Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-25 / 220. szám, csütörtök
8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 25. Szürrealizmus a Löffler Múzeumban Kassa. A román képzőművészet egyik jeles képviselőjével ismerkedhet meg a kassai közönség ma délutántól. Az Erzsébet utcai Löffler Múzeumban 16 órakor nyílik Vioara Bara kiállítása. A nagyváradi festőnő képeit az ottani városi múzeum igazgatója válogatta. A tárlat nem jöhetett volna létre a Kárpátok Alapítvány segítsége nélkül, amely a Kárpátok Eurorégió tagországainak területén támogatja a „hídépítést”. Az olykor Chagall alkotásaira emlékeztető, máskor egy horrorisztikus mesekönyv illusztrációiként is elképzelhető alakokat felvonultató olajfestmények október 26-ig tekinthetőek meg a kassai Löffler Múzeumban, (juk) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Don Juan 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár 14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Chicago (amerikai-kanadai) 16 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: A csendes amerikai (amerikai) 15.30, 20 Hűtlen játékok (cseh-szlovák) 18 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 16 Extreme Ops (amerikai) 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 16.40, 17.40, 19.30, 20.30, 22.20 Pinocchio (olasz) 14.20, 16.45 Az olasz meló (amerikai) 19.10, 21.40 Mindenóó (amerikai) 15.30, 16.35, 17.50, 19, 20, 21.10, 22.10 A Szövetség (amerikai-német) 14.10, 16.50, 19.20, 21.50 Extreme Ops (amerikai) 14.15, 16.25, 18.35, 20.50 Túl mindenen (amerikai) 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Hasrapacsi (cseh) 14.30,17,19.40, 22.15 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 15.50, 18 Equilibrium (amerikai) 20.10, 22.30 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.30, 16.30 Chicago (amerikai) 18.55, 21.15 Chihiro Szellemországban (japán) 16.10, 21 A csendes amerikai (amerikai) 18.45 KASSA TATRA: Extreme Ops (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 17, 20 ÚSMEV: Chihiro Szellemországban (japán) 16 A Szövetség (amerikai-német) 18.15, 20.30 IMPULZ: Kínzó mindennapok (amerikai) 17.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Oviapu (amerikai) 19.30 ÉRSEKÚJVÁR- MIER: Csaó, Lizzie! (amerikai) 17, 19.30 KOVÁK: Londoni csapás (amerikai) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Storytelling (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Hűtlen játékok (cseh-szlovák) 19 LÉVA - JUNIOR: Az univerzum angyalai (amerikai) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Oviapu (amerikai) 16.30 Merülés a félelembe (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14,16,18,20 Boldog Születésnapot! (magyar) 19.4 Az igazság órája (amerikai) 14.15, 19.15 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14, 16.45, 19.30 Max (kanadai-német-magyar-angol) 15.30, 17.30, 20.15 A Mindenóó (amerikai) 13.15, 15.45, 18, 20.15 Miről álmodik a lány (amerikai) 16.30 Oviapu (amerikai) 13,15.15,17.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.30,16.15,18.15 megjelenik 2(D)(D)So ©Méíbcgíľ 9~ém az Új Szó tematikus, A.)-as formátumú melléklete A melléklet tartalmából: • Meghívó ebédre, koktélra, fogadásra • Pizzaparádé; különleges tészták • Rizskalauz; gombaspecialitások • Az édes borok és a pezsgő • Igyunk egy jó kávét! • Gyümölcsös édességek Bővebb felvilágosítást az alábbi telefonszámokon adunk: 02/592 33 243,0908/706 481 A melléklet menedzsere: Lindtner Mónika e-mail: monika.lindtner@petitpress.sk A hirdetés megrendelésének végső határideje 2003 szeptember 29-e. Eddig az időpontig juttassák el a hirdetőirodába a hirdetés teljes szövegét is. Kitűnő hangulatú, színvonalas műsort láthatott a III. csallóközkürti Nemzetközi Népzenei Fesztivál közönsége Földben és vízben termő dal Színes népviseletben vonultak végig a fellépő csoportok a falun (Somogyi Tibor felvétele) Szeptember közepére szebb időt nem is kívánhattak volna maguknak a III. csallóközkürti Nemzetközi Népzenei Fesztivál szervezői. A bőszoknyás, fejkendős népviseletbe öltözött lányoknak-asz- szonyoknak meg a csizmás- lajbis-kalapos férfiaknak talán sok is volt a melegből. NAGY ILDIKÓ Kívülről a még délután is tűző napsugarak hevítették az énekeseket. Belülről meg a bor, amellyel a csinos, kedves kürti lányok kínálgatták a falun végigvonuló szereplőket. A menetet a helyi óvodások és kisiskolások alkotta tánccsoport vezette, és állította meg egyik-másik kapu előtt, hogy dalolva-táncolva hívják a közönséget az ünnepélyre. A helyi művelődési központ előtti nézőtér csak az esti órákra telt meg, érthető okból: előbb be kellett fejezni a munkát a földeken, a kertben, ellátni a jószágot, s csak ezután lehetett felvenni az ünneplőt és menni szórakozni. És aki így döntött, nem bánta meg, mert kitűnő hangulatú, színvonalas műsort láthatott. A talpalávalót a komáromi Árgyélus zenekar húzta, a színpadon pedig egymást követték a jobbnál jobb szereplők. Egymással vetélkedett a százdi felnőtt és a magyarországi, dunaszegi gyermek-citerazenekar, vagy a nagycétényi meg a vajdasági, csókái férfikórus. Kedves színfoltja volt a műsornak a fiatal Megyer Néptáncegyüttes. Ám a pálmát a magyarországi, kartali népdalkor vitt el. A Galga-mentéről érkezett asszonyok a szívükben hordják a dalt. Onnan bújt elő énekük olyan könnyedséggel és természetességgel, mint amilyennel sok szoknyájukat viselik, vagy amilyennel azonnal táncra perdülnek, amint megszólal az ének. Nem csoda, hogy tarsolyukban legalább egy tucatnyi „aranyérmes minősítés” van. Nagy sikert aratott a padányi női éneklőcsoport csúfolódó-feleselő népdalcsokra, és a közönség nagy tapssal jutalmazta a házigazda csallóközkürti asszonykórust is. Vezetője, Szabó Jolán csak azt sajnálta, hogy a csoportok este hazaindultak. Igaz, a színpadot ekkorra már egy másik műfaj képviselői vették át, és az utcabál táncosai andalító slágerek dallamára simultak össze. A művelődési központ nagyterméből meg dalolva-táncolva vonultak ki az énekesek, egy kis időre igazi zenei kavalkádot idézve elő. A mielőbbi viszondátás reményében búcsúztak el egymástól, ami nem volt üres gesztus. Hiszen alig két hónap múlva egy újabb magyarországi minősítő versenyen mérettetnek meg a Kárpát-medence magyar éneklőcsoportjai. Remélhetőleg köztük lesz a csallóközkürti asszonykórus is, amely tavaly ünnepelte 25 éves fennállását. Egyik legnagyobb sikerüknek tartják, hogy a legjobb magyar népdalénekeseket rögzítő Élő népzene című, 1997-ben Budapesten kiadott kazettán műsoruk egy része is hallható. A népdalkor több arany minősítés viselője, ezeket különböző magyarországi versenyeken érdemelték ki színvonalas műsoraikkal. Szabó Jolán csupán azt fájlalja, hogy ezt a sok szakmai elismerést nem értékelik otthon kellő anyagi támogatással. „A külföldi fellépések sokba kerülnek. Ha csak a benzinköltséget számoljuk, mert egyéb kiadásainkat a vendéglátók gyakran fedezik, akkor is sok ezer koronába kerül egy-egy út. Kellene már új ruha is a csoportnak, hiszen népviseletünk 25 éves. Szívesen kiadnánk második kazettánkat is vagy akár CD-t, csak kellene néhány szponzor, aki felkarolna bennünket. Ha már az állam nem képes többet áldozni a kultúrára” - mondja lapunknak az örökmozgó Szabó Jolán. Aki szíve-lelke a fesztiválnak, és akit - saját bevallása szerint - a nehézségek soha nem tántorítják el céljától. Sőt, újabb cselekvésre ösztönzik. Csallóközkürt kilenc hónapja megválasztott polgármestere ebben a minőségében első alkalommal részese a fesztiválnak: ő nyitotta meg az ünnepséget. Családon belül azonban régóta érintett, hiszen leánya kiskorától együtt énekel az asz- szonyokkal. „Talán nincs is olyan család a faluban, amelyiknek tagja ne énekelt volna az eltelt 25 év során a kórusban. Ezért érdemelnének itthon is nagyobb elismerést az asszonyok. Bár a pénz itt is kevés, mint mindenütt, a 2004-es év költségvetésekor megpróbálunk tekintettel lenni a kórus igényeire. És segítjük majd őket, ha minden kiadásukat nem is tudjuk fedezni, mert hál Istennek, sok meghívásnak kell eleget tenniük” - mondta Bíró Gyula polgár- mester. A legtávolabbról a csókái férfikórus érkezett. Egész éjszaka utazva, a 400 km-nyire lévő vajdasági nagyközségből jöttek el a Csallóközbe, hogy bemutassák, hogyan énekelnek a román-szerb-magyar határ által körülzárt kis háromszögben az emberek. „Nálunk a dal a földben vagy a vízben terem, ezért nem is számít igazi csókainak az, aki nem tud énekelni” - így jellemezte Hajnal Attila kórusvezető kapcsolatukat a népzenével. És fellépésükön érződött, hogy nemcsak jól ismerik, hanem szeretik is a kuruc-, a katona- és a betyárdalokat, a Kossuth- nótákat, ám mindenekelőtt szülőföldjük népdalait. „Kellemes érzés művészeti vezetőnek lenni egy olyan kórusban, amelyben a tagok kikövetelik a próbákat. S bár rögös utat jártunk be ’96-os megalakulásunk óta, az eltelt hét esztendő alatt összerázódott a kórus. Csókán szinte mindenki énekel: van templomi énekkarunk, a Móra Ferenc Művelődési Egyesületnek van leány- és asszonykórusa is, meg három tánccsoportja. Helybéli néprajzgyűjtőktől tanuljuk a dalokat, táncokat, és adjuk tovább gyermekeinknek. A helyi magyar általános és középiskola, illetve a zeneiskola tantervébe is becsempésztük a népzenét.” Hajnal Attila okleveles agrármérnök, de apja-anyja is énekelt, nagyapja pedig nagybőgőzött. Volt tehát kitől örökölnie a zene szeretetét. A csókái férfikórus legnagyobb sikerét tavaly aratta, amikor a Vass Lajos Népdalfesztivál nagydíjasa lett. Ez ünnep volt, számukra - mondta a kórusvezető. S hogy milyenek a hétköznapok ebben a sokat szenvedett térségben? „Nehéz körülmények között élünk, nagy a szegénység, a gazdasági termelés stagnál. Csókán leállt a nagy húsfeldolgozó üzem, amely sok embernek adott korábban munkát. Több százan kivándoroltak tőlünk Magyarországra, de hát mindenki mégsem mehet el. Sokan rájöttünk, hogy otthon kell maradnunk. Az őshonos szerbekkel együtt, akikkel nemzetiségi konfliktusunk soha nem volt, közösen kell megoldani gondjainkat. Ez a feladat vár ránk.” Az USA-beli szlovák nagykövetség gyűjteményéből Szabadság és szépség ELŐZETESÜNK Somorja. Nagy utat tettek meg azok a műalkotások, amelyek Szlovákia volt USA-beli nagykövete, Martin Bútora, valamint felesége, Zora Bú- torová jóvoltából szombattól lesznek láthatók az At Home Gallery- ben. Bár a festmények, fotók, ob- jektek Washingtonból érkeztek So- morjára, nem külföldi, hanem hazai képzőművészek munkái. Egy olyan kiállításon kaptak helyet, amelyet 1999-től 2003-ig a washingtoni nagykövetségen tekinthettek meg az oda látogatók. Maga a tárlat szokatlan körülmények között született meg. Amikor ugyanis Martin Bútora megérkezett Washingtonba, hogy elfoglalja hivatalát, meglepődve tapasztalta: a nagykövetség helyiségeinek falait a szocialista realizmus jegyében született, nem éppen kiváló műalkotások díszítik. Felkérte hát Zuzana Bartošová művészettörténészt, állítson össze egy válogatást, amelyben olyan jelentős szlovákiai képzőművészek szerepelnek alkotásaikkal, akik a múlt rendszerben nem igazán juthattak szóhoz, és a „nem hivatalos” képzőművészetet képviselték; sokan közülük nem is a képzőművészetet űzték fő foglalkozásként, hanem valamilyen civil szakmával keresték a kenyerüket, később pedig a Mečiar-érában sem tartoztak a „hivatalos kedvencek” közé. Zuzana Bartošová örömmel eleget tett a felkérésnek, hiszen évek óta azon fáradozik, hogy - mint mondja - a szocialista giccsel megfertőzött közönség figyelmét napjaink képzőművészetének igazi értékeire irányítsa. Munkája azonban ezzel nem fejeződött be. A „nem hivatalos” szlovákiai képzőművészek munkái - köztük magyar művészek is vannak - ugyanis nem várt sikert arattak a tengerentúlon. Martin Bútora és Zuzana Bartošová kurátor ezért úgy döntöttek, érdemes további darabokkal bővíteni a gyűjteményt. A bemutatott anyag a Freedom and Beauty (Szabadság és szépség) címet kapta. Miután idén Martin Bútora befejezte diplomáciai szolgálatát, úgy gondolta, érdemes lenne a hazai közönséget is megismertetni a nagykövetségi gyűjteménynek legalább egy részével. Somorjára többek között Bartusz György, Németh Ilona, Rónai Péter, Stano Filko, Július Koller, Vladimír Kordoš műterméből került egy-egy alkotás. A megnyitó szombaton 18 órakor lesz a zsinagógában, (me) LAPAJÁNLÓ A Katedra, amely a közelmúltban ünnepelte megjelenésének 10. évfordulóját, újabb évfolyamának 1. számában az Ankét rovat válogatást közöl a lapban megjelent vezércikkekből. A Magángalériában Pénzes István szímői pedagógus vall kedvenc műalkotásáról. Kovács Zsuzsa, az egyházgellei alapiskola pedagógusa a zenei nevelés tanításáról és a tehetséggondozásról osztja meg gondolatait a lap olvasóival. Horváth Géza zselízi tanár egyebek mellett az ének-zene napjainkban tapasztalható presztízséről és a gyermekkar-alapítás és -fenntartás nehézségeiről tájékoztatja a pedagógusokat. Iskolás éveiről vall a neves néprajzkutató és helytörténész, Csá- ky Károly. Albert Sándor, az MKP parlamenti képviselője, oktatási szakember a hamarosan létrehozandó Selye János Egyetem folyamatban lévő alapításának kronológiájáról közöl alapvető információkat. A júliusban Komáromban megrendezett II. Selye Nyári Egyetemről Bogár Andreának, a nyitrai Konstantin Egyetem hallgatójának a beszámolóját olvashatják. Csóka Géza magyarországi egyetemi tanár sorozatának második részében a szemléltetéssel és mozgással támogatott matematikával ismerteti meg a tantárgy oktatóit. Érdekes tanulmányt közöl Vass István székeskeresztúri tanár egy középiskolás diákok körében végzett, a fiatalok szabadidős tevékenységét vizsgáló felméréssel kapcsolatban. Díté Anita komáromi angoltanár a Socrates Oktatásügyi és Kulturális Programmal ismerteti meg az olvasókat, (érvé) Az elkövetkező tíz év sikerének reményében A zenei nevelésről
