldalon is megtalál­hatunk. Végezetül megemlítem ezt az Új Szó-oldalt, ahol időnként megje­lenhetnek az elfogadott férfivilág nézetével ellentétes vagy tőle elté­rő gondolatok, cikkek, s remélhe­tőleg a férfitöbbség ellenérzései mellett egy ideig még létezhet egy olyan sarok, ahol a vélemények mássága dominál. Több lehetőséget - pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában! - írja Kaffka Margit több évtizeddel ezelőtt. Akár ma is írhatta volna! Kaffka Margit: Az asszony ügye JEGYZET-ISMERTETÉS Egész külön mítoszvilága, monda­köre és irodalma van az „emberi1 tör­ténetén belül az asszonyi sors különarcú tragikumának, amit e né­hány szomorú szóban lehetne össze­foglalni: tehetetlenség és epedés, le­kötöttség, várás, félés, tűrés - szívós és gyötrő erőfeszítések a passzivitás­ból kitörésre - a tört szárnyú vissza- hullások, örök ingadozások a kibé- kítheteden utak keresztezésén. És könnyek - ezek a meddő gyöngyök, amiket, mint kagylóhéjban, horzso- lódások gyötrelme sajtol - oly erők örök feszülése, miknek eredőjében egyik felől van az idegbaj, hisztétiák, degeneráltság (amit inferioritásnak hívnak), ítélethiány, ravaszság, kicsinyesség, felelőtlen­ség és ezer „bájos“ rabszolga-ösztö­ne a morális beszámíthatatlanság- nak, a másik oldalon néhány elbű­völően gyönyörű életremeklés - asz- szonyi szentjei a vallásoknak, nagy színészpályák, diplomatái talentu­mok, uralkodónők, szalondámák (nem véleüen ez az összeállítás), néhány elvétve felcsillanó értékű literáris mű - s a művészetvágy tu­dás egyéb terein alig valami mara­dandó. - Ez az, ami felszínre jutott. Mögötte pedig töméntelenje alvó ösztönöknek - feszülésnek, fojtott­ságnak, kínnak - amiből sohase le­het senki számára egyéb, több, érőbb, csak-könnyek. A mózesi könyvek ősi ravaszdisága a csábítás bűnét fogta a nőre, hogy kibékítse sorsával, amit bűnhődés- nek kell, hogy tekintsen. „Férjed­nek birodalma lészen rajtad“ - toldja meg az ítélet a természet rá- súlyosodó kényszerét. Mi van emögött? Valóban egy régebbi asz- szony-aranykor letűnte, az anyajog világának ősibb társasrendje-e, melyet a modern szociológia sejtve kutat? - „Adjatok a serény asz- szonynak az ő munkája gyümöl­cséből!“- oktat a Példabeszédek könyvében anyósi szigorral Lému- el király anyja, miután harmincegy versben sorolta el az asszony tö­méntelen sok kötelességét. Hogy keleten maradjak - egy mo­dern költő feldolgozásában olvas­tam minap klasszikus idézetét az asszonyi panasznak - egy kínai asszonyénak, ki császárnő volt, és holta után, így sírt vissza múltjára: „Tudd meg, nem vétkeztem. ...nem voltam házsártos az ágyasokkal és férjem félelmében éltem. A nőnek összezúzták lábait, nem tudja raj­tuk fenntartani magát, sem járni - és mint megkötözött állat, mások hatalmába adatott... A názáreti Jázus feminizmusa tágí­tott és enyhített e korlátok szigorán, más szóval, az új kereszténységnek szüksége volt a nőkre, fojtott szenve­déseik energiájúira, hisz nyomorul­tak, rabszolgák és bélpoldosok el­szántsága volt a fehér tűz táplálója az első századokban. Tarzuszi Pál, a kemény és komor adminisztrátor még használja őket a „Község“ ügyé­ben: Priscilla, az itáliai Aqnila felesé­ge munkatársa neki - mások diakoni vagy más alpapi rendet vi­selnek, fontos izenetek vivői, szegé­nyek felügyelői, s ők főznek - ők mossák az apostolok szennyesét. Vér-tanúvallomásban és mártírha­lálban nincs megkülönböztetés. De Rómából már azt írja Pál Timotheusnak: „Asszonynak nem engedem meg, hogy tanítson, sem hogy csendességben tanuljon. Asz- szony neve hallgass a gyülekezetben!“ A forradalom lezaj­lott, következik a rendezkedés, fel­osztás, új törvény, - legelőször is: vissza a nővel! - keresztény papok közt folyt századok múlva a híres zsinati polémia, hogy van-e az asz- szonynak lelke. És újra századok kellettek, amíg az újkor pitymalla- tán Fénelon püspök valami kis nő­nevelést sürgető röpiratában azt mondja: elvégre is nincsenek-e a nők is Krisztus vérén megváltva? Ami forradalom, szabadságharc a kereszténység óta volt Európában, mind megismételte az elsőt a nőkkel való bánásmódban. A barikádokon halni jók voltak, fölös létük heve lob­bot vetni, és hajítani csóvát, kisar- colt, szegény tetemükkel tömni a sáncokat. „Szabadság“! - mit jelen­tett ez a szó Párizs halkofáinak és vértanú zöldségárusnőinek? Nem kellett-e azontúl éppúgy elviselniük férjük üdegeit? ... Mégis, milyen si­kerrel uszította és fanatizálta őket a férfiszó... Ám amikor az eredmé­nyeken osztozkodtak, mindig első volt visszaparancsolni a nőt a főző­kanálhoz. És sokkal okosabbat ma sem tudott kitalálni. A mai helyzet előttünk áll minden félségével, zűrzavarával, kínos egye- nedenségével. A legújabb idő - úgyszólva a szemünk láttára nagy és hirtelen, válságos változtatásokat hozott az asszonyi lélekben, kifejlő­dött a new-woman, az új asszony kétségtelenül értékes és egyre terje­dő típusa, és ma anyák és leányok közt ezerszerte hirtelenebb, örvény- lőbb a távolság, mint anyáink és nagyanyáink között lehetett. A mai asszony lelke - írja Ellen Key - örö­kös remegésben álló, végtelenül fi­nom és ideges mérlegrúd, egyik ser­penyőben a régi asszony minden fé- szeldakó és centripetális ösztönével, a ház és a gyermekek gondjával - a másikban az aktivitás és emberi ér­vényesülés égő és nyugtalan vágyá­val és a saját énje szabad kifejleszté­sének szinte mániákusan szenvedé­lyes akarásával. Eközben pedig nagyon sokszor ke­nyeret keres, majd mindig nehéz, lé­lekölő és olcsó munkával, - lelkén szűri meg és hajtja át a mai férfi ezer és fokozott nyomorúságát - és leg­végül és legerősebben tán: szenved a férfitól - a férfiétól - szívével bíbe­lődvén, mert sorsának kis tömlöce ez, mosogatja könnyvízzel, díszíti szerelem-rózsák kárpitjaival, sze­gényke. És eközben - szüli az em­bert, nemcsak leányait új, könnyes szerelemre - de fiait is - némelyek szerint új harcokra, munkára és gondolatra. A ma „dolgozó“ asszony - ezt elis­merem - nagyon zavaros valami. Vagy Anatole France-féle „dolgozó- méh-típus“-hoz közeledő, tehát asz- szonyilag sekélyesedő értékű, vagy pedig kédaki, agyonhajszolt és ezért idegileg degenerálódó lény. A va­gyonuknál fogva függetíen nőkben bizony zavartalanabbul látom kifej­lődni a kedvem szerinti asszonyem­ber ideált. A nő kényszerű közrobot­ját ma eszköznek látom sorsa köny- nyítésére, nem célnak. Éppúgy, mint ahogy a politikai jogot sem célnak, hanem új, asszonyi lehetőségek mintegy szimbólumának. Mi az hát, amire gondolok? Lehető­ségek- igen, ez minden, az éledehe- tőségek kiterjesztése. Ez a szabad­ság és a boldogság! ... világosan áll előttem új helyzetében a jövő fejlet­tebb asszonya. Emberasszony legyen, kinek egyéni­ségében az asszonyi bájjal egy érté­kű egy sereg nemétől függeden kva­litás: becsületesség, szavatartás, fe­lelősség, gavalléria és diszkréció. Tisztességes ember legyen, ne tisz­tességes asszony.... Az asszony tud­jon grandiózus lenni az adásban, - ne hárítsa a másik félre a felelőssé­get, melyet a pörölheteden termé­szet világos szándékkal az ő vállára helyezett, és ne éljen vissza gyenge­sége előnyeivel. Tudjon elmenni - túlnőni, felegyenesedni - súlypont­ját és értékmérőjét önmagába he­lyezni, nemcsak a férfi tetszésébe. Tanuljon szolidáris lenni, de nem­csak a férfiakkal és nemcsak a többi nők ellen. És mindenekfelett próbál­jon közeledni önmagához és kibá­nyászni, felhozni magából azokat a nagy, eltemetett, rég pihenő teremtő értékeket, amelyekkel adós a világ­nak, s amelyek nélkül bizonyosan hiányosabb és csúnyább ez a világ. Több lehetőséget - pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában!

Next

/
Thumbnails
Contents