Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-17 / 213. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 17. KOMMENTÁR Kinek a kudarca? MALINÁK ISTVÁN Van valami furcsa abban, hogy az euró bevezetéséről megtartott vasárnapi svédországi népszavazáson csak a papírforma jött be, vagyis az elutasítás várható volt, az uniós politikusok, a magas rangú EU-hi- vatalnokok mégis úgy tesznek, mintha az eredmény sokkolta volna őket. Mivel minden reális előrejelzés a svéd korona győzelmét vetítette előre, felmerül a kérdés, hogy akkor ugyan miben reménykedtek Brüsszelben. Morbidul hangzik, de mintha Anna Lindh tragikus halála lett volna az a szalmaszál, amelybe megpróbáltak belekapaszkodni, de ha a referendum előtti utolsó napokat, a Lindh asszony halála utáni európárti kommentárokat nézzük, tényleg arról szóltak, hogy a tragikus esemény fogja a szkeptikus svédek szívét a közös pénz felé hajlítani. Nos, a svédek megmutatták: van szívük, de ez nem gátolja őket abban, hogy az eszükre hallgassanak. Az természetes, hogy Romano Prodi, az EB elnöke, vagy maga Göran Persson kormányfő Svédország számára tragédiának nevezte az elutasítást. Az előbbinek ez hivatali kötelessége, az utóbbi pedig politikai jövőjét félti, bár a svédeknek nincs is nagybajuk a kormányukkal, ezért Persson a számára hatalmas kudarc ellenére sem fontolgatja a távozást. Szakírók szerint a svédek csak annak alapján döntöttek, amit tapasztaltak: Svédország gazdasági mutatói - növekedés, infláció, költségvetési hiány, államadósság -jobbak az eurózóna átlagánál. Hosszú távra, minimum tíz évre szóló döntést hoztak a svédek. Elemzők szerint az ő nemjük nyomán szinte biztos, hogy a másik két zónán kívüli ország - Dánia, amelynek lakossága három éve már elutasította az eurót, valamint Nagy-Britan- nia - sem fogja egyhamar erőltetni a csatlakozást. Sőt: a brit konzervatívok szócsöve, a The Daily Telegraph az euró hattyúdalának nevezte a svéd referendumot. De még a mérsékeltebb sajtóorgánumok is egyetértettek abban, aligha valószínű, hogy ezek után a brit kormány a 2006-ban esedékes választásokig ki merné írni az egyébként beígért hasonló brit népszavazást. Persze annak a tizenkét országnak a vezetői, ahol a polgárok már euróval fizetnek, sajnálkozással fogadták a svéd eredményt. De főleg azokra kell figyelni, akik szerint rendkívül súlyos kérdések merültek fel, a német külügyminiszter például úgy véli, a svéd elutasítás az egész EU gazdaságára hatással lehet, és az uniónak el kell gondolkodnia a további lépéseken. Olasz lapvélemény szerint a svéd elutasítás rendkívül kényes időszakban történt, hatással lehet az uniós alkotmányra, a bővítés távlataira is. Két és fél hét múlva kezdődik a kormányközi konferencia, amelyen jóvá kellene hagyni a konvent által kidolgozott uniós alkotmányt. Amelyet, a magát diszkri- minálva érző tíz, belépés előtt álló ország meg néhány hozzájuk csatlakozott kisebb régi tag módosítani szeretne, kiváltva ezzel a nagyok haragját. A népességét tekintve nem a nagyok közé tartozó Svédország határozottságának azonban okulásra kellene késztetnie a nagyokat. Legalább elgondolkodhatnának azon, miért érzik úgy ajelöltek, hogy a kibővült EU-ban hasonló lesz a helyzetük, mint a keletnémeteknek volt a német egyesítés után. JEGYZET lanydrótot, maguk alá temetve a harangokat. Jaj, zúgott végig a falun azon az estén, riadt galambok csattogtak a szemerkélő esőben a fészek helye fölött. Sötétség, félelem, borzongás minden szívben. Várták a bánat utáni reggelt az emberek, látni mit is pusztított el a zuhanó torony, meddig gurultak a kőbálványok, kit mennyi kár ért. Meglett férfiak, remegve és zihálva, néha káromkodva is, mintha a gyereküket keresnék, csákánnyal, puszta kézzel birkóztak a törmelékkel. Mert a harangokat meg kellett találni! Mert a torony ugyan ledőlhetett, de a lelkének, a két harangnak nem szabad hogy baja legyen! így hitték. S igazuk lett. Sérteüen találták meg mindkettőt. Másnap is folytatódik a munka. Megbolydult falu tesz- vesz a romok körül. Hangos szó alig, valahogy most mindenki másképpen viselkedik. Az öregasszonyok kezük tördelve nézik, mi lesz, mi lehet itt ebből? Valahogy béke van. Nincs morgoló- dás, a nagy munka végeztével néhány kupica pálinka kerül szíverősítőnek a megfáradt férfinép minden tagja számára. Csak már a többi része ne dőljön össze a templomnak! Majd kerül tán haranglábnak való akác még, ha már toronyra nem is futja. Hogy zúghasson a két megmaradt harang. Kit imára híva, kit pedig búcsúztatni, elmenőként. Énekel a bronz SZÁSZI ZOLTÁN Imára hívni az élőket, elkísérni a holtakat. Ez a dolga a harangoknak. Zöldesbama komolyságukkal most kissé furcsán mutatnak egykori tartógerendáik törmelékén fekve egy családi ház udvarán, háttérben kutyaóllal, fóliasátrakkal, virágágyásokkal. 1885- öt mutat a lélekharangon az öntés. Régen por már az is, aki a forró ércet annak idején formába zárta s belelopta a hangot, a zengést. 118 év alatt hány lelket is kísérhetett el a másik világba? Mennyiszer kondulhatott meg nagy ünnepkor, mennyi háború, mily temérdek bánat és zokogás hangját kellett hogy elnyomja, hány család lelkének nyújtott vigaszt a végtelenbe szétáradó zengés, ami Isten hatalmát és a múlandóság törékenységét hirdette? Nem számolta senki. Most kicsit megületődve állják körül. Szipogó asszonyok, valamilyen furcsa gombócot a torkukban érző férfiak. Nagyobb társa 1927-től hirdette a delet, vihart, békét és háborút, ünnepet és vasárnapot. Még csak egy repedés sincs rajtuk! Tonnányi kövek közt zuhantak alá, törve zúzva emberderék vastagnyi akácokat, oszlopot, vilFIGYELÖ FÁZ Az európai tudathoz semmi köze az euró svédországi leszavazásának, sokkal inkább köze van ahhoz a felfogáshoz, hogy Európában mi, északiak különlegesek vagyunk - írta a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) a vasárnapi euróreferen- dum kapcsán. Ugyanúgy, mint korábban - avagy ismét - döntő szerepet játszik az északi típusú, izolacionista töltésű jóléti állam modellje. Az euróról szóló svédországi vitákban mind a mai napig ébren tartják a hetvenes és a nyolcvanas évek ideológiai fenntartásait. Akkoriban a „kontinens, kapitalizmus, katolicizmus” hármasjelszavával festették az ördögöt a falra, a „harmadik utat” akarták járni Kelet és Nyugat között. Skandinávia egyszerre akart a „reálisan létező” szocializmus ellenmodellje és a szocialista el- len-Európa lenni. Ezek az elképzelések bújnak meg még mindig a gyanúsítás mögött, hogy az euró „szuperállamhoz” vezet el. TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES , A valutaunió szempontjából belátható ideig még a kétsebességes EU realitásával kell számolni - véli az újság az euró bevezetéséről tartott svédországi népszavazás elutasító eredményét kommentálva. A brit gazdasági napilap azt jósolja, hogy ezek után Nagy-Britannia és Dánia nem fogja elsietni az ugyanebben az ügyben tartandó referendum kiírását. A jövőre taggá váló országok továbbra is nagyon szeretnének ugyan csatlakozni a valutaunióhoz, de magas költségvetési hiányuk megrendítette azokat a várakozásokat, amelyek szerint ez már 2006-ban megtörténhet. Közülük jó néhányan talán 2009-ig vagy 2010-ig sem fognak csadakozni. Az euróövezethez tartozó országoknak arra kellene felhasználniuk ezt a közbeeső időszakot, hogy rendbe tegyék a házuk táját, legalább annyira a saját érdekükben, mint a később csatlakozók kedvéért - tanácsolja a lap, amely szerint ez a gazdasági reformok felgyorsítását és betartható költségvetési szabályok elfogadását jelenti. Szélesebb értelemben azonban az uniós vezetőknek arra kell ráUraim, ne egymást püföljék, inkább üssék ki a politikából az egymással marakodó politikusokat! (Peter Gosssányi rajza) jönniük, hogyan tudják megértetni az állampolgárokkal, hogy az unió pluralisztikus természetű. A kórházakban és a rendőrségnél a leggyakoribb a megvesztegetés - a lakosság 76 százaléka már találkozott vele Csehország: virágzó korrupció Bár másfél évtizeddel a rendszerváltás után az üzletek tömve vannak áruval, a hentesnél olyan húst kap az ember, amilyet csak a szíve kíván és a szolgáltatások is nagyrészt olajozottan működnek, mégis számos olyan terület van, amely továbbra is melegágya a korrupciónak. KOKES JÁNOS A megvesztegetés, a jogtalan előnyökhöz jutás, esetíeg egy ballépésnek, hibának az eltussolása szinte napirenden van Csehországban. Egy augusztus végén készített országos felmérés eredményeiből kiderült, hogy a lakosság 76 százalékának vannak tapasztalatai közvetlen környezetéből is a korrupcióval, megkérdezettek 52 százaléka pedig azt is bevallotta, hogy legalább egyszer már maga is megpróbált megvesztegetés útján bizonyos előnyökhöz jutni, vagy valamit gyorsabban, illetve soron kívül elintézni. „A felmérés eredménye - hasonlóan a más úton szerzett eddigi tapasztalatokhoz és ismeretekhez - egyértelműen jelzi, hogy a korrupció hatalmas társadalmi probléma. Az adatok megfelelnek a valóságnak” - állítja Jana Hama- nová szociológus. Megjegyezte, hogy az „apró figyelmességek” (virág, egy üveg ital, kávé vagy csokoládé) átadását tapasztalatai szerint az emberek már nem is tekintik megvesztegetésnek. Arra a kérdésre, hogy hol a leggyakoribb a megvesztegetés, a következő sorrend alakult ki: kórházak (26,5%), közlekedési rendőrség (14,8%), építésügyi hivatalok (8,7%), biztosítók (7,4%), adóhivatalok és műemlékvédelmi hivatalok (6%). A kórházakban például gyakran ezreket fizetnek ki egyesek azért, hogy meggyorsítsanak egy-egy műtétet, vagy más hasonló előnyhöz jussanak. „Való igaz, hogy számos műtétre hosszú ideig kell várni, s ezt természetesen mindenki a maga lehetőségei szerint megpróbálja meggyorsítani. Van, aki csak kér vagy követel, van, aki meg más utakat keres. Én is hallottam a megvesztegetésekről, de bizonyítékokról, a felelősek megbüntetéséről még soha” - nyilatkozta az egyik lapnak egy neve elhallgatását kérő kórházigazgató. Leszögezte, hogy még a kimondottan furcsa, gyanús esetekben is szinte lehetetlen a bizonyítékok beszerzése, mert mindkét fél hallgat, hiszen érthetően nem érdeke a nyilvánosság. Másrészt a társadalom is, bár kritizálja a jelenséget, nem kezeli „valami nagy bűnként” a szokványos megvesztegetéseket, hiszen valamilyen módon szinte mindenki érintett. És milyen összegeket kell, illetve szokás fizetni egy-egy esetben? A felmérés ezen a téren is érdekes eredményeket hozott. Az egyetemre vagy főiskolára való bejutás elintézéséért a megkérdezettek ismeretei szerint mintegy 15- 20 ezer korona körül mozog az összeg, a kórházakban a különböző műtéti beavatkozások meggyorsításáért pedig általában tízezer koronát kell letenni. Hasonló összeget szokás adni a biztosítási ügyek kedvező elintézéséért is, míg az építkezési engedélyek kiadásának meggyorsítása vagy a kataszteri hivatalban való gyorsabb bejegyzés állítólag hatezerét elintézhető. A rendőröket, hogy elnézzék, vagy csak enyhébben ítéljék meg a szabálysértéseket, állítólag háromezer koronával lehet megvesztegetni. A hatóságok ugyan elismerik, hogy “komoly problémáról van szó, de mindjárt azt is hozzáteszik, hogy a korrupció olyan jelenség, amely gyakorlatilag az egész világon létezik, s amely ellen rendkívül nehéz a harc. A cseh hatóságok ennek ellenére megpróbálnak nagyobb rendet teremteni a maguk háza táján. A közlekedési rendőrségnél most azzal próbálnak védekezni, hogy az intézkedő rendőrök már a közeljövőben a helyszínen nem fognak készpénzt átvenni az autósoktól, de azoknak később a hivatalban kell megfizetniük a kiszabott bírságot. A telekkönyvi hivatalokkal kapcsolatban pedig olyan döntés született országos szinten, hogy minden hivatalban az egyes A rendőröket állítólag háromezer koronával lehet megvesztegetni. elintézendő ügyek a beérkezés sorrendjében nyilvántartásba kerülnek, amely az interneten hozzáférhető lesz, s így aztán mindenki figyelemmel kísérheti, hogy nem előzte-e meg esetleg valaki. Nyilvánvaló, hogy az eddig említett esetekben, területeken - akár tetszik, akár nem - már, úgymond, megszokott, össznépi megvesztegetési játékról van szó, amely egyes vélemények szerint gyakorlatilag szinte kiirthatatlan. Ezért érthető, hogy a cseh közvélemény is sokkal keményebben ítéli meg, ítéli el azokat a korrupciós jelenségeket, amelyeket a politikai-gazdasági életben tapasztalni, s ahol nem az egyszerű emberek problémáiról, hanem milliókról, milliár- dokról van szó. Sajnos, ezekből az esetekből is van bőven. Politikai szférában elsősorban a Jan Káván külügyminisztersége idején a tárcánál történt zavaros ügyek kaptak nyilvánosságot. A sajtó szerint más területen a korrupció, illetve a visszaélés, leginkább az állami vagy a városi, községi pénzekből eszközölt beruházásoknál, megrendeléseknél dívik, s nemegyszer magas szintű helyi és országos politikusok, vállalkozók, személyiségek keveredne bele az ügyekbe. Mostanában például sok szó esik az egyik észak-morvaországi autópálya, a D-47-es megépítéséről. A pályázatot még Miloš Zeman kormánya idején egy izraeli cég nyerte el, holott az általa megépítendő kilométer a többszörösébe került volna az államnak, mint a konkurenciáé. Állítólag az is véletlen volt, hogy a cég ügyeit Csehországban a hadsereg hirtelen leszerelt egyik magas rangú parancsnoka intézte volna. Vladimír Špidla kormánya a pályázat eredményét azonban semmisnek nyilvánította, s a rendőrség megindította a vizsgálatokat. Eredményre, esetleg a felelősök megbüntetésére azonban senki sem számít. Túl nagy halakról van szó. Špidla egyébként nemrégiben, az államháztartási reform tervezetéről folytatott vitában, megígérte, hogy kormánya keményen fel fog lépni a korrupció ellen, mert az előbbihez hasonló esetek az államkasszának is hatalmas veszteségeket okoznak. A közvélemény azonban pesszimista: már Zeman idején is volt egy Tiszta Kezek akció, s lám, mit értünk el, mire mentünk vele... A napilap megköveti olvasóit és az érintetteket a nemrég elhunyt tudósnak tulajdonított írás közzététele miatt Visszavont Teller-levelet közölt a Népszabadság ÖSSZEFOGLALÓ A Népszabadság megköveti olvasóit és az érintetteket a lapban Teller Edének tulajdonított, a magyar ellenzéket bíráló, belpolitikai és nemzetközi (sajtó)vitát kiváltó levél közzététele miatt. Zeley László, a professzorral folytatott beszélgetését összefoglaló újságíró valódinak tartja a nyilatkozatot, amelynek közzétételéhez elmondása szerint aláírt névjegykártyájával hozzájárult a tudós. Teller Ede magyar nyelvű levelezésének intézője hamisításnak tartja a Rossz hírek a szülőföldről című üzenetet. A Népszabadság mai számában Eötvös Pál elnök, főszerkesztő tollából megjelent írás elismeri, hogy nincs a szerkesztőség birtokában a Teller professzor által írt levél, s a lapban az az írás jelent meg, amelyet Zeley László elküldött Teller Edének, de azt a professzor szeptember 5-én már általánosságban visszavonta. Zeley László valódinak tartja a nyilatkozatot, amelyet, mint elmondta, egy, a tudóssal folytatott beszélgetés alapján készített. „Teller Edével augusztus közepén beszéltem telefonon, akkor érdeklődött tőlem a magyarországi közállapotokról és maga is kifejtette véleményét, amit lejegyzeteltem. A szöveget - kérésére- mondatról mondatra egyeztettük- mondta Zeley László. „Az üzenetet Teller Ede szinte diktálta, (...) teljes tudatában volt annak, hogy mit diktált le. (...) Ő akarta azt is, hogy a Népszabadságban jelenjen meg.” Hamisításnak minősítette az üzenetet Teller Ede magyar nyelvű levelezésének intézője. Grigory N. Margit elmondta, hogy a tudóst szeptember elején arra kérte Zeley László, írjon cikket a Népszabadságba a magyar politikai helyzetről. Teller Ede a kérést el akarta utasítani azzal az érvvel, hogy nincs kellő ismerete hozzá a magyarországi belpolitikáról. A választ szeptember 5-én le is diktálta. Grigory N. Margit a levelet hazavitte, hogy legépelje, de aláíratni és elküldeni a tudós halála miatt már nem tudta. A Népszabadság által közölt levélben egyebek mellett a következő olvasható: „Jóllehet, messze vagyok Magyarországtól, bőséges információim alapján úgy gondolom, hogy szülőföldemen nagy a politikai káosz. Ennek meghatározó eleme, hogy a jelenlegi ellenzék inkább belső ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik. Az ellenzék egy év elteltével nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat, továbbra is csak a kormányt támadja antidemokratikus módszerekkel, s nem hajlandó támogatni a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat. Az Európai Unióval kapcsolatos álláspontjuk zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket.” (m, nol)
