Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-03 / 202. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 3. Európai unió Az Európai Unió összesen negyvenegy tájjellegű mezőgazdasági termék esetében kérne világszintű védelmet Élelmiszerárak az EU-ban: nagyok a különbségek Védett borok, sajtok, sonkák Védett termékek és földrajzi neveik Beaujolais, Bordeaux, Bourgogne, Chablis, Champagne, Chianti, Cognac, Grappa di Barolo, del Piemonte, di Lombardia, del Trenti- no, del Friuli, del Veneto, dell’Alto Adige, Graves, Liebf- rau(en)milch, Malaga, Marsala, Madeira, Médoc, Moselle, Ouzo, Porto, Rhin, Rioja, Saint-Emilion, Sauternes, Jerez, Xerez, Asiago, Azafrán de la Mancha, Comté, Feta, Fontina, Gorgonzola, Grana Padano, Jijona y Turrón de Alicante, Manchego, Mortadella Bologna, Mozzarella di Bufala Campana, Parmigiano Reggiano, Pecorino Romano, Prosciutto di Parma, Prosciutto di San Daniele, Prosciutto Toscano, Queijo Sao Jorge, Reblochon, Roquefort Az Európai Bizottság összeállította a védettséget élvező, tájjellegű mezőgazda- sági termékek listáját. A liberalizációt megelőző piacvédelem a belépés után magyar termékeket is megillet. Hogy mi lesz a szlovák tokajival, még nem tudni. ÖSSZEÁLLÍTÁS „Egyszerűen nem fogadható el az, hogy az EU nem tudja értékesíteni kiváló pármai sonkáját Kanadában, csak azért, mert a Parma Ham név egy Kanadában gyártott sonkafélének a védett márkaneve” - kelt ki magából az Európai Unió osztrák mezőgazdasági biztosa a minap, miközben rendületlenül hangsúlyozza: a származási helyet a nevükben hordozó élelmiszerek védelme nem a protekcionizmus eszköze. Az Európai Bizottság a világ agrárkereskedelmi liberalizációjának kellős közepén azt szeretné elérni, hogy egy-egy, a származási helyéről (legyen az Porto, Tokaj vagy Ceylon) elnevezett terméket csak a nemzeti hatóságok által javasolt és kijelölt földrajzi területen termelhessenek. Mint érvelnek, az egyes földrajzi helyekhez köthető termékek minősége az ottani, speciális természeti adottságoknak és az ott élő emberek munkájának az eredménye, s ez hosszú évek után végül a termékek árában is megmutatkozik. Persze az eredeti pármai ínyencséget el lehet adni Kanadában, a rossz nyelvek szerint például „No. 1 Ham” néven, ami alapvetően nem zavarná a termelőt, csakhogy a felmérések szerint a naiv vásárló akár 20 százalékkal is hajlandó többet fizetni az eredetiért vagy azért, amiről azt gondolja, hogy eredeti és egyben jó vagy jobb minőségű is. A szabályozás tehát részben a fogyasztói szokások változása után próbál kullogni, mely szerint a vásárló a felár ellenére is a jó minőségű, nem ipari mennyiségben előállított, egyedi terméket választja. A fogyasztó érdekeit egyébiránt több helyen is hangsúlyozza a szabályozás: egy nem eredeti gyártó nem eredeti terméke könnyen kikezdheti a fáradságos munkával megszerzett hírnevet. Az EU számtalan ilyen speciális élelmiszert talált és regisztrált Eu- rópa-szerte. Összesen pedig 41 termék esetében (lásd a táblázatot) kérné a világ kereskedelmét rendszabályozó szervezetet, a WTO-t világszintű védelemre, főleg Kanadával, az USA-val és Ausztráliával szemben. Nem véletlen a ceyloni vagy másképpen Srí Lanka-i tea példájának említése sem. Az Európai Unió hivatalos weboldalán a szabályozás szükségességét az unión kívül eső, több esetben harmadik világbeli országok érdekeivel is igyekszik alátámasztani, és valószínűleg abban is reménykedik, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) e héten kezdődő liberalizációs fordulóján támogatókat talál majd a mezőgazdasági politika e részének „uniókonform” átdolgozásához. A hivatalos dokumentum - valószínűleg a tokaji borvidékkel kapcsolatos viták miatt - Magyarországot is megemlíti azon országok között, amelyek támogatják speciális termékek védelmét és a piac szabályozását a WTO előtt. Egy másik helyen pedig arról is szó esik, hogy a tíz ország csatlakozásával a 41 szereplős lista kiegészül majd az újonnan érkezők védett termékeivel. Magyarország ezen a héten küldi el a világszinten, vagyis a WTO előtt is védelmet igénylő hungarikumok listáját Brüsszelnek, egyelőre nem tudni, hogy a tokajin kívül mely termék és egyben földrajzi nevek szerepelnek majd rajta. S bár a tokaji név használatával még nincs végleges megállapodás a szlovák féllel, jelenleg inkább az a fontos, hogy az unió kifelé egyelőre mindkét felet képviselje, (fn, ú) Parmezán és pármai sonka, pontosabban Parmigiano Reggiano és Prosciutto di Parma (Képarchívum) Bajorország ellenállást fog tanúsítani, ha Baden-Württemberg igényt formál a sváb különlegességre Sváb-baj or tulaj donvita a húsos derelyéről MTI-PANORÁMA Ulm/Augsburg. Ha a németeken múlik, hamarosan a hússal töltött derelye is fölkerül az Európai Unióban védett ételkülönlegességek jegyzékére. Brüsszel minden bizonnyal kész megtenni e jogi lépést, ám meglehet, hogy a derelye védettségét két német tartomány viszálya fogja meghiúsítani. A „sváb derelye” (schwäbische Maultaschen) levédésének ötléte ugyanis a stuttgarti tartományi kormány körében merült föl elsőként. Baden-Württemberg tartomány - amelynek lakói badeni- ekből és svábokból állnak - azt az álláspontot vallja, hogy a svábok által, Württemberg földjén készített derelye az egyedül igazi. Ezért a jövőben csak az ott főzött sváb specialitás viselhetné a „Schwäbische Maultaschen” megjelölést. A stuttgarti kezdeményezés híre hamarosan eljutott a szomszédos Bajorországba is, széles körű felháborodást és tiltakozást váltva ki. München legott riadóztatta Brüsz- szelben lévő megbízottját, Markus Ferber (CSU) európai parlamenti képviselőt, aki sajtóközleményben rontott neki a württembergi tervnek. „Minden gyermek tudja, hogy Svábföld (Schwaben) Bajorországban fekszik, miként az is köztudott, hogy a legízletesebb derelyét miná- lunk főzik. Ez ugyanúgy a mi specialitásunk, mint a sváb sajtostészta”- tudatta a címzettekkel Ferber. (Svábföld a napóleoni háborúk során kettészakadt: nyugati része a württembergi királysághoz került, míg a keleti felét - Schwaben néven- a bajor királyság csatolta magához. A helyi lakosokat mindkét vidéken sváboknak hívják.) A CSU-képviselő az ügyben Heinz Fischlerhez, az Európai Unió mezőgazdasági biztosához fordult, kifogást emelve a stuttgarti terv ellen. Mint egy ulmi és egy augsburgi újságnak élmondta, bajor szempontból „még semmi sincs veszve”, ugyanis az engedélyezési eljárás során meg kell hallgatni a szóban forgó specialitás által érintett összes térséget. „Bajorország vehemens ellenállást fog tanúsítani; amennyiben Baden-Württemberg kizárólagos igényt formál a sváb derelye megnevezésre” - fenyegetőzött a bajor politikus. Frank Thiedig, a baden-württem- bergi marketing társaság ügyvezetője igyekezett csillapítani a kedélyeket. Mint mondta, a témáról még májusban tartott első megbeszélésre meghívták Stuttgartba a bajor hentes- és húsfeldolgozó szakma képviselőit is.- Az ugyan tény és való, hogy a húsos derelye védetté nyilvánításának a gondolata Baden-Württem- bergben fogant meg, ám szó sincs arról, hogy ki akarnánk rekeszteni a bajorországi svábokat; ez egyszerűen marhaság - szögezte le Thiedig. - Számunkra a svábok lakta régió keleti határa nem a Duna, hanem a Lech folyó. A sváb derelye kérdése torkán akadt a két német tartomány illetékeseinek (Képarchívum) Uniós áresés és drágulás PÓCS BALÁZS A csadakozás után csökkennek majd az élelmiszerárak: a legutóbbi EU-bővítésnél ezzel biztatták az ingadozó finn és svéd (nép)szavazó- kat. A szupermarketek pénztárainál kifizetett összeg senkit sem hagy közömbösen, így ez az érv végül sokakat meggyőzött - aztán jött a finn öröm és a svéd csalódottság. Finnország vásárlói valóban nem panaszkodhattak: mindjárt a tagság első évében tizenegy százalékkal visszaestek az élelemárak. S hogy miért? Az uniós tagsággal az olcsóbb élelmiszer-behozatal akadálytalanul beáramolhatott az országba, a hazai termelés szigorú védelmét - az agrárprotekcionizmust - a piacnyitás egy csapásra eltörölte. Reálértékben azóta is maradtak az alacsony árak. A svédeknél viszont elmaradt a látványos változás; nem véletlen, hogy az Európai Unió népszerűségi indexe messze a finnországi mögött kullog. Bár a vámok Svédország határain is megszűntek, az áruk szabad áramlása ezúttal nem a fogyasztóknak kedvezett: a svéd szupermarketekben változatlanul sok a hazai termék. Vagyis a piacnyitás önmagában nem elég, a győzelem a bevásárlóközpontok politikáján is múlik. Mielőtt bárki a finnországihoz hasonló árzuhanásban reménykedne, tegyük mindjárt hozzá: az ottani összegeknek volt honnan zuhanniuk. A Nyugat-Európában is szokatlanul magas árakat a távoli, nehezen megközelíthető finn vidékek, az alacsony népsűrűség, a befektetők számára kevéssé vonzó, kisméretű piac és az átlagon felüli adók magyarázzák. Vigyázat: az EU-tagsággal ellenkező irányban módosulhatnak a dolgok a kevésbé fejlett országokban. Ami például Spanyolországot, Portugáliát és Görögországot illeti, főként az élelmiszerek és a szolgáltatások ára maradt el messze az uniós átlagtól. A szolgáltatásokért azonban egyre többet kellett fizetni, már csak azért is, mert vonzó turisztikai célpontokról van szó. A drágulás a déli tagállamokban az ennivalót sem kímélte, ám míg a nyerstermékekért (gabona, hús) aíig kértek több pénzt, az éttermi árak a magasba szöktek. A termékek ára ugyanis a feldolgozottsági fok növekedésével emelkedik. A nyitott piac, a szabad verseny leértékeli az átlag alatti árucikkeket, az életszínvonal javulásával a minőség iránti igény is nő. S itt jön a fő kérdés. Ha az EU- csatlakozással, tehát a piacnyitással a tagállamok kiszorítanak valamennyit a hazai termelésből, tudunk-e mi is ugyanennyit kiszorítani náluk? Az összeurópai konkurenciaharcban elsősorban az élelmiszer- és a ruhaiparban hódítanak a nagyvállalatok; a portugálok gyakran panaszkodnak arra, hogy ma már szinte kizárólag külföldi termékeket esznek, és külföldi ruhákba öltöznek. A kisebb országoknak ezért célszerű kevés, de egyedi és kiváló minőségű áruval az uniós piacok meghódítására indulniuk. AZ INTEGRÁCIÓ KRONOLÓGIÁJA - 8. RÉSZ 1995 1995. január 1. - Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az EU-hoz. 1995. január 23. - A Bizottság Jacques Santer elnöklése alatt megkezdi ötéves ciklusát. 1995. március 26. - A Schenge- ni Egyezmény hatályba lép. A Benelux-országok, Franciaország, Németország, Portugália és Spanyolország között nincs többé útlevél ellenőrzés. 1995. június - Az EU társulási megállapodást köt Észtországgal, Lettországgal és Litvániával, 1995. június - Románia és Szlovákia felvételét kéri az EU-ba. 1995. július 18. - Az EU az új mediterrán politika részeként társulási megállapodást ír alá Tunéziával. 1995. október - Lettország felvételét kéri az EU-ba. 1995. november - A barcelonai euro-mediterrán konferencián az EU hosszú távú partnerségről állapodik meg északafrikai és közel-keleti államokkal. Az egyik célkitűzés 2010-re egy európai-mediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozása. 1995. november - Észtország felvételét kéri az EU-ba. 1995. december - Litvánia és Bulgária felvételét kéri az EU-ba. 1995. december - A madridi Európai Tanács-ülés úgy dönt, hogy a leendő európai valuta neve Euró. Az EMU bevezetésének üteme változatlan marad. 2002-től az Euró lesz az EMU tagállamokban az egyetlen törvényes fizetőeszköz. Egy főre jutó fagylaltfogyasztás Európa egyes országaiba^ 2002 Svédország Dáma Írország Olaszország Németország Belgium Ausztria Nagy-Britannia | Spanyolország Hollandia Franciaország mit liter/fő/év £
