Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-23 / 218. szám, kedd
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 23. ANGOLKA Quote: Litigant: a person about to give up his skin for the hope of retaining his bones. (Ambrose Bierce) Phrasal verb: Frost over / up Definition: to become covered with frost (ice crystals) - only used for something made of glass E.g.l: I am buying a protective cover for my windscreen so it doesn’t frost over when the nights get cold. E.g.2:1 could not continue my drive after my five-minute break because the windscreen had completely frosted up on the inside. This phrasal verb cannot be separated. Test Two boys expelled then reinstated on appeal are still getting private tuition - three weeks after agreeing to go ______. 1. nowhere, 2. somewhere, 3. away, 4. elsewhere. Joke Post-Op Blues A man who had just undergone a very complicated operation kept complaining about a bump on his head and a terrible headache. Since his operation had been an intestinal one, there was no earthly reason why he should be complaining of a headache. Finally his nurse, fearing that the man might be suffering from some post-operative shock, spoke to the doctor about it. The doctor assured the nurse, „Don’t worry about a thing. He really does have a bump on his head. About halfway through the operation we ran out of anesthetic.“ Correct answer to the test question: 4. elsewhere (Králik Róbert) SZÓTÁR ♦ litigant - pereskedő ♦ retain - megőriz ♦ windscreen - szélvédő ♦ expelled then reinstated on appeal - kizárták őket, majd fellebbezésre visszavették ♦ Post-Op Blues - műtét utáni „kesergés“ ♦ complaining about a bump on his head - azt panaszkodja, hogy púp nőtt a fején ♦ intestinal - bél-, belekkel kapcsolatos ♦ we ran out of anesthetic - elfogyott a fájdalomcsillapítónk (altatószer, altatógáz) VIGYORGÓ- Vajas Móricka.- És kivel beszélek?- A papámmal. Tábla Egy részeg autós több mint százzal száguld éjszaka a városban. Megállítja egy rendőr:- Uram, nem látta a sebesség- korlátozó táblát?- Miért? Ellopta valaki? Fekvőrendőr (viclap.hu) Bosszú Az egérke filmet néz a moziban, mikor egyszer csak elé ül egy elefánt. Az egérke mérges lesz, gyorsan feláll, az elefánt elé ül, majd hátraszól neki:- Most majd megtudod, milyen az, amikor valaki eléd ül! Hiányzás- Halló, Bodor tanár úr? A gyerek ma nem tud iskolába menni, mert nagyon megfázott.- Rendben van. Hogy hívják a gyereket? Fogyózott a macsek... (funpic.hu) SZAMÁRFÜL Rege a csodaszarvasról KÖNYVAJÁNLÓ Arany János csodálatos története arról szól, hogyan találtak őseink erre a földre egy szarvas segítségével. Hogyan űzte, hajtotta Hunor és Magyar, a két dalia a csodás állatot, aki elvezette őket az őshazába, ahol feleséget is találtak maguknak és benépesítették egész Szittyaföldet. Ménrót fiai, Hunor és Magyar 50-50 leventével vadászni indulnak. Üldözőbe vesznek egy gímszarvast. Egészen napnyugtáig üldözik, ekkor elveszítik a szemük elől. Elhatározzák, hogy éjszakára megszállnak ott, ahova jutottak: Kur vize mellett, s majd holnap reggel hazaindulnak. Kora hajnalban azonban újra feltűnik előttük a szarvas, és üldözőbe veszik. Átúsznak utána a Kur folyón, s egy nagyon sivatagos, kietlen tájra vetődnek a szarvas üldözése közben. Már bánják is, hogy idáig eljöttek utána, de reggelre visszatér beléjük a vadászszenvedély és tovább kergetik: A Meeóti tengerig jutnak, túl a Don folyón. Ekkor a szarvasnak ismét nyoma vész. Ekkor döbbennek rá, hogy már nem is tudják az utat hazafelé. így hát elhatározzák, hogy letelepednek ott, ahova értek, elég vadat s halat ad ez a terület. Később innen is kisebb vadászutakra indulnak. Egy ilyen alkalommal egyszer csak zeneszót hallanak. A közeibe merészkedve látják, hogy lányok táncolnak ott, Belár és Dúl lányai. A legények elhatározzák, hogy mindegyikük rabol magának egyet közülük. Dúl leányai voltak a legszebbek, ők lettek Hunor és Magor asszonyai. Idővel gyermekeket is szülnek nekik. Hunor gyermekeitől származnak a hunok, Magyar gyermekeitől a magyarok. Elszaporodtak, s egész Szity- tyaföldet benépesítették. Érdekes olvasmány, hiszen a szerző a történelmet nem száraz tényekkel közli, hanem sejtelmes leírásokkal vezet be minket múltunkba, (nb) Az ösztöndíjszerző manőver első számú szabálya, hogy semmit sem adnak ingyen Legyél ösztöndíjas! Sokan gondolják úgy, és általában igazuk is van, hogy egy külföldi út jelentősen javítaná pozíciójukat a pályakezdők versenyében. De hova, és főként hogyan tudunk eljutni? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Van, aki csak nyelvet akar tanulni, mások viszont szakmai fejlődésre vágynak. Sőt, olyan is van, aki kifejezetten egy bizonyos tanárhoz szeretne eljutni, mert úgy érzi, tőle tanulhatna a legtöbbet. Szóval az ösztöndíjszerző manőver első számú szabálya, hogy semmit sem adnak ingyen. A jó eredmények mindig és mindenütt fontosak - az más kérdés, hogy nem mindenhol ugyanaz számít jó eredménynek. Ez azt jelenti, hogy a céltudatosság különösen fontos, és lehetőleg évekkel előre érdemes megtervezni, hogy milyen irányban szeretnénk elindulni. Ez komoly helyzeti előnyt fog jelenteni a többi pályázóval szemben! Persze ez azt is jelenti, hogy kifejezetten a nyelvtanulást támogató ösztöndíj meglehetősen kevés van - legalábbis olyan nyelvterületeken, amelyek nyelvét érdemes megtanulni. Kivétel talán Japán, akik adnak erre is, és érdemes is talán néhány évet a japán nyelvnek szentelnünk. Sok jó diák pályázata bukik el azon, hogy az alább felsorolt hasznos figyelmeztetéseket nem vette komolyan. Az ösztöndíjakat három fő kategóriába sorolhatjuk. Először is vannak az állami ösztöndíjak, melyeket a fogadó ország fizet - tulajdonképpen azért, hogy ott tanuljunk. Ezek rendszerint nemcsak az ott-tartózkodás költségeit és a tandíjat fedezik, hanem még szerény zsebpénzt is biztosítanak. A második kategóriába tartoznak az egyetemi ösztöndíjak, melyeket a fogadó egyetem fizet - szintén abból a nemes és hasznos meggyőződéséből, hogy neki jó, ha nála folytatunk tanulmányokat. A harmadik csoportba tartoznak azok az ösztöndíjak, melyeket szociális vagy szakmai alapon ajánlanak fel magánszemélyek és alapítványok, szintén önzetlen és emberbaráti alapon. Ez a csoportosítás azért is fontos, mert minden kategóriát máshol, és rendszerint másképpen kell megpályázni. A fentieken kívül van még egy fontos pénzforrás, ez pedig a magyar állam, aki meg arról van meggyőződve, hogy neki az a jó, ha mi kint sok okosságot tanulunk, és azt azután hazahozzuk. Ebben lehet is valami logika. Szóval elérkezett az idő, hogy eláruljuk a pályázók kiskátéjának első aranyszabályát: mindig van valamilyen lehetőség, amiről még nem hallottál. A második aranyszabályt is el fogjuk árulni, de ahhoz még kell némi bevezető. Minden pályázat egyik legfontosabb eleme az ajánlás. Ezt általában egy olyan tanártól, oktatótól kell beszereznünk - sőt, általában többet is! -, aki ismeri szakmai munkánkat, és ezen túlmenően személyes adottságainkkal is tisztában van valamelyest. A legjobb, ha ez a bizonyos tanár saját szakmájában megfellebbezhetetlen szaktekintély. Ettől ne ijedjünk meg, ugyanis akiben annyi intelligencia van, hogy szaktekintéllyé váljék, annyi is lesz, hogy az emberekkel kedves legyen. Tapasztalatok alapján mindig a legjobb tudósok a legrendesebbek ösztöndíjügyekben is. A második aranyszabály tehát az, hogy egyetlen ösztöndíj nem mindig fedezi tanulmányaink költségeit, ezért sokszor több forrást is igénybe kell vennünk egyetlen megpályázott hely elfoglalásához. A leggyakrabban hivatkozott, és legtöbbek által ismert pályázati A jó eredmények mindig és mindenütt fontosak (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) forma, az Erasmus ösztöndíj tipikusan ilyen - jól cseng, de sokszor többet kell fizetnie a hallgatónak, mint amennyit egyébként tudna. Ekkor azonban a Nagyszünet olvasói nem jönnek zavarba, hiszen tudják, hogy vannak olyan források az Agora Iroda és a SALA honlapjain ( www.saia.sk , www.agora- iroda.net ), melyek őket kisegíthetik, legfeljebb kicsit hosszabban kell keresnünk, (s, he) Ha nem sikerül a nagy bravúr, fogd fel úgy a dolgot, hogy legalább megtanultál sakkozni A szellemi sportok koronázatlan királya ÖSSZEÁLLÍTÁS Fekete, fehér, sakk és matt, király és királynő. És akkor még a lovakról, a futókról, és persze a parasztokról nem is beszéltem. Pedig ezek a bábuk, a sakktábla, és a két játékos mind elengedhetetlen kellékei a sakk nevű játéknak. S hogy honnan ered ez a logikai játék? íme, a válasz. A sakkozás ősidők óta ismert játék. S pontosan azért, mert nem egy új keletű játékról van szó, számos elképzelés látott napvilágot kialakulásával kapcsolatban. Egyesek a fáraók mellett talált figurákból következtettek arra, hogy az egyiptomiak voltak a feltalálók. Persze, szép lassan kiderült, hogy a megtalált bábuknak semmi köze nincs a sakkhoz. Sokkal inkább két másik táblajátékhoz. Az egyiket 30 mezőn játszották 12 figurával, a másikat pedig 144 mezőn 48 figurával. Persze, a tudósok nem adták fel és tovább kutattak. Egészen Babilonig és Kínáig jutottak. Sajnos itt sem jártak sok sikerrel, mert kiderült, hogy a kínaiak is csak átvették és továbbfejlesztették a játékot. Náluk az úgynevezett elefántsakk volt a menő. Ezt egy 8-szor 9-es kockás táblán játszották és csak távolról hasonlított a sakkhoz. Aztán itt vannak még a perzsák és az arabok is, akik egyértelműen Indiát tartják a sakk szülőhazájának. A mostani kutatási eredmények is ezt támasztják alá. Az indiaiak már ismerték a 2 és 4 személyes sakkot, amelyben elefántfigurák feleltek meg a mai futóknak. Az őssakkot négyen játszották, 64 mezőn és a dolog érdekessége az, hogy dobókockával. Akkor még négy szín volt a játékban, mivel ugye négyen játszották. Ezek voltak a piros, a zöld, a sárga és a fekete. Minden játékos nyolc bábuval rendelkezett. Mindenkinek egy király, egy elefánt (futó), egy ló, egy bástya (amit gyakran ábrázoltak hajónak) és négy gyalog állt a rendelkezésére, hogy megnyerje a mérkőzést. S hogy miért volt szükség a dobókockára? Hát azért, mert minden játékos annyit léphetett előre, amennyit előtte a kockával dobott. A cél pedig elfoglalni az ellenség trónját. A játékosok párt alkottak és az nyert, aki legalább két királyt el tudott fogni. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a sakk mikor váltott át kétszemélyes küzdősporttá, de az biztos, hogy a perzsák már a VI. században kocka nélkül, ketten játszották az agytornáztató játékot. Európában a sakk fellegvára Spanyolország és Olaszország volt. A két ország hatalmas bajnokságokat rendezett, ahol hercegek, királyok, nemesek versengtek a sakk-matt kimondásáért, változó sikerrel. Mert hogy ez a sport kezdetben csak és kizárólag az előkelőbb rétegek között hódított. Aztán szép lassan megalakultak a nagy sakktársaságok, és megszületett az első nem hivatalos világbajnok is egy német származású matematikatanár személyében. Most pedig térjünk vissza a mába. Biztosan te is láttál már sakktáblát, és ismered a játékot. Ha esetleg mégsem, akkor most mesélek róla egy kicsit. Ma a sakk nevű játékot egy 32 fekete és 32 fehér kockából álló táblán játsszák. A játékosok fekete és fehér bábuk közül választhatnak. Mindkét fél egy királlyal, egy királynővel, két futóval, két bástyával, két lóval és nyolc paraszttal küzdhet az ellenséges király ledöntésére. Egyszóval, a királyt meg kell akadályozni abban, hogy tovább tudjon lépni. Ha ez sikerül, akkor örömmel kiálthatsz fel, hogy sakk-matt. Tehát győzelemre fel! Vedd elő a sakktáblát, és próbálkozz. Előbb vagy utóbb te is győztes lehetsz. Ha pedig mégsem sikerülne a nagy bravúr, fogd fel úgy a dolgot, hogy legalább megtanultál sakkozni. Ja, és ne feledkezz meg a Nagyszünet rovatunkról sem. Holnap is sok érdekes írással várunk benneteket, (s) Győzelemre fel! Vedd elő a sakktáblát, és próbálkozz! (Képarchívum)
