Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-17 / 213. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 17.

Közélet

5

Interjú Kolár Péterrel a Thália Színház aggasztó anyagi helyzetéről és a gondok rendezésének lehetőségeiről

Nem törődik bele az igazgató

Kolár Péter: „Egy-egy tűzoltás után hosszabb-rövidebb idő elteltével újból ugyanazok a nehézségek jönnek." (Robert Šándor felvétele)

Az elmúlt héten ismét aggasztó hírek kaptak szárnyra a Thália Színház anyagi helyzetéről. Ha az intézmény a hónap végéig nem fizeti ki számláit, kikapcsolják a gázt és a villanyt az épületben. Gyors segítség nélkül elkerülhetetlen a színház leállása, Kolár Péter igazgató azonban paradox módon nem a hazai illetékesekhez, hanem egy „idegen államhoz”, Magyarországhoz fordult segítségért.

JUHÁSZ KATALIN

Lehet, hogy durván hangzik, de engem már meg se leptek a színház anyagi gondjairól szóló újabb hírek.

Sajnos, régi gonddal szembesülünk. Az olvasók talán úgy érzik, ismét farkast kiáltok, nehéz elhinni, hogy ugyanaz a történet állandóan ismétlődik. Színházunk fenntartója most a megyei önkormányzat, amely szintén csak áldozat, velünk együtt örökölt egy helyzetet, amelyet megfelelő anyagi háttér hiányában ő sem képes megoldani. A szlovákiai magyar színházak problémái évtizedek óta rendezedenek, egy-egy tűzoltás után hosszabb-rövidebb idő elteltével újból ugyanazok a nehézségek jönnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne léptünk volna előbbre, például rendbe hoztuk a hivatalépületet és a Márai Stúdiószínpadot. Ennek működtetésére azonban költségvetésünk a 2002. évre egyeden fillért sem biztosított, s ez csak fokozta anyagi gondjainkat.

Ön a hét végén a kultuszminisztériumban „kalapozott”, szeptember elején pedig bejelentette, hogy gyűjtést indít a színház megsegítésére. Sikerrel járt Budapesten? Igen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalától remélhetőleg megkapjuk a 4 millió 200 ezer forintos gyorssegélyt. Szeptember végéig kellene megérkeznie, és csak „tűzoltásra” elegendő. Azért fordultam Magyarországhoz, mert ott vél» Minek kell a szlovákiai magyar gyereknek mese, van elég szlovák színház és báb- . színház... V

hetően gyorsabban megy végbe az átutaláshoz szükséges folyamat, mint nálunk, ahol esetleg nem is kapok választ a segélykérő levélre. Miután számtalanszor elmondtam és leírtam a helyzetet a megyei és minisztériumi illetékesek számára, minden eredmény nélkül, a megoldás érdekében nyilvánosság elé tártam azt. Ennek egy működő demokráciában előrelépést kellene eredményeznie. Ez nem kellemetlenkedés vagy rossz szándék, hanem a vállalt feladat elvégzésének kényszerítő hatása. Már a 2003-as megyei költségvetési támogatás jóváhagyása után világossá vált, hogy az összeg nem lesz elég egyetlen színházi bemutató és Kassán kívüli előadás megtartására sem, ezért már az év elején le kellett volna állnunk. Viszont ha egy színház nem teremt új értéket és játszani sem képes, fölösleges pénzkidobás fenntartani - mondhatnánk, ha nem egy kisebbségben lévő nemzeti közösség nagyon kis számú intézményeinek egyikéről volna szó. Pedig a törvény szigorú: csak olyan tevékenységet szabad önkormányzati, illetve állami támogatással folytatni, amelynek adott az anyagi háttere. Ennek az alapelvnek a megszegése nagyon komoly következményekkel jár: törvénysértésnek minősül és kétéves ráfizetéses gazdálkodás után az intézmény megszüntetéséhez vezet. Ugyanakkor a nemzetiségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény hiánya miatt senki sem képes felelősséggel meghatározni, hogy például egy szlovákiai magyar színház milyen támogatásra jogosult. A Thália vezetése a tetszhalál állapota helyett a tevékenységet választotta, ennek következménye a kifizetetlen számlák garmadája. A gáz-, villany-, fűtés- és lakbérhátralék mintegy hétszázezer koronát tesz ki, a kifizetés további halasztására nincs mód. A tartozások szeptember folyamán menthetetlenül az említett szolgáltatások felfüggesztéséhez s ezzel együtt a színház leállásához vezetnek.

Tehát előre látható volt a színház kedvezőtlen gazdasági helyzete. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért nem készítettek takarékossági tervet?

Természetes, hogy kevés pénz esetén mindenki a nadrágszíj meghúzásán gondolkodik. Ez egy családi háztartásban sem könnyű, nemhogy egy intézmény esetében. A legtöbbet a béreken lehet spórolni. Háromezer koronával az országos átlag alatt lévő fizetések mellett legalább 15 dolgozót még tavasszal el kellett volna bocsátanunk, hogy számottevő összeget takarítsunk meg. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy

színházunknak 1996 elején 53 főállású munkatársa volt. 2003-ban már csak 42. Az 1999-es újjáalakításkor kapott ígéretek, hogy az állam visz- szaállítja az eredeti létszámot, már rég feledésbe merültek. Képzeljük el, hogy ezt az állományt még tizenöttel csökkentjük. Egy ilyen hivatásos színház már csak torzó, m^tö- désképtelen, nevetséges kreáció. A szlovákiai magyaroknak csak ennyi jut, csak ez jár? A takarékoskodás másik módja a tájolás megszüntetése. A hudeci korszak után roncsként visszakapott 13 éves autóbusz és tehergépkocsi fenntartási, javítási és üzemeltetési költségei folyamatosan komoly anyagi ráfordítást jelentenek. Ha a tavalyi 104 vidéki előadás helyett a jövőben egyet sem játszunk, anyagilag nagyon jól járunk. Van még egy megtakarítási lehetőség: nem játszunk többet gyermekeknek. Hiszen mennyit lehet kérni egy gyermekjegyért? Húsz vagy harminc koronát? Minek kell a szlovákiai magyar gyereknek mese, van elég szlovák színház és bábszínház... Azután néhány év múlva a gond úgyis megoldódik: nem lesz magyar néző, nem kell magyar színház, nem kell rá pénz sem.

Ez nagyon keserű logika. A hírek szerint mostanában a többi színház és kulturális intézmény sincs irigylésre méltó helyzetben.

Valóban így van, legalábbis ez a látszat. Ez sem fedi azonban teljesen a valóságot. A Kulturális Minisztérium eredetüeg jóváhagyott költség- vetése a múlt évre 2 milliárd 887 millió korona volt. Az év folyamán ez mintegy 424 millióval, 3 milliárd 312 millióra növekedett. Nem vonom kétségbe, hogy ez az összeg jó célt szolgált, és külön örülök annak, hogy a kultúra ennyivel többet kapott, de úgy vélem, hogy a takarékoskodás elsősorban a megyei intézményeket sújtotta, nem pedig a központiakat. Maradjunk a színjátszásnál. A pozsonyi Színházi Intézet adatai alapján Szlovákiában összesen 51 működő színtársulat volt az elmúlt évben. Közülük két magyar. Ez a társulatok 3,4 százalékát jelenti, a magyar nemzetiségű lakosság

9,68 százalékos részesedése mellett. Országos összehasonlításban bizony ez csak 35 százaléka annak, ami matematikailag járna a szlovákiai magyarságnak. Az állam és a megyei önkormányzatok által a 2002. évben színházi tevékenységre biztosított 758 millió koronájából két színházunk 28,5 koronában részesült, ebből a Jókai Színház 2/3-ot, a Thália 1/3-ot kapott. Ez a szlovákiai össztámogatásoknak csupán 3,75 százaléka - 9,68 százalék helyett. Ami annyit jelent, hogy míg egy szlovák színházlátogatóra 140,84 korona állami támogatás jutott, addig egy magyar nemzetiségű polgárra csak 54,65 korona. Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet, ha az alkalmazottak számát vizsgáljuk. Tavaly a szlovákiai színházaknak 2496 dolgozója volt. Közülük 114-en tevékenykedtek a Jókai és a Thália Színházban, vagyis az összlétszám 4,4 százaléka. Ugyanakkor két magyar színházunk játszotta le az összes szlovákiai előadás 5,1 százalékát, tehát többet, mint egy átlagos szlovák színház. Ha ezt összevetjük az alkalmazottak számával, hihetetlen, 332 százalékos teljesítményt kapunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az átlagbérek a két magyar színházban nem érték el a 10 100 koronát, az állami színházakban pedig meghaladták a 17 200 koronát, még elszomorítóbb lesz a végeredmény.

Mi tagadás, beszédesek ezek az adatok. Ennek tudatában milyen szájízzel kezdik el az évadot?

Ez mindenekelőtt játék a számokkal, de híven tükrözi a hazai magyar színjátszásunk megbecsülését. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy sok szlovák színház is átlagon

\\ Ez mindenekelőtt já- ' ték a számokkal, de híven tükrözi a hazai magyar színjátszá- . . sunk megbecsülését. \\

aluli támogatásban részesül. De elszánt vagyok, nem törődöm bele a Thália Színház leépítésébe, a szlovákiai magyarok további szellemi el- korcsosításába. Ezért hirdettünk meg egy olyan színházi évadot, amely színházi szempontból átsiklik a gondok fölött, és bár takarékos, de színvonalas tevékenységet sejtet. Szeretném, ha minden olyan közéleti és politikai személyiségünk, aki arra illetékes, támogatná ennek megvalósítását, színházunk gondjainak megoldását.

Nem gondolja, hogy az „állami támogatások” ideje lejárt?

Egyetértek, van azonban egy bökkenő. Amíg a szlovákiai színházak nagy része még állam pénzéből dolgozik, addig ugyanez megilleti a nemzetiségek színházait is. Nem lehet sokáig halasztani a reformot ezen a téren sem, ám ezt nem átgondolatlanul, kampányszerűen kell megtenni. Egy üyen „félreformnak” a levét isszák színházaink most is.

MEGKÉRDEZTÜK

Köteles Lászlót, a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság alelnökét

Rossz volt a lehallgatóberendezés, a titkosszolgálat ezzel magyarázta az illegális megfigyeléseket. Lehetséges ilyesmi?

Hihetetlennek tartom ezt a verziót, ugyanis ha ez lehetséges, akkor világszerte megkérdőjelezzük annak a cégnek a jó hírnevét, amely a Szlovákiában használt berendezést gyártotta. Csakhogy ilyen problémák csupán Szlovákiában fordulnak elő.

A titkosszolgálat szerint a műszaki hiba miatt a törvényes felvételekre időről időre ráragadt néhány más beszélgetés úgy, hogy miután befejezték a megfigyelést, a lehallgatott csatorna nyitva maradt, azon pedig már egy másik beszélgetés zajlott. A

rendszer ezt is jegyezte, és a legális megfigyeléshez csatolta.

Ha ez valóban így volt, azaz augusztus végéig a rendszer önmagától lehallgatott további személyeket, akkor az összes szlovákiai telefonbeszélgetés veszélyben van, illetve volt?

Igen. És ha ez így van, akkor annak a cégnek, melytől Szlovákia a berendezést vásárolta, be kell zárnia a kapuit. Számomra érthetetlen az egész, mert még ha meghibásodott is a rendszer, a titkosszolgálatnál és a belügyminisztériumban is vannak jó szakemberek, akiknek villámgyorsan el kellett volna hárítaniuk a hibát.

Pavol Ruskót, illetve a Sme napilap munkatársát decemberben

figyelték meg, a lehallgatási botrány év elején robbant ki. Ön szerint tehát elképzelhetetlen, hogy fél év alatt ne jöjjenek rá a hibára?

A műszaki hibára hivatkozva próbálnak az érintett szervek kicsúszni a folyamatosan megjelenő vádak alól, hogy illegális lehallgatásokat valósítottak meg.

Vagyis így akarják eltussolni az ügyet?

Ez is előfordulhat.

Amikor a bizottság év elején ellenőrizte, sőt ki is próbálhatta a lehallgatóberendezést, nem volt olyan érzése, hogy hibás a rendszer?

Nem. Ott, ahol technikailag elmagyarázták a működését, a szakemberek állították, hogy a műszaki problémákat ki lehet zárni, mindig emberi hibákról vagy visszaélésekről van szó az esetleges illegális lehallgatásokkor.

A képviselők ismét ellenőrzik a berendezést?

Nem valószínű. A jelenlegi törvények és jogkörök nem teszik lehetővé a valóban mélyreható ellenőrzést. Ezen kellene változtatni. A Magyar Koalíció Pártja szerint egy új hivatalt kellene létrehozni, mely kizárólag a megfigyelések technikai megvalósításával foglalkozna, azaz el kellene választani a megfigyelőktől. Amíg ugyanis minden egy helyen összpontosul, fennáll a visszaélés lehetősége, (sza)

RÖVIDEN

A magyar nagykövet a Fórum Intézetben •

Somorja. Győrffy Csaba, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövete látogatást tett a Fórum Kisebbségkutató Intézetben Somotján. Megbeszélést folytatott az intézet vezetőivel a szlovákiai magyar tudományosság fejlődésének lehetőségeiről, a települési önkormányzatok és régiók előtt álló esélyekről, valamint a határokon átnyúló együttműködésről az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán, (ú)

Szlovákia lemarad a termelésben .

Brüsszel. Az Európai Unióhoz csatlakozó tíz ország bruttó hazai termelése tavaly az EU-énak csak a 4,8 százalékát tett ki - áll az Eurostat legfrissebb jelentésében. Egy lakosra számítva az átlagos termelés a csatlakozó országokban az uniós szintnek kevesebb mint a fele. Szlovákiában az egy lakosra számított GDP az EU-ban mértnek a 48 százaléka. Az Európai Unió szintjéhez Szlovénia áll a legközelebb (74 százalék). A sorban Ciprus (73 százalék) és Csehország (60 százalék) következik. (TASR)

A kormány vár a képviselőkre

Pozsony. Az uniós alkotmányos szerződéssel kapcsolatos álláspontját csak azután véglegesíti a szlovák kormány, miután a parlament is foglalkozott a kérdéssel. Eduard Kukán külügyminiszter józanságra és a valóság érzékelésére fogja majd ösztönözni a képviselőket, azaz, hogy ne kötelezzék olyasmire a kabinetet, amit nem lenne esély teljesíteni. Kukán szerint szűkíteni kell a prioritásokat, ugyanakkor ragaszkodni kell ahhoz, hogy minden tagállamnak legyen saját uniós biztosa. Szlovákia szeretné elérni, hogy az adókról és a szociális kérdésekről nem Brüsszelben, hanem a tagállamok maguk döntenének, (sz. a.)

A parlament elé a tévé- és rádiótörvény.

Pozsony. Jóváhagyta a kabinet a Szlovák Televízióról és a Szlovák Rádióról szóló törvény módosító tervezetét. „A kormányprogram szerint a jogszabályt elő kellett terjeszteni, és nem láttuk okát az időhúzásnak, úgyhogy már most teljesítettük a feladatot. Bízom benne, a parlament is még az idén elfogadja a tervezetet” - mondta Rudolf Chmel kulturális miniszter. A közszolgálati médiumok vezetői bírálták a javaslatot, ám Chmel erről csak a sajtóból értesült. „Hivatalosan semmilyen észrevételt nem kaptam tőlük” - tette hozzá a tárcavezető.(sz-a)

Ivan Šimko sorsa Schuster kezében •

Pozsony. Mikuláš Dzurinda tegnap javasolta Rudolf Schuster államfőnek Ivan Šimko védelmi miniszter leváltását. A kormányfő ezt azzal indokolta, hogy joga van a lépésre, mert a politikus elvesztette bizalmát azzal, hogy nem szavazta meg Ján Mojžiš menesztését. Dzurinda nem nyilatkozott arról, kik a jelöltek a tárca élére. A köz- társasági elnök valószínűleg még ezen a héten visszahívja a minisztert, és utódját a gazdasági miniszterrel együtt nevezi ki. (ncs)

Fico pártja nyerte volna a választásokat •

Pozsony. Az ellenzéki Smer nyert volna, ha augusztus végén tartották volna a választásokat. Robert Fico pártjára a Focus ügynökség által megkérdezett 1093 személy 23 százaléka szavazott volna. Második a HZDS 17,5 százalékkal, harmadik pedig az MKP 9,9 százalékkal. A legerősebb kormánypárt, az SDKLJ csupán 9,2 százalékot szerzett volna. (TASR)

Nyugtalanító dolgok történnek •

Brüsszel. Szlovákia és a többi most csatlakozó hat állam felkészült, hogy titkos adatokkal dolgozzon a szövetségben - jelentette ki az USA NATO-nagykövete. Nicholas Burns azonban nem volt hajlandó kommentálni a szlovákiai Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatója és a honvédelmi miniszter visszahívása körül kirobbant botrányt. Diplomáciai értesülések szerint a NATO vezetése figyeli ezeket a történéseket, és fölöttébb nyugtalanítónak tartja. (TASR)

Vámtisztek korrupciós ügyei

Pozsony. Három korrupciós ügyre is fényt derített tegnap az országos vámigazgatóság: a legsúlyosabb ezek közül a vágbesztercei vámhivatalban történt. Vezetője, Miroslav R. már 2001 óta egyszerűsített eljárással vámoltatta el főleg a személygépkocsikat, amelyeket nem is látott vámőr, mindezért viszont emelt illetéket kellett fizetni egy megegyezés alapján. (TASR)

A képviselők a közigazgatási reform folytatásáról

Járási helyett körzeti

ÚJ SZÓ-TU DÓSlTÁS

Pozsony. Az ellenzéki képviselők egységes nem szavazatai ellenére a koalíciós többség tegnap a második olvasatba utalta a közigazgatási reform folytatását jelentő első, a járási hivatalok megszüntetéséről rendelkező törvénytervezetet. Az ellenzék a reform koncepciójának hiányát kifogásolta, és követelte, hogy október 31-éig teijessze a parlament elé. Megkérdőjelezték* a reform várható eredményeit is, Ľudmila Mušková (HZDS) kétségbe vonta, hogy a helyi államigazgatási szervek új rendszere valóban egyszerűsíti az állampolgárok ügyintézését és tényleg a közpénzek megtakarítását eredményezi. Vladimír Palkó belügyminiszter a képviselői hozzászólásokra adott válaszában megerősítette, hogy a reform éves szinten mintegy 750 millió koronás megtakarítást jelent, mely főleg az államapparátusban dolgozók számának 2-3 ezer fős csökkentésével érhető el. Az alkalmazottak számának csökkentése ellenére a hivatalok „közelebb” kerülnek az állampolgárokhoz, véli Viktor Nižňanský, a reform koordinációjával megbízott kormánybiztos. „Egyes hatáskörök 2004. január elsejétől az önkormányzatokra szállnak át, ezek mindenképpen elérhetőbbek az emberek számára, a 79 járási hivatal helyett létrejövő 46, általános feladatokat ellátó körzeti hivatal elhelyezését pedig a lehetőségekhez képest úgy próbáltuk megoldani, hogy senkinek se kelljen 30-40 kilométernél messzebbre utaznia - mondta lapunknak Nižňanský. - Egyes, speciális feladatokat ellátó szervek - mint például a szociális hivatalok - száma a jövőben sem csökken.” A reform befejezéséhez még mintegy 45 új törvény elfogadása szükséges. Ezzel további 92, jelenleg érvényes jogszabályt módosítanak. Ezeket az év végéig kell elfogadniuk a képviselőknek, hogy a reform következő szakasza 2004. január elsején megkezdődhessen, (lpj)