Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-23 / 218. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 23. ■■■HÍ KOMMENTÁR ^HHHI Kire borul az asztal?. PÁKOZDI GERTRÚD Pénteken a kormányfő találkozott a szakszervezetek és a munkáltatók képviselőivel. Megállapodtak az érdekegyeztető tanács működésének felújításában. A kormány, persze, továbbra is állítja, nem szegte meg a párbeszéd szabályait, amikor jó egy hónapja a másik két partner jelenléte nélkül, önmagával folytatott eredményes „diskurzust”. Ennek eredményeképpen továbbította a parlamentbe a még meglévő állami vagyon privatizálásáról és az egyenlő adóról szóló törvénytervezetet. A pénteki tanácskozás résztvevői megállapodtak, a javaslatokról ismét tárgyalnak, s ha például az adó kérdésében sikerül kompromisszumos megoldást találniuk, képviselői indítványokkal utólag módosítják a már második olvasatba került tervezet némely paragrafusát. Mindenképpen jó hír, hogy kényszerszünet után felújult a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek közötti párbeszéd. A törvénytervezetek utólagos megvitatásának kilátásba helyezése azonban semmiképpen sem olyan megoldás, amelyet a jövőben követendő gyakorlatként lehetne alkalmazni. Egyszerűen azért, mert nyüvánvalóan ésszerűbb megoldás, ha bármelyik fél a jogszabályok előkészítésének folyamatában rukkol elő javaslatával, nem pedig már akkor, amikor minden újabb módosítás nehezen betömhető rést üthet a rendkívül feszesre tervezett állami költségvetésen. A kormányfő nyilván tudja, miért jelentette ki fenntartások nélkül, hogy örül, mert ismét sikerült egy asztalhoz ültetni az érdekegyeztető tanács valamennyi tagját. Végül is már nem rajta múlik, az esetleges képviselői javaslatok beépülnek-e a készülő adótörvénybe. A szakszervezetek - érthetően - nem repesnek az örömtől és az elégedettségtől. Továbbra kitartanak követeléseik mellett, jóllehet, sejtik, az egyenlő adó bevezetése tervezett szabályait kedvükért már nem módosítják. Remélik viszont, hogy a hozzáadottérték-adó esetében legalább az alapvető élelmiszerfajták és néhány szolgáltatás esetében sikerül elérniük az alacsonyabb kulcs megtartását. A kormány magatartásán múlik tehát, pénteken lesz-e figyelmeztető országos sztrájk vagy sem. A szakszervezetek mindenesetre készülnek tiltakozó akciójukra. De arra is, hogy akár az utolsó percben lefújják, ha netán addig valamiben sikerül megállapodniuk. A szakszervezetek elleni leggyakoribb kifogás, hogy telhetetlenek. A kormány úgy érzi, ha valamely követelését teljesítette, máris újabbal állt elő. A gond az, hogy akár a szakszervezetek kiállásának eredményeit, akár a kormány, illetve a munkáltatók megvédett álláspontjait vesszük górcső alá, kevés olyan érdekegyeztetési megoldást találunk, amelynek nyertese a munkavállaló lenne. Sandaság azt állítani, hogy az összes törvény munkavállaló-ellenes, de az sem igaz, hogy a kormány „aktív munkahely-keresésre” ösztönző összes megszorító intézkedése a munkavállalók érdekeit szolgálja. Ilyen viszonyok között nem csodálkozhatunk, hogy a szak- szervezetek továbbra is gyanakodva váljak a kilátásba helyezett érdek- egyeztetést. A kormány most nem engedheti meg magának, hogy hányaveti módon viszonyuljon a munkavállalók szervezetéhez. Nem lehet tudni, melyik oldalról borul a háromlábú asztal. JEGYZET Mintha április lenne SZÁSZI ZOLTÁN A reggeli pára fél kilencre eltűnik. Dió nincs Gömörben semennyi se, de azért jó az öreg fa. Már csak árnyéknak is. Olyan igazi, csontokat melengető, szőlőt simogató, kerttakarításra kiváló idő volna. Meg a reumát, a kopott csontokat átmelengetni alkalmas idő. Néha, úgy délután három felé, mikor hétágra süt a nap, kósza pacsirta zúg bele az égbe és trillázik bolondul ebben a kései nyárban. Zöldtrágyának vetett repce tévesztette el az időt. Úgy nyílik, mintha április lenne, tele sárga virággal a mező, tele illattal. Szegény méhek, azt hihették, vége a szezonnak, erre megint dolgozni kell. Csalóka forgása van ennek a nyárnak. Sóhajtozik is mind, aki él, érez és gondolkodik, jaj, csak még vagy három hétig így kitartana, legalább ne kéne még fűteni, mert de drága minden! Végleg lehervadt a paradicsom, néhány bátrabb paprika azonban most eresztett újabb virágot a zöldséges kertben. Valahol már az őszi szántást is elvégezték, de most újra nő benne a gyom, valami megmagyarázhatatlan élni akarás, teremni és magot hozni hajtóerő ősi energiái dolgoznak benne. Foglalni vissza a földet, nyúlni ki a napfény felé, kapaszkodni az utolsó harmatcseppbe is! Reggeli köd gyöngyeit ringatják a pókhálók, kései gombák nyújtóznak ki az avar alatt, még tarka a rét, zajjal teli az erdő, még élet van. Kicsit csendesebb ritmusú, bágyadtabb, vénasszonyok nyarában ringatózó. Csontokat melegít a nap, bódít a körte illata, és nem kell még este befűteni. Valami benti melegnek is szét kellene áradni. Csalamádé keverése közben ku- koricafosztásokról, szétmorzsolódott, múltba merült világról álmodunk ébren, egy-egy pillanatra visszaidézve a régen túlpartiakat, égi krumpliföldeken sárga füsttel gyomot égetők alakját. Nagyapákat, dédanyákat idéző, csalamádérecepteket taglaló, csűrben elásott szilvapálinkák megtalálásának nagy történeteit hozza elő az emlékezet. Az első őszi nap pedig pompás színű, rőtbarna és sárgapiros színekkel kifestett tájba köszön be. Csontmelengető, reumát kergető melegséggel. FIGYELŐ FI^^L TIMES ' A brit miniszterelnök felsorakozott az EU-tagállamok védelmi együttműködésének szorosabbá tételét célzó tervek mögé. A brit gazdasági napüap kontinentális kiadásában közölt jelentés szerűit Tony Blair ezzel kívánja javítani Nagy-Britannia Németországhoz és Franciaországhoz fűződő kapcsolatait, amelyek az iraki válság miatt feszültté váltak. A három ország vezetőinek a hét végén Berlinben tartott kötetlen csúcs- találkozóján kerültek szóba azok az elképzelések, amelyek szerint az EU-t a NATO-tól független, önálló katonai tervezési képességekkel kellene felruházni. Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg április végén - egy hasonló csúcsszintű találkozón - pontosan ilyen kezdeményezést jelentett be, hivatalosan egyelőre az EU keretein kívül. Ezt akkor Londonban meglehetősen tartózkodóan fogadták. Mostanra a jelek szerint módosult a brit álláspont. A Financial Times idéz egy - a berlini találkozón mindhárom vezető által jóváhagyott - belső dokumentumot, amelyben ez áll: „Az Európai Uniót fel kell ruházni azzal a közös képességgel, hogy NATO-erőforrások igénybe vétele nélkül tudjon műveleteket tervezni és végrehajtani. Célunk továbbra is az, hogy megteremtsünk egy ilyen képességet...”- Főnök, ez a gépkocsi szuper, de ha Dzurinda bizalmatlan lesz maga iránt, akkor még ez a csodaautó sem védi meg a kirúgástól... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRÁVO , Nemcsak a Gerhard Schröder vezette német kormánykoalíciónak, hanem Csehországnak is fel kell készülnie arra, hogy a vasárnapi bajor- országi választáson megerősödött CSU a jövőben az eddiginél keményebben fog fellépni vele szemben - véli a baloldali-liberális cseh napüap a bajor választás eredményét kommentálva. Valószínű, hogy a CSU a sikert megpróbálja átváltani egy élesebb politikai vonalvezetésre a Schröder kancellár vezette vöröszöld koalíció ellen, s hasonló fejlemény várható Csehországgal szemben is. Edmund Stoiber bajor kormányfő, CSU-pártelnök már a választási kampányban megígérte, hogy ha Prágába látogat, magával viszi a kitelepített szudétanémetek képviselőit is. Ez a vizit azonban jelenleg csak a vágyak szintjén van. A kitelepítettek nemcsak élesebb hangnemet, hanem konkrét tetteket várnak Stoibertől. ígéretet tett arra, hogy a csehek uniós csatlakozása után újra megnyitja a Beneš-dekré- tumok kérdését - szögezi le a lap. Rendkívül fontos, hogy nagyon rövid időn belül tisztázódjon, ki és milyen egységeket hajlandó Irakba küldeni ENSZ-mandátumra váró haderő Az Egyesült Államok jelenlegi diplomáciai aktivitásai azt a célt szolgálják, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában megszülessen egy olyan határozat, amely gyakorlatilag a világszervezet mandátumával ruházná fel az Irakban állomásozó amerikai és szövetséges hadseregeket. ONDREJCSÁK RÓBERT Természetesen ez nem azt jelentené, hogy az Egyesült Államok az ENSZ kezébe adná át a döntő befolyást Irakban - az ott állomásozó nemzetközi haderők irányítása továbbra is amerikai kézben összpontosulna, csakúgy, mint a politikai és gazdasági befolyás oroszlánrésze. Az ENSZ határozat elsősorban az USA szövetségesei számára fontos, illetve azoknak az országoknak, amelyek a vüágszervezet mandátuma esetén hajlandóak lennének katonai egységeket küldeni Irakba. Jelenleg Irakban megközelítőleg 145 ezer amerikai katona állomásozik, viszont az amerikai tervezők az iraki hadművelet megkezdése előtt azzal számoltak, hogy ettől lényegesen kisebb létszámú haderő is elégséges lesz az ország háború utáni stabilizálásához. Az amerikai katonai jelenlét jelenlegi szintje Irakban hosszabb távon csak nagy nehézségek árán tartható fenn. Ahhoz ugyanis, hogy egy bizonyos létszámú haderő a konfliktusövezetben állomásoztatható legyen, megközelítőleg háromszor annyi katona szükséges, hiszen figyelembe kell venni a misszióra még csak felkészülő egységeket és a kiképzést is - röviden a megkerülhetetlen rotációt. Az Egyesült Államok által jelenleg alkalmazott rendszer szerint egy-egy egység maximum egy évig tartható a konfliktusövezetben (a Nemzeti Gárda esetében ez az időtartam fél év), és ez az idő már vészesen közeledik bizonyos egységek esetében, hiszen az amerikai haderő átcsoportosítása a térségbe már a múlt év második felében megkezdődött. Ezért lenne tehát egyre aktuálisabb ezek felváltása új, friss egységekkel. Ezen a ponton azonban figyelembe kell venni az amerikai hadsereg korlátáit is. Jelenleg az amerikai szárazföldi haderő létszáma valamivel meghaladja a félmilliót, amihez hozzá lehet még számolni a tengerészgyalogság körülbelül 150 ezer tagját. Enríek a létszámnak azonban természetesen elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy egyidejűleg biztosítsa a katonai jelenlétet műiden olyan régióban, amely fontos az amerikai érdekek szempontjából, és aiyely nagyobb mértékű szárazföldi haderő jelenlétét igényli (nem lehet természetesen megfeledkezni az USA légierejéről és haditengerészetéről, ületve a speciális erőkről, amelyek olyan régiókban is biztosítják az amerikai jelenlétet, amelyekben nem állomásoznak nagyobb létszámú szárazföldi egységek). Az Európában állomásozó amerikai haderő létszáma már jelenleg is radikálisan csökkent az iraki háború következtében, hiszen jelentős számú haderő volt átvezényelve a Közel-Keletre elsősorban Németországból, így onnan már nem igazán lehet nagyobb mértékű tehermentesítésre számítani. Még ha figyelembe vesszük is, hogy Európában belátható időn belül nem valószínű az amerikai haderő nagyobb mértékű összpontosításának szükségessége, akkor is probléma lehet a szükséges „haderőmennyiséggel”. Az amerikaiaknak ugyanis fenn kell tartaniuk más elkötelezettségeiket is. Ide sorolható természetesen az afganisztáni jelenlét és a távol-keleti elkötelezettség is, amely létszám tekintetében a legkomolyabb (megközelítőleg 37 ezer fő Dél-Koreában és 55-57 ezer fő Japánban). Ezek közül egyik esetében sem lehet jelentősebb mérséklődéssel, és ezáltal tehermentesítéssel számolni - Afganisztán esetében amúgy sem túl magas az amerikai jelenlét (valamivel haladja meg a tízezer főt) az ottani célokhoz mérten, és a Koreai-félszigeten kialakult feszültség sem teszi lehetővé az amerikai katonai jelenlét drámai csökkentését a térségben. Ennek következtében viszont csak két megoldás képzelhető el az Egyesült Államok számára Irakkal "kapcsolatban. Az egyik, hogy az ősz folyamán csökkentik az üaki jelenlétet nagyjából az eredetileg tervezett szintre, tehát megközelítőleg 60-80 ezerre. így azonban kockáztatnák az egész iraki terv kudarcát, hiszen nem valószínű, hogy a jelenlegi helyzetben garantálható lenne a stabilitás ekkora létszámú haderővel. A másik lehetőség, hogy a jelenlegitől nagyobb részarányban vennének részt az iraki stabilizálásban az USA-val szövetséges országok. Konkrétabban: a jelenleg Irakban állomásozó amerikai egységek közül a hadsereg 101. hadosztályának és a tengerészgyalogság első expedíciós hadosztályának felváltását tervezik nemzetközi haderővel. Míg a tengerészgyalogosok esetében ez már többé-kevésbé megvalósult a lengyel vezetésű többnemzetiségű „hadosztály” létrehozásával, a 101. hadosztály esetében egyelőre nem lehet tudni, mikor és milyen szövetséges haderő váltja fel, miközben ezt az egységet legkésőbb a jövő év elején tervezik kivonni Irakból. A „hadosztály” kifejezés már a létszám miatt is sántít az északi szomszédunk által vezetett haderővel kapcsolatban, hiszen míg ennek az összlétszáma nagyjából 9000 fő, egy amerikai hadosztály létszáNémetország egyértelművé tette, hogy nem küld katonákat. ma 15 ezertől 20 ezerig terjed, ráadásul harcértékét nem igazán lehet összehasonlítani a tengerészgyalogos hadosztályéval - igaz, feladatuk nem is a harc, hanem a békefenntartás, ületve a rájuk bízott terület sta- büizálása. Figyelembe véve a lengyel vezetésű „hadosztály” létrehozása körüli problémákat is, az amerikaiak számára rendkívül fontos, hogy nagyon rövid időn belül tisztázódjon, ki és milyen egységeket hajlandó Irakba küldeni, hiszen az egységek átcsoportosítása, majd felkészülése, „akklimatizációja” több hónapot fog igénybe venni, miközben, mint már említve volt, a 101. hadosztály kivonása legkésőbb a jövő év februárjában vagy márciusában aktuális. Ebből következik, hogy az Egyesült ÁUamoknak olyan országokat keUene meggyőznie, amelyek képesek legkevesebb 20 ezer katonát Irakba küldeni (természetesen Washington számára az volna az ideális, ha annyi szövetséges katonát sikerülne „összegyűjteni”, hogy még több amerikai egység felváltása is lehetséges legyen, elsősorban azokban az esetekben, ahol a Nemzeti Gárda egyes egységeit küldik Irakba). A lehetséges országok között megtalálhatóak a régi amerikai szövetségesek éppen úgy, mint egyes ázsiai országok. Az európai szövetségesek közül a britek és a spanyolok (a lengyel övezetben) már állomásoztatnak haderőt Irakban (természetesen Nagy-Britannia esete nagyon specifikus). Németország egyértelművé tette, hogy nem küld katonákat Irakba, miközben a német áüáspont elsősorban politikai döntés eredménye, de ha figyelembe vesszük a jelenleg külföldön állomásozó német haderő szintjét (megközelítőleg 9 ezer fő), a németek már nem is lennének képesek jelentősebb külföldi haderő-telepítésre. Hasonló a helyzet Franciaországgal is, annyi eltéréssel, hogy esetében jóval magasabb számú a külföldön áüomásozó katonák száma (némely időben jelentősen meghaladja a 30 ezer főt), és kedvező politikai döntés esetén még lehetséges lenne bizonyos létszámú francia haderő Irakba telepítése - erre azonban viszonylag kicsi az esély. Az Európán kívüli országok közül elsősorban Törökország, Pakisztán, India, kisebb mértékben az USA-barát arab államok, esetleg Dél-Korea jöhet számításba, azonban mindegyikük feltételül szabta az ENSZ-határozat elfogadását (Oroszország még ez esetben is kizárta, ráadásul csecsen- földi elkötelezettsége miatt nem is igen bővelkedik külföldön bevethető egységekben). Az USA számára tehát elsősorban ezek miatt az országok miatt fontos az ENSZ-hatá- rozat. Ha viszont valamilyen oknál fogva ez mégsem sikerülne, minden valószínűség szerint tovább folytatódna az amerikai szárazföldi hadsereg túlerőltetése, aminek egyik jele, hogy némelyik tengerészgyalogos egységnek vissza kellene térnie Irakba az ott állomásozók felváltására, noha a tengerészgyalogság elsődleges profilja eléggé messze áll a békefenntartástól. Beszélgetés Medgyessy Péterrel a Frankfurter Allgemeine Zeitungban az új Európáról és az uniós alkotmányról Budapest kívánsága a kisebbségi jogok rögzítése ÖSSZEFOGLALÓ „Semmilyen érdekünk nem fűződik egy olyan Európához, amelyben a különböző országcsoportok különböző sebességgel haladnak” - jelentette ki Medgyessy Péter a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Az euróhoz való különféle hozzáállás nem jelent a magyar kormányfőnek gondot, ám a kül- és biztonságpolitikában közös nevezőt kell találni. „Nehezen tudom elképzelni, hogy egyes EU-ta- gországok, bár erős Európa szükségességéről beszélnek, ugyanakkor nem hajlandók bizonyos nemzeti hatásköröket feladni” - közölte Medgyessy Péter. Budapest mindenekelőtt „új elképzelések kezdeményezőjeként” kívánja a jövő évi belépés után felhívni magára a figyelmet. Magyarország hallatni kívánja hangját az európai alkotmányról szóló vitában is. „Jó alkotmányt akarunk, ezért nem lenne szabad szerepet játszania annak, hogy meddig tartanak a viták” - közölte. Magyarország legfőbb kívánsága a kisebbségi jogok rögzítése az alkotmányban. A politikai üzenet a fontos, az, hogy Európa elismeri az összes nemzeti és etnikai kisebbség jogait, s érvényesítésükért felelősnek érzi magát. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung megjegyzi, Brüsszelben ez a kívánság eddig kevés megértésre talál. Európa diszkriminációellenes kötelezettségvállalása révén feleslegessé válik a kisebbségi jogok szerepeltetése az alkotmányban, mondják az EU központjában. A magyarságnak azonban ez több, mint szívügy. „Nekünk ez parancsoló szükségszerűség” - mondta Medgyessy Péter a frankfurti lap munkatársának, (m)
