Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-27 / 222. szám, szombat

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 27.

VENDÉGKOMMENTÁR

A politikai kalandor

VOJTEK KATALIN

Volt már egyszer - nem is olyan rég - egy kalandorunk, aki a játékszabályokat durván felrúgó módszereivel alaposan össze tudta zavarni a szabályok korrekt betartásához ragaszkodókat. Nincs mit szépítgetni, a Horn Gyulának arcátlanul lakosságcserét ajánló, a szlovákságot a határon ugrásra kész magyar hadsereggel riogató Mečiar kalandor volt a javából, az a fajta, akit Bibó így jellemez: „Ez az az emberfajta, aki képes arra, hogy... a maga rövid lejáratú sikerkeresésében belevesse magát a kaland olyanfajta lehetőségeibe, amelyektől minden távolabbra néző jellem visszariad.” Bár Mikuláš Dzurinda kormányfőt egyre gyakrabban hasonlítják Mečiarhoz, a fenti jellemzés nem illik rá. És főleg - hiányzik belőle az a magabiztosság és erőt mutató határozottság, amely a kalandorokra annyira jellemző. Egyetlen területen fölényesen magabiztos és határozott: ha a magyarokról van szó. Jöhet bármi, ami velük kapcsolatos, ő nyomban gondolkodás nélkül, pattogó stílusban elutasítja. így utasította el a napokban Magyarországnak azt a felvetését, hogy az ÉU alkotmánya rögzítse a kisebbségek jogait. Tudja egyáltalán Dzurinda, hogy mit utasít el? Elgondolkodott-e már azon, hogy Európában csak öt állam (Izland, Liechtenstein, Monaco, Portugália és San Marino) tekinthető egynyelvűnek, és kontinensünk minden tizedik lakója valamilyen nemzeti kisebbség tagja? Szerencsére akadnak, akik - Dzurindával ellentétben - gondolkodnak, és kezdik belátni a kisebbségekkel kapcsolatos klasszikus doktrínák tarthatatlanságát. És persze abszurditását is, amelynek egyik legpregnánsabb megnyilvánulása az Európa Tanácsnak az ominózus 1201-es Ajánláshoz fűzött memoranduma, amely leszögezi, hogy az ott feltüntetett jogok egyéni jogok, amelyeket kollektive gyakorolnak, nem pedig kollektívjogok. A fából vaskarika megoldásoknak lassan bealkonyul, mert egyre többen vallják, hogy a kisebbségek jogainak rendezése nélkül az európai egység formálisan sem képviselhető. A balkáni háború tömegeket döbbentett rá, hogy az etnikai konfliktusok nemcsak az adott állam biztonságát veszélyeztetik, hanem az egész térségét is. Most az EU alkotmányának megszövegezése egyedülálló alkalmat kínál a konfliktushordozó helyzet rendezésére. Aki ennek ellenére elzárkózik a kisebbségi kollektív jogok problémakörének megoldását célzó törekvések elől, és azokat kizárólag magyar követelésnek állítja be, melyek elutasításával jó pontot kíván szerezni szlovák nacionalista körökben, az szűklátókörű, józan belátásra képtelen politikus. Sőt, mondjuk ki nyíltan: politikai kalandor.

JEGYZET

nára is. Nem reális a szerepváltás azért sem, mert a próbatételre jelentkező gardróbját, feltételezem, nem a szocialista ruhagyártás rendszerváltás utánra átöröklött raktárállományának végső kiárusításából származó darabok alkotják (amiért már csak látszatra se lehet kisnyugdíjas). Minden valószínűség szerint kórlapján sem szerepel a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel összefüggő és az emésztőrendszeri zavarokkal járó számtalan visszafordítha- tadan nyavalya. Valószínű, az éjjeliszekrényében sem halmozódott fel olyan eszméletlen meny- nyiségű gyógyszer, amely már- már egy kisebbfajta patika készletével vetekszik. Es ezekből az ilyen-olyan kórra előírt színes pirulákból sem vesz be reggel- délben-este, evés előtt-után- közben egész marokra valót. Sőt, injekciót sem megy szúratni másnaponként. És sorolhatnám szinte a végtelenségig, miért nem reális az említett szerepcsere. Mert nem biztos, hogy a kisnyugdíjas létre átmenetileg vállalkozó érintettnek éppen az alatt az egy hónap alatt kell embert kerítenie, aki pénzért lekaszálja az udvaron térdmagasságig felszökött gazt, vagy aki kiigazítja a kitöredezett léckerítést. Nem biztos, hogy éppen a választott hónapban kell váratlan kiadásként befizetnie a szemétdíjat, ugyanannyit, mint bármely keresőképes polgárnak, pedig ő csak kéthavonként egyszer tolja ki a megtelt kerekes kukát, hogy elszállítsák a szemetet. Nem kell hozzá túl nagy ész, hogy megállapíthassuk: a szerepcsere egy hónapja alatt semmi se biztos és semmi se valós a kisnyugdíjas létből. Annak keménységét nem lehet előjátékban, nyitányként kitapasztalni. A kisnyugdíjas lét egy ledolgozott élet után szakad az ember nyakába. Az nem egy hónapos túlélőshow!

Egy hónapos túlélőshow

TALLÓSI BÉLA

Nagy okosan valaki úgy döntött, valaki, aki magas pozícióban, a lehető legmagasabbikak egyikében tevékenykedik, hogy márpedig ő majd kipróbálja és csak azért is megmutatja. Na, nem valami performance vagy színházi monodráma bemutatására vállalkozik - bár a tett, amelyre elhatározta magát, az inkább rokonítható valamilyen elfuserált, eleve bukásra ítéltetett színházi produkcióhoz, mint ép ésszel átgondolt, komoly, illetve komolyan vehető cselekedethez. Nos, az érintett úgy döntött, egy hónapon keresztül megpróbál kisnyugdíjasként étkezni, utazni, gyógykezeltetni magát, hogy kiderüljön, meg tudna-e élni ő is 4500 koronából. Már most elárulhatom, meg tudna. Amiként, ilyen-olyan lemondások árán, nem kevesen bizonyítják ebben az országban, hogy meg tudnak, mert kénytelenek, hiszen az ember élve nem bújhat a föld alá. Ezért aztán nem is az a nagy kérdés, hogy meg lehet-e élni, hanem hogy hogyan?

A bibi ebben a szerepcsere-vállalásban csak az, hogy nem reális. Mert a próbára jelentkezett érintett, tegyük fel, nem egyedül él hetven-egynehány évesen egy megviselt, megroggyant, évek óta nem festett, nem javított, horpadt tetejű lakásban. Nem él egyedül, mert húsz évvel ezelőtt nem vesztette el élete párját, majdnem három évtizeden keresztül jóban- rosszban hű társát, támaszát, aki nélkül a magányos vidéki asszony ma már jóformán csak a tévével beszélget, a szappanoperák szereplőivel folytat monológot, mivelhogy állatot sem tart jó ideje; a nyugdíjból nem futja még gaboFIGYELO

VREME .

Belgrádi lapértesülések szerint Szerbia nem békefenntartókat, hanem közel 250 csendőrt küld Afganisztánba, hogy az USA parancsnoksága alatt harcoljanak az al-Kaida terrorszervezet és a tálibok ellen. A belgrádi hetüap

közölte, hogy már előrehaladott állapotban vannak az előkészületek, s korábbi lapértesülésekkel szemben Szerbia nem békefenntartó katonákat, hanem egy zász- lóaljnyi csendőrt - közel 250 főt - küld Afganisztánba, annak is a legproblematikusabb vidékére, Kandahár környékére.

TALLÓZÓ

NYEZAVISZIMAJA GAZETA- Amióta politikus lettem, már az anyósomat is beszéddel fogadom!

(Peter Gossányi rajza)

HÉTVÉG(R)E

Olvasónaplók olvasata

Kedves gyerekek! Ugye, tudjátok, hogy az olvasónapló nem azért van, hogy én, a tanító bácsi unalmamban azt olvasgassam, hanem azért, hogy megbizonyosodjam róla, nem mulasztottátok-e el elolvasni azt, amit feladatul adtam. Na mármost, akkora ötöst kaptatok mindannyian, mint a Godzilla. Lusta banda, van pofátok ilyen olvasónaplókat leadni!?

MOLNÁR NORBERT

Tantó bácsinak jelentem, nem olvastam el a Ján Mojžiš aktáját, ami amúgy sincs a széfemben, mert nem sikerült megszereznem, csak az első részét. Meghallgattam ugyan, amit mások mondtak, mármint azok, akik olvasták, de a második rész nekik sincs meg, nehéz hozzájutni. Ettől függetlenül határozott véleményem van a műről, de nem árulom el, mert nem szoktam, mert felelősségteljesen állok a kérdéshez, ahogy szoktam. És

különben is, azt hiszem, tantó bácsi, már válaszoltam a kérdéseire. Mikuláš Dzurinda, VI. A.

Tantó úr, sajnálattal kell közölnöm, hogy bármit olvastam is, nem beszélhetek róla. De megbuktatni úgyse tud, mert a brüsszeli tanári kar mögöttem áll. Ján Mojžiš, az X-akták nagy rajongója

Kedves Tanító úr, döbbenettel vettem tudomásul, hogy a Dzsénsz In- telidzsent Dájdzsesztet kellett volna elolvasnom. Elszomorít, hogy ebben az osztályban ilyen provokatív feladatokat kap az ember, bezzeg a régi osztály harcolt az ilyesmi ellen. Megjegyzem, nincs itt minden rendben. Jövő héten fejezem be a pápa emlékiratainak megírását, arról kérjen tőlem beszámolót. Rudolf Schuster, VI. C.

Tisztelt Tantó Bácsi! Bár elolvastam a Jane’s Intelligence Digest legújabb számának Szlovákiáról szóló cikkét, de nem értettem meg, mert angolul volt. Különben sem szeretem a JID dolgozatait,

mert gyanúsan sok bennük a fikció. Nincs nekem időm ilyenekkel bíbelődni, egyelőre még A kőszívű ember fiai utolsó oldalaival birkózom. Bugár Béla, VI. A.

Tancsikám, csak kedden neveztek ki az osztály gazdasági felelősének, nem várhatja tőlem, hogy máris elolvassam Soros György A pénz alkímiája című művecskéjét. Éppen most

Jövő héten fejezem be a pápa emlékiratainak megírását.

fejeztem be a Nemcsics menesztése című remekbe szabott novellámat, olvassa el. A kritika elmarasztalja, de teszek rájuk. Pavol Rusko, VI. B.

Mélyen tisztelt Tanító Úr, csalódást kell okoznom közvetlenül azután, hogy az osztályelnök bizalmasa lettem, de a Győzelmes bukás című Jilemnický-darabot bár átfutottam és megértettem, ám színvonala silány. Ha nem akarja, hogy meghaIrak demokratizálásában talán kitörő örömmel segítenék más országok az Egyesült Államokat, ha Washington egy csepp önkritikát gyakorolva beismerné, hogy hiba volt Irak ellen háborút indítani - írta Igor Makszimicsev, az Orosz Tudományos Akadémia Európa-intéze- tének munkatársa. Hozzátette: az önkritikának azonban még a jelei sem fedezhetők fel az amerikai külpolitikai irányítói körében. A politológus véleménye szerint az USA most az ENSZ vállaira akarja tenni azokat a terheket, amelyekkel az amerikai haderő Irakban találkozott. Ezekre a várható nehézségekre pedig előre figyelmeztették Amerikát az erő alkalmazásával egyet nem értő államok. Washington ráadásul úgy kívánja megosztani a felelősséget, hogy eközben a megszálló erők minden parancsnoki funkcióját megtartaná magának. Az Egyesült Államok által az ENSZ elé terjesztett határozat Irak ügyében a háború előtti tengerentúli politikai irányvonal folytatásáról tanúskodik. Énnek az a lényege, hogy Washington egymaga dönt a világ sorsáról, a többi ország pedig támogathatja az amerikai lépéseket, magára vállalhatja a költségek egy részét és katonákat küldhet az amerikai csapatok támogatására - mutatott rá Makszimicsev.

sadjón a szívem és elszoruljon a torkom, ne várjon tőlem élményteli beszámolókat. Ön sem tudna mosolyogni, ha épp fenéken billentették. Ivan Šimko, bukott diák

Tantó úr! A Csenkóné árváit nem tudom értelmezni, az első öt oldal után röhögőgörcsöt kaptam. Hogy értsem, hogy nincs munkája annak, aki dolgozni akar? Mi az, hogy nincs mivel megetetni a gyereket? Kapnának tőlem reformot, az tuti. Ľudo Kaník, VI. B.

Tantó! Sztrájkolok egy nagyot, nem vagyok hajlandó olvasni baromságokat, inkább megnézném DVD-n - mert nekem kettő is van a gyerekszobámban -, de ezt a Csankónét, vagy kit, nem digitalizálták még, na mármost, állítólag a Tviszt Olivér se volt sokkal gazdagabb, mégis átírták DVD-re. Engem viszont mindez amúgy sem érint, mert már írtam, hogy beszüntettem a munkát, de ne jöjjön nekem itt azzal, hogy nem volt mit, mert sosem dolgoztam. Én egész életemben az osztályomért harcoltam. Ivan Saktor, VI. B.

HETI GAZDA(G)SÁG

Kezdődhet a nagy össznépi nyugdíj tanulás

TUBA LAJOS

Az első lépés meglenne, a folytatást pedig majd meglátjuk. A parlament, ha nem is a múlt év végén remélt közmegegyezéssel, de a héten elfogadta a nyugdíjbiztosítás első pillérét bevezető törvényt. Ennek eredményeként most két nagy csoport áll nehéz feladat előtt. A Szociális Biztosítónak három hónapja van az új rendszer előkészítésére (igaz, elvben már legalább négy éve készül rá). Helyzetét könnyíti, hogy a reform részeként a héten ezt is államosították, sőt a nyáron új, megbízható igazgatót kapott, vagyis ilyen szempontból ideális körülményeket teremtettek az intenzív munkájához. A másik nagy csoport az ország egész lakossága, hiszen a nyugdíj mindenkit érint. Vagyis majdnem mindenkit, mert ezentúl aki nem dolgozik, az nem is eszik. Vagyis, aki nem fizeti kellő ideig a nyugdíjbiztosítást, idős korában is csak a szociális biztosításra számíthat. Januártól különben sok üyen, a múltból örökölt rés tömődik el, említsük csak a szimulánsok várható kellemetlenségeit. Az átmenet sem lesz fájdalom- mentes, így dicsérendő, hogy a parlament néhány esetben beépített néhány éves átmeneti időszakot. Egyelőre maradjunk abban, hogy januártól egy más rendszerben találjuk magunkat, és csak azt tudjuk ajánlani mindenkinek, hogy most három hónapig próbálják ezt megtanulni a sajtóból. Aki még ennyit sem tesz az önmenedzselésért, januártól magára vessen. Mondhatnánk, persze, hogy egy bölcs és előrelátó kormány egy ilyen kaliberű rendszer- változást az egyszerű emberek számára valamiféle megbízható tanáJanuártól különben sok ilyen, a múltból örökölt rés tömődik el.

csadó hálózat felállításával igyekszik megemészthetővé tenni, de hát a miénk örül, hogy él, ilyen pluszt nem nagyon várhatunk el tőle. Azután pedig majd panaszkodik, hogy a tüdejét is kiköpte a nagy reformigyekezetben, mégis elfordultak tőle a választók. De készüljünk inkább az októberi nyugdíjfordulóra, amely sokkal rázósabbnak mutatkozik a mostaninál. A magánnyugdíjpénztárak már a kormánykoalíción belül sem örvendenek egyértelmű támogatásnak. Sokan ugyanis nem bíznak abban, hogy a saját tőkeszámlán felhalmozott pénz hozama magasabb lesz, mint a szociális biztosításból várható összeg. A héten ezzel kapcsolatban újabb kiábrándító felvetést is olvashattunk. Eszerint a tőkeszámlánkon felhalmozódó pénz eseüeg nem lesz örökölhető. Ez már kész tragédia lenne, hiszen a sok lefaragás miatt szinte már az maradt az utolsó reményünk, hogy ha már olyan országban kell élnünk, ahol nem csak a mosónők halnak korári, legalább a nyugdíjspórolásunkat továbbadjuk a gyermekeinknek. Ha még ezt is elveszik tőlünk, akkor igazán nem értjük, mi a fenéért kockáztatnánk a második pülért, amikor az első pillérben maradva sokkal biztosabbra mehetünk. Sőt, kissé a mai helyzet köszön majd vissza, amikor, ugye, minden előrelátó ember a hivatalos sémákon kívül takarékoskodik a nyugdíjas éveire. Ez pedig rossz bizonyítvány lenne egy olyan politikai garnitúra számára, amely azt ígérte, hogy egy rendes nyugdíjat garantáló rendszert hoz létre, és ezért legfeljebb feláldozza a még privatizálható állami vagyont. Örvendezhettünk annak a hírnek, hogy nagy előrehaladás történt

Brüsszelben a strukturális alapok felhasználásáról szóló tárgyalások során. A bejelentés, hogy az utolsókból elsők lettünk, talán kicsit túlzottra sikerült, mert hogyan zárulhattak le a tárgyalások, amikor maradtak nyitott kérdések, de hát ez nem von le semmit a nagy ugrás értékéből. Mi viszont kénytelenkelletlen maradunk a földön, és a saját perspektívánkból nézzük a helyzetet. így például kíváncsian várjuk, miért nem szerepel a kedvező, 20 százalékos önrészbe sorolt témák között a néhány hete olyan nagy vitát kiváltó vidékfejlesztési támogatás. Ennek csak egy pozitív magyarázata lehet, kormányunk a faluktól még ennél is kisebb önrészt igényel majd, így várjuk ennek bejelentését. Meg aztán a Brüsszel iránti kötelezettség teljesítése után következhet a hazai nagy- közönség, talán ezúttal nem nevezik az újságírót az ellenség ügynökének, ha azt állítja, hogy a strukturális alapok indulásának küszöbén az érintett hazai szubjektumok szinte semmit sem tudnak arról, hogy mi vár rájuk. Ezen tehát a legfőbb ideje változtatni, mert az ilyen helyzet különféle, nem túl hízelgő találgatásokra ad alkalmat.