Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-19 / 215. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 19. KOMMENTÁR Terméketlen válság TÓTH MIHÁLY A Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja politikusai a Ján Mojžiš és Ivan Šimko leváltása körüli konfliktus kirobbanása óta kerekperec még nem mondták ki, de sejtetik, hogy pártjuk és a miniszterelnök közötti véleménykülönbségnek az az oka, hogy Mikuláš Dzurinda belenyúlt a Nemzetbiztonsági Hivatal főnökének átvüá- gítási anyagába. Márpedig még a miniszterelnökre is vonatkozik ez az alapelv: egy tisztségviselő csak arra jogosult, amit a törvény megenged. Törvény szabályozza, ki tekinthet bele a nemzetbiztonsági szempontból való átvilágítás anyagába. A miniszterelnök nincs közöttük. Örvendetes, hogy a KDH és az MKP fejlett törvénytiszteletről tett tanú- bizonyságot. Nyilván mindkét koalíciós párt vezetői tudják, miért helyezkedtek ilyen álláspontra. Csak a vak nem látja, hogy a titkosszolgálat által összegyűjtött átvilágítási anyag pártpolitikai célokra való fel- használása a pártállami gyakorlatra emlékeztető visszaélés. Márpedig azok az utalások, amelyeket Dzurinda ebben az ügyben tett, arra engednek következtetni, hogy Szlovákiai kormányfője (majd kiderül, kinek a segítségével) érveit onnan meríti, ahonnan merítenie csak valakinek hazaárulási ügybe keveredése esetén szabad. A KDH és az MKP azonban csak azzal, hogy meghiúsította a Mojžiš leváltására tett első kísérletet, bizonyos értelemben óvatos duhajnak bizonyul. Ez nem elegendő. Csak idő kérdése, hogy a kormány tagjainak szavazásával Dzurinda számára lehetővé válik a Nemzetbiztonsági Hivatal főnökének leváltása. Ha ez úgy történik meg, hogy a két koalíciós partner közben nem követ el minden tőle telhetőt a pártállami módszer újrahonosítá- sának megakadályozására, a költő szavaival szólva: vétkesek közt cinkos, aki néma. A pártállami módszerek visszatérésének megakadályozása van akkora érték, hogy védelmében érdemes a konfliktus vállalása. Lehet, hogy Mojžiš ártatlan. Lehet, hogy biztonsági kockázatot jelent. Az se elhanyagolható tény, hogy a titkosszolgálat e kádert kockázatmentesnek találta. így most már azt is kétségbe vonja Dzurinda, hogy a legnagyobb titkok ismerője megfelelően működik? A megoldást - így a KDH és az MKP helytállásának teljessé tételét is - az jelentené, hogy Hrušovský és Bugár rávenné a koalíció (egyelőre még) fő erejének vezetőjét, hogy legalább őket tájékoztassa különbejáratú titkáról. Az se mellékes, hogy Dzurindához közeli ember - Gabriel Palac- ka - egyszer már bizalomvesztett lett. A miniszterelnök ezt az embert most ismét bizalmába fogadta, és magas tisztségbe, a bankszakmába delegálja. A kormányfő mintha túlságosan a pillanatnyi politikai, főleg pedig gazdasági érdekeihez igazítaná a bizalommegvonást és bizalmának kinyüvánítását. Az igazság kimondása sokszor kockázattal jár. Kikényszerítése is. Szlovákiában soha nem lehet biztonsággal előre megjósolni, hogy egy-egy valóban fontos kérdésben elfoglalt álláspont hány bársonyszéket, háriy kisebb-nagyobb íróasztalt ingat meg. Vannak szituációk, amikor egy válság még akár termékeny is lehet, mert pozitív irányú mozgásba lendíti a társadalmat. Ez a válság, amely most Dzurinda káderintézkedései körül kirobbant, egyelőre csak mozdulatlan posványt alakított ki. JEGYZET Figyelem! Játék! MOLNÁR NORBERT Mikuláš Dzurinda totálisan elvesztette a bizalmamat. Én erről többet nem akarok írni, pedig lenne mit, de elégedjen meg a kedves olvasó ezzel, ha már a miniszterelnöktől is beéri ennyivel egy leváltás céljából rendezett szomorújáték apropójául. Azt mondja a miniszterelnök, hogy márpedig mindenki érti az ő érveit kerek e hazában, csak az érteden Zlatica Puškárová, ez a rosszhiszemű Markíza-matróna nem. Meg én. Mi ketten. Azt hiszem, ankétot írok ki a nyájas olvasók részére: kérem, írják meg, mit mondott a miniszterelnök, miért kell Ján Mojžišnak mennie. A játék tétje nem kicsi, a nyertesnek megírom, miért vesztette el bizalmamat Mikuláš Dzurinda. így most hagyjuk a miniszterelnök érvrendszerét, a lelkivilágával kéne foglalkoznunk, de sötétben kell tapogatóznunk. Nehezen megfejthető, hogyan lesz a tűzről pattant demokratából politikai köcsög. A korongozáshoz ugyan nem értek, de valószínűleg kemény kétkezi munkával. Az ország első embere - Schuster csak díszkivilágítás - valamiféle példaképe is a pórnak. Ezért én pórként azt kérem a többi pórtól, hogy váltsuk le Mikuláš Dzurin- dát. A mi szavazatainknak köszönheti, hogy ott van, ahol, a mi pénzünkön nem válaszol a kérdéseinkre, a mi pénzünkön veszíti el nála bárki a bizalmát, s mivel ő már ezt rég megtette nálunk, kezdeményezzük a leváltását. Szerintem ez a mondat semmivel sem rosszabb, mint bármelyik, amelyet Dzurinda az utóbbi három évben kiejtett a száján. A legjobb talán az lenne, ha se szó, se beszéd, egyszer csak leváltanánk őt. Ez lenne a legméltóbb hozzá, meg hozzánk, tanítványokhoz és balfékekhez, akik még egy esélyt adtak neki. A Dzurinda előtti miniszterelnökök mind-mind re- cessziólovagok voltak. A Dzurinda idején honos miniszterelnökök (méretükben és vérükben) mindmind Napóleonok. A Dzurinda utáni miniszterelnökök pedig valószínűleg dacos titánok lesznek. Mindegyiket egyetlen jelző köti össze, az agresszív. Majdnem elfeledtem: a győztesek közt politikai köcsögöket is kisorsolunk. TALLÓZÓ N YEZAVISZ j MAJA GAZ ETA Az Egyesült Államok nem képes katonai megszállással biztosítani az egész közel- és közép-keleti térség demokratizálódását; Irak példája nem ismétlődik meg Irán vagy Észak-Korea vonatkozásában - mondta Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter az orosz napüapnak adott interjújában. Az amerikai nép nem engedi meg, hogy amerikai csapatok hosszú ideig a térségben maradjanak - vélekedett a Nobel-díjas külpolitikai szakértő, aki George Bush amerikai elnök legbefolyásosabb tanácsadói közé tartozik. Amerika annyit tehet - mondta -, hogy a megdöntöttnél hatékonyabb és demokratikusabb kormányzatot hagy Irakban, és ez teljesíthető feladat. Minden egyebet az irakiaknak kell végrehajtaniuk. Szavai szerint az Egyesült Államok nem teheti meg, hogy a második világháború után Németország megszállásakor szerzett tapasztalatokat alkalmazza. Kissingert - mint fogalmazott - megdöbbenti, hogy a sajtó úgy beszél az iraki tömegpusztító fegyverekről, mintha sosem léteztek volna. Elmondta, hogy 1998- as jelentésében az akkori amerikai elnök, Bili Clinton is beszámolt róluk, s a jelentést az ENSZ ellenőrei megerősítették. A külföldi arisztokraták és volt gyárosok utódai után a csehországi szudétanémetek is Visszakérik vagyonukat Nem csitul a vihar a hírhedt Beneš-dekrétumok körül, amelyek alapján a II. világháború után kollektív háborús bűnösnek nyilvánították a csehszlovákiai német és a magyar kisebbséget, tagjait megfosztották vagyonuktól és állampolgárságuktól is. KOKES JÁNOS A napokban került nyilvánosságra, hogy a külföldön élő szudétané- met arisztokraták és egykori nagy- vállalkozók utódai után visszakövetelik a Beneš-dekrétumok alapján a II. világháború után elkobzott vagyonukat a csehországi szudétanémetek is. „Több hazai szudéta- német család nevében fordultam nemrég ilyen kérelemmel a cseh államhoz. Ők vagyonukat a Beneš- dekrétumok alapján veszítették el. Esetükben azonban az akkori csehszlovák hatóságok következetlenül jártak el, így teret hagytak az elkobzott vagyon jogi úton való visz- szakövetelésére” - nyilatkozta Jaroslav Čapek ügyvéd. Az 1989-es rendszerváltás után hozott kárpótlási törvények nem teszik lehetővé a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott bármiféle vagyon visszakövetelését, s kárpótlási kérelmek visszamenőleges határa 1948. február 25-e, a kommunista hatalom- átvétel napja. Ugyanakkor azonban a polgári perrendtartás ilyen megszorításokat nem tartalmaz, így a külföldön élő cseh arisztokraták és gyárosok egy része is ezen az úton már hosszabb ideje próbálkozik visszakövetelni családja egykori vagyonát, s nem is egészen sikertelenül. Čapek, aki hasonló ügyekben a mintegy 40 milliárd koronára rúgó vagyont visszakövetelő František Oldfich Kinský cseh arisztokratát is képviseli, elmondta: hazai szudétanémet ügyfelei kisebb gyárakat, házakat, földeket, vendéglőket és más ingatlanokat követelnek vissza Észak- és KeletCsehországban. Kifejtette, hogy ezekben az ügyekben a korabeli csehszlovák hatóságok következetlenül, nem pontosan a törvény előírásainak megfelelően jártak el, s a vagyont alapjában véve „csak úgy elvették” a volt tulajdonosoktól. Čapek és munkatársai jelenleg a dokumentumokat tanulmányozzák, s bizonyítékokat, háttéranyagot gyűjtenek a bírósági perekhez. Jelenleg még egyetlen tárgyalás dátuma sincs kitűzve. A visszakövetelt vagyon értékét az ügyvéd saját szavai szerint egyelőre nem tudja megbecsülni, ahhoz szakértői vizsgálatokra, véleményekre lesz szükség. A prágai sajtó kiderítette: Čapek egyik ügyfele, Helmut Weigel egy bérházat követel vissza az államtól az észak-csehországi Déčínben, Bemard Pölline pedig egy ma is jól menő vendéglőt. Weigel Terezínben született 1930-ban, s elmondta, hogy családja gyakorA rendszerváltás utáni igyekezet sem vezetett eddig eredményhez. latilag 1947-től kezdve perben áll ez ügyben az állammal. Az első kérvényt még édesanyja adta be, mégpedig a negyvenes évek második felében, azonnal a vendéglő állami lefoglalását követően. Kérését a hatóságok elutasították. Ez lett a sorsa annak a kérésnek is, amelyet már ó nyújtott be a kommunista hatóságokhoz, még az 1989-es rendszerváltás előtt. A kommunisták szintén nemet mondtak. A rendszerváltás utáni igyekezet sem vezetett eddig eredményhez, a bíróságok és a minisztériumok is megvizsgálták az ügyet, de nem jutottak dűlőre. A csehországi szudétanémetek vagyoni követeléseivel foglalkozó ügyvédek véleménye szerint nem kizárt, hogy a háború utáni hasonló vagyonelkobzások mintegy 20 százaléka az akkor érvényes előírások megsértésével vagy figyelmen kívül hagyásával történt, ami teret hagy a jogorvoslásra. Ez ugyan nagy szám, de tömeges vagyoni követelésektől állítólag nem kell tartani. „A szabály- ellenesen elkobzott szudétanémet vagyon döntő része azóta már több ízben gazdát cserélt, s az új tulajdonosok - mivel jóhiszeműen vették meg - tulajdonjogát már nem lehet megkérdőjelezni” - véli Čapek. Szerinte ezekben a perekben azoknak a szudétanémetek- nek van esélyük a sikerre, akiknek vagyona jelenleg is az állam kezelésében van. Nos, ezek a legújabb, illetve a lapunkban már korábban ismertetett fejlemények - egyebek között a cseh kormány tervezett jelképes politikai-kárpótlási gesztusa -egyértelműen jelzik: Csehországban a Beneš-dekrétumok ügye főleg a mindennapi életben még messziről sem jutott nyugvópontra. A szudétanémetek szemmel láthatóan különféle utakon próbálják meg visszaszerezni egykori vagyonukat, s bár eddig áttörésről nem lehet beszélni, de részbeni sikerekről már igen. A cseh közvélemény, amely egyre többet hall a zavaros ügyekről és törvény- sértésekről, lassan szintén kezd kissé másképpen viszonyulni a problémához. Ezért csak megismételni tudom azt, amit már e lap hasábjain korábban is megírtam: mivel a problémakör minket, szlovákiai magyarokat is érint, meggyőződésem, hogy nagyon oda kellene figyelnünk ezekre a dolgokra, hiszen számunkra sem lehet közömbös, hogy visszakerül-e ismét magyar kézbe legalább a tőlünk elkobzott vagyon egy része. Nyilván senkinek sem kell magyarázni, hogy a felvidéki magyarság szempontjából milyen hatalmas értéke van minden kezünkben lévő vagyonnak, s különösen annak, amely a magyarság által lakott vidékeken van. Nem vitás, hogy elsősorban a tőlünk elkobzott földek ügyét kellene végre valamiképpen dűlőre vinni. FIGYELŐ BBC RÁDIÓ Hans Blix, az ENSZ iraki fegyverzet- ellenőreinek volt vezetője szerint Iraknak jó eséllyel már nem voltak tömegpusztító fegyverei, amikor az amerikai és a brit hadsereg háborút indított az előző rezsim ellen. Blix a BBC rádiónak azt mondta: már az általa vezetett ellenőri testület sem talált semmit, néhány kisebb jelentőségű lelettől eltekintve. Ezekről megpróbálták kideríteni, hogy a jéghegy csúcsát jelentik, vagy csak „a múltból visszamaradt törmelékekről” van szó. „A szakértők ez utóbbi feltételezés elfogadására hajlottak” - mondta a volt ENSZ-tisztviselő. Hozzátette: a briteknek és az amerikaiaknak most már minden lehetőségük megvan a kutatásra, az irakiak a korábbi megfélemlítés nélkül beszélhetnek nekik, oda mennek, ahová akarnak, és mégsem találtak semmilyen tömeg- pusztító fegyvert. Blix közölte: ezek után mindinkább hajlamos annak a következtetésnek a levonására, hogy ilyen fegyverek nincsenek is, és szerinte az amerikaiak és a britek is kezdik ezt elfogadni. Hans Bibe szerint a szövetséges hatalmak annak idején eltúlozták az általuk gyűjtött hírszerzési adatok jelentőségét. Példaként említette a pilóta nélküli iraki repülőgépeket, amelyekről feltételezték, hogy vegyi vagy biológiai hatóanyagok szétszórására dolgozták ki őket. Ezek estében őt személyesen is bírálatok érték, amiért nem csinált „nagyobb ügyet” a gépek létéből; ma már az amerikai hírszerzés illetékesei is elismerik, hogy a szerkezeteket valószínűleg tényleg felderítésre használták, ahogy az irakiak annak idején mondták. Blix szerint a szövetségesek őszintén meg voltak győződve arról, hogy Szaddám Húszéin volt iraki elnök a tömegpusztító fegyverek hadrendbe állítása felé tart, és ez - a diktátor múltjának ismeretében - érthető is. „A középkorban is azonban az emberek meg voltak győződve a boszorkányok létezéséről, és amikor találni akartak egyet, találtak is” - fogalmazott a volt ENSZ-főellenőr. Szerinte a brit kormány tavaly közzétett hírszerzési dossziéja úgy volt összeállítva, hogy az olvasó sokkal többet olvashatott ki belőle, mint amennyi valójában benne volt. Ez az az információcsomag, amelynek kulcseleméről - az iraki tömegpusztító fegyverek 45 perces bevetési készültségéről - a BBC májusban azt jelentette, hogy azt a kormány vetette bele a dossziéba, jóllehet tudta, hogy az információ nem állja meg a helyét. A tudósítás súlyos összecsapás-sorozathoz vezetett a BBC és a kormány között; a hír forrásaként megnevezett David Kelly védelmi minisztériumi főtanácsadó a körülötte támadt vihar közepén öngyilkos lett. Blix nyilatkozatában - a dossziéval kapcsolatban - bírálta a „politikai csodadoktorko- dás” gyakorlatát. Megfogalmazása szerint egy kormánynak hitelesebbnek kellene lennie, mint a „frizsiderreklámnak, amelynek kitételeit senki nem hiszi el igazán”. Blix alig egy nappal azután nyilatkozott a BBC-nek, hogy az ausztrál közrádiónak kijelentette: Irak valószínűleg már 12 évvel ezelőtt megsemmisítette összes tömegpusztító fegyverét. Akkor tettéért egy órát és néhány napos szabadságot kapott jutalmul, most bírósági eljárás indult Josef Mlocousek ellen Dévénynél gyilkolt az egykori csehszlovák határőr? ÖSSZEFOGLALÓ Gyilkossággal vádolt meg a cseh államügyészség egy volt csehszlovák határőrt, aki 1967-ben a csehszlovák-osztrák határon állítólag agyonlőtt egy Nyugatra menekülni próbáló keletnémet állampolgárt. A per tárgyalása a héten kezdődött Brünnben. Az eset 1967 augusztusában történt, amikor Richard Schlenz három társával együtt fényes nappal a Pozsonyhoz közeli Dévénynél a Dunát átúszva szeretett volna Ausztriába szökni. A csehszlovák határőrök észrevették a menekülőket, s tüzet nyitottak rájuk. A négy keletnémet ugyan átjutott Ausztriába, de Schlenz már csak társai segítségével - halva. A vád azt állítja, hogy őt Josef Mlocousek gyilkolta meg, aki egyike volt a két lövöldöző határőrnek, s ráadásul már osztrák területen, mert a másik oldalon tíz lövedéket találtak. „Schlenzet már osztrák területen lőtték agyon. Ez alapvető megsértése az akkori törvényeknek is, hiszen a menekülők letartóztatása nem azonos likvidálásukkal, ráadásul nem idegen területen” - jelentette ki a bírósági tárgyaláson Zdenék Adámak államügyész. A dél-morvaországi Výškovban élő, ma 56 éves Mlocousek tagadja a vádat. „Határozottan állítom, hogy nem az emberekre lőttem, hanem csak eléjük, hogy senkit se sebesítsek meg. Amikor parancsra beúsztam a folyó közepe táján lévő sziklára, ott már nem volt senki, csak vérnyomok” - mondta a bíróságnak Mlocousek. Az eset idején azonban - ahogy azt fennmaradt vallomása tanúsítja - úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg eltalálta a menekülő németet. Ha ez most bebizonyosodik, akkor akár 15 év börtönt is kaphat a volt határőr. A hatvanas évek végén egyébként tettéért egy órát és néhány napos szabadságot kapott jutalmul. Jogászok szerint az eset megítélése szempontjából nagyon fontos az is, hogy Schlenzet még csehszlovák vagy pedig már osztrák területen érte a halálos lövedék. Ez utóbbi ugyanis újabb vádat jelentene Mlocousek ellen. A ügy tárgyalását a bíróság októberre halasztotta. A taláros testület elnöke tanúként beidézte Schlenz társait is, hogy tisztázni lehessen a helyzetet. Á keletnémet menekülő tragédiája 1967-ben feszültséget okozott a csehszlovák-osztrák viszonyban, ahogy azt a bírósági tárgyaláson felolvasott korabeli osztrák sajtójelentések bizonyítják. Bécs ugyanis azt állította, hogy a lövések már osztrák területen érték Schlenzet, ami az érvényes nemzetközi szabályok megsértése, s szerintük Mlocousek a folyóban átlépte a határvonalat. Csehországban nem ez az első eset, hogy a volt keleti kommunista tömb nyugati határán szolgálatot teljesítő határőrök ellen bírósági eljárás indult emberölés gyanúja miatt. Bizonyítékok hiányában azonban eddig senki sem lett még elítélve a volt határőrök közül, (kj)- Tudod, haver, nálam nem a győzelem a fontos, hanem a bunyó! Peter Gossányi rajza)
