Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-05 / 204. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 5. jgMNHI KOMMENTÁR MHMH Pavol Rusko kurázsija. TÓTH MIHÁLY Három-négy napja még a legtájékozottabb oknyomozó újságírók is arról készültek eszmét futtatni, hogy a legfőbb ügyész állásfoglalása nyomán, esetleg a parlament döntése hatására mennyire megkönnyebbült az ANO elnöke. Ugyanis, aki valamelyest figyelemmel kíséri a szlovákiai közállapotokat, az előre kikövetkeztethette, hogy vagy már a főügyésznél, vagy a parlamentben elakad a Rusko elleni vádak igazságtartalmának vizsgálata. A naivságra hajlamos helyzetértékelők között olyanok is vannak, akik azt se tartották kizártnak, hogy Rusko - miután feje fölött felszakadoztak a felhők - majd némileg hátrébb kergeti az agarait. Ennek pontosan az ellenkezőjére került sor. Ha már meteorológiával, viharfelhőkkel példálódzóink, a tegnapelőtt óta kialakult helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy a koalíciós négýes fogat már eddig is legtöbb viszályt gerjesztő személyisége most repülőgépre ült, hogy közlekedési eszközét egy tornádó kellős közepébe irányítsa. Azzal, hogy bejelentette igényét a gazdasági miniszteri bársonyszékre, új fejezet kezdődött e kormánykoalíció történetében. Már nem azt kell vizsgálni, hogyan lehetne pacifikálni a szövetség legtöbb botrányt kiváltó pártjának a vezetőjét, hanem azt kell nagyító alá tenni, hogyan működik az az állam, amelyben előfordulhat, hogy a politikai jogszolgáltatási, a bűnüldözési és a közvélemény-formáló elit meghatározó része kedden még teljes hangerővel követeli egy hivatalban levő parlamenti alelnök, egyúttal koalíciós pártelnök elleni vádak kivizsgálását, csütörtökön pedig már az okoz gondot ugyanennek az elitnek, miként tudjon napirendre térni ugyanennek a parlamenti alelnöknek kormánytaggá válásán. A jóhiszemű optimisták szerint (kevesen vannak) az ANO elnökének már-már a pökhendiséggel határos lépése abban gyökerezik, hogy tudatában van ártatlanságának. Boldogok lehetnénk, ha ez derülne ki. Ártatlan olyan értelemben, ahogy a kapitalizmusban minden olyan sikeres ember ártatlan, aki az éppen hatályos törvényekkel összhangban szerezte vagyonát. A pesszimisták szerint akkora vagyont, amekkorával Rusko rendelkezik, törvénysértés nélkül nem lehet szerezni. Sokan vélekednek így. Mind a derűlátók, mind a búvalbéleltek kíváncsiságát csak úgy lehetne kielégíteni, ha a bűnüldözők és a bíróságok tennék a dolgukat. De ez nem lenne elég. Úgy kellene dolgozniuk, hogy a tömeg el is higgye: az igazságot szolgálják. Miért engedhette meg magának Rusko, hogy miniszterségét illetően úgyszólván ultimátumot nyújtson be a koalíciónak, amely - legyünk őszülték - néhány napja még egy krajcárt nem adott volna az ANO elnökének becsületéért? Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy miniszterjelölt meglehetősen ismeri koalíciós társait. Pontosan tudja, közülük ki hogyan értelmezi a stabilitást, ki mennyire szereti a bársonyszéket, ki számára mennyit jelent, ha három évvel később kell visszatérnie eredeti szakmájába. Rusko legutóbbi húzása nemcsak az ANO elnökét minősíti, hanem egész politikai elitünket is. JEGYZET Kultúra a fű alatt MOLNÁR NORBERT Az aládúcolt holland főváros hangulatát próbálom megidézni így, négy nappal azután, hogy ott jártam, de nem lehet azt a hangulatot papírra vetni, legalábbis nekem, botcsinálta hangulatfestőnek nem. Átkozom az eszemet, hogy csak most adtam meg magamnak a lehetőséget arra, hogy ellátogassak a krákogó nyelvű nép földjére, pontosabban a csatornák világába. Csupa olyan dolgot visz arrafelé a víz, ami nálunk bűnös és megvetendő, ott pedig annyira természetesnek hat, hogy minket néznek hülyének, akik összeurópai bambasággal csodálkozunk rá Amszterdam szabadságára, sokszínűségére, de főleg visszafogottságára. A tapasztalt Németalföld-járó pontosan tudja, mit rejt a coffee shop kifejezés, aki még nem járt ott, az egy kis fantáziatornával rájöhet, hogy kávét nemigen árusítanak ezeken a helyeken. Betértünk az egyikbe, Bob Marley zenéje csalogatott be bennünket, a tulaj jamaikai-féleség, alig bírta összeadni az egy hetvenet a kettő negyvennel, de harmadikra bejött. Itallapot kértünk, rajta a sörök, a kávék, a teák, az üdítők, a marihuána és a hasis árai. A „carte” szélén felirat: Ne dohányozz, a nikotin fizikai függőséget okoz! Választhatnánk, otthon intenzív fény alatt nőttet, Thaiföldön termettet, mezőn növesztettet kérünk; zacskóban vagy megsodorva. A betérők oly természetességgel gyújtanak rá a jointra, mintha a világon mindenhol mindenki így csinálná, kávéházban vagy az utcán. Ha valamelyik árus át akarná verni a vevőt, akár a rendőröket, vagy a fogyasztóvédelmiseket is kihívhatná, hogy attól a szemétládától nem azt kapta, amit kért. A szomszéd shopban viszont a lélegzetünk is elállt: marihuánaautomata áll a kedves vendég rendelkezésére. Három euró be, otthon intenzív fény alatt nőtt, Thaiföldön termett, mezőn növesztett pottyan ki; zacskóban vagy megsodorva. Mi itt, káeurópában inni sem tudunk kulturáltan, a hollandok pedig már a füvet is földelték. Csak az hat természetellenesnek, aminek nincs kultúrája. LEVÉLBONTÁS Az Agrokomplex mostohája * Nemcsak a méhésztársak, hanem azok is, akik érdeklődést mutatnak a méhészettel kapcsolatos termékek és berendezések iránt, csalódtak az idei Agrokomplex kiállításon. A bemutatón a szakszövetség által kiállított néhány termék és egy védőruha képviselte a méhészetet. Nem beszélve arról, hogy nagyon sok műiden volt ott, aminek semmi köze sem volt a mezőgazdasághoz. Annál is nagyobb volt a csalódásom, mivel határozott céllal mentem oda: szándékomban állt egy új, nagyobb teljesítményű pergetőt vásárolni, amely már az európai normáknak is megfelel. Sajnos, Szlovákiában nem akad egy gyártó sem, amelyik üyet gyártana, ezért Csehországból kell beszerezni. Bosszantó ez a dolog, ha a magyarországi helyzettel hasonlítjuk össze, amiről az idei jászberényi mézvásáron magam is meggyőződhettem. Ott meg sem lehetett számolni a kiállító gyártókat. A többségük pedig hajlandó volt a vásárló egyéni kívánságát is figyelembe venni. Nem szégyen tanulni a jobbaktól, hogyan csinálják ezt ott, ahol jóval nagyobb az egy főre eső méhter- mék-fogyasztás. Kovács Jenő Jablonca- A következő dalt a Felvidékre küldik nyolcvanadik születésnapjára Mari néninek gyermekei: Béla, Marika, unokái: Vivien és Petyko, valamint dédunokája: Rasztyo... (Lehoczki István rajza) Beneš-dekrétumok más szemszögből: eltérő vélemények az esetleg sikeres perekről Kárpótlás elvett gyárért? Kárpótlást követelnek a cseh államtól azoknak a gyártulajdonosoknak és nagyvállalkozóknak a leszármazottai, illetve jogutódai, akiknek üzemeit és vállalkozásait a II. világháború után a Beneš-dekrétumok alapján államosította az akkori csehszlovák rendszer. KOKES JÁNOS A cseh sajtóban ezekben a napokban közölt írásokból kitűnik, hogy a bíróságoknak a közeljövőben több milliárd koronás vagyonokról kell dönteniük. „Hatalmas értékekről van szó. Sokkal nagyobbakról, műit amilyenek a rendszerváltás utáni kárpótlás során kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz, illetve jogutódjaikhoz” - állítja Ľuboš Chalupa jogász, aki maga is ügyfelet képvisel egy perben. Szerinte a leszármazottak nemcsak a gyárakat követelik vissza, hanem például az egykori termékek márkanevét is. A Hospo- dáŕské noviny című tekintélyes prágai gazdasági és politikai lap szerint konkrétan azokról a vagyonokról van szó, amelyeket Edvard Beneš csehszlovák államfő 1945-ben kiadott, 100-as sorszámot viselő dekrétuma alapján államosítottak. Ez a dokumentum úgy rendelkezik, hogyha az államosított vagyon nem németeké, magyaroké vagy kollabo- ránsoké volt - akiknek vagyonát a dekrétum alapján bármiféle ellentételezés nélkül elkobozták -, akkor azért a tulajdonosnak kárpódás jár, mégpedig értékpapírokban vagy készpénzben. A kárpótlást legkésőbb hat hónappal azután kell kifizetni, hogy az illető megkapja az erről szóló hivatalos döntést. Számos esetben azonban ezt a kárpótlást sosem fizették ki, az ehhez szükséges kormányzati végrehajtási utasítás pedig 1952-ben érvényét veszi- tette. A pénzeket az akkori állami vagyonalaptól kellett volna megkapniuk az érintetteknek, de a hivatal természetesen ma már szintén nem létezik. Az 1989-es rendszerváltás utáni kárpótlási törvény a jogorvoslás visszamenőleges határát 1948. február 25-ében, a kommunista hatalomátvétel dátumában határozta meg, így az a II. vüágháború utáni államosításokkal nem foglalkozott. Az új kárpódási követelések azon alapszanak, hogy a Beneš-dekrétumok továbbra is részei a cseh jogrendnek, ahogy azt a vezető prágai politikusok állítják. AII. világháború utáni államosítások kérdése azért került az érdeklődés középpontjába, mert az egyik ilyen ügyben már a közeljövőben a legfelsőbb bíróságnak kell ítéletet mondania. Sokan úgy vélik, hogy a döntés - bármilyen legyen is - precedens értékű lesz, s éles vitákat vált majd ki. Jan Pachl prágai vállalkozó -1945- ig az egyik legnagyobb cseh csokoládégyár, a Prága-Modranyban lévő Rupa tulajdonosa volt - jelenleg Kanadában élő jogutódai ugyanis kár- pódást követelnek a gyárért, amelyet 1989 után a cseh állam a Nesdé Gyárosok és nagy- vállalkozók leszármazottai szólaltak meg. és a Danone társaságnak adott el. Az elmúlt szocialista évtizedekben a gyár Orion (csokoládék, cukorkák) néven volt ismert, s a jogutódok most százmillió koronát követelnek. A jogászok kifejtették, hogy a száz- mülió korona csak becsült összeg, hiszen sosem kaptak hivatalos döntést a kárpódás összegéről. A bíróság eddig elutasította követelésüket azzal az indokkal, hogy a kereset elévült. Jogászaik azonban azzal érvelnek, hogy követelésük nem évülhetett el, mert a kárpótlás nagyságáról szóló döntést a család sosem kapta meg, így az elévülési idő az ő esetükben gyakorlatilag még el sem kezdődött. „Ha nem járunk sikerrel a legfelsőbb bíróságon, akkor panaszunkkal az Alkotmánybírósághoz fordulunk, s ha kell, akár a Strasbo- urgban székelő emberi jogi bíróságra is elmegyünk” - nyilatkozta a család egyik jogásza, Felix Nevrela. Az 1945-ben államosított vagyonok kárpódását illetően a vezető cseh jogászok véleménye megoszlik. Egyesek szerint az ügyek elévültek, hiszen fél évszázad telt el már azóta, míg mások szerint még nem, ahogy azt a Pachl családjogászai is állítják. „Az elévülési idő egyértelműen a kárpódás nagyságáról szóló döntés átadásának napján kezdődne, s bizonyítható, hogy ez sok esetben nem történt meg” - hangsúlyozza Ľuboš Chalupa, aki a Voboril és Bayer textilgyár jogutódjait képviseli. „Erkölcsi szempontból minden bizonnyal igazuk van, de tartok attól, hogy jogi úton már elévült a dolog” -jegyezte meg egy másik ismert jogász, Oldrich Chodéra. Hasonló véleményt fogalmazott meg Jaroslav Bureš volt igazságügyi miniszter is, aki szerint az illetők Strasbourgban sem számíthatnak sikerre. „A stras- bourgi bíróságot nyilván érdekelni fogja az a tény, hogy a cseh kormány egyrészt miért tart ki a Beneš- dekrétumok érvényessége mellett, másrészt pedig hogy miért nem hajlandó elismerni azok egyik rendelkezését” - válaszolt Burešnek Felix Nevrela. A cseh arisztokratákon kívül, akik évek óta hatalmas vagyonokat, ősi családi jussokat követelnek vissza a cseh államtól, most tehát egy újabb erős érdekcsoport, az első csehszlovák köztársaságbeli gyárosok és nagyvállalkozók jogutódai és leszármazottai szólaltak meg, adtak hangot követeléseiknek. A cseh sajtó nem tartja kizártnak, hogy Pachlék sikere esetén megszólalnak például a pilzeni Prazdroj sörgyár vagy a Škoda gépgyár örökösei is. Ha a legfelsőbb bíróság vagy később bármelyik magasabb taláros testület igazat adna a kárpódást követelőknek, azzal perek tucatját indíthatnák el, s a cseh államnak százmüliárdokat kellene kifizetnie a jogutódoknak. Tekintettel arra, hogy ez a problémakör is a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos, minden bizonnyal nekünk, magyaroknak is érdemes figyelemmel kísérni a fejleményeket. TALLÓZÓ THE MOSCOW TIMES , Az Oroszországhoz tartozó szaka- dár köztársaságban, Csecsenföl- dön tartandó elnökválasztás közeledtével egyre világosabb, hogy a Kreml az általa támogatott ideiglenes elnök, Ahmad Kadirov előtt tisztogatja az utat - írta tegnapi számában a The Moscow Times című orosz napilap. Kadirov, aki három éve áll a csecsenföldi adminisztráció élén, egymaga talán nem boldogulna komoly ellenfeleivel, akiknek száma kilencre csökkent. Az oroszországi újságban közölt cikk szerzője szerint a legkomolyabb eséllyel a köztiszteletnek örvendő Aszlan- bek Aszlahanov, az állami duma csecsen képviselője, illetve Malik Szajdullajev Moszkvában élő csecsen üzletember szállhat szembe Kadirowal. Két másik vetélytárs már visszalépett. Húszéin Dzsab- railov üzletember, a legbefolyásosabb csecsen családok egyikének tagja kedden jelentette be, hogy mégsem indul, miután találkozott az elnöki adminisztráció tisztviselőivel. Ruszlan Haszbulatov, a duma korábbi elnöke, moszkvai közgazdász professzor már korábban elállt a részvételtől. Aszlahanov és Szajdullajev kijelentette, ha csalást észlel, szintén visszalép, mondván, nem kíván asszisztálni egy színjátékhoz. Aszlahanov ehhez még hozzátette, hogy természetesen akkor sem vesz részt a választáson, ha - mint már sokszor „ígérték” neki - golyót röpítenek a fejébe. Kadirovot ellenfelei azzal vádolják, hogy az egész csecsen választási mechanizmust és a köztársasági sajtót is ellenőrzése alatt tartja. Biszlan Gantamirovnak, a helyi televíziót is felügyelő népszerű csecsenföldi sajtóügyi miniszternek - aki Dzsabrailovot támogatja - a napokban felmondtak, a tárcát pedig megszüntették. A The Moscow Times a továbbiakban rámutat: feladatait a Kadirov kampányát vezető tisztviselő vette át. Kadirov azóta, hogy Vlagyimir Putyin elnök 2000 júniusában kinevezte ideiglenes elnökké, olyan emberekkel töltötte meg az adminisztrációt, akik állásukat a személye iránti lojalitásuknak köszönhették. A lakosság körében kevéssé népszerű 52 éves Kadirov a fián, Ramzanon keresztül gyakorolja hatalmát, aki félelmet keltő, brutális biztonsági erőt irányít. Mint Haszbulatov megjegyezte, nem lehet kétséges, hogy a Kreml jelöltje Kadirov, aki készségesen fedezi a szövetségi csapatok bűncselekményeit és a sokaknak zsíros hasznot hozó illegális olajügyleteket. Szerinte Kadirov hű szolga, aki minden utasítást végrehajt, mert maga is érdekelt a törvényellenes akciókban. Haszbulatov szerint az október 5-i elnökválasztás előkészületei - bár Csecsenföld több szempontból is különleges eset - az egész orosz valóságot tükrözik; Oroszországban a totalitárius állam visszaállítása zajlik. Haszbulatov - akit a legszívesebben látnának a csecsének az elnöki székben - arra hivatkozva állt el indulási szándékától, hogy valószínűleg csalni fognak a választáson, és a lázadók fegyveres provokációi várhatók. A nagyhatalmú kommunikációs igazgató és politikai mindenes helyére egy eddig ismeretlen hivatalnok, David Hill kerül Már hivatalosan is vége a Campbell-korszaknak KERTÉSZ RÓBERT A brit kormány sajtópolitikájának szerdán hivatalosan bejelentett radikális átalakításával ténylegesen véget ért az Alastair Campbell volt kommunikációs igazgató és politikai mindenes nevével fémjelzett korszak, amely csaknem tíz évig jellemezte a Tony Blair kormányfő által meghirdetett „új” Munkáspárt médiakapcsolatait. Campbellt Tony Blair még 1994-ben, az akkor ellenzékben lévő Labour elnöki posztjának átvétele után szinte azonnal a párt sajtóirányításának élére állította. Miután a Munkáspárt 1997-ben elsöprő választási győzelemmel hatalomra került, Campbell a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal igen széles jogkörökkel felruházott kommunikációs igazgatója - e minőségében Blair első számú sajtószóvivője - lett. A fősajtós idővel azonban általános londoni értékelések szerint gyakorlatilag miniszterelnök-helyettessé vált, legalábbis rendkívül széles ellenőrzési jogkörre tett szert a kormánynak dolgozó közalkalmazottak - egyesek szerint még miniszterek - felett is. Campbell végül - jóllehet, a Downing Street ezt hivatalosan cáfolja - a kormányt alapjaiban megrázó Kelly- ügybe bukott bele. David Kelly, a védelmi minisztérium iraki fegyverzeti ügyekben illetékes főtanácsadója július közepén öngyilkos lett, miután neki tulajdonították azt a háttér-tájékoztatást, amelyre hivatkozva a BBC rádió még májusban - a kormánnyal súlyos konfliktust elindítva - az irald tömeg- pusztító fegyverekről szóló hírszerzési adatok tudatos feltupírozásá- val vádolta meg a miniszterelnöki hivatalt, személy szerint Alastair Campbellt. Campbell augusztus utolsó hetében jelentette be hivatalosan távozását, megvárva, hogy főnökét, Blair kormányfőt a Kelly- ügyet vizsgáló bizottság meghallgassa. A szóvivő őszi távozását már a júliusi haláleset után tényként kezelte a brit sajtó, csak a hivatalos bejelentés időpontja volt kérdéses. Ä Downing Street szerdán hivatalosan bejelentette, hogy a nagyhatalmú Campbell helyére egy eddig jórészt ismeretlen hivatalnok, David Hill, a Munkáspárt volt sajtosa kerül. Az új szóvivő jogköre a töredéke lesz annak, amit elődje élvezett az utóbbi hat évben. A változások ihletője az a független bizottsági vizsgálati jelentés, amely megállapította, hogy az utóbbi időszakban megrendült a bizalom a politikai szféra, valamint a sajtó és a lakosság között. A Downing Street mindazonáltal még szerdán is hivatalos közleményben cáfolta, hogy a változtatásoknak közük lenne Campbell távozásához vagy a Kelly-ügyben folyó vizsgálathoz. Nem hivatalos londoni értékelések szerint azonban mindenképpen véget ért a Campbell nevéhez elválaszthatatlanul kötődő „politikai csodadok- torság” (a bevett angol kifejezéssé: spin doctoring) korszaka a munkáspárti Downing Streeten.
